Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)
1985-01-07 / 5. szám
1985. január 7., hétfő Dunántúlt Tlapio 5 Zajlik a Duna, áll a komp Dél-Dunántúl útjai járhatók Tovább tart a kemény időjárás Egy megcsúszott autó az eljegesedett úttesten, a Petőfi utcában. Űj helység- névtár A Központi Statisztikai Hivatal az idén 12 év után, ismét összeállítja az ország helységnévtárát, amely a tervek szerint az év közepén kerül forgalomba. Az új helységnévtár az 1 1985. január 1-i helyzetet rögzíti. Eszerint hazánkban 12 év alatt a városok száma 83-ról 109-re növekedett, a községeké — összevonások és várossá nyilvánítás következtében — 3106-ról 2955-re csökkent. A múlt évi államigazgatási változások miatt községi tanács is kevesebb működik mint korábban: a fővárosi, a budapesti kerületi és a városi tanácsokon kívül 1377 nagyközségi és községi tanács látja el a 'közigazgatást. A helységnévtár tartalmazza az ország va la menynyi lakott településének nevét, államigazgatási területi beosztását, az egyes helységek területének I nagyságát, lélekszámát, a beépítés jellegét. Részletes adatokat közöl arról, hogy a városok, községek központjától a legtávolabbi lakóépület hány kilométerre van. — A színház, amit választottunk... Bemutatjuk Molnár Ildikót Ehhez a hosszúkás, finom archoz úgy látszik, hozzátartozik a kalap: Justice kisasz- szony, a Számkivetettek című Joyce-dráma: nevelőnője az első világháború idején divatos kalap alól tekint kissé riadtan a világba — és Molnár Ildikó is kalapban érkezik a presszóbeli találkozóra. Férfikalap, jó negyven évvel ezelőtti fazon. „A nagyapámé volt", mosolyog a művésznő. Az első évadját tölti a Nemzeti Színházban: A reformátor című drámában Bora Katalinként látta először ai pécsi közönség. Az ilyen bemutatkozó írások szinte kötelező fordulata, hogy a társulat új művésze elmondja, milyen sokat hallott már a város színházáról, közönségéről. Ezúttal nem egy ilyen udvarias, hanem őszinte véleményt hallunk. — Négy hónap telt el az évadból, a próbák, előadások idején ösz- szesen ha másfelet töltöttem Pécsen. Még nincs képem az itteni művészeti életről, nem ismerem a rádiót, televíziót, nem ismerek újságirókat, egyetemistákat. De nagyon szeretném megismerni — mind erre remélhetőleg lesz idő és alkalom. 1982-ben végzett Major Tamás osztályában. Már főiskoA négy telefon közül a fehér csöng legtöbbször. A 15-067-et, a hóügyelet számát az útra készülők hívják. A pécsiek közül legtöbben Orfűre akartak tegnap menni. Az ügyeletesek válasza megnyugtató: indulhatnak, de óvatosan vezessenek, mert az orfűi út is több helyen csúszós. A szombaton beköszöntött kemény téli időjárás bőven adott munkát a Pécsi Közúti Igazgatóság központi ügyeletének. A Dél-Dunántúl útjaiért felelős ügyelet szombatról vasárnapi virradóra hármas ké- szüTtség^^SriíIelt el, vagyis a bérelt munkagépeket is bevetették. Ezen az éjszakán 60 hókotró, hómaró és egyéb gép tisztította az utakat. Sózni néni sóztak, nem volt értelme. Egyrészt mert mínusz 8 Celsius-fok felett a nátriumklorid nem használ, másrészt az erős szél úgyis lefújta volna az utakról a földekre. Azoknak meg kifejezetten árt. így, ahol kellett, salakot hintettek. Tegnap délelőttre mindenütt meqszűnt a havazás, csöndesedért, elállt a szél, és az éjszaka dolgozó munkagépek számát csökkentették. Gömbös József és Péterfia Balázs ügyeletesek kora délután már a következőket összegezték Budapestre, az Ütinformnak: a látási viszonyok jók, az utak két nyomon járhatók. Helyenként letaposott hó, síkosság nehezíti a közlekedést. Az utak szélesítésén 40 munkagép dolgozik. Azt már korábban jelezték, hogy a Duna zaj- lása miatt sem Mohácsnál, sem Dunaszekcsőnél nem közlekedik a komp. A területi és a megyei ügyeletek összesített jelentésének továbbítása után pár percnyi csönd ül a jórészt URH-kal, telexszel és telefonokkal berendezett ügyeleti szobára. Beszélgetünk. — Van egy kollegánk — mondják —, aki szerint, ha