Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)

1985-01-03 / 1. szám

1985. január 3., csütörtök Dunántúlt napló 5 Minden szórakozóhelyen telt ház volt A felújított Elefánt étteremben is já hangulatban telt el az első szilveszter Fotó: Läufer László Jegesedik a Balaton A fagyos éjszakákat köve­tően megkezdődött a jegese- dés a Balatonon. Mint azt a Siófoki Meteorológiai Obszer­vatórium ügyeletesei elmon­dották: a szilveszterkor még hullámzó magyar tenger déli partjánál összefüggő. két— három centiméter vastag jég­réteg képződött. Amennyi­ben a hideg tovább tart, né­hány napon belül jégtakaró borítja a tavat. A Balatoni Halgazdaság ha­lászhajói a kikötőiben tartóz­kodnak, a jiég miatt már nem tudtak kivonulni, így meg­kezdték a vízrjárművek téli ja­vítását. Emellett hozzáláttak a jégvermek előkészítéséhez: Siófokon, Fonyódon és Keszt­helyen az öt jégveremben több mint kétezer tonna jeget sze­retnének tárolni a nyári idő­szakra. Ehhez azonban az szükséges, hogy legalább tíz centiméterre .^hízzon” a jég­páncél. Két fiú az idei ÁB-bébi Immár negyedszázados ha­gyomány, hogy az újév hajna­lán éjfél és 01.00 óra között született csecsemők között életbiztosítási ajándékköitvényt sorsol ki az Állami Biztosító. Az idén ebben az időpontban Budapesten 4, vidéken 10 gyermök született, közülük 9 a fiú és 5 a kislány. A szerencse az idén a fiúk­nak kedvezett: Budapesten az 1. számú női klinikán 00.20 perdkor született Gazdag Géza, vidéken pedig a Máté­szalkán 00.25 perckor szüle­tett Varga Norbert kapta a 40 ezer forint értékű életbiztosítá­si kötvényt. A nyertesek 18 éves korukban, már a jövő évezredben: 2003-lban vehetik fel a kamatókkal megnövelt, összeget, 57 128 forintot. Jó hangulatban búcsúztatták a baranyaiak az óévet A pécsi sziiveszterezők az új­esztendő első perceit a Szé­chenyi téren felállított fenyőfa körül tánccal köszöntötték. Pécsett a Pannónia és a Mi­naret étteremben azonos éte­leket kínáltak: koktélt, kocso­nyázott sonkát, rákkal töltött aszpikos paradicsomot, bajor sertéstekercset, bélszínjavát, malacsültet, rétest, tortát és malackörmös korhelylevest. Hajnali 4—5 óráig mulatoztak a vendégek. A Nádor étteremben és a Mecsek cukrászdában a kony­hafőnök ugyancsak kitett ma­gáért: narancsos vadpástéto­mot, velőkrémmel töltött borjú­szeletet, malacsültet, gesztenyés pulykamellet és hideg vegyes ízelítőket tálaltak a vacsorázok elé. Az Elefánt étteremben és sö­rözőben telt ház volt. Elefánt koktélt, libamáj pástétomot, bélszínt, vegyestálat, malacsül­tet, rétest és korhelylevest ehettek a mulatozók. Éjfél után tombolasorsolás volt. A szeren­csés nyertes élő malacot vitt haza. A Szliven étteremben már december elején elfogytak a belépőjegyek. Itt 272-en kö­szöntötték az új esztendőt. Két­féle menüből választottak a szó- rakozók: Szliven koktélt, tormá­val töltött sonkát, malacsültet, töltött hátszínt, veqyesrétest, éjfélkor minden vendégnek egy kis üveg Törley-pezsgőt és haj­nalban lencsegulyást szolgáltak fel. A Dömörkapu étteremben 87-en búcsúztatták az év utol­só óráit. A pécsieken kívül pes­ti és nyugatnémet vendégeket is fogadtak. Kétszáz forint éh lenében koktélt, vegyestálat, háziréteseket, éjfélkor egy po­hár pezsgőt, korhelylevest és hainalban forró virslit fogyaszt­hattak az ittlévők. A munkahelyükön szilveszte­reztek a Szigetvári