Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)
1985-01-17 / 15. szám
985. január 17., csütörtök Dunántúlt napló Egy baranyai kezdeményezés másfél évtizede Ittörőlyakkendfis fúvósítnészek Gondolatok egy itt örőzenekar Jubileumán A sásdi úttör6zenekar Fotó: Läufer L Az ünnepi könyvhét megújulása A napokban határoztak a Művelődési Minisztériumban az ünnepi könyvhetek rendezésének tartalmi, formai megújulásáról. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, a könyvhetek gazdája sokoldalúan tájékozódott, mielőtt javaslatát elkészítette. A vélemények megegyeztek abban, hogy az ünnepi könyvhét elsősorban nem a klasszikus magyar literatúra, hanem az élő, kortársi magyar irodalom ünnepe, sőt célszerű, hogy az új művek kapjanak itt indítást, ekkor jelentkezzék a fiatal, vagy fiatalabb nemzedék, a ma irodalma és valósága. Az új magyar irodalmi művek mellett helyet kaphatnak a listán a gyermekkönyvek, a kortársi világirodalom, a nyelvművelő, s a magyar történeti munkák, az induló nagy vállalkozások, sorozatok első kötetei. Lényeges változás tehát, hogy a könyvheti választék újdonságiközpontú lesz; főként az első kiadások kerülnek a sátrakba s száműzik belőle az utánnyomásokat. Változott az ünnepi könyvhét időtartama is: két nappal megrövidült, azaz péntektől szerdáig tart majd. Ennek megfelelően az idei könyvhetet május 31-től június 5-ig rendezik meg. Ha megszorításokkal is, de azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a pszichológusokkal, logopédusokkal új szakterületek képviselői jelentek meg az iskolában. Hogy túl sokan volnának, attól egyelőre nem kell tartanunk, hiszen az iskolák alig győzik az alapellátásban kijelölt feladatok teljesítését is. A logopédiai óvodában A színpadon úttörőnyakken- Jős gyerekek és tizenéves fia- :alok. Lehetnek olyan 35— 10-en. Muzsikálnak. Fúvóskon- :ert... Népdalfeldolgozások, aolkák, löndlerek; egy-két klasszikus mű fúvószenekari átirata; 48-as történelmi indulók s végül Simonyi óbester jellegzetes ritmikájú lovassági indulója csendülnek föl a szép, tiszta szólamok együttesében. Stílusosan és magukkal- ragadóan. Számomra mindig van abban valami megindító, ha gyerekek fúvóshangszereket szólaltatnak meg, a muzsika belülről fakadó tiszta1 örömével. (Amit 15—20 évvel ezelőtt sokan a saját szemükkel-fülük- kel sem hittek, ha mégis — ellenezték.) A tízéves sásdi úttörő- és ifjúsági zenekar egyik jubileumi koncertjén hallgatom a szárnyaló dallamokat. Zsúfolt nézőtér, vitathatatlan és megérdemelt siker s a közönség egyöntetű öröme ... Sok minden eszembe jut a vastaps közepette. Arról is, honnan s mikor indult el útjára a húsz éven aluliak fúvószenéje olyan országban, ahol ennek jószerével semmiféle ifjúsági hagyománya nem volt; ahol csupán egyenruhás alakulatoktól s a bányavidékeken hallhattunk fölcsendülni — főképp német és cseh hatásokra — zenekari fúvósmuzsikát. Ha jól számolok, másfél évtizede alakultak meg az első olyan úttörő fúvószenekarok, amelyek életképesek is maradtak. Aika, Oroszlány, Tatabánya vidékén a felnőtt-zenekari tradíciók hatására; néhány a Tiszántúlon s nem utolsósorban itt, Baranyában s a Dél- Dunántúlon. Jelentős mértékben a pécs-gyárvárosi úttörőzenekar toborzókörútjai nyomában. S itt nem mehetünk tovább Rajnai Henrik nevének említése nélkül. Rajnai Henrik a hatvanas években fáradhatatlanul járta nyaranta a Bala- ton-part és a Dunántúl fal- vait. városait, bizonyító erővel vezényelve tekintélyes létszámú eqyüttesét, s megdöntve a tévhitet, miszerint ,,a fejletlen gyermeki szervezet nem képes fúvóshanqszerek megszólaltatására .. .” Hogyan, hogyan sem, térzenéik után valóban qombamód alakultak s