Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)
1985-02-02 / 31. szám
Téli harcgyakorlat A Magyar Néphadsereg egyik magasabb egysége az éves kiképzési tervnek megfelelően, tartalékosok bevonásával harcászati gyakorlatot hajtott végre az elmúlt napokban egy dunántúli gyakorlótéren. * A fennsíkon cikázó metsző szél kíméletlenül gyötri az embert, a felhők mögül néha-néha kibúvó nap erőtlen sugarai sem hoznak enyhülést, hó csupán kisebb foltokban bújik meg a bokrok között, a terepet lábszárig érő sár uralja. A;z egység harcálláspontját délceg fenyőfák közé telepítették, a járműveket, sátrakat ál- caihálóval borították, szinte beleolvadnak a természetbe. A békés csendbe időnként helikopterzúgás, harckocsik dübörgése hasít, vezényszavak hangzanak el. Somogyvári Miklós főhadnaqqyal hol jégen csúszkálunk, hol a barnás sarat dagasztjuk. — Tulajdonképpen egy szavunk sem lehet az időre. Mit lehet várni januárban?! — mondja, miközben az egyik alegység elhelyezési . körletéhez érünk. A sátorban vörösen izzik a dobkályha, a katonák ágya több réteg habszivacs, pokróc, hálózsák. Azt mondják, nem fáznak éiiel sem, jól bebújnak a zsákba, meg aztán beosztották egymás köpött, hogy áfánként ki dobjon egykét hasábfát a tűzre. Fűteni kell, mert éjszakai bizony kint mínusz tíz fokra is lemegy a hőmérséklet. A másik sátorban Toponári Béla t. őrmester egy füzetbe ír valamit. Szolgálatvezetőként az alegység katonáinak elhelyezéséről kell gondoskodnia. A szigetvári fiatalembert is váratlanul érte a behívó. — A kezdetben még voltak problémák, de most már minden lerendeződött, ráhangolódtunk ismét a katonaéletre. Régi ismerősömmel, Tóth László t. hadnaggyal egy ösvényen találkozunk. Civilben a megyei tanácson dolgozik, most az alegységparancsnok helyettese. — Milyen a hangulat? — Jó. Vannak feladataink, amiket végre kell hajtani, ezt kivétel nélkül tudomásul veszik, s igyekeznek a lehető legtöbbet nyújtani. Nemrég fejeztük be például a gyalogkezelői és harcjárművel történő támadás gyakorlását, eredményesen. * A konyhából, hónuk alatt, a tábori körülmények között sütött kenyérrel közeledik Felhof- fer Péter t. őrvezető és Bago- dics József honvéd. — Nem panaszkodhatunk az ellátásra. Reggelire olasz felvágott, füstölt sajt és tea volt, tízóraira lángos, ebédre csontleves, marhapörkölt rizzsel és alma. A katona mindig éhes. De mindketten megerősítik, hogy itt a gyakorlaton nem kell éhezni. Ha valakinek mégsem elég, amit adnak, átmehet a szomszédos kantinba, ahol a legnagyobb keletje a nápolyiknak és csokoládéknak van. Sportszeletből alig egy óra alatt 200 darabot vittek el. — A parancsnokokkal milyen a kapcsolat? — Megkövetelik a rendet és a fegyelmet, de nagyon rendesek. * Vastag Zoltán százados az újságokat osztja szét. Egynapos késéssel ugyan, de a Dunántúli Naplót is olvashatják a katonák, a! fővárosi napilapok azonban frissek. A magasabb egység parancsnoksága tábori lapot is kiad, melyekből a gyakorlat eseményeiről tájékozódhatnak. Információból sincs hiány ... * Az egységparancsnok politikai helyettesének törzsbuszához érkeznek a jelentések, a felmerülő gondokat igyekeznek gyorsan megoldani. Jelzés érkezik, hogy az egyik katonának elhunyt a1 nővére. Gyors ellenőrzés, s utána semmi akadálya annak, hogy a katona hazautazhasson a temetésre. * Az éjszaka hideg és rövid. A hajnali ébresztőt követően megkezdődik az elhelyezési körletek bontása, a napfelkelte indulásra készen találja az egységet. Vezényszóra nekilendülnek a járművek, harcjárművek, dübörgés rázza meg a környéket. Gyönyörű a fák mögül előkúszó nap, de azt hiszem, rajtam kívül ebben senkinek nincs ideje gyönyörködni. A besorolt harckocsik, PSZH-k, légvédelmi rakéták fegyelmezett rendben nyomulnak előre. A harcászati gyakorlat első mozzanataként tüzérségi előkészítés után áttörik az „ellenség" védelmi vonalát, a hatalmas monstrumok száguldanak a lejtőkön, emelkedőkön, a motorok bőgősét robbanás nyomja el, különböző helyeken szürkés füstfelhő száll a magasba. A harc megkezdődött. Irta és fényképezte: Roszprim Nándor