Konzervgyár dolgozói. A qyári szi'lvesztere- zést a hetvenes években kezd­ték. A műsorral és tombolával színezett mulatság vendégeiről az üzemi konyha szocialista brigádjának tagjai gondoskod­tak. Jó hangulatban köszöntötték 1985-öt a szigetváriak. Éjfél után a város lakói, immár ha­gyományosan, találkoztak a fő­téren. Mohácson, a Béke étterem­ben és a Kék Duna presszóba a helybeliek sok jugoszláv és osztrák vendéget vittek maguk­kal. Éjfélkor a szerencsések élő- és sültmalacot, különböző ita­lokat nyertek. A hangulatra jel­lemző, hogy reggel hat órakor a vendégek együtt vonultak az utcára, és a zenekar kísérte őket. A Török-presszóban nagy de­rültségre adott okot a táncver­seny. A vendégek között szét­osztott számok alapján minden­kinek meg kellett keresnie a párját és a számok összehozta partnerek versenyeztek. Jól szórakoztak a siklósiak az ABC-presszóban, ahol százan búcsúztatták az óévet. Reggel fél hétig tartott a mulatozás. A négyszáz forintos belépő fejé­ben egész éjszaka szabad fo­gyasztás volt. Malacsülttel és déligyümölccsel kezdték a va­csorát, majd 10 órától svédasz­talnál folytatták. Az éjféli tom­bolán élő malacot, Vilmos-kör- tét és Martinit sorsoltak ki. A komlói utcákon, tereken kevesen voltak szilveszter éjsza­káján. A Rózsa kisvendéglőből azonban sikeres szilveszterről számolhatunk be. Éjféltől reg­gel hatig családias hangulat­ban együtt táncolt az étterem nyolcvan vendége. Vacsorára előételként sonkástekercset, ka­szinótojást, majd alpesi teker­cset. vegyestólat szolgáltak fel. A Béke étterem szilvesztere is jobban sikerült a tavalyinál. Az étteremben hetvenen foglaltak asztalt, köztük a neqyven fős IBUSZ-csoport tagjai, akik Szentesről érkeztek. Ádám E. Török É. Marton Gy. Járműveknek tilos A pécsi Kossuth Lajos utca keleti oldala tegnap délelőtt 10 órakor. így valóban sétálóutcának tűnik. Erb János felvétele Új forgalmi rend a pécsi sétálóutcákban Áruszállítás este 9 és délelőtt 10 között Másfél óra alott alig félszáz jármű tulajdonképpen 'nem sok, de ha azt vesszük, hogy mind­ez tegnap haladt át a pécsi sétálóutcákon, talán nem is ke­vés. Az életbelépett forgalmi- rend-változást az autósok több­sége fegyelmezetten vette tu­domásul. Akadtak azonban okik behajtottak, sőt néhányon meg is álltak. A járókelők türelmesen ke­rülgették a veszteglő autókat, botorkáltak a síkossá taposott havon. A Sallai utcában fél tíz körül két autó várakozott. Egy Trabant, egy Volvo, aztán egy külföldi Mercedes, végül 10 után megjelent egy piros Niva is. A benne ülők kitört ablak- szárnyakat vittek üvegezni és igencsak elcsodálkoztak, ami­kor azt tudakoltuk, mi a véle­ményük az új forgalmi rendről. A sétálóutcákban parkoló autósok egy része (állítólag!) nem hallott róla,- hogy január elsejétől a Sallai, valamint a Kossuth Lajos utca, a Zelkin Klára és a Líceum utca közötti szakasza kizárólag a gyalogo­soké. Akadt a megkérdezettek között olyan is aki nem tudta, vagy nem akarta tudni, hogy az áruszállító járművek csak este 9-től délelőtt 10-ig hajt­hatnak be. Szerencséjükre a hatóságok egyelőre türelmesek, hagynak időt a megszokásra. Később bi­zonyára nem lesznek engedé­kenyek és felelősségre vonják a sétálóutcákba „tévedő" vagy ott parkoló járművek vezetőit. Mindez nem vonatkozik az ut­cák lakóira, ők nyugodtan ha­za hajthatnak, ám kötelesek az autót garázsban, vagy