szólaltak meg úttörőzenekarok Baranyában (Mázaszászvár, Siklós, Babarc, Komló, Majs, Pécsvárad, Pa- lotabozsok) és másutt Ebben a sorban kezdett működni a hetvenes évek közepetájt a sásdi együttes is. Fennállásuk tíz éve a leqideáli- sabb zenepedagógiai törekvések modellje — igaz, nem a legideálisabb feltételek között. Ami munkájuk értékét csak emeli. Sásdon ugyanis ma sincs önálló zeneiskola, ami van, az a komlói intézmény tagozataként működik, általános iskolai tantermekben. Igaz, mind több szó esik arról, hogy megkapják — zeneiskolai célokra — az egykori járásbíróság épületét, ahonnan évekkel ezelőtt kiköltözött a hivatal. Dehát, ugye, nem szabad elkapkodni a dolgokat. (Kultúráról lévén szó, plálne!) ... Hiszen a sásdi úttörők így is szép eredményeket hoztak!... Három éve, a váci országos fesztiválon Baranya színeiben a 4—5 legjobb zenekar között a gálahangversenyen is részt vehettek. Alighanem akkor érett be az akkori együttes, amelyet 1974-ben kezdett szervezni egy tehetséges és lelkes fiatal zenepedagógus, Bernhardt András, alki elvégezte cf Zeneakadémia pécsi tagozatának kürt-szakát, friss diplomával Sásdon kezdett dolgozni. A tanács nem fukarkodott anyagi támogatásával, így megszervezhette a kezdő együttest, akkor még zenetanfolyamként. Hangyaszorgalommal és krisztusi türelemmel foglalkozva a mintegy 20 fúvós gyerekkel. És persze, vállalva annak az ódiumát is, hogy mintegy száz jelentkező közül csak a legtehetségesebbek kerültek a zenekarba. Később, akik „kinőtték” a korosztályukat, azokból ifjúsági együttes alakult. Ök ma is ott játszanak az egyesített zenekar koncertjein. Megoldódott, folyamatos tehát az utánpótlás, és a tizenéves korosztály — diákok, dolgozó fiatalok, szakmunkástanulók — is képes önálló koncertekre. Olyannyira, hogy ezek a fiatalok már azt is értékelik, ami az úttörőnyakkendős kis trombitások, kürtösök, klarinétosok s a többiek számára ma még „csak" az együttmuzsikálás pillanatnyi öröme. Pedig jóval több ... Keresetlen egyszerűséggel szólt erről a jubiláló együttes egyik alapító tagja a sásdi koncert végén megköszönve karnagyuk tízéves fáradozását: „Mi olyasmit kaptunk tőled a muzsika szeretetében emberi, nemesítő érzéseiben, amit sehol másutt az életben nem kaphattunk volna meg . . ." Úgy gondolom, ez nem kíván kommentárt annak bizonyítására, hogy az úttörő fúvószenekarok működésében a zenei nevelés életre szóló hatásai legalább olyan súllyal esnek latba, mint a hangszerkezelés, a fúvós technikája. Ám az is lehet, hogy mélyebbek, maradandóbbak is. * Magyarországon 1984-ben több, mint 200 úttörő fúvószenekar működött. Baranyában mintegy tíz, azonfelül alakulóban vagy újraalakulóban dolgozik még hasonló együttes Szigetváron, Lippón, Szentlő- rincen, Hímesházán, Kapos- szekcsőn. Országosan a mintegy 200 együttes kétharmada rutinos, szakmailag minősített együttes; megyei és országos versenyek, fesztiválok állandó résztvevője, s a legjobbak a felnőtt zenekari fesztiválokra is eljuthatnak. Wallinger Endre Pszichológus, logopédus a gyerekek között Már óvodáskorban szükséges a segítség A négyezer tanulót aktató, nevelő Apáczai Csere János Nevelési Központ mentálhigiénés szolgálata kivétel e tekintetben. Az iskolák háttér- intézményéként működik a Nevelési Tanácsadó, ám ide azok a gyerekek ikerülnek, akikkel az iskola nem boldogul, akiknél már nagyobb problémák jelentkeznek. A Baranya megyei Pedagógiai Intézet pályaválasztási osztályán két hónapja dolgozik egy főállású pszichológus és egy pszichopedagógus - igen sokat tudnak segíteni a pályaválasztás előtt álló fiataloknak. Mindezen túl ima a gyermekvédő 'intézeteknél, valamint a kisegítő és foglalkoztató Iskoláknál fejtenek ki nagyon fontos munkát a pszichológusok. Jelenlétük ezeknél az íintézményeknél már valóban érzékelhető. A pécsi Kisegítő és Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon testületében a szakterületek egybefonód ás a, egymással összefüggő léte már elválaszthatatlan.- Négy év óta dolgozik nálunk főállású {pszichológus -, halljuk az intézmény igazgató- j.'tói, Für Kovács Istvánnétól. - Ettől a tanévtől ikezdve gyermekidegszakorvos is rendel iskolánkban. Hozzá azok a gyerekék ilcerülnek, akiknek problémáival a pszichológus már nem tud megbirkózni. A pszichológus pedig ott kaipcso- lódik bele a kollégák munkájába, ahol a pedagógus nem jut eredményre. Az a célunk, hogy az ő segítségével jussunk előbbre, hiszen a psziahológus igen sokat tud segíteni az egyes gyerekekben felgyűlt feszültségek oldására. Az intézet egészében kell vizsgálódnia, segítenie, {javaslatokat adnia, és ezért örülünk annak, hogy jelen van Isikolónkban. A pszichológus munkája persze, nem túl látványos — a Kisegítő és Foglalkoztató Iskolában sem. De vajon látványos-e maga a pedagógiai munka? Adamovné Rózsahegyi Hilda erről így beszél : — Gyógypedagógusból lettem pszichológus, munka mellett tanulok tovább olyan kollégákkal, akik a legkülönfélébb területről érkeztek a pszichológiához. Sokan fogalmaznak úgy a munkahelyi tapasztalataik alapján, hogy nem volt értelme vállalni a továbbtanulást, nékivágni a pszichológiának. Nagyon sok munkaihely (és itt most nemcsak az iskolákról van szó), nem tud még mit kezdeni a pszichológussal. Túlságosan misztifikálják a tevékenységét, ezért a pszichológus nehezen tud kontaktust teremteni, holott ez a feladata ... — És az iskolában? — Ahol valódi rangjára emelték ezt a szakmát, ott a pszichológus az iskola igazgatója mellett kap helyet, és kikérik véleményét a nevelési problémákról, o beszédhibák javításáról és még sorolhatnám. A pécsi Kisegítő és Foglalkoztató Iskola adottságai nem túl kedvezőek. A psziahológus eddig a tanári szobában dolgozott a gyerekekkel, szeptembertől viszont biztosítottak számára egy parányi helyiséget, ahol pszichológiai vizsga tatokat, be szé lg e tés e két folytathat. A logopédusok helyzete — úgy tűnik - kedvezőbb a pszichológusokénál, A megyében jól szervezett logopédiai hálózat működik, és Pécsett a Lengyel Gyula utcában évek óta működik a logopédiai óvoda. iE pécsi óvoda keretén belül, a Baranya megyei Tanács égisze alatt a Fotó: Cseri László megkésett beszédfejlődésű és beszédhibás gyerekek érdekében vezet itt egy kísérleti programot Kárpáthy Magdolna logopédus. Munkájának máris megvannak a kézzel fogható eredményei. Egykori növendékei ott vannak Pécsibányatelep, a Tiborc, a Jókai utca iskoláiban — jó részük képessé vált arra, hogy általános iskolába lépjen. A logopédiai óvodának mégis gyenge a „reklámja”, Kárpáthy Magdolna még mindig nem elégedett a beiratkozó gyerekek létszámával.- Itt éppen olyan óvodai foglalkozások folynak, mint másutt —, mondja Káirpáthy Magdolna —, de azzal a többlettel, hogy a gyerekek mindennap részt vesznek logopédiai foglalkozáson is. Kiscsoportokban, igen sok imoz- gásos játékkal és érzékszervi fejlesztéssel. Három évig szorosan együtt dolgozunk az óvónőkkel, hiszen az óvónő a gyermek utógondozását végzi, kiegészíti a logopédus tevékenységét. Amikor a kisgyerek elhagyhatja az óvodát, konzultálunk a tanítónőjével, és együttesen figyeljük további fejlődését. Nemcsak beszédfejlesztést folytat ez az óvoda, nemcsak az „sz” hang korrigálására vállalkozik, hanem arra is, hogy a különféle zavarokkal küzdő kisgyerek (megfelelő szókinccsel és verbális biztonsággal lépjenek az iskolába. — Az a legfőbb gondunk, hogy nem elég korán érnek ide a gyerekék -, mondja Kárpáithy Magdolna -, nem két—két és fél éves korban, hanem később, esetleg a dackorszakban, vagy iskolába lépés előtt — és ekkor sajnos már kevés az időnk ahhoz, hogy valóban segíteni tudjunk. Gállos Orsolya Negatív lenyomat A múlt héten nem került sor az Edda Művekhez írt levelekre, s most, Surányi András dokumentumfilmje kapcsán itt az alkalom, hogy idézzek egy Ed- da-rajongót: „én nem csöves vagyok, én egy egyszerű lány vagyok, mivel a szüleim alkoholisták, emiatt egy 16 éves testvérem fölakasztotta magát, de ezt nem dicsekvésből mondom”. Milyenek hát ehhez ar „eayszerű lányhoz” képest a „valódi” csövesek — folytatnám, ha a kérdésre lenne egyértelmű válasz, de nincs, hisz a Negatív lenyomat c. film és az azt követő stúdióbeszélqetés se jutott tovább a kérdések feltevésénél. Az „örömöt”, hogy a fiatalkori deviancia ilyen súlyos eseteiről immár lehet a nagy nyilvánossáq előtt is beszélni, beárnyékolja, hogy hosszú ideig csönd volt a téma körül, s hoav ebben a csöndben az utóbbi 5 év alatt 30 gyermek halt meq kábítószerezés miatt. Nemcsak a „csöves” titulus tartalma, határai bizonytalanok, a jóval tágabb deviancia, másság is nehezen behatárolható, ami biztos: a jelenséa korántsem „ifjúsági”, meaoldáso sem várható néhánv konkrét intézkedéstől. a „közeljövőtől” s nem ez az egyetlen negativ lenyomat, amivel, sajnos, meg kell tanulni tartóson eavütt élni. Az a csoport, akiket a film bemutat, elenyésző kisebbség, méq a veszélyeztetett, utcán, aluljáróban élő fiatalok rétegéhez képest is. Valami kommunaszerű képződményt alkotnak eav Kulich Gyula téri lakásban, feltűnően „fogalmazás-képesek", mintha az „elitjét” alkotnák annak a többséqnek, melynek életmódját többé-kevésbé elfoaadiák. de például aaresz- szívításával szembefordulnak. Ezért is érthető, hogy a film utáni stúdióbeszélaetés nemcsak róluk, sőt elsősorban nem róluk szólt. Pedaqógus, pszi- cholóqus, szociolóqus járta körül a témát felelősen, tanulságoson, szákimondóan. Nagy kár, hoav a televízió ilyen tökéletesen eldugta a műsort (jan. 8., késő este. 2 csatorna), ismét „értelmiségi csemeaét” csinálva valamiből, ami a legkevésbé sem az. Amire a résztvevők vállalkozhattak: a hiq- gadt, seqítő szándékú közelítés, a foqalmak pontosítása s — ismétlem — a jelenség kiemelése az „ifiúsáai" skatulyából. Nehéz erről a devianciáról beszélni, hisz nincs eqy étién közös maavarázó tényező. E ré- tea menekülő emberekből áll, akik nem tanultak mea meqfe- lelő cselekvési stratéaiót kialakítani. Most. hoav a feljegyzett mondatokból idemásoltam ezt a kettőt s fo'vtatnám, meglepődve látom, hoav a dologról való beszéd milyen hámor átfordul a doloq fogadtatásáról való beszéddé. Nem csoda, hisz a leqnehezebb eqy toleráns léakör kialakítása, a leqnehezebb leszerelni a röqtön rendőrért kiáltó ingerültséget. Hát nem csoda, hoqv a tolerancia vált a beszélaetés kulcsszavává, az, hoay miért foaad- ia ilven rosszul a társadalom a ouszta másságot, s miért megszüntetni kíván inkább, mint meqoldani. A leaeaysze- rűbb rendőri üqqyé minősíteni valamit, ami nem kis részben valóban az, de többséqében nem. A kérdés, milyen mértékig képes a társadalom elviselni a normáitól való eltérést s e másságnak mik azok a formái, melyek valóban veszélyeztetik az együttélést, s melyekről hisszük csupán, hoqy tolerál- hatatlanok. Nehéz kérdés, persze, s nem eqy, de száz legalább, viszont fel kell őket tenni minél többször, hogy — Kosztolányi rímpárját ideidézve — végre ne csak rémüldözzünk „a kokainistán”, hanem „az okain is tán” elkezdjünk töprengeni. Parti Nagy Lajos Of sxakemberek ax iskolákban
