Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)

1985-01-18 / 16. szám

1985. január 18., péntek Dunántúli napló 3 A Pécsi Borgyár Tyereskova brigádja teljesítette kongresszusi versenyvállalását Cseri László felvétele Negyven helyett 172 tonna talpkrupon exportra A Pécsi Bőrgyárban az 1984-es tervben eredetileg még csak 40 tonna talpkrupon, vagyis cipőkészitéshez való vastag talpbőr szerepelt exportra. A külföldi vásárlók igényei az év közben igencsak megnövekedtek. A talpbőrök és talpféleségek méret és minőségi átvételét, kikészítését vég­ző Tyereskova brigád a kongresszusi és felszabadulási mun­kaversenyben az eredeti tervhez képest pluszteljesítményként vállalta a megnövekedett igények maradéktalan kielégítését. Vállalásukat sikerrel teljesítették: a gyár 172 tonna talp- krupont tudott exportálni. A legfontosabb vásárlók francia, NSZK-beli és jugoszláv cégek voltak. A Tyereskova brigád, mint ahogy a neve is sejteti, kizáró­lag nőkből áll, ha nem számít­juk hozzá Cser Tibor műszaki vezetőt mint tiszteletbeli, de majdhogynem valóságos bri­gádtagot. A brigád húsz év­vel ezelőtt vette fel az első űrhajósnő, Tyereskova nevét. Hogy korábban mi volt ennek a munkakollektívának a neve, arra a jelenlegi brigádtagok közül már nem emlékezhet senki: a gárda közben kicse­rélődött. A kis kollektívának az utóbbi évek hozták meg a si­kereket a szocialista brigád- mozgalomban: kétszer bronz fokozatot, háromszor ezüst fo­kozatot értek el. A legutóbbi ezüstöt éppen tavaly május 1- én kapták meg. A négy asszony, Hojka Jó­zsefié brigádvezető, Takács Lajosné brigádvezető-helyettes, Ponnest Andorné és Jovánovics Mártonná munkája igen nehéz fizikai erőkifejtést igényel. A növényi cserzőműhelyből hoz­zájuk érkező talpbőrök minő­ségi és méretbeli átvételét és kikészítését végzik. Ez így ön­Ezen a napon éppen a bri­gádvezető Hojka Józsefné, vagy ahogy kolléganői nevezik, „Irma néni" szabadságon van. Helyettese, Takács Lajosné, „Marika” árulja el róla, hogy a nyugdíjra is jogosult lenne már. Ezért a tiszteletteljes „néni" megjelölés. Egyébként egymás között a keresztnevük becézett változatát használják: Takács Lajosné Marika, Pon­nest Andorné Erzsiké, Jováno- vics Mártonná Editke. Cser Tibor műszaki vezető mondja a brigádról:- összeszokott csapat. Min­dig lehet rájuk számítani, ak­kor is, ha váratlan feladatokat kapunk. Mint például tavaly nyáron, amikor kiderült, hogy a talpkrupon iránti exportigény az eredeti tervhez képest négy­száz százalékkal megemelke­dett. összejöttünk, megbeszél­tük, hogyan lehet ezt teljesí­teni, s a brigád vállalta és teljesítette is ezt a pluszfelada­tot. — Felpörgettük a munkatem­pót, s amikor már ez sem volt elég, a munkaidőn túl is dol­goztunk — válaszol Takács La­josné, aki egyébként már 1966 óta dolgozik a gyárban és ebben a brigádban. Férje is, kisebbik fia is a Pécsi Bőrgyár dolgozója. Ponnest Andorné 1971-ben került a Pécsi Bőrgyárba és hét éve a brigád tagja. Férje szénbányász.- Hogyan sikerült ennyivel többet teljesíteniük? — Noha nehéz fizikai munka amit végzünk, de jól keresünk, a prémium is szép. Vándorolni sem szeretek, így soha nem gondoltam arra, hogy köny- nyebb munkát keressek. Jovánovics Mártonná a leg­fiatalabb a csapatban, s úgy is, hogy ő jött legkésőbb, 1980-ban a Tyereskova brigád­ba. — Az én munkám — a bőrök bélyegzése, válogatása — nem is olyan nehéz, csak esetenként a hóvégi hajrák idején. De se­gítünk egymásnak. Valóban jól összeszokott társaság a brigá­dunk. A műszak végefelé arról be­szélgettünk a brigádtagokkal, hogy mi az ami tetszik, mi az, ami nehéz' abban a munkában, amit napról napra végeznek. Kiderült, hogy mégsem olyan monoton, mint ahogy az első látásra tűnt. Akad változatos­ság benne: nem mindig csak talpbőröket készítenek, hanem szíjárut, felsőbőröket, műszaki, textiltechnikai bőröket is. A legnehezebbnek valamennyien a bőrök mozgatását tartják. Hiába lett több a feladat, a kocsikból, amelyekre a bőröket pakolják, nem lett több. Jól meg kell hát minden egyes ko­csit rakni, s ilyenkor a meg- mozdításukhoz igencsak szük­ség van a brigád összesített erejére. Nem panaszkodva me­séltek erről. Olyan régen fel­ismerték, hogy már nem is be­szélnek róla: minden eredmé­nyük mögött ez az összefogás áll. S ezenkívül egy mindig időszerű alapigazság, amit megint csak nem cifráznak hangzatos, fellengzős szavak­kal: Ha jól akarunk keresni, dolgoznunk is jól kell! D. I. A jobbítás szándékával A beszámoló taggyűlések ta­pasztalataiból közöl összeállí­tást a Pártélet januári száma. Dr. Dányi Pál A gazdasági munka jobbitásának szándéká­val foglalkozik írásában. Az összeállítás elején a szer­kesztőség arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy a beszámoló tag­gyűlések mindenkor nagy fi­gyelmet kapnak a párt életé­ben. Azok meg különösen ért­hető érdeklődést váltanak ki, amelyeken öt év munkájáról számol be tagságának a veze­tőség. A több éven át végzett munka összegzése és minősíté­se, valamint a munkatapaszta­latokból következő fő feladatok megjelölése gyakran az alap­szervezetek működési területén kívül is hasznosítható. A tagság által közösen kialakított értéke­lésnek és feladatmegjelölésnek nagy az információértéke az irányító pártszervek munkája szempontjából is. Ezt tükrözi a folyóirat összeállítása. Dr. Dányi Pál írásában azok­kal a kérdésekkel foglalkozik, melyek tükrözik, hogy a taggyű­léseken a tagság hogyan és mi­lyen gazdaságpolitikai kérdé­sekkel foglalkozott. Megállapít­ja többek között, hogy nagy fi­gyelmet kaptak a beszámolók­ban és a hozzászólásokban is az alapszervezetek működési területén dolgozók élet- és munkakörülményei. „Észrevehető tárgyilagosság­gal esik szó a témáról ak­kor és ott, ahol és amikor az élet- és munkakörülmények ala­kulásában elsősorban a saját maguk munkájára visszavezet­hető okok játszanak fontos sze­repet." Ugyanakkor nagy el­lenérzéssel közelítik meg a „kül­ső okok” kedvezőtlen hatásait. Például a foglalkoztatásban, a kapacitás kihasználásában mu­tatkozó hullámzásokat. Egy másik kérdéssel kapcso­latban arra hívja fel a figyel­met, hogy milyen tanulsággal szolgálnak a szállítókkal és a vevőkkel kapcsolatos vélemé­nyek, melyek több alapszerve­zetben felvetődtek. Ezekből az tűnik ki, hogy a szállítók túl gyakran, különböző okokra hi­vatkozva nem tesznek eleget vállalt kötelezettségeinek. Az e téren szerzett tapasztalatokról, a kedvező irányú változások szükségességéről sok alapszer­vezetben esett szó. A termelő egységeknél szin­te minden területen van a kül­kereskedelmi munkával kapcso­latosan konkrét