a kapu­aljban elhelyezni. A szerdai tapasztalatok sze­rint a Kossuth Lajos és a Sai- lai utcai közlekedést még ta­nulni kell. Mert például hiába igyekszik a szállítók többsége a rakodással, ha akad köztük olyan, aki dolgavégeztével a sétálóutca díszburkolatára ál­lítja a teherkocsit, hogy 10 óra után is nyugodtan intézhesse maszek bevásárlásait. F. D. Művészeti műhely a Ságváriban A sokszorosító grafika, tűz­zománc, és szövés rejtelmeivel ismerkednek immár második éve a Ságvári Endre Művelő­dési Ház amatőr képzőművé­szei. A művészeti műhelyben több, mint harmincon találkoz­nak hétről hétre, előadásokat hallgatnak, szőnyegek mintáit tervezik, linómetszeteket, réz­karcokat készítenek. Több mint húsz éve alakult meg a mű­vészeti műhely elődje a képző- művészeti kör, tagjai akkor és most is a Mecseki Ércbányá­szati Vállalat dolgozói, mérnö­kök, tisztviselők, nyugdíjasok, középiskolások, tanárok. 1983- ban kezdte el a művészeti mű­hely megalapításának gondo­lata foglalkoztatni a művelődé­si ház és a szakkör vezetőit, ekkor született meg az ötlet, hogy a szakkörön belül több művészeti területtel is foglal­kozhassanak a fiatalabbak és idősebbek. Az alapozó rajzo­lást Pandur József, a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karának tanára tartja, a tűzzománckészítés technikájával Horváth Olivér festőművész, nyugalmazott fő­iskolai tanár, a szövéssel Far­kas Lászlóné, a Művészeti Szakközépjskola pedagógusa és a sokszorosító grafika alap­jaival pedig Barto Imre, a Ja­nus Pannonius Gimnázium ta­nára ismerteti meg az amatőr képzőművészeket. A foglalkozások a hagyomá­nyostól eltérően épülnek egy­másra. Minden hónap első hét­főjén neves szakemberek tar­tanak előadásokat az esztéti­ka, művészettörténet és nép­művészet legkülönfélébb téma­köreiből. Ezt követő napokban a szakkör tagjai alapozó raj­zoláson ismerkedhetnek meg a grafika és festés alapelemei­vel. A hónap következő három hetében meghatározott napo­kon tartják foglalkozásaikat öt­től nyolcig a kiscsoportok. A szövők az eddigi helyhiány miatt otthon készítették el szőtteseiket. A foglalkozásokon általában a mintákat, színeket beszélték meg, elemezték egy­más terveit. A tűzzománcok, linómetszetek, rézkarcok viszont a művelődési ház szakköri ter­mében születtek meg. Szakmai és művészeti ismeretük szélesí­tésére tavasszal és nyáron ki­rándulásokat szerveztek, ahova a családtagokat is meghívták. Az elmúlt ikét évben már jár­tak a Zselicségben és a Sár­közben. A művészeti műhely 1985. évi terveiről kérdeztük Pandur Józsefet, a szakkör vezetőjét: — Két évvel ezelőtt engem ért az a megtiszteltetés, hogy felkértek a több művészeti te­rületet egybefogó művészeti műhely megszervezésével és ve­zetésével. 1984 decemberében már kiállítást is rendeztünk az eltelt időszak alatt született al­kotásokból. Ekkor derült ki, hogy a szakkör tagjai több ki­állításra való anyagot készí­tettek, ezért elhatároztuk, hogy művészeti áganként külön-kü- lön is rendezünk tárlatot. 