az ember kifog egy kemény ügyeletet, akkor a következő beosztásánál is számíthat arra, hogy nem fog unatkozni. Hatnaponként váltják egymást, vagyis lehet, hogy a jövő hét véqén megint...? Sajnos elképzelhető, hoqy még korábban nyakunkra ion a szombatihoz hasonló idő. A meteorológia ugyanis rosszabbodást jelez. Jól vannak a négyes ikrek Jól érzik magukat a négyes ikrek: Adrien, Krisztina, Sándor és Petra, Bakó Sándorné Men- de községbeli gondozónő gyermekei, akik január 1-én jöttek a világra a Schöpf-Merei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központ ll-es szülészetén. Az újszülöttek egyelőre még az inkubátorban vannak, testsúlyuk születésük óta lényegesen nem csökkent. Élettani sárgaságuk — amely az újszülötteknél gyakori jelenség — enyhe. Bár általában a lányok szoktak erősebbek lenni születésük után, a négy ikercsecsemő közül eddig Sándor mutatja a legnagyobb hajlandóságot az „önálló” életre: ő már anyatejet eszik cumis üvegből. A lányok táplálásához több segítség szükséges. A Krisztina és a Sándor hallatja hangját a legtöbbet, egyébként mind a négyen elevenek, mozgékonyak. A mama is jól érzi magát, felkelt a gyermekágyból, intenzív kezelést már nem igényel, s kísérettel fel tudta keresni újszülötteit. Az orvosok azonban a továbbiakban is megkülönböztetett figyelemmel kísérik lábadozását. Bakó Sán- don naponta látogatja feleségét és gyermekeit a kórházban. Emlékmű a kongresszusi központnál A közeljövőben állítják fel a fasizmus elleni harc hőseinek és a fasizmus áldozatainak emlékművét Budapesten, a befejezés előtt álló kongresszusi központ közvetlen környezetében. Az emlékmű építészeti része már elkészült, s a gipszminta alapján a Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál most öntik a szoboralakot. Az emlékmű két alkotója Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész és Finta József Állami-díjas építész. Az emlékművön a bronz betűs felirat: „Emlékezésül a fasizmus elleni harc hőseire és a fasizmus áldozataira". Mindig volt nála egy kulacs, azt hajtogatta... Ferenc József fegyverhordozója (Horváth Mihály 1898-ban született. Most itt él Pécsen, a lányánál. Náluk ülök egy jól fűtött szobában, és hallgatom Mihály bácsit.) Az abíc'k mögött éppen hull a hó. A hófüggönyöket meg- megrázza a szél. — A nagybátyám, — akit ugyanúgy Horváth Mihálynak hívtak, mint engem — volt a gróf négyes kocsisa, ö mondta egyik este: fiam, I holnap ne menj ki hajtónak, hanem gyere velem. Minek mennél te egy koronáért hajtani, amikor a Ferenc József öt korona borravalót is megad neked a vadászat végén. Csak aztán becsüld meg magad ... — A Majláth gróf birtokán, a Dráva melletti Vilje- vón laktunk. A grófnak az Eszék felé húzódó területeken 22 ezer hold erdője volt. A cselédség, meg mi gyerekek — én lehettem tíz—tizenkét éves — napszámba jártunk a vadászatokra hajtani. A nagybátyám fontos ember volt az uradalomban, ő intézte el, hogy a Ferenc József fegyverhordozója legyek ... Az öreg császár és király sűrűn járt a Majláth-uradalom- ba vadászni. Én két—három évig voltam mellette. Volt neki egy golyóspuskálya, egy kétcsövű, apró sörétes, meg egy kétcsövű, nagyobb sörétes. A golyós mindig őfelségénél volt. Én általában az egyik sörétest fogtam, a másikat meg a társam. — Ezek a vadászatok 1911—12— 13-ra estek. A békés teleken rengeteg uraság gyülekezett a Majláthnál. Volt is az erdeiben minden. Vaddisznó, szarvas, őz, nyúl, fácán ... Az uralkodó nagyon szerette a grófot, mivel az a keresztfia volt. Na meg a Majláth adta a huszársóg- nak a lovakat. Ezer, ezerötszáz csikó mindig szaladgált a ménesében.-“- Apám meg én napszámba jártunk az uradalomba. Volt három kisebb testvérem is. Amikor aztán kitört a ti- zennégyes háború, mi gyerekek otthon maradtunk. Apám elment, — csak egyszer jött haza szabadságra — aztán odaveszett a fronton. Én gyönge voltam még akkoriban zsákolni, beálltam hónaposnak (havi béres). Utóbb llma-pusztára kerültem bérese gyereknek. — A Ferenc Józseffel mindig ott volt a Ferenc Ferdi- nánd is, mea két testőr. Ezek pár lépéssel hátrább álldogáltak. Nem szóltak egyet se egész nap senkihöl. Csak néztek. De azt nagyon ... A nagybátyám szokta kihozni az erdőhöz az öreg császárt a négyes fogattal. Nagy hajtások voltak, összeseregeltet- tek vagy ezer hajtót is ... Az öreg aztán beállt a puskásokhoz a léniára, az urak közé. Rengeteg uraság, gróf, meg efféle szorongatta ott a puskáját. Mielőtt gyütt a vad, kiabálták, hogy micsoda. Fácán, róka, őz, szarvas ... Mindig más puska köllött. Akkor mi azt adtuk neki, amit kért. — Amikor reggel kiérkezett, kezet fogott velünk. Mi jónapottal köszöntünk neki, ő meg azt kérdezte, hogy vagytok ...? Tudott célozni az öreg. Jobban, mint a fiatalok. A vadászat délután fél négy, négy óráig tartott. Mindig volt nála egy kulacs, azt hajtogatta. De mi nem tudtuk, mi van benne. Amikor kijött a pusztára, benézett minden tanyára, megnézte, mit főznek- az asszonyok. Bele is. kóstolgatott a fazekukba. — A Ferenc Jóska — most már ugye csak így mondjuk — szarvasbőrszínű posztóruhát hordott, szerényen öltözött. A fején vaddisznószőr- díszes stüszikalap díszelgett, zöldes színű. A Ferdinándon fekete bársonyruha volt, fekete kalappal. Az öreg jól tudott magyarul. Amikor kellett a puska, azt mondta: Mihály, gyere előre. Minden este odaadta az öt koronát. Eav korona meg a napszám volt. A vadászatok két-három napokig tartottak. — Legutóbb tizenötben láttam. Ott volt a grófnál és átjött Viljevóra is. Volt ott egy kétéves csikójuk. Ezt nem volt szabad ménesbe adni. Mindig csak a kocsi mellé kellett kötni és úgy jártatni. A csikót az öregnek akarták adni hátaslónak... — Tizenhatban berukkoltam katonának. Az öreg abban az évben halt meg, a bevonulásom után. Munkácson esküdtem föl Károly királyra. Addiq Ferenc Jóska katonája voltam. Meg a fegyverhordozója ... Lejegyezte: Bebesi Károly lásként sokat játszott: Esme- raldinát a Két űr szolgájában, Lady Percyt a IV. Henrikben, Cassandrát és Troilus és Cres- sidában. Kecskemétre ment a diploma után, Melindát kaptái először a Bánk bánban, majd egy mai magyar dráma főszerepét. De a színház vezetésében bekövetkezett változás, mint oly sokaknak, neki sem kedvezett: vendégművészek kapták a jó szerepeket a' helybeliek előtt. Visszament Pest— Sok mindent megértettem ekkor a pesti és vidéki színészek lehetőségei közti különbségről — mondja. — Néhány hét múlva hívni kezdtek a rádióba, szinkronba, filmgyárba, televízióba. Ekkor kért Kovács András A vörös grófnő című filmhez — Andrássy Katinka egyik lánytestevérét játszottam, most láttam Ijázi vetítésen, s nivódijat kaptam a munkámért —, ekkor készítette Esztergályos Károly A párhuzamosok a végtelenben találkoznak cimű tévéjátékát, amelyben egy gyesen lévő fiatalasszonyt alakítok. Az utószinkronra már Pécsről jártam fel. Tudja, nagyon nehéz ez a kettős élet: úgy dolgozni, hogy a család és barátok kétszáz kilométerre vannak! Ezért nem mindegy, hogy milyen az a színház, amit választottunk, s ezért kell a színházaknak mindent megtenni a jó munkafeltételekért. Molnár Ildikó „ős-pesti": mindazokkal a lehetőségekkel élhetett. amelyek a színészi pálya felé egyengetik az útját egy fiatal lánynak. Balettet tanult, művészi tornát, zongorát, táncolt a KISZ Központi Művészegyüttesben, a Bartók Együttesben, zenélt a filmgyárban, szavalóversenyre, színjátszószakkörre járt, játszott a Pinceszínházban, egy éviq a Nemzeti Színház stúdiójának tagja volt. A főiskola csak ezután következett. — Mire volt jó ez a sok próbálkozás? — Hogy kijelölje utamat a pályára, s hogy bizonyos gyakorlatot szerezhessek. Sikerült megőrizni az érdeklődésemet a többi művészetek iránt. A színház a legcsodálatosabb dolog az életünkben. De csak a színház nem töltheti ki minden percünket. Annyi minden kell még, hogy az életünk teljes legyen: zene, utazás, barátság, szerelem, család... G. T. Fotó: Cseri L