tapasztalat. A termelő-gazdálkodó egységek beszámoló taggyűlésein ezekről is szót váltottak. Érthetően vagy nem érthetően, de tény, hogy bizonyos egyoldalúsággal minő­sítik az exporttal és importtal kapcsolatos külkereskedelmi te­vékenységet. Rámutat arra a szerző, hogy a jelen helyzet­ben legjobban az foglalkoztat­ja a termelőterületen dolgozó párttagokat is: a külkereske­delmi vállalatok mennyire ér­dekeltek a tőkés import szocia­lista importtal, vagy egyáltalán az import hazai termékekkel va­ló kiváltásában. Ezt az érde­keltséget igen sokan nem tart­ják megfelelőnek. Végezetül a szerző azt álla­pítja meg a taggyűlések ta­pasztalati alapján, hogy gaz­daságpolitikánk megértése, eredményes képviselete és meg­valósítása mind nagyobb poli­tikai műveltséget igényel. M. E. Pártalapszervezetek véleménye a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelveiről Szentlőrinc, I. számú pedagógus alapszervezet Hétfőn délután tartotta a szentlőrinci I. számú pedagó- gus-pártalapszervezet azt a taggyűlését, melyen megvitat­ták az MSZMP KB kongresszu­si irányelveit. A taggyűlésen részt vett és felszólalt dr. Jer- szi István, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára. Kovács Nándor, az alapszer­vezet megbízott titkára elemez­te részletesen az irányelvek főbb gondolatait, majd a vita­indítója nyomán kialakult be­szélgetésben körvonalazódtak azok a remények, melyek tel­jesülését várják a szentlőrinci íl-es és lll-as általános iskola és diákotthon kommunista pe­dagógusai. A vitában — mely­ben felszólalt Kocsis Péterné, Lemle Gézáné, Illés Antalné, Koltai Péter, Barics Margit és Gajdus Istvánná, a nagyközsé­gi pártbizottság képviselője is — érthetően azok a kérdések szerepeltek az előtérben, me­lyek a közoktatás-közművelő­déssel és az ifjúsággal kap­csolatosak. Élénk vita bontakozott ki az oktatásfejlesztés kérdéseiben, hogy például mi fontosabb: számítástechnikára oktatni az általános iskolásokat, számító­gépet beszerezni, vagy pedig, hogy az alapvető higiéniai fel­tételeket teremtsék meg ott, ahol az még hiányzik. A hoz­zászólók jólesően nyugtázták, hogy az irányelvek elisme­rően szólnak a pedagógusok áldozatos munkájáról, s egyet­értettek azzal is, hogy még nagyobb feladatok megoldása vár az iskolákra, hiszen ma azokat oktatják, akik az ezred­fordulón lesznek alkotóerejük teljében. Az oktatómunka hiányossá­gainak elemzésekor éppen úgy szóba került a pedagógusi pá­lya devalválódásának kérdés­köre, mint a nem mindig sze­rencsés tantervreform, vagy az, hogy nagyon sok pedagógus hagyja el a pályát részint a magasabb fizetés, részint a jobb munkakörülmények ked­véért. Fontosnak tartják a szent­lőrinci pedagógusok, hogy a párt és a kormányzat tovább­ra is törekedjen az esély­egyenlőtlenségek felszámolá­sára, hogy például a kis fa­lusi iskolákban is színvonalas munka folyhasson. Azzal is egyetértettek, hogy a pedagó­guspálya presztízsének helyre- állítása nemcsak a jobb anya­gi megbecsülésben rejlik, ha­nem abban is, hogy mennyire közéleti, mennyire következe­tes egy-egy pedagógus. Arra kell törekedniük, s eh­hez leérik a társadalom segít­ségét, hogy minden gyerek a tehetségéhez, képességeihez méltó tudásra tegyen szert az iskolában, s hogy becsülete le­gyen a szellemi munkának is. A pályakezdő pedagógusok helyzetének elemzésekor meg­állapították, hogy azon törek­vések mellett, melyek könnyítet­tek a fiatalok helyzetén, további intézkedésekre is szükség van. Megfogalmazták azt az igényt, hogy a pedagógusképzésben is változtatásokra van szükség: a főiskolákra, egyetemekre je­lentkezőknél vizsgálni kellene a pályaalkaJmasságot, a hiva­tástudatot is, s javaslatot tet­tek az ösztöndíjrendszer olyas­fajta alakítására, mely például a műszaki egyetemeken már létezik: egy-egy iskola adhas­son ösztöndíjat egy-egy peda­gógusjelöltnek. Dr. Jerszi István hozzászólá­sában hangsúlyozta: személy szerint egyetért a pedagógusok javaslataival, s hogy lehet és kell továbbítani a kritikai észre­vételeket is, és éppen azért, hogy a jövőben kevesebb hibá­val végezhessük munkánkat. Az alapszervezet tagsága javaslataival egyetértését fe­jezte ki az MSZMP KB kong­resszusi irányelveivel, s kész­ségét nyilvánította a határoza­tok maradéktalan teljesítésére. MÉV IV. üzem, szállítási alapszervezet A Mecseki Ércbányászati Vállalat IV. üzemének szállí­tási pártalapszervezete ked­den délután (megtartott tag­gyűlésén részt vett dr. Dányi Pál, az MSZMP Baranya me­gyei Bizottságának titkára is. A kongresszusi irányelveikről szóló vitaindítójában Hoff­mann László, az alapszervezet titkára azokat a véleményeket foglalta össze, amelyek a pártcsoportértekezleteken, sze­mélyes beszélgetések során el­hangzottak. Az alapszervezet tagsága előremutató, világos programnak tartja a XIII. kongresszus irányelveiben megbatározott célokat, s azo­nosul velük. Egyetért és tevé­kenyen támogatja a népgaz­daság intenzív fejlesztésének 'célkitűzéseit. örvendetesnek és a bányászat jövője szem­pontjából különösen fontosnak ítéli, hogy ez a rendkívül ne­héz munka az országos átlagot 'meghaladó bérfej lesztésben részesül. A jelenlegi lakáshely­zet azonban e mellett is fe­szültségeket okoz. (Fontosnak tartják az alapszervezet tagjai, hogy a társadalmi juttatási rendszerben fokozottan érvé­nyesüljön a társadalmi igaz­ságosság, az ideológiai mun­ka, a politikai tudatformálás feladatrendszerének közép­pontjába még inkább a munka társadalmi megbecsülése, szo­cialista és humanista érté­keink kerüljenek, a szocialista normáik megtartását pedig beosztásra való tekintet nél­kül mindenkitől meg kell kö­vetelni. A vita során hozzászólók — Túri Gyula, Kratafila István, Görbe László, Belső Jenő, Nagy Sándor - egyaránt azt hangsúlyozták, hogy az irány­elvek átfogó, jól meghatáro­zott programot adtak, amely­nek végrehajtásáért sokat tehetnek a vállalat, az üzem, az alapszervezet dolgozói — eredményeik további javításá­val. A felszólalók közül többen újfent szóvátették a lakás­gondokat, az ifjúság neve­lésének, szakmai felkészíté­sének, munkahelyi, társadalmi beilleszkedésüknek problémáit, a szaktechnikus képzés hely­zetét, a gyermeknevelés nö­vekvő költségeit, a megye szők­ém be rképzési-oktatási struktú­rájának a helyi igényekhez va­ló igazítását. A közrenddel, közbiztonság­gal kapcsolatban néhányon a jogszabályok, lilletve az ítélke­zési gyakorlat szigorítását, a tisztességtelen jövedelemszer­zés megakadályozására pedig az ellenőrzés hatékonyságának erősítését tartották szükséges­nek. A vitában felszólalt Deák László, az MSZMP KB tagja, oki arról a várakozásról