1985-ben a helygondunk is megoldódik, ugyanis új terem­be költözünk, ahol minden te­rület — tűzzománc, sokszorosí­tó grafika, szövés — helyet kap, sőt a tervek szerint még egy fotórészleggel is bővülünk. A távlati terveink között szerepel1 Orfűn egy nyári alkotó tábor megszervezése is. Sz. K. Múlt r ■ ■ ■ ff es jovo Száguldó éveink olyanok, mint a robogó vonat, amely meg-megáll egy-egy állomá­son. Az év végék is ilyen állo­mások, amelyeknél áttekintjük az eddig megtett és az ezután elérendő utat. Az 1985-ös esztendő tele van kisebb-nagyobb történeti, iro­dalmi, művészeti stb. évfordu­lókkal, amelyeknél meg kell áll­nunk. Múltunkat értékelni, megbecsülni nemzeti köteles­ségünk. Janus Fkinnonius írja egyik versében: „Fényt kell árasztani a múlt örökére.” Előbb azonban hadd szóljunk néhány múltbeli adósságunk­ról! Az elmúlt évekből néhány elkésett nyelvtudományi munka vár megjelenésre. Ezek közül leginkább várjuk a magyar he­lyesírás új szabályzatát, amely felváltja az 1954-es kiadást. 1980-ban tették közzé a Grétsy László és Kovalovszky Miklós szerkesztette Nyelvmű­velő kézikönyv első kötetét 1300 lapnyi terjedelemben. A máso­dik kötet is sajtó alatt már. Érdeklődéssel várjuk ezt a mint­egy száz ív (1600 lap) terjedel­mű nyelvművelési munkát, amely minden bizonnyal az új helyesírási szabályzattal kap­csolatosan fölvetődő kérdések­re is válaszolni fog. És talán megjelenik rövide­sen a Pesti János főiskolai ta­nár által szerkesztett Baranya megye földrajzi nevei cimű monográfia második kötete is, amely az elsőhöz hasonlóan igen sok baranyai névtudomá­nyi, népesedéstörténeti kutatás eredményét teszi közkincsünk­ké. A jövő tervei után szóljunk a pár nap előtti „múlt" egyik-má­sik kirívó tévedéséről, elírásá­ról! Elsősorban is a Családi La­pok decemberi számával kezd­jük. Ebben hangulatos cikket olvashatunk a Mátyás-temp­lomról A szemléltetésül közölt egyik kép aláírása: A Szent István oltár. A képen Szt. Lász­ló közismert hermájának fej­része látszik maid az oltár fe­letti falon egy freskórész ezzel a szövegqel: Sz. LÁSZLÓ TETE­MÉNEK FÖLVÉTELE. Mivel min­den Szt. László királyunkat idé­zi, ezért az oltárnak képaláírá­sa valószínűtlennek tűnik. De ha ebben tévedünk is, abban már kevésbé, amit a cikk írója állít, hogy tudniillik Hunyadi János 1456-os nándorfehérvári győzelme után a Mátyás-temp­lom tornyában zendült volna fel először a déli harangszó. A kérdés nem az, hogy itt vagy máshol, hanem mikor. Tör­téneti tény ugyanis, hogy III. Callixtus pápa jóval a nándor­fehérvári diadal előtt rendelte el a templomokban déltájban a háromszori harangozást a tö­rök elleni hadjárat sikerének előmozdítására. Az Üi Tükör december 30-i száma Kassa város történetéből ragad ki képeket. Az egyik ké­pen Roussel Péter „burgundi lovag, a császári és királyi fel­ség étekfogója, Szendrő vár főkapitánya" látható egy kő­szarkofág fedőlapján. A szöveg szerint e középkori dombor­művet Kolozs nevű unokája ál­líttatta az 1975. (!) évben. Na­gyon szép ősszülői tiszteletet parancsol e sírkőállítás, bár mi valószínűbbnek tartjuk 1975 helyett az 1579. évet. Hagyjuk a történelmet! Ha­zai tájakra tévedve feltűnést keltett egy november 2-i cikk, amelyből megtudhattuk, hogy egy fiatal hoboli gazda 17 te­henet és 40 sertést gondoz. Ez két embert is lekötő munka. Meg is kérdezi a riporter: — Melyiket fogja csinálni? A vá­lasz rövid: - A teheneket amíg megéri. A tehéngyártásnak efféle módszeréről ez a véleményünk: biológiailag új, értékes kurió­zum. Ha viszont e mondat sza­vainak első betűiből mozaik­szavat alkotunk, ennek megfej­tése e sorok írójának üzenetét tolmácsolja. Tóth István dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom