Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)

1985-01-28 / 26. szám

2 Dunántúlt napló 1985. január 28., hétfő Márciusi remények „Hajózni muszáj!" — tart­ja a régi latin közmondás. Az utóbbi évek eseményei fényében ezt úgy módosít­hatnánk: tárgyalni muszáj! ‘Most, 'hogy a szovjet—ame„- rikai kapcsolatok túllendül­ni látszanak a mélyponton, az egész világpolitikai lég­ikor enyhülni tűnik. Ez ta­lán már a kedden Stookhol- ban kezdődő ötödik tárgya­lási fordulón érezteti hatá­sát, de talán szükségtelen aláhúzni: most mindenki márciusra tekint előre. Nemcsak azért ez a nagy tavaszvárás, mert az idei tél olyan mostohán bánt az em­bereikkel Európában, Ameri­kában, Ázsiában, sőt még Afrika északi részén is. A politikával foglakozók jól tudják, hogy a tél után mindenképpen tavasz követ­kezik a nemzetközi kapcso­latokban is — csakhogy egy­általán nem mindegy, hogy milyen bosszú a fagy és mi­lyen gyorsan bontakozik ki az azt követő enyhülés. A szombat esti moszkvai és washingtoni bejelentés, mi­szerint március 12-én Géni­ben kezdődnek a kétoldalú fegyverz^tkorlátozási és lesze­relési tárgyalások, óriási ér­deklődést váltott ki világ­szerte. Az Egyesült Államok kül­döttségének vezetőit már jó egy hete megnevezték. A jobboldali nézeteikről ismert politikusok, Max Kampel- man, John Tower és May­nard Glitman, akik jól ismer­tek a Pentagonhoz és a leg­szélsőségesebb körökhöz fű­ződő kapcsolataikról, való­színűleg nem lesznek egy­szerű tárgyalópartnerek. Már kiválasztásuk is azt bi­zonyítja, hogy a Féhér Ház alapvető nézetei nem változ­tak. Bár a hazai — és a vi­lág — közvélemény növekvő nyomása miatt tovább már nem lehetett halogatni a lm eg'b e s z é lése k újrakezdését, szerződésekig még nagyon hosszú út vezet. A hét végén bejelentették, hogy a szovjet tárgyalókül­döttséget Viktor Karpov nagykövet vezeti majd, s egyben ő Jesz a stratégiai nukleáris fegyverzetekkel foalalkozó megbeszéléseken részt vevő szovjet szakértői csoport feje is. Jurij Kvicinsz- kij az űrfegyverek, Alekszej Obuhov pedig a közepes hai- tótávolságú fegyverrendsze­rek kérdéskörben vezeti majd a szovjet csoportot. Mindhá­rom diplomata jó ismerője szakterületének, korábban már dolgozott hasonló be­osztásokban. Tapasztalatuk­ra, diplomáciai érzékükre nagy szükség lesz majd, hi­szen rendkívül bonyolult problémákkal kell majd fog­lalkozniuk — feszült, még mindig nagyon rossz nem­zetközi légkörben. Márciusi reményeink első­sorban ahhoz kötődnek, hogy sikerüljön helyreállíta­ni a kölcsönös bizalmat, ami nélkül nincs megegyezés. A bizalom, amely az utóbbi időben hiánycikké vált a vi­lágpolitikában, csak tettek­kel és bizonyított jóakarattal szerezhető vissza. A Szovjet­unió a maga részéről a bi­zalomerősítő intézkedések egész sorát javasolta, ezeket azonban rendre elutasította az amerikai kormány. Most a tárgyalások puszta ténye is bizakodással tölt el minden­kit, de ne felejtsük el, hogy voltak a közelmúltban siker­telen tárgyalások is! A legtöbb, amiben re­ménykedhetünk, az egy olyan — meglehet, hosszú évekig tartó - folyamat megindulá­sa, amely egyszer majd el­vezet a megállapodáshoz. Akkor, de csakis akkor só­hajthatunk föl megkönnyeb­bülten. Addig is várjuk a márciust! Horváth Gábor A Szovjetunió 1984. évi tervjelentése A Szovjetunió Központi Sta­tisztika Hivatala közzétette a szovjet népgazdaság múlt évi • tervteljesítéséről szóló jelenté­sét. A dokumentumból kitűnik, hogy a Szovjetunió gazdasági ereje 1984-ben is számottevően gyarapodott, bár a növekedési ütem, elsősorban a mezőgazda- sági termelés bővülésének el­maradása miatt valamelyest visszaesett. A nemzeti jövedelem 1984- ben 496 milliárd rubel volt, 2,6 százalékkal több, mint az előző évben. A népgazdasági terv 3,1 százalékos növekedést irányzott elő. Az ipari termelés növekedé­se nemcsak a tervben előirány­zott mértéket múlta felül, ha­nem meghaladta az előző év­ben elért növekedést is. A tel­jes ipari termelés 1984-ben 4,2 százalékkal volt nagyobb, mint 1983-ban, összértéke pedig el­érte a 783 milliárd rubelt. A termelési eszközök gyártása az előirányzott 3,7 százalékkal szemben 4,1 százalékkal, a közfogyasztási cikkeké «pedig a tervezett 4 százalékkal szem­ben 4,3 százalékkal, tehát a termelési eszközökénél is gyor­sabban nőtt. A mezőgazdaság, amely 1983-ban 5 százalékkal növelte termelését, 1984-ben azonos, 135 milliárd rubeles termelési értéket ért el. Ez 7 milliárd rubellel több, mint az előző három év átlagos évi ter­melési értéke. pályázatot hirdet konvvelesi vezetői (osztályvezetőhelyettes) munkakör betöltésére. FELTÉTEL: ♦ felsőfokú számviteli szakképesítés, ♦ 5 éves szakmai gyakorlat, ♦ 2 éves vezetői gyakorlat. ALAPBÉR: MEGÁLLAPODÁS SZERINT. A jelentkezéseket részletes szakmai életrajzzal „JÓL FIZETÜNK” jeligére a Hunyadi úti hirdetőbe küldjék. NAGYVILÁGBAN + PEKING: Hu Jao-pang, a KKP KB főtitkára szombaton Pekingben találkozott Norodom Szihanukkal, a törvényes kam­bodzsai kormány ellen harco'ó emigráns csoportok egyik veze­tőjével. Szihanuk egyebek kö­zött olyan kijelentést tett, hogy (illegálisan) vissza akar térni Kambodzsába és „elnökölni fog a Demokratikus Kambodzsa kor­mányának kabinetülésén”. A ta­lálkozón Hu Jao-pang ismét Kí­na támogatásáról biztosította a népi Kambodzsa és vietnami szövetségese ellen szervezkedő kambodzsai frakciókat, köztük a vörös khmereket. ♦ PÁRIZS: Új-Kaledónián június 30-ig meghosszabbították a rendkívüli állapotot, miután a Francia Alkotmányjogi Tanács megállapította, hogy a rendkí­vüli állapot meghosszabbításá­ról megszavazott törvény nem ellentétes az alkotmánnyal. Auschwitz —évforduló Vasárnap van a 40. évfor­dulója annak, ihogy felszaba­dult az auschwitzi koncentrá­ciós táibor, amelyben a hitle­risták 4 mliffió embert semmi; sítettek meg. A haláltábor utol­só foglyait T945. január 27-én a ~Lengyelországot felszabadí­tó szovjet csapataik mentették meg. Szombaton a tábor egykori foglyai megkoszorúzták Brze- zinlkáiban (Birtkenau) a fasiz­mus áldozatainak nemzetközi emlékművét, a felszabadító harcokban elesett szovjet ka­tonák sírjait és Oswiecimiben (Auschwitz) virágot helyeztek a kivégzöfal elé, az egykori 11-es barakk fala elé, ahol 20 ezer embert lőttek agyon. A megemlékezés résztvevői fel­olvasták a nemzetközi Ausch­witz-'Bizottság békefethívását. A nyugatnémet zöldek hétvégi, Freiburgban tartott tanácskozásu­kon követelték, hogy az NSZK közéleti posztjait tisztítsák meg a neonáciktól. (Telefotó—APN—MTI—KS) NÉHÁNY NYUGATI ÁLLAM EXPORTJA A KGST-ORSZÁGOKBA, 1983 (milliárd dollár) NSZK (FRANCIA­OLASZ­Japán FINN ORSZÁG ORSZÁG ORSZÁG 12,4 3,7 3,7 3,6 3,5 X^X V 1,7 KANADA 11,6 NAGY­BRITANNIA 1,2 HOLLANDIA Repült a Discovery Vasárnap délutánra — hazai időszámítás szerint a késő esti órákra - jelezték a Discovery leszállását a floridai űrrepülő* térre. Az öttagú személyzet alig háromnapos, első ízben tisztán katonai rendeltetésű útjáról egyelőre csupán annyit közöltek, hogy sikerült pályára állitaniok egy új típusú kém-műholdat. Ez úgynevezett geostacionárius pá­lyán kering a Szovjetunió terü­lete felett és katonai jellegű hírközlési adatokat hivatott gyűj­teni és továbbítani a földi ál­lomásokhoz. A kém-űrrepülés egyéb felada­tairól semmiféle közlést sem ad­tak. A személyzet és a földi irá­nyítók rádióösszeköttetését kó­dolták, az űrrepülésről nem ad­tak televíziós közvetítést, az út során csak néhány szavas hely­zetjelentéseket adtak át a sajtónak. Az amerikai sajtó értesülései szerint a hírszerző mesterséges hold alkalmas rádió- és telefon- beszélgetések elektronikus jelei­nek gyűjtésére és rendszerezé­sére, különösen katonai jellegű hírközlési adatok szelektálására. A kémholdat új típusú hajtómű juttatta pályájára azt követően, hogy a Discovery fedélzetéről el­indították. Indiai díszszemle A hagyományokhoz híven díszszemlével ünnepelték meg szombaton Új-Delhiben a köz­társaság napját. Az indiai nem­zeti ünnepen az új alkotmány 1950. január 26-án történt el­fogadásáról és a köztársaság kikiáltásáról emlékeznek meg. Az ünnepségeket idén kivé­teles biztonsági intézkedések közepette rendezték meg. Egy indiai lapértesülés szerint ugyanis az ünnep előtt négy alaposan felfegyverzett terro­rista kommandó érkezett a fő­városba, hogy merényletet kí­séreljen meg Radzsiv Gandhi kormányfő és Zail Szingh ál­lamelnök ellen. A Hindustan Times tudni véli, hogy a biz­tonsági szervek széles körű nyomozást folytatnak a Pand- zsáb államból érkezett csopor­tok elfogására. A lap szerint a terroristák Pakisztánban kap­tak katonai kiképzést. Radzsiv Gandhi o szokások­tól eltérően zárt gépkocsin ér­kezett a díszszemlére, de a te- leviziós közvetítésben szereplő utolsó szakaszon átszállt egy n'yitott dzsipbe. A Leningrádba látogató kül­földit a legmegrázóbb élmény a Piszkarjovói temetőben éri. Ebben a hatalmas nekropolisz- ban helyezték örök nyugalomra a város védelmében elesett és a blokád alatt éhenhalt 600 ezer embert. A tömegsírokon a szürke márványlapok csak az évszámot mutatják, mégis az ember itt érti meg igazán, mek­kora áldozatot hoztak Lenin­grad lakói városukért, mennyi borzalmat és szenvedést éltek az alatt a 900 nap alatt, amed­dig el voltak zárva a külvilág­tól. A fasiszta német csapatok 1941 szeptemberében bekerítet­ték Leningrádot és elzárták a Szovjetunió többi részétől. Megkezdték a város rendszeres bombázását és ágyúzását. Mi­kor a támadás újra és újra ku­darcot vallott, Hitler a mintegy hárommilliós Leningrad kiéhez- tetése mellett döntött. Az itt lakók nehéz helyzetbe kerültek. Az élelmiszerkészletek csak 30—40 napra voltak ele­gendőek, nem volt elég fűtő­anyag. Iszonyatos télnek néztek elébe. A fejadagokat többszö­rösen csökkentették. A munká­sok naponta 25 dkg kenyeret, 1—2 dkg zsírt, húst és cukrot kaptak, a tisztviselők, családta­gok és gyermekek ennek a mennyiségnek mintegy a felét. A szörnyű éhség csillapítására az emberek enyvből, hajolajból készítettek „ételt", az elhullott kutyákat, macskákat is meget­ték. Azon a télért naponta 3—4 ezer ember halt éhen Lenin- grádban. Mivel a közlekedéssel is bajok voltak, elhatározták, hogy helyben jelölnek ki teme­tőket. Koporsóhoz jutni szinte lehetetlen volt, a holttestek százai újságpapírba csomagol­va feküdtek a temetőkben. A legyengült embereknek nem volt erejük a sírok ásására. A kórházakban az orvosok és ápolónők is szédelegtek az éh­ségtől. Mikor a vízvezeték-há­lózat is felmondta a szolgála­tot, közvetlen járványveszély fe­nyegetett. A faházakat szét­szedték, így tüzeltek. De az élet nem állt meg, a leningrádiak hősiesen ellenáll­tak a fasiszta túlerőnek. A ter­melés tovább folyt, a gyárak a néhány kilométerrel arrébb hú­zódó frontnak dolgoztak. Eköz­ben hallatlan erőfeszítéssel kí­vülről is próbáltak segíteni a városon. A szovjet csapatok egy kisebb vasútvonalat és kikötőt építettek a Ladoga-tó partján. Ezen az „életvonaton" sikerült némi élelmet juttatni az ost­romlott Leningrádba, majd megkezdték a lakosság kimen­tését. Ezen az úton 1942 vé­géig mintegy egymillió embert, főleg gyermekeket sikerült ki­juttatni. Tavasszal a szovjet ka­tonáknak sikerült a Ladoga- tóban egy olajvezetéket lefek­tetni, így már fűtőanyaghoz is juthatott a város. Ennek elle­nére 1941—42 telén több mint félmillió ember halt meg. A túl­élők fizikailag és lelkileg fel­készülteik ..a további szörnyű ostromra. Újabbra azonban már nem került sor. 1943 nya­rán részlegesen, 1944. január 27-én pedig végleg felszaba­dult Leningrád . .. Január 27-én sokan visznek virágot a Piszkarjovói temetőbe. A 900 nap emléke mélyen be­vésődött a leningrádiak emlé­kezetébe, hiszen szinte nincs olyan család, amely ne vesz­tette volna el egy vagy több tagját a második világháború alatt. A legnagyobb télben itt pompázó virágok az élet, a béke tiszteletét hirdetik, a szov­jet emberek azon óhaját bizo­nyítják, hogy soha többé, sehol a világon ne ismétlődjék meg; ez a szörnyű 900 nap. Décsi Katalin A Piszkarjovói temető (Fotó: TASZSZ - APN - MTI - KS) ■Cílencszaz nap

Next

/
Oldalképek
Tartalom