Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)
1985-02-06 / 35. szám
1985. február 6., szerda Dunántúli napló 3 A házkezel őségek meghatározott összeggel gazdálkodnak A FIK Tömöri brigádja csatornáz Pécsett a Jókai út 5-ös számú házban Fotó: Lauer Györgyi Szervezési korszerűsítés a PIK-nél • • Ónálló egységek Az építőrészlegek az árbevételben érdekeltek Válunk,dehogyan? Felkészülés a pálya- választásra Lehetőségek a szomszéd megyékben Néhány más megyében, városban oktatott szakma, illetve szakközépiskolai osztály, amely Baranya megyében nem indul. I. SZAKMUNKÁSKÉPZŐ INTÉZETBEN OKTATOTT SZAKMÁK: Tolna megye: juhtenyésztő — Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Intézet, Lengyel. Vas megye: vadász-vadtenyésztő — Mezőgazd. Szakmunkásképző Intézet, Szombathely — Ólad. Fejér megye: molnár — Ván- tus K. Mezőgazd. és Élelmi- szerip. Szakmunkásképző Intézet, Székesfehérvár, Ady E. u. 17. Komárom megye: lótenyésztő, halász — Dobi István Mezőgazd. és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet, Tata II., Diófa u. 18. II. SZAKMUNKÁSKÉPZÉST VÉGZŐ SZAKKÖZÉPISKOLÁKBAN OKTATOTT SZAKMÁK: Somogy megye: állattenyésztő (szarvasmarha-tenyésztő szak — Móricz Zs. Mezőgazdasági Szak- középiskola, Kaposvár, Dénes- major 2. Húsipari termékgyártó, tejtermékgyártó — Kinizsi Pál Élelmiszeripari Szakközép- iskola, Kaposvár, Május 1. u. 2. Tolna megye: állattartó telepi gépész — Mezőgazdasági Szakközépiskola, Lengyel, szarvasmarha-tenyésztő —Csapó Dániel Mezőgazdasági Szak- középiskola, Szekszárd-Palánok. III. KÖZÉPFOKÚ KÉPZÉSI CÉLÚ SZAKKÖZÉPISKOLAI OSZTÁLYOK: Somogy megye: számítástechnikai folyamszervező ágazat — Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskola, Kaposvár, Lenin u. 2. Erdészeti ágazat és vízügyi tagozat — Erdészeti, Vízépítési és Vízgazdálkodási Szakközépiskola, Barcs, Latinca u. 13. Tolna megye: vendéglátóipari szak — Vendéglátóipari Szakközépiskola, Szekszárd, Hunyadi u. 7. Vasútforgolmi szak — Apáczai Csere János Szak- középiskola, Dombóvár, Arany J. tér 21, Zala megye: számítástechnikai ágazat — Csányi László Közgazdasági Szakközépiskola, Zalaegerszeg, Jókai u. 6. Tanfolyamok a Széchenyiben A pécsi Széchenyi István Gimnázium és Ipari Hírközlési Szakközépiskola (7621 Pécs, Kossuth L. u. 44.) gépjármütechnikai technikusminősítő - technikusminősítőre előkészítő — gépjárműközlekedési művezető, mester autószerelő szakmunkás tanfolyamot indít. Jelentkezési feltételek:- a technikusminősítőre: gépjárműtechnikai szakközépiskolai oklevél és egyéves szakmai gyakorlat.- a technikusminősítő előkészítőire: érettségizett autószerelő, autóvillamossági szerelő, karosszérialakatos végzettség. Érettségi bizonyítvány és hivatásos gépjárművezetői jogosítvány. — mester-autószerelőire: autószerelői szakmunkásbizonyítvány, gépjárműtechnikai érettségi, ötéves gyakorlattal. — gépjárműközlekedési művezetőire: mester-autószerelő bizonyítvány, illetőleg művezetői beosztás a vállalatnál. Munkahelyi javaslat. Részletes tájékoztatás az iskola titkárságán (I. em. 26.) kapható. Jelentkezési határidő: 1985. február 10. A Pécsi Ingatlankezelő Vállalat jelenleg 25 000 lakást és közel 4000 üzletet, műhelyt, raktárot kezel. Az ingatlanok hat házkezelőséq közvetlen irányítása, ellenőrzése alá tartoznak. Bebizonyosodott, hogy célszerű lenne a PIK egyes részterületeinek elkülönítése. Ez néhány éve megtörtént. Ekkor merült fel, hogy önállóságot is biztosítsanak nekik: így az elkülöníthető gazdasági egységeknél növelni tudnák a költségérzékenységet. A szervezeti önállósodás ez év január elsejével megtörtént.