Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)
1985-02-01 / 30. szám
1985. február 1., péntek Dunántúlt napló 3 Felmérik a kisnyugdíjasok helyzetét Miből élnek, hogyan élnek? Mintha nem is Pécsett, hanem egy faluban járnánk. Nem sorolnak egymás után az autók, a buszok és a szembejövő járókelők szinte kivétel nélkül köszönnek. A gyerekek és a felnőttek is. Span Józset- nét, az 1-es számú orvosi körzet nővérét üdvözlik, aki 15 éve dolgozik ezen a környéken. Kezdetben a gyermekellátáson, jóideje pedig a felnőtt körzetben. Nemrég indultunk el az Ady Endre utcai rendelőből a Marx útra. Előtte jó ideig beszélgettünk Spánnéval és Csonkics Istvánná orvosírnokkal. Mindketten részt vesznek a kisnyugdíjasok és a 75 év felettiek életkörülményeinek felmérésében. A január közepén kezdődött vizsgálat célja, hogy megalapozza azt a közép- és hosz- szútávú szociálpolitikai programot, amelynek kidolgozásához már hozzákezdett a Minisztertanács. * Ebben a körzetben csaknem 300 a 70 éven felüliek száma, a nyugdíjkorhatáron túliaké pedig 600 körül van. Csonkics- né és Spánné többségüket jól ismeri és arról is van véleményük, hogy ki, hogyan él. Nagy részük helyzete elfogadható. Elsősorban azoké, akik a gyermekeikkel együtt laknak. Az ő esetükben nem gond. hogy mi kerüljön az asztalra, mennyi tüzelőt vegyenek, s azt ki hozza haza, és mi történik akkor, ha megbetegszenek, ha hirtelen rosszul lesznek. Az alacsony nyugdijuk azonban a rászorultság érzetét hordoztaí- ja velük, amit nehezen viselnek. Valószínű, hogy részben ebből, részben a korral együtt járó érzékenységből, illetve a fiatalok elfoglaltságából adódik, hogy az együttélés mégsem zavartalan. Mások a saját otthonukban élnek, igyekeznek beosztani a kis pénzüket. Szívesen látogatnak a gyerekekhez, amíg tudnak, vigyáznak az unokákra, s várják a hétvégeket, amikor a fiatalok jobban ráérnek és hazamennek. Névnapra, születésnapra ajándék nekik a szükséges ruhanemű, egy-egy használati eszköz. S vannak szomorú példák. Az öregségükre teljesen magukra maradt embereké, akiknek senkijük sincs, s a napi ellátásukat, gondozásukat - a körülményeiktől függően - valamilyen formában és mértékben az állam vállalta. Mégsem ezek a legfájóbbak. A legszomorúbb azoknak a helyzete, akiknek vannak hozzátartozóik, de azok nem törődnek velük. Nem érdekli őket, hogy öreg szüleik hogy és miből élnek, s ha egy évben egyszer-kétszer rájuk is nyitják az ajtót, még akkor is azt nézik, hogy mi az, amit elvihetnek. Az idős szülők pedig, akikben maradt emberi tartás, szeretet, inkább tűrnek és nélkülöznek, semmint hogy a gyereküktől - hatósági intézkedésre — bármit elfogadjanak. * Régi családi ház a Marx út 11. számú épület. Fáber Gyu- láék otthona. Ráférne egy alapos felújítás. A 70 közelében járó házaspár nyugdíja épp- Hát lehet, hogy az már nem nekünk való. De ha ezt nem, akkor elcserélhetnénk ezt a házat egy kis lakásra, más lenne a helyzetünk, de az uram hajthatatlan. — Én itt éltem, nem tudok megválni a háztól — mondja Fáber Gyula csendesen, de határozottan. * Gombár Jánosné egyedül él a Marx út 30. szám alatti szo- ba-konyhás lakásban. A váratlan látogató is rendet talál az otthonában. A szoba falát a gyerekek, unokák fényképei díszítik. Ozv. Gombár iónomé Fotó: Proksza László hogy meghaladja az 5000 forintot. Fáber Gyuláé 2816, a feleségéé 2252 forint. A három szoba-konyhás házból többnyire csak a konyhát fűtik. így is több mint 2000 forintot költöttek eddig szénre.