Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)
1985-01-21 / 19. szám
A Dunántúli napló IMS. fanuár 21„ hét» A Herkules erejű Czája Manézsok Magyarországon iMósfél évszázada jelentette o Honművész című újság, hogy bizonyos Wulf Henrik úr, német-holland cirkuszigazgató és „lovagművész" Pest-Budára érkezett, és o Ra'kpiacon - ez a Tudományos Akadémia épülete mögötti tér volt — társulatával fellép, hogy a főváros nagyérdemű közönségét mind maga, mind kompániájának akrobatái, kötél táncosai és zsonglőréi szórakoztassák. iE „lovagművész" ölőtt is állítottak már fel sátrakat a vándorcirkuszosok a Duna partján, ám ez a Wulf-féle társulat olyan népes trupp volt, hogy jövetelét sokáig emlegették, és a porondok históriájával foglalkozó kutatók is általában ezt a vendégjátékot tartják az újkori cirkusziművészet kezdetének Magyarországon. Wulf Henrik 1834 után is bérelte a Rakpiacot, családja pedig úgy megszerette a magyar fővárost, hogy lakást vásárolt és megtelepedett. A szakmát a gyermekek és az ■unokák Immár itt folytatták. Köztük Wulf Ede is, aki a Városligetben felépítette az első álladó cirkuszépületet, mégpedig vasvázas hiullámfeádogból. Pontosan ott, ahol ma a Fővárosi Nagycirkusz áll. Mindez a múlt század végén törtét; akkor tehát, amikor Budaipest világvárossá nőtte ki magát, és amikor mindenféle művészetekkel együtt a cirkusz ás remeknél remekebb produkciókkal vonzotta a közönségét. Hogy ki mindenki fordult ■meg ekkoriban a Városliget ■hullámbádogos épületében, azt felsorolni sem lehet. Néhány egészen kiváló manézs- művészt azonban illendő közelebbről is bemutatni. A sort mindenképpen Giuseppe Barrocaldival kell kezdeni. Azzal a Modenában született olasz nemessel, aki Novaránál az itáliaiak seregében harcolt, majd pedig becsavarogta a nagyvilágot. Végül is egy cirkusznál kötött ki, ahol hamarosan lovas művésszé képezte ki magát. Népes társulatával Pétervártól Bukarestig sok-sok város publikumát végigszórakoztatta. Amikor az 1800-as évek vége felé Pestre érkezett, máz 71 tagú kompániája volt. Itt is ragadt: felvette a magyar állampolgárságot, és nem kevesebb, mint harminc ‘éven át dirigálta a maga Néparénáját. Dirigált és utódokat nevelt. Nála kezdte például legendás erőművészi karrierjét Czája Józsel. Az a Czája, aki alig tizenöt éves korában Vácott földihez vggoft egy hivatásos birkózót, és aiki később a Czája vándorcirkusz gazdájaként aratott mindenfelé sikereket. Egyebek között a Beketow cirkuszban is föllépett. Abban az intézményben, amelynek a neve megintcsak ismerős mindazoknak, akik a oirkuszművé- szet iránt egy kicsit is érdeklődnek. Beketow Mátyás — akárcsak Barrocaldi úr — katona volt, csakhogy ő az orosz cárt szolgálta egészen addig, amíg bohóccá nem képezte magát egy 'koppenhágai cirkuszban. Lovas parádéival bejárta egész Európát, majd sikereinek telijében 1904-ben Budapesten kötött szerződést. Hogy, hogy nem - akárcsak olasz származású pályatársa —, ő is beleszerelmesedett a magyar fővárosba, és családostól itt telepedett meg. A lovai mellé elefántokat, zebrákat, kutyákat is szerzett, és ezekkel a vegyes állatszáimok- kal aratott olyan sikereket, amelyek hírére még a bécsi Burg ura, Ferenc József is át- rándult a Városligetbe. Beketow a bohócok fölfedezésében szinte tévedhetetlen volt. Nála kezdte többék között Zoli bohóc, Jancsi, az első magyar énekes bohóc, és a vörös parókás Gerard. Idő múltával aztán orcát váltott a manézsolk hazai világa. Új műfajok keletkeztek. Különösen az akrobatika művelőinek a híre messze földre eljutott: a Faludy-csoport, a Hortobágyi-csoport, a Magyar-csoport egyaránt igen kelendő volt a menedzserek és o direktorok körében. Mindezek mellett a revü is át-átrándult a manézsokba, a maga flitteres csillogásával megbontva a cirkuszi hagyományokat. Ám azok a klasz- szilkus cirkuszi hagyományok, amelyeket Barrocaldiék és Be- ketowék leraktak, máig élnek. A. L A Hidak 135 éves a Lánchíd Majd minden jelentősebb folyóparti város jelképnek is tekinti hídjait. Különösen érvényes ez Budapestre, amely földrajzi fekvése folytán még e városok közül is kiemelkedik szépségével. S büszke, sokak által megcsodált hidjai - 40 éve, 1945. január közepén hatalmas detonációk kíséretében sorra a Dunába omlottak. A menekülő német csapatok robbantották fel őket azt remélve, hogy így talán fel tudják tartóztatni az előrenyomuló szovjet csapatokat. A hidak közül az első áldozat még 1944 decemberében, a Margit-hid volt. Január 14-én robbantották fel a Horthy (ma Petőfi)-hidat, 16-án omlott a vízbe a Ferenc József (ma: Szabadság)-híd, s Pest fel- szabadulásának napján, január 18-án a két legszebb hidunk, az Erzsébet- és a Lánchíd. Amikor a budapesti hidak negyven évvel ezelőtt tragikus sorsáról megemlékezünk, emlékeznünk kell egy másik, kevésbé kerek, de iával réqebbi múltú és igazán szép évfordulóra is: novemberben volt 135 éve, hogy felavatták a Lánchidat, amely elsőként kötötte össze Pestet és Budát, ívelt át szilárdan a Duna felett. Addig pontonokon álló haióhíd kötötte össze Pestet és Budát. A ha- jóhidat a téli faayok beálltával mindig szét kellett szedni, s ezután hónaDokiq csak bátor révészek szállították át az utasokat a folyó jéqtáblái között. 1820 decemberében Széchenyi István, akkor méq ifjú huszár- kaoitány is így volt kénytelen átkelni Budára, apia temetésére igyekezvén. A kaland szerencsésen végződött az éjszakai szélviharban, így teljesíthette útközben tett fogadalmát Széchenyi, hogy egy évi jövedelmét ajánlja fel a Buda és Pest között létesítendő állandó híd megépítéséhez. Londonba utazott, s mintának a Temzét átívelő Hammersmith-i Lánchidat választotta ki, amelyet azóta már lebontottak. A legnagyobb gondot az építéshez szükséges pénz előteremtése jelentette. Végül az országgyűlés 1833-ban megszavazta, hogy a majdani Lánchídon a nemesi kiváltságokat mellőzve, mindenkinek hídvámot kell fizetnie. A hídépítés hosszú ideig elhúzódott. A híd tervét W. T. Clark készítette, a munkálatokat Clark Adóm irányította, Széchenyi szenvedélyes közreműködésével. 1848. július 18-án, már az utolsó lánc közeledett a pillér tetejéhez, az emelőlánc elszakadt és a 7940 mázsás teher az ideiglenes mun- kahidat átszakítva a Dunába zuhant. A munka döntő stádiumát, már mint a 48-as magyar kormány közlekedési minisztereként figyelő Széchenyi is a vízbe esett. Ettől a pillanattól kezdve a leromlott idególlapo- tú Széchenyi már nem hitt a híd felépültében, s néhány héttel később a döblingi elmegyógyintézetbe került. A szabadságharc eseményei a hídépítés munkáját igencsak lelassították. A budai vár ostromakor 1849. május 21-én, a megadásra kényszerülő osztrákok bosszúból fel akarták robbantani, de az akció alig okozott kárt a hídban. 