- Mit jelent az új szervezeti leiállás? — érdeklődtünk Hajdú Lászlótól, a PIK igazgatóhelyettesétől. — Lényegi változás nem történik. Marad továbbra is a vállalati irányítás, a központi vállalati szintű gazdálkodás. Év elejével a házkezelőségek, az ingatlanközvetítés, az építési részlegek, és az ezeket kiszolgáló szervezetek kaptak önállóságot. Most maguk fogják a saját tevékenységük hatékonysága ismeretében a hozzájuk tartozó feladatokat elvállalni, elvégezni, elvégeztetni. így például a házkezelőségek megkapják az üzemeléssel kapcsolatos pénzértékeket - a korábbi évek átlagát vettük figyelembe — és ebből gazdálkodhatnak. Ezt a keretet viszont nem léphetik túl. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal nemrégiben elkészült felmérése szerint a tanulmányaikat tavaly befejezett fiatalok elhelyezkedési lehetőségei összességében jók voltak, a vállalatok a hiányzó munkaerő pótlására szívesen fogadták a pályakezdőket. Néhány divatos szakmában azonban az elmúlt évekhez hasonlóan kevesebb volt az álláslehetőség mint ahányon végeztek, s az ország egyes területein változatlanul foglalkoztatási gondok jelentkeztek. Az első ízben elhelyezkedő több mint százezer fiatal 80—85 százaléka október végéig munkába állt, s a meglévő szakmai, területi feszültségek ellenére a munka- vállalás lehetősége lényegében a többiek számára is adott volt. Becslések szerint az év végéig mintegy másfél ezer fiatal nem talált elképzelésének megfelelő megoldást. A pályakezdők többsége az elmúlt évekhez hasonlóan az iparban és a kereskedelemben — Milyen változást várnak ettől az intézkedéstől? — Zsebre megy a dolog, folyamatosan ellenőriznünk kell ezérc a közkezelőségek hatékonyságát és szolgáltatásuk színvonalát. Arra is ügyelnünk kell, hogy g sürgősségi szempontokat figyelembe vegyék, mert a megrongálódott tető- szerkezet, a málló vakolat tovább pusztul. Most az építőrészlegeinket a házkezelőségek fogják nógatni, mert g pénzük bánja, ha nem sikerül időben, olcsón és jó munkát végezni. — És mit log ehhez szólni az építő-karbantartó részleg? — Náluk az árbevétel lesz a fő mozgotóerő. Arra kell törekedniük, hogy a kapott feladatot gyorson és pontosan oldják meg. A sorrendiséget elfogadva maguk fogják eldönteni, hogy milyen ütemben és milyen létszámmal dolgoznak egy-egy munkaterületen. — És mi lesz a lakásfelújításokkal? — A lakásfelújítások továbbra is központi, illetve tanácsi felügyelettel történnek. A mostani szervezeti módosítással a jogos lakóigények — korszerű- r'tés, éoületek rendbetétele, tetőbeázás elhárítása —, az épületek folyamatos karbantartása, a hatósági intézkedések végrehajtása — életveszély elhárítása, városképi megjelenés — fog meaqyorsulni. A. E. Milyen is ma Pécs? Nem titkolom: pénteken este végigszurkoltam a Szivárvány-vetélkedő döntőjét, természetesen az egykori vetélytárs, Zalaegerszeg mellett. Nem hagyhatom említet- lenül azt a pillanatot, amikor először csak lelom- bozódtam, s utána a következő reakcióm a harsány kacagás volt. Kérdésként került szóba a törökverő Hunyadi, s illusztrációnak két szobrát vágták be azon nyomban. A pécsit is. Az említett reakciókat nem a szobor váltotta ki belőlem, hanem a jól látható, lehangoló háttér. A szobrot ugyanis a dzsámi felől fényképezték, s a háttérben ott éktelenkedett sötétszürkén, ,,romosán”, a városháza. Ha a városháza nem lenne ma olyan, amilyen november 29-e óta, vagyis üdén megfiatalodott, s ennélfogva szép, akkor a mondott kép egy szót sem érdemelne. így azonban kikívánkozik belőlem a kérdés: ugyan hol, s mely fiókban lapult mostanáig ez az ásatag kép? Lehet, hogy vannak még párjai, s lehet, hogy alattamban elénk kerülnek még itt, vagy ott, és röstellkedhe- tünk ország-világ előtt, hogy milyen is ez a Pécs, holott nem nekünk kell röstellkedni. Mit lehet tenni? Talán azt, hogy árasz- sza el Pécs többek között a televíziót is szép, új városképekkel. H. I. „Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar — a férfi nőt — a nő férfit”. Karinthy Frigyes aforizmává vált megjegyzése motoszkált a fejemben, amikor megtudtam, hogy a Nevelési Központ Művelődési Házának válási szemináriumán nők és férfiak közösen vettek részt. Hogyan nyilatkozhat meg a két nem egymás előtt olyan helyzetben, amikor szinte mindannyian éppen a másik nemben csalódtak: elárultnak, kiszolgáltatottnak érzik magukat és még a legjobb szándékú segítséggel szemben is bizalmatlanok? Vagy talán éppen a közös sors hozta össze őket és azt remélték (jobb későn, mint soha ...): éppen itt tudhatnak meg többet a másik nemről? Netán, könnyebb (és eredményesebb) eszmecserét folytatni egy számunka semleges pozícióban lévő nővel (férfival), mint a hozzánk már ezer szállal-gubanc- cal kötődő, velünk egy háztartásban élő, gyűlölt-szeretett egyeddel? Egy nő (továbbiakban Nő): — Voltak viták, hangos viták is — de sértődés, megbán- tódás nélkül. (Aki „nőfogásrai" számított, hamar rádöbbent, hogy a szeminárium nem házasságközvetítő!) Irtó izgalmas volt pl. megtárgyalni, hogyan képes egy férfi egyszerre két nőt szeretni — mert állítólag képes!? Egy férfi (továbbiakban Férfi): — A bezárkózó ember csak egyvalakire épít ős ha őt elveszíti, magára marad, bizalmatlanná válik. A rossz házasság elszigetel mindenkitől; az örökké hisztériázó, féltékeny feleség miatt hamar visszahúzódik a baráti kör. De ha sikerül legyőznöm a korábbi rossz tapasztalatok miatt kialakult fenntartásaimat és vállalkozom a csoportos tréningre, a „sorstársak” között hajlandó vagyok kitárulkozni. Nő: — Féltem, hogy ismerősök lesznek — rossz lett volna, ha abban az állapotban látnak — és főleg, hogy visszamondják a dolgaimat. De idejében megtudtam, hogy a titoktartás alapszabály, a tapintat gyakorlásából pedig amúgy is leckéket vehetett az ember. Hamar rájöttem: nemcsak az volt a jó, hogy konkrét gyakorlati tanácsokat kaphatok mind a jelenlegi helyzetemre, mind a jövőre nézve, hanem, hogy magam is adhatok. Kiderült, hogy másoknak is hasonló gondjaik vannak, sőt, összehasonlítva a többiekével, lehet, hogy az enyém kisebb mint hittem. Férfi: — A többiek szerint észrevehetően jó hatással volt rám a dolog .. . Pedig ha meggondolom, hogy nálamnál szinte mindenki jobb helyzetben volt (ottmaradtak gyerekkel, lakással), nem sokat remélhettem. Sajnos, a törvény a rossz apákra van méretezve. Ma még az a természetes, hogy — akár igazságos ez, akár nem — a gyerek a lakással és minden egyéb előnnyel együtt az anyánál marad. Számomra a gyerekek elvesztése jelentette a legnagyobb megrázkódtatást, amiatt is jöttem el a szemináriumra. Nő: — Megkönnyítette a dolgunkat, hogy először a tapasztaltabbak beszéltek. Az előadások aikár megerősítették, akár cáfolták korábbi álláspontunkat, minden esetben óriási erővel hívták elő az élményeket. Mindenki kibeszélhette magát és tanácsokat adhatott másoknak. Recept persze senki számára nem létezik, az embernek saját magának kell megoldást találnia1. Jómagam naiv libaként indultam neki és ma már elmondhatom, hogy azóta tudatosan figyelem mások családi életét is, és sokkal inkább ráérzek arra, mikor, hogyan érdemes beavatkoznom és mikor ártanék vele. Férfi: — Amikor az ember mélyponton van, nincs önbizalma, nem alkalmas a kezdeményezésre, pedig éppen olyankor lenne rá a legnagyobb szük- séqe Az elmélet engem sok mindenben megerősített, de legjobban az őszinte légkör hatott rám. Azt tapasztaltam, hogy az ilyen és hasonló programokra inkább a vesztes fél megy el, és nem az ún. negatív személy, az, aki a jobb megoldást, a javulás lehetőségét keresi. Nekem fontos volt az önismeret, az okok tisztázása — és ebben nemcsak az időközben barátokká lett társak, hanem szakember is segített. Nő: — Külön tetszett, hogy a gyerekeimre is felügyeltek. Minden gyerek örül, ha élményeiről mesélhet a többieknek, és az enyéimnek valóban élmény volt ez a szeminárium. Ha kedvük tartotta, bármikor odaszaladhattak hozzám, de közben új barátokra is szert tettek és érdekes programokon vettek részt. Ha meggondoljuk, úgyis ők profitálhatnak egy ilyen segítő programból a legtöbbet, még ha rajtunk, szülőkön keresztül is. Ha már muszáj válni, tegyük kulturáltan, ám ha ez sem sikerült, még mindig jóvá tehetünk valamit később, saiát lelki békénk és a gyerekek érdekében is. És ebben valóban sokat segített ez a szeminárium. K. M. Mintegy 14 ezren végeztek tavaly a különféle felsőoktatási intézményekben. Többségüknek a pályázati rendszer, illetve a tanulóévek alatt kötött tanulmányi szerződés alapján nem jelentett nehézséget az elhelyezkedés. Egyes szakokon viszont évről évre visszatérő gondot jelent az álláskeresés. Az elmúlt évekhez hasonlóan a végzősök számánál kevesebb ajánlat várta az állam- és jog- tudományi karok hallgatóit, a bölcsészetet tanultak közül például a néprajzosokat, a könyvtárosokat, a nyelvészeket, a szociológusokat, a filozófusokat, a természettudományi szakokon végzettek közül a geológusokat, a geofizikusokat, a térképészeket és a biológusokat. Számukra választott szakmájukkal rokon területeken kínálkozott állásmegoldás. Felmérés a pályakezdők tavalyi elhelyezkedéséről Másfél ezer fiatal nem talált elképzelésének megfelelő munkát helyezkedett el. Megnőtt a fiatalok érdeklődése az egészség- ügyi és a kulturális pályák iránt, sokan előnyben részesítették választásuknál aí nem termelő ágazatokat. így ezeken a területeken tovább javult a munkaerőhelyzet a termelőágakéhoz képest. Figyelemre méltó, hogy a fiatalok egy része már első munkahelyének kiválasztásakor sem ragaszkodott tanult szakmájához, az átlagosnál többen hagyták el a mezőgazdasági, a szállítási és hírközlési pályát, mielőtt a tanultakat a gyakorlatban is hasznosíthatták volna. A fiataloknak több mint kétharmada vállalt fizikai munkát, többségük szakmunkásként. A fiatalok továbbtanulási kedvét jelzi, hogy az általános iskola nyolcadik osztályát tavaly elvégzett mintegy 140 ezer diák közül alig 12 ezren nem folytatták tanulmányaikat. A pályakezdők munkába állása a fővárosban és a megyék többségében zökkenő- mentes volt. Borsod és Hajdú- Bihar megyében a központi forrásokból is támogatott ipartelepítés révén a múlt évben javultak ugyan az elhelyezkedési lehetőségek, ám még az új munkahelyekkel együtt is kevesebb a munkaalkalom a szükségesnél. Álláslehetőségek hiányában várhatóan tovább folytatódik a népesség elvándorlása Szabolcs-Szatmárból, s mindhárom megyéből sok fiatal kényszerül ingázásra. A lakóhelyen kívüli munkavállalás azonban nemcsak ezekre a megyékre jellemző, a pályakezdő fiataloknak csaknem a fele ingázik. Az általános, illetve a középiskolát végzett fiataloknak mintegy fele az iparban és az építőiparban talált munkát. Legnagyobb választási lehetőségük a szakképzett fiataloknak volt, közülük találtak legtöbben elképzelésüknek megfelelő állást. A gimnáziumban érettségizettek közül változatlanul sokan vágytak íróasztal mellett betölthető munkakörre, ez azonban csak egy részüknek sikerült. A végzetteknek csaknem fele fizikai, főként betanított munkásként helyezkedett el.