be­szélt, amely a kongresszusi irányelvek közzétételét meg­előzte egész társadalmunk­ban. Feladataink teljesítése nagy erőfeszítést -követel min­denkitől, a párttagoktól pe­dig különösen: a példamu­tatást, a párt politikájáért va­ló kiállást. Dr. Dányi Pál, a megyei pártbizottság titkára hozzá­szólásában rámutatott arra, hogy az irányelvek az országos feladatokat jelölik ki, az irányelvek vitáin elhangzó ész­revételek azonban helyben, a m u nkoh elyeken, lakóhel y-eke n gyökereznék, tehát gyakorlati­lag a „politikát csináljuk”, amikor a kongresszusi irány­elvekhez fűzzük véleményün­ket, javaslatainkat. Zsolnay gyár, IV. alapszervezet A Zsolnay gyár IV-es alap­szervezetének szerda délutáni taggyűlésén Povelka Károly elnök köszöntötte a megjelen­teket, köztük Rajnai Józsefet, a megyei pártbizottság titkárát, majd Kender Béláné alapszer­vezeti titkár ismertette azt az állásfoglalást, amely az irány­elvek pártcsoportokban történt megvitatása, illetve egyéni beszélgetések tapasztalatai alapján kristályosodtak ki. A IV-es alapszervezet tag­sága egyetért az irányelvek értékelő és feladatmeghatáro­zó részével egyaránt. Különö­sen fontosnak tartják azonban kiemelni azt a célkitűzést, hogy a munkával arányos le­gyen a jövedelem, s hogy a jövedelemszerzés fő területe a főállású munkahely legyen. Nemcsak tudomásul kell venni a kommunistáknak az áruellá­tás biztonságáért hozott és hozandó intézkedéseket, ha­nem egységes kiállással, egy­séges cselekvéssel kell támo­gatni a népgazdasági egyen­súly megteremtését. Fontosnak tartják a porcelángvári kom­munisták, hogy a jövedelmek csak a tényleqes munka és tel­jesítmény arányában differen­ciálódjanak, s szorulianak vissza azok a negatív jelensé­gek, melyek ezen a téren ta­pasztalhatók — legyen szó vál­lalati amk-rál vagy kiskereske­delemről. Ehhez szükséqes, hogy az irányelvek megállapí­tásai következetesen érvénye­sülhessenek. Merthogy az előkészületek, az előzetes viták széles körűek és alaposak voltak, az alap­szervezeti állásfoglalás ismer­tetése után már nem bontako­zott ki nagy vita. Vajda László arról beszélt, hogy az irányel­vek feletti vita rendszerünk nyitottságának, demokratizmu­sának bizonyítéka, majd a pártépítés gondjairól szólt. A szocialista demokrácia fejlesz­téséről szólva hangsúlyozta, hogy a pártdemokrácia, a párttagok személyes példamu­tatása kisugárzó erőt jelent. Rácz Ede a négyes pártcso­port véleményét tolmácsolva kijelentette: az irányelvekkel vitatkozni nem lehet, hiszen mindenre kiterjedő elemzését és kritikáját adja helyzetünk­nek, mégha feladatmeghatáro­zásaiban részletesebb is lehet­ne. Rajnai József hozzászólásá­ban hangsúlyozta: az irányel­vek vitája éppen azért fontos, hoqy a párttaqok véleményük­kel, javaslataikkal járuljanak hozzá a Központi Bizottság elemzéséhez, hogy a párt kongresszusa ezek figyelembe­vételével hozhassa majd meg határozatát a következő évek tennivalóiról. A Zsolnay-gyári IV-es alap­szervezet ezután elfogadta az előterjesztett állásfoglalást, mely a Szervezeti Szabályzat módosításra is tett indítványt. * Mindhárom alapszervezet­ben az irányelvek vitája után megválasztották az új vezető­séget és a felsőbb pártfórumra küldendők személyét is. B. L.-D. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom