Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)

1985-01-20 / 18. szám

A maestro, az elmaradha­tatlan szivarral Fellini? — Trombitaszó! A jelzés, a leegyszerűsítés lé­lektani folyamataként a leg­több magyar mozinézőben az Országúton (La * strada) mindössze tizenkét hangból álló dallama ébred tel, az olasz rendező nevére. Ahogy Gelsomina (Giulietta Masi­na) toprongyosan fújta trom­bitáját. A mindennapi élet csendes tragikumát hordoz­za magában ez a dallam, ahogy a ma születésnapját ünneplő Fellini filmművésze­te is hordozza. A telefonin­terjú tehát születésnapi: ép­pen ma, 1985. január 20-án 65 éves Federico Fellini. — Jól van? — Ha az egészségemre gondol, akkor azt kell felel­nem: még mindig több szel­lemi sokkot kapott az élet­ben, mint testit. Hogy ez sze­rencse-e, vagy szerencsétlen­ség? Ki tudja? — Hatvanöt év az az élet­kor, amelyben együtt van az összegezés és a jelenidejű alkotó munka, összegezően tehát: hisz-e abban, hogy az Embert meg lehet változtat­ni? — Bizonyára emlékszik az Országúton záró képsorára: Zampano, az emberállat cirkuszi lánctörő lerogy a tengerparton és lelki fájdal­mában belemarkol a homok­ba, görcsösen, aztán életé­ben először — sírni kezd?! Ma is hálás vagyok Antony Quinnek, amiért olyan jól el­játszotta. Az Országúton-t harmincegy éve mutatták be és harminckét éve, hogy for­gattam. De ma sem tudok mást mondöni, mint amit ez­zel a záróképsorral akartam: hiszek abban, hogy az ember nemesíthető. Ezért néha ki­csit össze kell roppannia, hogy újjá nemesedve feláll- jon. Ismeri a latin közmon­dást? — Per crucen ad lu- cem. Vagyis, a szenvedése­ken át a fény felé”. Ez két­ezer éve igaz, és mindig igaz marad. — „Országúton," a „Nyolc és fél” — és egyáltalán, ön szereti a cirkusz világát! — Igen, mert a cirkuszban olyan képtelenség van, ami első perctől fogva leleplez­hető, nyilvánvaló csalás, kényszerű, csinált külsőség. Mégis emberi. Mint az élet. Jancsó Miklós Olaszország­ban is dolgozott. Ismeri a filmvilágát? — Hogyne! Egy régi film­jében, ami egy földvárban játszódik — (Szegénylegé­nyek. A szerk.) A modern terrorhatalom tökéletes raj­zát mutatja fel. A „Magán­bűnök, közerkölcsök” pedig nagyon szellemes életkép. — Akkor hót szeretettel gratulálunk és kellemes szü­letésnapi ünnepséget kívá­nunk! — Nagyon köszönöm ezt a Magyarországról kapott te­lefont. Nem hiába szeretjük mi, olaszok, a magyarokat. Földessy Dénes Hát te hol voltál az éjszaka? Véletlenül Hifi-torony A szemtanú csendesen lefogta Jenő kezét és rendőrt hívott Cselekményei hirtelenségének okáról mit sem tud mondani. Keze remeg, szinte betegesen tördeli. Később megerősít a nyomozótiszt: idegileg valóban nagyon gyenge ez a bánosi, 21 éves fiatalember, aki így mutat­kozik be: — Jenő vagyok ... Jenő. Hiába kutatom, hol törött az élete. Megpróbál ugyan vála­szolni, keresi a szavakat, de valahol a döntő dolgok elvesz­nek a homályban. A család? Nem. Ha későn is ment haza, szülei mindig kikészítették a kulcsot a megbeszélt .helyre. — Nem tudom, miért... ott volt a kulcs, mehettem volna be a lakásba, hogy lefeküdjek, de inkább az istállót választot­tam. Kérdezték: hát te hol vol­tál éjszaka? Mondjam azt, hogy az istállóban?! Hülyeség... Eddia kétszer volt kisebb- nagyobb balhéja, egyszer a Balaton mellett lopott, másod­szor Orfűn. — Nem tudom, miért... Nem kellett nekem se az ital, se a cigaretta ... Orfű után önként jelentkeztem. — önként? Besétált a rend­őrségre? — Kicsit vártam. De azután bejöttem ... — Miért? Nem tud választ adni. Egyre nehezebben érteni a szavát, ki­merültnek látszik, szemében könnyek, keze mór vörös attól, amilyen erővel gyúrja egyikkel a másikat. Vasárnap, 13-án este egy járókelő — sietős lépteit meg­lassítva — a pécsi Bem utcá­ban megkérdezett egy fiatal­embert: hol van a Maxi-bár? Mutatta a srác, a késői járó­kelő — elmúlt már 10 óra — tíz lépést ha tett, amikor kira­katüveg csörömpölésére lett fi­gyelmes. Visszafordult. A fia­talember kezében mór ott volt a Bizományi Áruház portáljá­ból kiemelt Hifi-torony. — Szereti a zenét? — Nem. — Akkor miért kellett a Hifi­torony? — Azt sem tudtam, mi az, amit megfogtam. Párás volt. vagy milyen az üveg, nem is láttam be a kirakatba. Ahogy benyúltam, kezembe akadt en­nek a toronynak a füle. így azt emeltem ki... Az érdeklődő visszafordult, odament és megfogta H. Jenő kezét. Szépen, csendben. — Olyan idősebb forma volt — mondja most Jenő. Jött egy taxi, leintették, CB-n kihívták a rendőröket És most Jenő nem tud elszá­molni. A fogdában ijedt meg igazán, amikor megmondták: 34 000 forint értékű készüléket emelt ki a kirakatból, s ehhez hozzájön az ugyancsak nagy értékű üvegtábla összetöréséből eredő kár. Szakképzettsége: felszolgáló. Csinálta is egy darabig. — A Balaton mellett. Amikor megszaladt, szinte szégyenlem elmondani, mennyit keres­tem ... — Mennyit? — Húszezret egy hónap­ban ... Akkor húszéves volt. Nem tudja megmondani, miért hagy­ta ott a szakmát. — Egyszer mondták: kezel tetnem kell magam. Az volt a nagy hülyeség, amikor nem mentem el... — Még elmehet. — Késő ... A börtön ... Na­gyon félek. Mészáros Attila Q „Baranya” Kereskedelmi Vállalat pályázatot hirdet mnkaíigyi osztályvezető-helyettes munkakör betöltésére. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: ♦ közgazdasági egyetemi végzett, vagy ♦ nem szakirányú egyetemi, főiskolai végzettség és felsőfokú munkaügyi szakvizsga, ♦ erkölcsi bizonyítvány. Jelentkezés önéletrajzzal a gazdasági iqozqotóf.etyeHeinél (Pécs, Rákóczi út 11.) FELVESZ: ♦ oktatási előadót középiskolai végzettséggel, gyakorlattal rendelkezők előnyben. Jelentkezés a személyzeti osztályon. Pécs, Rákóczi út 11. ' Technikai csodák, az űrprogramok főszereplői Képünkön a Satum V. hordozórakéta A szerző felvétele Oázis a télben Egy darabka dús nö­vényzetű oázis a didergő télben. Az embernek szin­te hiányérzete támad, hogy a pálmafák, banán- fák koronáján nem zsi-• vajganak mulatságos po- fájú majmok. Mindez ösz- szesen alig 110 négyzét- méter alapterületen, fal­lal, s főként üveggel kö­rülvéve, ahol a legsudá- rabb pálma is kénytelen beérni a 8,5 méteres ma­gassággal: ekkora nyúj- tózkodási lehetőséget biz­tosít számára a Pécsi Ja­nus Pannonius Tudo­mányegyetem Tanárképző Karának kertjében lévő pálmaház. Ami meglepő: nincs is különösebb meleg, mind­össze 18 Celsius fok van ebben az üvegházban. — A pálmaházban hi­degházi növényeket tar­tunk, amelyek ezen a téli hőmérsékleten élnek ősha­zájukban is. Nyáron per­sze 30 fok feletti a hőség — magyarázza kalauzom, Dobosiné Forró Mariann kertészmérnök, a tanár­képző kar botanikus kert­jének fő-főgondozója és sorra mutatja a távoli eg­zotikus tájakról „idesza­kadt”, nálunk különleges­ségnek számító növénye­ket, mintegy háromszáz faj példányait. Csak pál­mákból 80 faj található itt. Pálmahóz 1954-ben lé­tesült először a pécsi ta­nárképző kar botanikus kertjében, s 1961-ben épült a jelenlegi tága­sabb, amely a legnagyob­bak közé tartozik az or­szágban. Idén teljesen fel­újítják. Ugyancsak az idei évre várható, hogy az in­tézmény sok értékes, kü­lönleges fával, cserjével büszkélkedő botanikus kertjét országosan is vé­detté nyilvánítják. D. I. A Kennedy-űrközpontban A Hold felszínének élethűen berendezett mása A Florida állambeli Ken- nedy-űrközpont hatalmas terü­leten — 140 000 acre, mintegy 560 000 000 négyzetméter — fekszik, közvetlenül az Atlanti­óceán partján. A vendég elő­ször a Látogatóközpont parko­lójában leteszi kocsiját, aztán elindul, hogy felfedezze ma­gának ezt a modern világcso­dát. Vendéglátóm és kalauzom, Joseph Ladoniczki kutatómér­nök remekül kiismeri magát az épületek rengetegében, mint oly sok amerikai műszaki em­ber, ő is az űrkutatás meg­szállottja. Hatalmas csarnokokban ki­állítások, bemutatók sora is­merteti meg a látogatókat az amerikai űrkutatás múltjával, jelenével és tervezett jövőjé­vel. Láthatjuk — videofelvéte­leken és kiállítva - a külön­féle űrprogramokban részt vett rakétákat. A Hold felszínének élethűen berendezett másán ott áll a Lunar Rover, az Apollo-program holdautója. Tárolókban egy-egy darab holdkőzet vagy híres űrhajósok használati tárgyai. A legnagyobb szenzációt a Space Shuttle — az űrrepülő­gép — jelenti, amely mintegy forradalmasította az űrkuta­tást. Innen, Caipe Ca nova raj­ról indult el első útjára, s még ma és méltón büszkélkednek vele az itteni MASA-munkatár- sak. 'Az épületek körüli térségen Redstone, Atlas, Titan, Satum és Juno rakéták nagy méretű modelljei állnak. Láthatjuk az Apollo-program űrkabinját, körüljárhatjuk a Satum hor­dozórakéták hajtóműveit vagy az Explorer I. (az első ameri­kai mesterséges hold) mását 'is. Aki többre is kíváncsi, s lát­ni akarja az űrközpont egész területét, autóbuszra szállhat. A TWA piros színű panoráma­buszai majd kétórás köirútra visznek bennünket. Magnetofonról halljuk, mi mellett haladunk el éppen, mit kell megtekintenünk. A rész­leteket vendéglátóm, Joseph Ladoniczki mondja el. 1958 és 1983 között több, mint 300 fontos űreseményt irányítottak innen. Az Űrköz­pontban 9000 ember dolgozik, ennek 80 százaléka közvetle­nül az űrkutatási munkáiban vesz részt, 20%-a a kormány adminisztrációs feladatokat ellátó megbízottja. Az út mellett elfektetve és fokozataira szétbontva láthat­juk az űrrepülőgép előtti űr- történet leghíresebb modelljét, a Satum V. rakétát. Ez — mint Mr. LadorvicZki elmondja - nem modell, .az eredeti rakétát ál­lították ki, melynek fellövésére már nem került sor az Apollo- program keretében. (Képün­kön.) Külön épületben mutatják be a Hold felszínének modell­jeit, a iholdkutatás történetét. Orruhók, járművek, készülékek - furcsa elgondolni, hogy ezek a tárgyaik csakugyan „jártak" ű rlbéU szóm szád unkon. Kőrútunk végén egy percre megállunk a központ bejára­tánál lévő tábla előtt. Azok­nak állít emléket, akik életüket áldozták az űr kutatásáért. Azért, hogy az emberiség kö­zös álma valósággá válhasson. Verebics János Matuzsálemi korú mogyorófa Fejlődésnek indult’ az első csemete Vészes öregedésnek indult Magyarország egyik legszebb matuzsálemi korú török mogyo­rófája Pécsett, a Bálicsi úton, az egykori Szuly szőlőben. Ol­dalágait aládúcolták, néme­lyik lehasadt. Nyáron a lomb még üdezöld, tavasszal pom­páznak a fürtös virágok, de nem termékenyülnek meg. Va­laha 20-25 kiló mogyoró ter­mett, most csak 5—6 kiló. A magok feltörés után üresek. A meddőség oka, hogy a közeli Csukás-villa török mogyorófá­ját jó pár évvel ezelőtt útszé­lesítés alkalmával kivágták. Akkor nem gondoltak arra, hogy a két növény egymást kölcsönösen termékenyíti. Ne­héz eldönteni, hogy az agonj- záció megkezdődését ez a tény siettette-e. Mindenesetre meg­állt a növekedés. Ha a majd harminc méter magas és lombjában legalább tíz méter átmérőjű fa mesélni tudna, a hódoltság korából is szólhatnának hírei. A környék­beliek esküsznek arra, hogy megvan 250-300 éves. A hiva­talos szakvélemény csak más­fél évszázados kort ismer el. Simsa Lászlóné, Szuly-unoka szerint az 1929-ben elhunyt nagyapja nem telepítette. Ö csak a négy tulipánfát hozta a csehországi Gleichenbergből. Ezek is élnek, mindegyik vé­dett, miként a török mogyorófa is. A PIK-területen lévő öreg mogyorófót immár negyven A felvétel 1895-ben készült a mogyorófa alsó részéről. Az ül­dögélő személyek balról jobbra Vasvgry Flóra és Szuly Gizella. A képet Simsa Lászlóné, szüle­tett Szuly Hermina bocsátotta rendelkezésünkre. esztendeje társadalmi munká­ban gondozza özvegy Henézy Imréné és Harsányi József. Szakmai tanácsra mindenkép­pen igényt tartanak. Elsősor­ban a Pécsi Kertészeti és Park­építő Vállalat segítségét kérik. A növénynek ma már kevés táperőt jelent a közeli öt for­rás vize. Nagyon komoly mű­trágyázásra lenne szükség. A nyugdíjas gondozók tavaly egy piciny sarjat mentettek meg a vén fa szomszédságában. Ez az első csemete, ami fejlődés­nek indult. Ügy vigyáznak rá, mint egy kisbabára. Csuti J. vasämapi Az ember nemesíthető Születésnapi beszélgetés a ma 65 éves Federico Fellinivel

Next

/
Oldalképek
Tartalom