Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)

1985-02-03 / 32. szám

Panoráma Gálvölgyi János, amikor komoly Egy ország várja „A kölyökkori álmok”-at Gátvölgyi. — A név már első pillanatra gyanús, hogy komolytalan a dolog, vagyis hogy álkomoly, hogy karikí- roz, vagyis hogy a nevetéstől mindjárt megpukkadunk. Pe­dig a pesti Thália Színház­ban nem éppen a „rózsa- gyuriféle" karikatúráiért kapja a tapsot, hanem sok­féle színészi hatása követ­keztében. Most is éppen ko­moly hangvételű versekkel járkál, éppen harminckettő­vel, és két hónapja ideges, mert... — Mert nem ezek a leg­kedvesebb verseim. Mióta diákkoromban Mensáros László: XX. század című ön­álló estjét láttam, gyűjtöm én is az anyagot. Aztán, mi­kor megérett az elhatározás: a háború utáni négy évtize­det mondom el irodalommal, akkor Tarján Tamás — a na­gyon remek dramaturgom - hatására elhajítottam a gyűjteményt és kiválasztot­tuk ezt a harminckettőt. — Tehát a harminckét ver­ses irodalmi környezetben — ideges? I — Igen. Nemcsak mert ilyen a színész: állandóan felesel a szöveggel, hogy le- birkózza. Hanem mert nem ezek a legkedvesebb ver­seim. Tudja, a színész álta­lában akkor vállalkozik ön­álló estre, ha nem megy a pálya, ha alig kap szerepet. Kiönteni a lelkét, előszedi a neki legkedvesebb költe­ményeket és felmutatja ma­gát. Én viszont egy kort aka­rok felmutatni, amely nem feltétlenül én vagyok. Rám csak hat a kor. A legkedve­sebb verseimet, azt hiszem, el sem merném mondani. Talán mert sokkal jobban szeretem, vigyázom őket ma­és neki külön törvényei van­nak, ezért békében hagyják. Aztán, amikor pofozkodik, akkor azzal védik meg: idió­ta és neki külön törvényei vannak. Végén mindenki úszik tovább a medence hosszában és közben hagy­ják, hogy ez az egy ember keresztben ússzon. — Ez tehát Gálvölgyi Já­nos önálló estjének az üze­nete? — Egy üzenetre kevés ez a kiragadott szövegrész. A tel­jes üzenetet az egybe kom­ponált harminckét vers együtt hordozza majd feb­ruár 15-én a Thália Stúdió­ban és utána sok városban, ahová meghívták az estet. Címe: A kölyökkori álmok. Földessy Dénes Kijött a medve... a lekváros kenyérért! ínyenc ragadozók és mindenevők Ezekben a téli napokban az evés többet jelent az állatoknak a természet törvényén alapuló táplálkozásnál. — Tudtuk meg dr. Fülöp Istvántól, a Mecseki Kultúrpark igazgatójától. Szó­rakozást, időtöltést is. Most nincsenek nézelődő felnőttek, ámuldozó gyermekek. Az orosz­lánoktól a majmokon át a medvékig szinte minden állat nehezebben viseli ezeket az eseménytelen napokat. Ezért, amennyire tehetik, elnyújtják a falatozást. Simbáéknak bőven van mit beosztaniuk a napi 7—8 kilogramm húsból. Kissé únottan is nyúlnak hozzá, job­ban szeretik a belsőséget, a lágy részeket. Napóleon, a ma­jom, az állatkert bohóca mo­hón nyeli a kakaót. Nyújtja a poharat, mutatja, hogy még kér bele, de megtréfáljuk, s csak tejet kap. Felháborodot­tan, csalódottan utasítja vissza és élénk mozdulatokkal muto­gat a kakaóporos dobozra . .. És itt vannak a medvék. A néphit azt tartja, hogy ha feb­ruár másodikán reggel 9 órá­ig a medve kijön az odújából és meglátja saját árnyékát, ak­kor visszatér, s további hideg időre számíthatunk. Tegnap csak a felhők mögül kukucskált ki egy-egy pillanatra a nap, vagyis nem láthatta az árnyé­kát. Mégis visszament, miután elrágcsálta a csemegéjét, egy jókora lekvároskenyeret! T. É. i Kiskerttulajdonosok, figyelem! A BARANYA MEGYEI ZÖLDÉRT VALLALAT reklámáron kínálja megvételre a Pannónia CsK. 03-as KERTI KAPALÓGÉPET, 18 000,— Ft helyett — 16 200,— Ft-ért. Minden kapálógépet vásárló kedves vevőnknek FÜLAZÍTÓT, VAGY CSERÉPKANNAT ADUNK AJÁNDÉKBA. MEGVÁSÁROLHATÓ: a 22. sz. Kertészboltunkban, Pécs, Hainóczi J. u. A/2.-ben és Pécs-Meszesen, a 70'K. számú Kertészboltunkban, Komját A. u. 10. sz. alatt. c Pécsett él az első Czája-unoka Manézs helyett a Mechlaborban A legkedvesebb játszótárs az 55 kilós csimpánz volt A nemzetközi cirkuszvilág számontartja a nagy cirkuszfe­jedelmek leszármazottjait. így, ha épp Pécsett állomásozik valamelyik társulat, Czéh Ist- vánnénak, született Czája Má­riának mindig visznek tisztelet- jegyet. — Nagyapám volt Czája Já­nos, a híres cirkusz alapítója — meséli Czéh Istvánné, akiről az ember nehezen hiszi el, hogy két felnőtt lánya, sőt egy pici unokája is van. — A nagy­anyám az Aeros cirkusz alapí­tójának családjából származott, és házasságkötésük után ket­ten hozták létre a Czája cir­kuszt. Sok híres artistával dol­goztak, Alfonzó is náluk volt erőművész. A nagyapám hihetetlen ere­jéről volt híres. Egy alkalom­mal fogadásból megemelt egy vasúti kocsit. Mondják, hogy ezután még fellépett este egy birkózó számban és utána az öltözőjében meghalt. Nagyanyám fiatalabb korá­ban akrobataként dolgozott. Négy fiút szült, és ahogy a korral nehezült a teste, úgy lett később műlovarnő, majd állat­idomár. Amikor államosították a cirkuszt, ő megtartotta idomí­tott állatait és Utazó Állat­kert néven járta velük az orszá­got 78 éves koráig. Én a legfiatalabb gyermekük­nek, Józsefnek vagyok a lá­nya, akit Czája Dodó néven ismert mindenki. Én voltam a legelső Czája-unoka, és a hagyományok szerint a ma- nézsban kereszteltek meg 1949- ben. Ekkor még élt a nagy­apám. Nekem gyerekkoromban nem kutyáim voltak, mint más­nak, hanem majmaim, kroko­diljaim. Nyolcévesen krokodi­lon lovagoltam. Legkedvesebb játszótársam egy 55 kilós csim­pánz volt. Egyszer elmentem a nagymama utazó állatkertjével országot járni. Szegeden vol­tunk épp és Alit, az óriáskroko­dilt úgy felingerelték a nézők, hogy áttörte a kerítést, támadni akart. Mindenki menekült. Én csillapítottam le, és tereltem vissza. Tízéves voltam akkor. Eszembe se jutott félni, hisz köztük nőttem fel. A Czája nagymama minden­áron artistát akart belőlem is nevelni. 13 éves koromban ki­vitt Prágába, ott élt a család­ja, hogy ott végezzem el az artistaiskolát. A hagyományok szerint már korán kiválasztot­ták a leendő házastársat, ugyanis íratlan szabályok sze­rint a cirkuszvilág nagyjai csak egymás között házasodtak. No, akit nekem választottak, úgy elriasztott, hogy azonnal vissza­utaztam Pécsre, az anyai nagy­anyámhoz. Különben sem vonzott külö­nösebben a cirkuszi élet. Ezt a Czája nagymama nem is tudta megbocsátani, mint ahogyan azt sem, hogy „civilhez”, egy villanyszerelőhöz mentem fele­ségül. Most a Mechanikai La­boratóriumban műszerész va­gyok. Mindenféle kapcsolatom a cirkusszal megszakadt. Soha­sem bántam meg, hogy nem azt az életet választottam. Lejegyezte: Sarok Zsuzsa Egy eleresztett kormányú bicikli Betörés a Konzumban „Az utolsó balhé” - Százezer forint a bőröndökben Tizennégy éves kora a köd­be vész. Szabolcsi kis falu, ap­ró iskola, poros, nyári délutá­nok, glottgatyás szomszédgye­rekek, ki tudja már, hogy hív­ták a tanítót. Újabb tizenkét évvel korábbra visszamenni is csak egy tény kedvéért érde­mes: akkor váltak el a szülei. — Miért? — Apám is, anyám is, de még nagyanyám is más-más okkal magyarázta. Ki tudhatja így az igazságot? Ráadásul már nem is érdekel. A nyolcadik osztályt befejez­te, ezzel nagyszülei gondosko­dása — ők nevelték 14 éves koráig — be is fejeződött. Mindenáron a fővárosba akart menni szakmát tanulni. Szoba' festő lett, 18—20 éves korában már 10 000 forint körül kere­sett. — Mennyi pénz volt a zse­bében, amikor betört a Kon- zumba? — ötszáz. De mit kezdjek vele? Jött a tél, nem volt té­likabátom. Előzetesből jöttem ki, ott ugyebár nem lehet pénz­hez jutni. El akartam hagyni Komlót, hogy ismét Budapes­ten dolgozhassak. Tudtam is, hol helyezkedem majd el. Azt mondtam magamban: ezt a balhét még megcsinálom! Ez lesz az utolsó. Nem nekem kel­lettek a cuccok, inkább eladás­ra szántam, legyen, mivel in­dulnom. Ha nem dobom ezeket piacra, le se bukók ... — Hiszen Komlón él az édes­anyja. — Valami anyakönyvi kivo­natra volt szükségem, Komlón születtem, tudtam, hogy anyám itt él. Megkerestem. Este tíz óra volt. Mondta, kisfiam így, kisfiam úgy, hogy az apád te­het mindenről, végig a maga panaszait sorolta, egyszer sem tért ki arra: hol volt huszonhá­rom évig. Adott vacsorát — to- jásrántottát —, de nem is aludtam nála. — Komlón is volt balhéja . .. — Késő éjjel mentem haza munkából. Pont azon a kör­nyéken elvittek, vagy el akar­tak vinni egy kocsit. Igazoltat­tak, látták, nem régen szaba­dultam, mondtam, hogy gép­jármű önkényes elvétele miatt ültem. Rögtön letartóztattak, kap­tam az első fokon egy évet. Több balhém volt, de ezt az egyet igazságtalanul sózták a nya­kamba, meg is fellebbeztem, még visszavan a másodfokú tárgyalás. — És közben a Konzum ... — összejött a kettő, sajnos. Mondom, utolsónak szántam, pontosan kiszámoltam, hogy nem bukhatok bele. Szomba­LÁNYA HEGYEKBŐL Innsbruckban élt a 24 éves Brigitte Donnerer. Előbb férfimagazinok cím­lapjain jelentek meq a fo­tói, majd a bécsi filmgyár­ba hívták próbafelvételre. Képünk egy esős forgatási napon készült, első filmjé­nek egv jelenetéről, oda­fent az Alpokban. LUBITSCH-Dfj Ernst Lubitsch, a filmtör­ténet egyik nagy egyénisé­ge egykor díjat alapított a német nyelvű filmek legjobb komikai alakításainak jutal­mazására. Idén Ursula Monn 19 éves színésznő nyerte el az Egyszer a hí­dig és vissza című filmben nyújtott alakításával. KOLORADO SAGA Huszonnégy részes tévé­filmsorozat készült a Pulit- zer-díjos amerikai író, James Micheier 900 lapol­dalas Kolorado Saga című regényéből. Az 1976-ban megjelent könyv a kétszáz évvel ezelőtti indiánhábo­rúkról szól és hét nemze­dék sorsát írja le. A tévé- filmet az eredeti kolorádói helyszíneken forgatták. BÉCSI BÁJ BETONBÓL öt földrész építőművé­szete címmel európai ván­dorkiállítást rendeznek Harry Seidler épülettervé­ből. Seidler világhírű építé­szek tanítványaként — pél­dául New Yorkban a ma­gyar származású Breuer Marcel, később Rio de Ja- neiróban Oscar Niemeyer mellett dolgozott — kőből, vasból és betonból terve­zet: házakat. Alapelve: a a lírai ésszerűség. Egyik kritikusa szerint a betont bécsi bájjá szelídítette. F-y D-s ton volt, múlt év november 24­én. — Felmentem az emeletre, — lent rengeteg ember — bepa­koltam néhány műszaki cikket, ruhaneműt. Azután kiderült: több mint 100 000 forint érték volt a bőröndjeimben. Lega­lább két év. .. — Hol dolgozott? — Volt munkahelyem, de amikor kijöttem az előzetesből, s jelentkeztem, mondták: uram, magát három hónapig nem lát­tuk, a viszontlátásra . . . Kom­lón, a Városgazdálkodási Vál­lalatnál kezdtem el dolgozni. — Volt Komlón egy élettár­sa is. — Volt. — Félrecsúszottnak Ítéli az életét? — Annak. Értelmes ember­nek tartom magam, jó szakmá­val. De hogy így van, azért hi­báztatom a szüléimét. Meggyő­ződésem, hogy ha rendezett körülmények között növök fel, nem leszek huszonhat éves ko­romra büntetett előéletű. Már a nagyszüleimről sem tudok semmit. — A hogyan továbbról? — Az életem hogyan alakul majd? Uram, az egy eleresz­tett kormányú bicikli . . . Mészáros Attila vasárnapi gomban, talán másért. De abbén a harminckettőben van olyan vers is, ami nem jó, én sem tartom annak, a közönség sem tartja majd, de a kornak egy szeletét ép­pen a középszerű költő jel­lemzi a középszerűségével. — Vagyis Gálvölgyi János csak közvetítő lesz a korszak és a közönség között? — Azt hiszem: igen. Válla­lom a bukást is, hiszen ma­napság úgy igazából meg­bukni is ritkaság lenne. Van a műsorban egy Abody Béla jelenet: az uszodában meg­' jelenik egy férfi és kereszt­ben kezd úszni a medencé­ben. Először azt hiszik: zseni

Next

/
Oldalképek
Tartalom