Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)
1985-01-22 / 20. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XLIL évfolyam, 20. szám 1985. január 22., kedd Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Beiktatták Reagan elnököt (2. oldal) m m m li Egy nap a kazánJr&V Wfl felügyelővel (3. oldal) fi J Nemzetközi magazin (6. oldal) Téli nagyjavítás a Görcsönyi Téglagyárban. (Tudósítás az 5. oldalon) 9500 szőttest gyárt ebben az évben lengyel exportra a Baranya megyei Népművészeti Szövetkezet szövőüzeme. A 2,5 millió forint értékű exportmunka az üzem termelésének 70 százalékát biztositja. Fotó: Proksza László Arak es jövedelmek A ligha van az országban olyan bérből és fizetésből élő ember, aki örömmel fogadta a januári központi áremelések hírét. Talán még az árszakértők sem kivételek e szabály alól, akik — a kormányzat útmutatásainak eleget téve — részletesen kidolgozták, s a vezető fórumok elé tárták az árrendezések tervét. Más kérdés, hogy ők — közgazdászok lévén — sokaknál jobban tudják, hogy nem az óhajok függvénye az ár- szint-kérdés. Még több százmilliós lakosságú országok sem függetleníthetik magukat a nemzetközi árviszonyoktól, hát még azok, amelyeknek a nemzeti jövedelem minden második forintját külföldön kell rea- lizálniok. Az élet már megtanított bennünket arra, hogy az árügyekben sem lehet struccpolitikát folytatni, hiszen az az ország, amely megkíséreli, hogy az árakat tartósan eltérítse a valódi értékektől, hovatovább lehetetlen helyzetbe kerül. Mivel az árak nem a tényleges ráfordításokat tükrözik, egyre körülményesebbé válik, mind jobban elszakad a valóság talajától a népgazdasági, illetve vállalati tervezés, a kalkuláció: és társadalmi méretű pazarlás üti fel a fejét. Hogy a legkézenfekvőbb példát említsük, gondoljunk csak arra, hogyan bántak nálunk néhány éve még a kenyérrel! Tanulságos külföldi példák igazolják, hogy az élet, a gazdasági élet törvényszerűségei előbb-utóbb kikényszerítik a valóságos árviszonyokat. Ezért jobb, ha az évenkénti kisebb — bár még mindig nem jelentéktelen — áremelésekkel haladni a valóságos értékviszonyok, az értékarányos árrendszer kialakítása felé. Ennek vagyunk tanúi most is. Felületesen szemlélve, az idei központi áremelés is olyan, mint amelyeket az elmúlt esztendőkben átéltünk: az év elejére rögzítették. Ám, aki egy kicsit jobban elmélyed az ország gazdasági helyzetét elemző dokumentumokban, mindenekelőtt a cárt Központi Bizottsága december 4-i üléséről szóló közleményben, az meggyőződhet arról, hogy az 1985- ös év esélyei, lehetőségei több vonatkozásban eltérnek a megszokottól. Hogy a legfontosabbal kezdjük: a legnehezebb időszakon már túl vagyunk. Bár az ország külgazdasági egyensúlya még törékeny, színvonalasabb gazdálkodást és jobb munkát feltételezve azért már arra is futja az erőnkből, hogy a gazdasági növekedés üteme — ha aránylag szerény mértékben is — é'énküljön. Ez az esély, lehetőség szorosan összefügg a másik úi vonással is: ugyancsak a jobb munkát és színvonalasabb gazdálkodást feltételezve — ezt mindig hangsúlyozni kell, még ha ismétlésnek látszik is — ebben az évben már elérhető, hogy ne csökkenjen tovább a beruházások mértéke és — ami a jelen áremelés idején különösen fontos — a dolgozók reálbére. Erről is egyértelműen szól a KB már említett közleménye, amikor leszögezi: a fogyasztói árszínvonal legfeljebb 7 százalékkal növekedhet, ebből 3 százalékkal az alapvető fogyasztási cikkek, szolgáltatások ára. „A teljesítmény tervezett javulása esetén — a bér- és keresetszabályozás, a bérpolitikái intézkedések és a bérpreferenciák együttes hatására — a keresetek átlagosan 7—7,5 százalékkal emelkedhetnek.” Amint tudjuk, a legtöbb üzemben már megkezdődtek a bérfejlesztési kalkulációk, a Taurus például 8 százalékra gondol, a MÁV úgyszintén. Itt kell megjegyezni, hogy lesznek olyan — a versenyszférába tartozó — cégek is, amelyek nem tudnak majd 7—7,5 százalékot fizetni, de azért az elhibázott gazdálkodásukat okolhatják elsősorban. Csak saját maguknak tehetnek szemrehányást, ha értékes embereik elpártolnak tőlük, vagy — ahogy a közgazdasági szakzsargon mondja — a munkaerővesztesek lesznek. (Ez is intő jel lesz e vállalatok számára: változtatni kell!). Új vonás az is, hogy az idei központi áremelések meglehetősen kiterjedt jövedelempolitikai intézkedésekkel párosulnak. (Ezért nem igazságos csak az áremelésekre figyelni, hiszen az ár- és jövedelempolitika szorosan összetartozó fogalmak.) Az idei jövedelempolitikai intézkedések — az 5—10 évvel ezelőtti gyakorlattól eltérően — nem standardizálnak. Tehát nem azt mondják, hogy mindenki kap tegyük fel 200 forint „fájdalomdíjat” a fizetése mellé, hanem rétegenként differenciálnak. Aki elolvassa a nyugdíjak, a családi pótlékok, a gyes, az anyasági segélyek összegének növekedéséről, ki- terjesztéséről szóló közleményeket, az meggyőződhet arról: enyhíteni akarnak a nehezebb helyzetben lévők sorsán. Igaz, honv nem tudnak annyit köny- nyíteni, mint szeretnének, de azért érezhető, érzékelhető segítség ez. Sok kérdés jut ilyenkor az emberek eszébe, az is például, hogy meddig kell számítani még ilyen mértékű, vagyis 7% körüli áremelésre? A múlt esztendő végén kérdeztük meg erről Szikszay Béla államtitkárt, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökét, aki elmondotta, hogy még ebben az évtizedben, nagyobb részt az elkövetkező 2— 3 évben be kell fejezni az értékarányos árrendszer kialakítását. De már most arra törekszik a kormányzat, hogy az évi árszintemelkedés 3—4 százalék felé közelediék. Ehhez már jobban hozzá lehetne kötni az anyagi ösztönzést, a 6—8 százalékos jövedelemnövekedést, az életszínvonal érzékelhető emelkedését. E gy újabb kérdés az is, van-e biztosíték arra, hogy nem haladjuk meg a tervezett 7 százalékot, hiszen az inflációs nyomás igen erős. Ez valóban így van. De — amint minden újságojvasó megtudhatta — még a múlt év végén fogadta el az ország- gyűlés a tisztességtelen gazdálkodásról szóló törvényt. Erősödött, színvonalasabb lett az árellenőrzés, korszerűbbé vált a piacfelügyelet, mint azelőtt. Amint a zöldség- és gyümölcsárak vámszedői elleni határozottabb fellépések bizonyítják, kordában tartható a spekuláció. A legfőbb garancia persze a jobb munka, a színvonalasabb gazdálkodás, mert csak az hoz létre új és elosztható értéket. Magyar László Tudományos ülésszak Száz évvel ezelőtt született Fülep Lajos Fülep Lajos a magyar szellemi élet kiválóságai közé tartozik. Munkásságának jelentőségé; ma már egyre jobban fel tudjuk mérni, művészettörténet-írása, művészettudományos vizsgálatai elismert értékeinket gazdagítják. 1957-ben Kossuth-díjat kopott. Eninelk ellenére, 'ahogy Németh Lajos művészettörténész megállapítja: „Fülep nem foglalja el azt a helyet a magyar tudományos szellemi közéletben, amit szellemi teljesítményével és aktív tevékenységével megérdemelne." A jobb megértéshez, az aktív, tisztelgő emlékezéshez jelentős mértékben járul hozzá az a tegnap kezdődött háromnapos tudományos ülésszak, amelyet Pécsett rendeztek meg Fülep Lajos születésének századik évfordulója alkalmából. A konferencia előadásait az MTA Pécsi Akadémiai Bizottságának székházában tartják. Az ülésszakot Herazeg Géza, a JPTE jogi karának dékánja nyitotta meg, majd Aradi Nóra, az MTA iMűvészettöirténeti Kutató Csoportjának igazgatója, a konferencia tegnapi programjának elnöke szólt röviden Fülep Lajos sokrétű tevékenységéről. iNémeth Lajos művészettörténész, tanszékvezető egyetemi tanár tartott ezután értékelő előadást, őt követően Takács József adjunktus beszélt Fülep Lajos Croce kritikájáról. Sturcz János az ifjú Fülep Lajos művészetfilozófiáját ismertette és fölolvasták Sallay Géza tanulmányát, amely Fülep Dante-értelmezé- s-ével foglalkozott. Kedden délelőtt ismét tudományos előadások hangzanak el, 16 órakor, megkoszorúzzák Zengővárkanyban Fülep Lajos emléktábláját, majd az ottani művelődési házban Tüskés Tibor emlékezik a tudós Zengő- vánkonybain töltött éveiről. Az Ülésszak szerdán délelőtt, előadásokkal zárul. Felkészülés tél újabb rohamára Minden főút tiszta volt tegnap Baranyában A tél nem ritkán nehéz terheket rak azok vállára, akiknek ilyen időszakban — hóban és fagyban — is — vagy éppen ilyenkor leginkább - azért kell dolgozniuk, hogy a közlekedés ne akadjon el az időjárás olykor kíméletlen tréfái miatt. A meteorológiai előrejelzés tegnapra ismét havat jósolt Nyugat- és Dél-Dunántúlra. Szerencsére lapzártáig Baranyában ebből az előrejelzésből csak a helyenként szemerkélő kásás hó igazolódott, a tőlünk nyugatabbra eső megyékben azonban volt havazás. A po- gányi meteorológiai állomástól kapott tájékoztató szerint a levegő Pécs környékén mínusz 3,6 fokra melegedett fel, olvadás tehát nem volt, s a szél délutánra megélénkült. A levegő relatív nedvességtartalma igen magas, 86 százalékos maradt szinte az egész nap folyamán. A látási viszonyok mindvégig súrolták a köd határát. A Pécsi Közúti Igazgatóság ügyeletétől kapott tájékoztatás szerint a baranyai főutak burkolata szinte mindenütt fekete volt, néhol azonban a szemerkélő hódara tette csúszóssá az úttestet. Az alsóbb rendű utakon, főként a bekötő utakon helyenként jégbordák nehezítették a 'közlekedést. A veszélyes emelkedőkön, ívekben ezeket c szakaszokat salakkal, zúzalékkal, homokkal szórják. A meteorológiai előrejelzésben megjósolt havazás fogadására, az utak járhatóságának biztosítására a Közúti Igazgatóság üzemkörében 23 szórógépkocsi áll készenlétben. Havazás esetén a főutakat sóval szórják, az alsóbb rendű utakat zúzalékkal, salakkal, homokkal. Pécsett a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat emberei tegnap is folytatták a közterületeken a hó eltakarítását: mindenekelőtt Meszesen, a Tolbuhin út mentén, egészen Hősök teréig. Pécsett a fő- közlekedési utak mind tiszták voltak hótól, a mellékutak többsége is javarészt, bár ezek síkosságmentesítésére — kivéve néhány hegyoldali utcát — nem futja a vállalat költség- keretéből. A takarításon kívül készültek az esetleges újabb havazásra is: a szóróanyag, a só keverésével foglalatoskodtak. Az ügyeleti szolgálatban öt hóekés szórókocsi állt készenlétben, de indokolt esetben ennek a mennyiségnek a dupláját tudják bevetni a hóakadályok ellen a szükséges kezelőszemélyzettel együtt D. I. Bevetésre várnak a hóekés szérókocsik Hóeltakarítás Pécsett a József Attila utcában Fotó: Läufer László