- Mit ebédeltek ma?- Nem főztem - mondja Fáberné. - Maradt tegnapról. Húsleves és felesborsó főzelék. Ha húslevest főzök, akkor úgy osztjuk be, hogy legyen három napig is. Valamit készítek hozzá. A szekrények tetején katonás rendben almák sorakoznak a beföttesüvegek előtt.- Itt termett?- Ugyan! Vettük. Három fa van ezen a kis udvaron, csodáljuk, hogy azok is megélnek, annyira köves a talaj. Mondtam is már az uramnak, menjünk el falura, ott egy kis földön sok mindent meg lehetne termelni, könnyebben élnénk.- Bírnák? — Három gyermekem, öt unokám és három dédunokám van, büszkélkedik. — A legkisebb kétéves. Nem vagyok egyedül. Épp tegnap este voltak itt a fiamék, szombaton a lányomék. Most a hét végén jönnek a paksi gyermekeim. Meséli, hogy karácsonykor, újévkor a pécsi gyerekeknél vendégeskedett, maradt is volna ezekben a hideg napokban, de nem mert. Attól félt, hogy itthon a kiskonyhában minden szétfagy, ha nem fűt naponta. — Mennyi is a nyugdíja Gombár néni? — kérdezi Spán Józsefné. — 2130 forint. De most januárban emeltek megint egy kicsit. * Zengövári Gyuláék jövedelme meghaladja az 5000 forintot. A nyugdíj mellett ugyanis személyi járadékot kapnak. A férj vak és súlyos asztmás, a feleség gyengénlátó.- Háromszor voltam már a sövény túlsó oldalán, mindhá- romszor visszahoztak - meséli Zengővári Gyula. — Érdekes, hogy az ember abban a pillanatban, amikor összeesik, a tudata utolsó pillanatában még felfogja, hogy mi történik vele és mélységes nyugalommal veszi tudomásul. Amikor magához tér és rádöbben, hogy honnét tért vissza, még- jofeban ragaszkodik az élethez. Pedig néha még hangosan is kimondja, hogy jobb lenne már túl lenni az egészen. Most például naponta kapom a vénás injekciókat, mégis, amikor elfog a köhögés, úgy érzem megfulladok. Ha ez nem volna, talán most is dolgozhatnék. Nem a pénz miatt. Ami van, elfogadható, beosztjuk, s így ki lehet jönni belőle, még akkor is, ha a gyógyszer nekünk ugyanúgy hozzátartozik a napjainkhoz, mint az, hogy enni kell. A fiamék nem mesz- sze laknak tőlünk, mindennap itt vannak, mindenben segítenek. De rágondolni sem merek, mi lesz, ha egyszer nem tudjuk ellátni magunkat. A gyerekeknek ott a menyünk édesanyja is, akit épp ma hoznak haza Balatonfüredről a szívkórházból, a nászunk meg érszűküle- tes. Mit kezdhetnek velünk a gyerekek? * A felmérés február elején befejeződik. A tények mögött — mennyi a nyugdíj, kap-e valahonnan kiegészítést, egyedül él, vagy a gyerekekkel, vannak-e hozzátartozók? — sok minden kiderül az érintettek meglátogatása, az adatlap kérdései nyomán. A felelősséget átérző lelkiismeretes felmérők munkája alapján valóban a helyzetnek megfelelő képet kaphatnak az illetékesek. Jelölhetik a felmérők azt a szituációt is, amellyel szintén a Marx út egyik házában találkoztunk: középkorú, rokkant- nyugdíjas nő, egyedül neveli nagyon szép arcú kislányát. A kislány beteg, szívműtét előtt áll. Az anyját a szomszédban találjuk. Elég ránézni, látszik, hogy már ivott. Most is borért ment. Mi változhat itt attól, ha netán az anya magasabb ösz- szegű rokkantsági nyugdíjat kapna? Az ilyen esetekben más jellegű segítségre van szükség. Török Éva Vita a szociálpolitikáról A Társadalmi Szemle idei első száma összefoglalja azt a vitát, mely a folyóiratban zajlott le egy éven keresztül, a Szociálpolitika, társadalom, gazdaság témakörben. A szerkesztőségi vitazáró többek között felhívja a figyelmet arra, hogy csak befejezni, de nem lezárni lehet a vitát, hiszen az abban részt vevők kevés egyértelmű következtetésre jutottak, noha a megfogalmazottak hozzájárultak számos jelentős összefüggés jobb megértéséhez, tisztázásához. A vitazáró hangsúlyozza, hogy a szociálpolitika a társadalmi cselekvés egyik olyan területe, amelynek fejleményei össztársadalmi értékűek, s ezzel együtt közvetlenül . és erőteljesen belevágnak a társadalmunkban létező és ható legtöbb részérdek érvényesülésébe. Ezért egyaránt érintik a lakosság egyes csoportjainak, a gazdálkodó szervezeteknek, o vállalatoknak, a tanácsoknak, a gazdaságirányítás központi szerveinek az érdekeit. Ebből következik, hogy napjainkban minden szociálpolitikával kapcsolatos megnyilvánulás „értékhordozó11, tehát vonzó, noha nemegyszer ellentmondásos társadalmi értékek érvényesítéséért lép fel. Szükségképpen meghatározott részérdekeket is kifejez, társadalmi csoportok, szervezetek, intézmények érdekeit, vagy azok törekvéseit, amelyeket érdekeiket szolgálónak vélnek. Az ösz- szefoglaló utal arra is, hogy nem kevés ilyen mozzanata volt a vitának is. Néhány kérdésben jelölni szeretnénk a vitazáró alapján, hogy melyek voltak azok a főbb kérdések, amikben a hozzászólók nézetei összecsaptak, anélkül, hogy azokat itt részletesebben kifejtenénk, inkább csak az érdeklődés felkeltése érdekében. Minden bizonnyal a kérdések iránt érdeklődők, propagandisták, az agitáció munkásai sok tanulságot levonhattak a cikk elolvasása után. Utalnak arra, hogy a folyóirat vitájában is éreztette hatását az a tény, hogy magának a szociálpolitikának a fogalma és más „kötőjeles" politikához (pld. gazdaságpolitikához) való viszonya sem látszik elég tisztázottnak, ami eleve beviszi a bizonytalanság helyzetét mind a kialakult helyzet értékelésébe, mind a tennivalók kijelölésébe. Ugyanakkor hiba lenne e fogalmi vitában a társadalomtudományi kutatás eredményeinek elégtelenségét felfedezni. Inkább arra hívják fel a figyelmet, hogy gyakran már a fogalmi megközelítés is egyfajta „értékítéletet" fejez ki, egyfajta elkötelezettséget előlegez meg mind a szociálpolitika mai helyzetének, mind a további tennivalóknak a megítélését illetően. Egy másik sokak által vitatott témakör, hogy milyen társadalmi szükségletek fedezését vállalja végül is magára az állam, a közösség, és milyenek háruljanak az egyénekre, a családokra? Milyen alapon jussanak hozzá az állampolgárok az állam, a közösség támogatásához? Végezetül arra is felhívjuk a figyelmet, hogy o vita legtöbbet tárgyalt kérdése az egységes, progressiv személyi jövedelemadórendszer bevezetése volt. A különböző vélemények összegzését, azok minősítését olvashatjuk a szerkesztőségi cikkben. M. E. Egy díjnyertes pályamunka Kozma Róbert Kósa László Nitrosol Folyékony nitrogénműtrágya előállítása - helyben Hír a Dunántúli Naplóból: Az elmúlt év végén adták át a KISZ Baranya megyei Bizottsága által meghirdetett újítási és ötletpályázat dijait. A pályázatra az ország minden részéből érkeztek újítások, ötletek, s a második dijasok között baranyaiak is szerepeltek, Kozma Róbert és Kósa László, akik „Talajerő-gazdálkodás" jeligével nyújtottak be közös pályázatot. Mindketten Szigetváron dolgoznak: Kozma Róbert, az Agrokémia műszaki vezetője, Kósa László pedig a Szigetvári Állami Gazdaság talajerőgazdálkodási csoportjának vezetője. A pályázat témája a folyékony nitrogénműtrágya (Nitrosol) előállításának lehetősége helyben, a mezőgazdasági vállalatoknál. — Több körülmény indokolta az eljárás kidolgozását — mondja Kozma Róbert. A folyékony műtrágyának igen nagy a jelentősége: sokkal pontosabban és egyenletesebben juttatható ki mint a szilárd, mégpedig egyszerre a növényvédő szerekkel, s így a költség is csökken. Környezetkímélő hatású, azonnal fölszívódik, nincs időre és csapadékra szüksége, mint a szilárd állanotú műtrágyának. A szilárd műtrágyát már télen ki kell juttatni, így nagy a lemosódás veszélye, arról nem is szólva, hogy nem mindig oda jut, ahová szánták. A korszerű mezőgazdaság tehát egyre inkább a folyékony műtrágya használatát követeli meg, csakhogy ennek eddig két lényeges körülmény szabott gátat: a szállítás nehezen oldható meg, rendkívül költséqes, s ráadásul a forgalmazó vállalatok nem is finanszírozzák a közúti szállítás költséqeit. A másik ok a tárolás, amit a mai napig nem tudtunk biztonságosan meaoldani. Mindez éppen eleaendő ok volt arra, hogy meqvizsqáliuk annak lehetőségét, hogvan lehet helyben, a kereskedelmi forgalomban kapható szilárd nitroaénműtró- avákból. vizes oldással előállítani a folyékony műtróqyát. — Ennek kidolgozásához kifejezetten a pályázat miatt lógtak hozzá? — Nem, ez csupán az időpontok szerencsés és véletlen egybeesése volt. Már dolgoztunk a munkán, amikor a pályázati fölhívást olvastuk. A megbízást a szigetvári gazdaságtól kaptuk; amikor a pályamunkát beadtuk, még minden csak elméletben volt meg, azóta azonban elkészültek a reaktorok itt az Agrokémiánál, sőt a 230 tonna fölhasznált folyékony műtrágyából 100 tonnát már itt állítottunk elő. Mi ezzel a gépsorral 45 000 hektáron tudjuk biztosítani a Nitrosolt. — Az önök munkahelye mennyire támogatja az újításokat, a fiatal szakemberek kezdeményezéseit? — A Szigetvári Agrokémia az elsők között létesült az országban, 1973-ban; most 12 tagja van. A gesztorgazdaság a Szigetvári Állami Gazdaság: sok lehetőséget biztosít számunkra, támogatja a fiatal szakemberek kísérleteit, sőt igen sok esetben ők buzdítanak bennünket valami újra, s ehhez még határidőt is szabnak. Emiatt mi szerencséseknek mondhatjuk magunkat, — Ha tehát önöket ösztönzik, annak egyben azt is jelentenie kell, hogy munkáikat, kísérleteik eredményeit föl is használják. Magyarul: nem hiába dolgoznak. — Ez így is van. Már több újításunk is volt, nem ez az első. Ezt, mint már említettem, már hasznosítjuk is, jelenleg vállalati újításként fogadták el. — Mi lesz a pályázat további sorsa? A folyékony műtrágya szállítása és tárolása nemcsak Szigetvárnak okoz gondot, hanem az egész országban ... — Igen, s több helyről is érdeklődtek már eredményeink iránt. De a legfontosabb, hogy rövidesen megkeres bennünket az Alkotó Ifjúság Egyesülés; amely minden olyan pályamunkát menedzsel, amelyik díjat nvert ezen a pályázaton, úgyhogy országos elterjesztése most már rajta múlik. Diicső Csilla A már elkészült Nitrosol-elöállitó berendezés