1849. november 20-án végre felavatták a Lánchidat. A történelem, a sors keserű fintora, hogy az első ember, aki átment rajta, szabadságharcunk véres kezű megtorlója, Haynau táborszernagy volt, s a híd atyjának méltán tekintett Széchenyi soha nem mehetett át rajta. A híd második felavatása már méltó a legnagyobb magyar emlékéhez. A második világháborúban kivérzett Magyarország felszabadulása utáni egyik nagy próbatételét sikerrel teljesítve, újra felépítette lerombolt hídjait. Az újra megépített Lánchíd avatása egyben az eredeti elkészültének centenáriumi ünnepsége is volt 1949- ben. Műszaki mentttkészlet Új műszaki mentőeszközkészletet fejlesztett ki a Volán 17. sz. Vállalatánál, a szombathelyi cég teherforgalmi üzemegységének kollektívája. Az új mentőkész- Jet lerövidíti az autóroncsok szétbontásának idejét. A hidraulikus oszlopolló a meggyűrődött fémszerelvényt is pillanatok alatt átvágja, a feszítőék a legkisebb rést gyorsan, egykét perc alatt akkorára tudja tágítani, hogy azon átfér a sérült kocsiban maradt ember. A támasztóék segítségével bizonságosan rögzíthetőek egy autó bontandó elemei. A műszaki mentést végző gépkocsikat Vas megyében már ellátták e felszereléssel. Párját ritkító betöréssorozat lopás, rongálás, testi sértés Tislér nyugtalanabbnak látszik, pedig ő a másodrendű vádlott. Mielőtt leülne, kéri a bírót: lazíthassanak a bilincsen, mert nagyon szoros ... És Tislér a keményebb arcú is. Csak amikor Bencsik jut szóhoz — nagy darab, sima arcú fiatalember — a hangja árulkodik: durva. Az ügy ismertetése — a tai- nácsvezető jobbján ül az előadó — több mint fél órát vesz igénybe. Párját ritkító betöréssorozat végére tesz pontot ítéletével a bűncselekményt másodfokon tárgyaló Baranya Megyei Bíróság: több tucat betörés, lopás, rongálás, testi sértés — sorolhatnánk még — mindössze három hónap alatt, három megyében, Baranyában, Somogybán, Tolnában. (Annak idején részletesen szóltunk róla a HDN-ben.) Az ügy négy vádlottja közül az I. fokú ítélet ellen ketten fellebbeztek: Bencsik Gyula, 22 éves, Tislér Károly, 23. Mindketten többször voltak már bűnA tárgyalóteremben tetve, 1983 októberében, illetve szeptemberében szabadultak, s mindjárt úgy döntöttek: betörések révén próbálnak megélni. Az ügy ismertetése alatt az arcukat figyelem. Sorakoznak a vádpontok. Van, amelyikre bólintanak, másikra tagadólag rázzák a; fejüket, harmadikat halk szóval kommentálják, negyedikre csodálkozva néznek, vagy éppen neheztelve a másikra. Itt, a megyei bíróság épületében, nem sokkal az ítélet meghozatala előtt, már jóval kopottabb a betyárbecsület, mint annak . idején a fogadalmakban ... Mint többszörös, különös visszaesőket, számos súlyosbító körülményt értékelve — enyhítő alig akadt: Tislér esetében egy sem, Bencsiknél a kár egy részének megtérülésére, illetve arra volt tekintettel a bíróság, hogy egy kisgyermek eltartása terheli — hozta meg döntését az ügyet I. fokon tárgyaló tanács: Bencsik 7 év és 6 hónap, Tislér 6 év, fegyház- ban letöltendő szabadságvesztés-büntetést kapott. Fellebbeztek. Az ügyvédnő fenntartja. Bár úgy véli — mondja perbeszédében —, hogy a tényállás megfelelően tisztázott, de néhány körülményre szeretné ráirányítani a bíróság figyelmét. — A bíróság a vádlottak beismerő és feltáró jellegű vallomására alapozva hozta meg ítéletét — mondja többek között. — Ezt kérem figyelembe venni ... A testi sértéssel kapcsolatban: az okozott sérülés igen enyhe volt, az alkalmazott eszközhöz képest... A tényállást az általam elmondottak alapján szíveskedjenek módosítani ... Az ügyésznő úgy véli: a tényállás megalapozott. — Az I. fokon eljáró bíróság helyesen sorolta fel... jelentős súlyosbító körülmények ... — Kérem a vádlottakat — mondja dr. Bertha Pál tanácsvezető bíró —, álljanak fel. Az utolsó szó jogán kívánnak-e valamit mondani? Bencsik: — Megkapta: a bíró úr a beadványomat? Amelyben leírtam, hogy a szentlorinci és az erzsébeti bűncselekmények elkövetésében nem vehettem részt, mert ref alatt álltam, éjjel kettőkor jártak nálam a rendőrök ... Tislér: — Ha nem ismerem el a rendőrségen, soha sem bizonyítják be ... Ezt nem értékelték a javamra. A bíróság 11 órakor hirdet ítéletet. A tényállást támadó fellebbezéseket alaptalannak találta. Bencsik védekezése Munkásőr egységgyűlés Komlón A komlói „Csizmazia Gyula” munkásőrzászláalj szombaton délelőtt tartotta ünepélyes évzáró-évnyitó egységgyűlését a bányászváros színház- és hangversenytermében. Orosz Lajos, egységparancsnok beszámolójában eredményesnek értékelte a komlói munkásőrök elmúlt évi tevékenységét, melynek során sikeresen végrehajtották kiképzési és szolgálati feladataikat, példáin utotóan helytálltak a munkában és társadalmi munkában, s létrehozták az egység emlékszobáját. Az ünnepségen adta át Czilják Józsel, a Munkásőrség megbízott Baranya megyei parancsnoka a testület tevékenységének támogatásáért az országos parancsnok által a Carbon Könnyűipari Vállalat kollektívájának adományozott díszoklevelet és emlékplakettet Szűcs Istvánnak, a vállalat igazgatójának. A kitüntetések, szolgálati érdemérmek átadásakor 4- en a Kiváló parancsnoki, 11-en a Kiváló munkásőr jelvényt vehették át. Húszéves szolgálatukért kaptak érdemérmet: Bende Lajos, Bogdán László, Erdei Imre, Farmosi Tibor, dr. Fehér Béla, Fülöp Sándor, Gombár László, Harczi Mihály, Jánosdeák Károly, Körmendi József, Lengyel János, Nagy Sándor, Pap László, Palotás Józsel, Puruczki Mihály, Stiefel János, Takács Gyula, Vízvári Józsel, Winkler Sándor. A 20 éves szolgálatukért kitüntetettek feleségeit az országos parancsnok levélben köszöntötte. A 15 éves szolgálatért járó érdemérmet négyen, a 10 évesért járót ugyancsak négyen vehették át. A leszerelő munkás- őröknek Gallusz Józsel, az MSZMP Komló városi Bizottságának első titkára adta ót az emlékérmeket és emléklapokat. Az egységgyűlés a testület új tagjainak ünnepélyes eskütétele után a hagyományos fegyverátadással fejeződött be: Bogos Márton leszerelő munkásőr adta át géppisztolyát Fehér György frissen esküt tett munkásőrnek. D. I. súlytalan. Tislér beismerésével nem párosult a megbánás, márpedig — fejtette ki szóbeli indoklásában dr. Bertha Pál — a bírói gyakorlat szerint csak a kettő együttes megléte értékelhető enyhítő körülménynek. Az I, fok ítéletének néhány pontja kiegészítésre szorult, ezeket a fellebbviteli bíróság megváltoztatta. Egyébként a kiszabott büntetéseket helyben hagyta. — Ez az ügy — mondta szóbeli indoklása befejezéséül dr. Bertha Pál — különbözik a szokványos bűncselekményektől: Bencsikék a szervezett bűnözés alsó fokán, korszerű technikai eszközöket is felhasználva követték el erőszakos, vagyon elleni tetteiket. így az I. fokú ítélet semmiképpen sem tekinthető eltúlzottnak: sorozatban elkövetett cselekményeiknek nagy a társadalmi veszélyessége. Ez pedig mélységesen nyugtalanítja a társadalmat. Mészáros Attila Negyven éve sorra 3 Danába omlottak §
