Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-28 / 355. szám
1984. december 28., péntek Dunántúlt napló 3 Reprezentatív katalógus T. Ferk Anna textilje BCiqllitosi naplő Sok kiállítás kínálja magát Pécsett. A2 élre kívánkozik a Pécsi Kisgaléria első bemutatkozó tárlata, amely mint egy reprezentatív katalógus, a városban élő és alkotó képző- és iparművészeket mutatja be. Minden alkotó egyetlen műve fölött ezúttal fotóportréját is láthatjuk. A katalógus szigorúan 1984 decemberére vonatkozik. Még azok sem kaptak helyet, okik ebben az évben költöztek el (Rétfalvi Sándor, Fürtös Ilona), vaqy hunytak el (Erdősi András, Kigyós Sándor). A kiállításrendező célja a névsorolvasás mellett az azonosítás lehetőségének megadása volt. Erre nemcsak a közönségnek, hovatovább a szakmának is szüksége van. Amíg két-három hivatásos művész élt egy vidéki városban, azok stíluselvektől függetlenül szoros kapcsolatot tartottak (mint a Martyn—Gebauer-féle szabadiskola idején), ma azonban, amikor ötvenhat Művészeti A'ap taqot tartanak nyilván Pécsett, az izolálódás oh in foVú, hogy az alkotók sem igen ismerik egymást. Nem árt ellenőrizni, hogy név, arckép és alkotás egységet alkot-e emlékképeinkben. A kis fogadótérben Kós Lajos bábúja, Vida Gyula berendezésterve és Kertészly Ágnes impozáns üvegrelifje a meglévő képet erősítik az alkotókról. Az udvarra néző teremben az avantgarde progresszív művelői kaptak helyet. Martyn, Keserű, Bencsik már klasszikusnak számító munkákkal, Eck, Geller, Erdős, Pinczehelyi, le- genyés oeuvre-jüket jellemző friss alkotással szerepelnek. Valkó László világító színekkel, rajzzal nemrég megkezdett expresszív-látomásos sorozatának egyik legszuggesztí- vebb darabját mutatja be. A magyar neokonstruktivizmus reprezentánsának számító Lantos Ferenc az érzelmes, strukturális firka játéklehetőségeiben tobzódik, a feszített formák és fénvtörési iátékok alkotójaként ismert Ficzek Ferenc mintha összetépte volna újszenzibilitós-sugallta festményét, hogy darabjaiból mozaikot rakjon üveg alá. Kismá- nvoky éqetéssel roncsolja különös alakú vásznát — hajdani tájakcióinak alapjele, a kereszt az ép forma megbé- lyeqzőjeként jelenik meg. Uherkovich Ágnes esztergályo- zott formái után legszívesebben a Maxi bár berendezését állította volna ki, de be kellett érnie a márványborítás maradékaiból konstruált dekoratív pszeudo-lám pávai. Az utca felőli terem felső részét a keramikusok uralják. Fürtös György régóta tudja, hogy a kerámia az emberek vidámítására való, Molnár Sándor szerencsésen ötvözi tanult és kialakított formajegyeit kedves kis figurává. Gazder Antal és T. Surányi Anna korszerűnek vélt formával szeretné az emberek nipp-igényét kielégíteni. R. Füzesi Zsuzsa formaérzékeny porcelánjai helyett egy nemzetközi szimpozionos köz- hely-samottot mutat be, Móker Zsuzsát jellemzőbben képviselné jelenlegi paksi kiállításának némely darabja az itt látható kimódolt gömb-szegmentnél, Knoll Évától is szívesebben látnánk edényeit. A terem másik végében kaptak helyet a dunántúli festői tradíciót egyéni színekkel őrző idősebb nemzedék tagjai a lírai konstruktiv vénáiú Kelle Sándortól, a klasszikus értékeket felmutató Cseh Lászlótól az absztrakcióhoz vonzódó Soltra Elemérig. A reneszánsz derűje és korunk érzékeny bensősége úgy ötvöződik Trischler Ferenc leheletfinom domborművén, mintha sohasem létezett volna avantgarde. Rigó István munkáján viszont az előképek eqvéni érvényű meghaladását hiányoljuk. Farkas László, P. Kovács Júlia, Zs. Kovács Diana fényképe alatt munkássáaukat hűen tükröző művet látunk. T. Ferk Anna gobelinje japán elemeket éppúgy tartalmaz, mint szecessziós és romantikus vonásokat, gondolatvilága mégis szuverén. Véletlenül éppen most látható egyéni tárlata az Ifjúsági Ház Galériájában, így alaposabb képet nyerhetünk munkásságáról. Fő érdeklődési köre a természeti jelenségek átfoaalmazása a textil nyelvére. A biológiai motívumok úgy válnak síkdekorációvá, hogy előbb fantasztikus kéozödmé- nvekké alakulnak, örvénylenek, tekerednek. Tenyészet és enyészet, növények-boqarak-pará- nyok f'-'ikálnak a változatos szövésmódokból keletkező faktúrák möaött. Testközeli, érzéki pasztellszínek, éqő, diadal- m-is t-ó,VeU. mélyzöldek ^meln°k mesebirodalma varázsába félúton a fiaurativítás és az absztrnhálás között. Az átalakulások mozqalmassáqa izgatja tanulmányrajzain is, amelyek azonban a rajzkészséq foevat^kossáqairól is árulkodnak. Ennek további fejlesztése hasznára válna a szőnyegek itt-ott elkent motívumainak is. Sajnos, a gobelínművészet a pompa és a nagy méretek jegyese. Az IH piszkos falain esetlegesen csüngő minitextilek nemiqen emlékeztetnek valódi funkciójukra, a közösségi terek humanizálására. Láttunk még exkluzív bőr ajándéktárqyakat a Helyőrségi Művelődési Otthonba^, szakköri kiállítást a Ságváriban, s tehetséges hallgatói kollekciót a JPTE Tanárképző Kar kollégiumának kisgalériájában . . Húsz Mária Kell a jó könyv Az elmúlt napokban tartották meg a Kell a jó könyv olvasómozgalom megyei értékelését Pécsett. Az 1985-ben záródó pályázatot 1983 novemberében a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában hirdették meg. A harmadik alkalommal megrendezett olvasómozgalom témája ez alkalommal az orosz-szovjet irodalom volt. Országosan ezután nem adtak ki egységes felhívást, ezért Baranya megyében az olvasómozgalom formáiról helyi útmutatót készítettek. A Megyei Könyvtár irányította és szervezte az olvasómozgalmat, az SZMT-könyvtár a munkahelyeken segítette a rendezvények lebonyolítását. A pályázatot ugyan 1983-1985. évre írták ki, de csak 1984 februárjában kezdődött meg ténylegesen és ez év november 1-én zárult le. Mindössze hét-nyolc hónap alatt kellett a harminc müvet elolvasni, a vetélkedőket lebonyolítani, a rejtvényszelvényeket kitölteni és a műelemzéseket elkészíteni. Kicsit kevés ez az idő az igazi elmélyülésre.- Mi lenne a pályázat igazi célja? - kérdeztük meg Fegó Pályázat kérdőjelekkel Lajost, a Megyei Könyvtár igazgatóját.- Az egész pályázat célkitűzése, hogy a lakosság minél nagyobb tömegei megismerkedjenek a klasszikus orosz, valamint a mai szovjet irodalom kiemelkedő alkotásaival. Ebben a könyvtáraknak van a legmeghatározóbb szerepük. A megye települési és munkahelyi sajátosságaiból adódott, hogy igen kevés intézményre számíthattunk, ugyanis a könyvtárak legnagyobb része letéti és tisztelet- díjas könyvtárossal működik. Itt sem az olvasók száma, sem a könyvtárosok munkaideje, anyagi megbecsülése nem teszi lehetővé az olvasómozgalomban való részvételt. Hasonló a helyzet a középfokú intézmények könyvtáraival is, ezért csak néhány iskola kapcsolódott be az olvasómozgalomba, mint a Leöwey Klára Gimnázium és a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmun- munkásképző Intézet. Sajnos, sem az egyetemeket, sem a főiskolákat nem tudtuk beBetyesen, szépen magyar« I Fábián Csaba A legszebben beszélő szakmunkástanuló Fábián Csaba, a komlói 501. számú Csizmazia Gyula Szakmunkástanuló Intézet harmadéves karosszérialakatos tanulója nyerte el ,,A legszebben beszélő szakmunkástanuló" címet Sátoraljaújhelyen, az országos magyar nyelvhasználati versenyen. Komlón találkoztunk vele a szakmunkásképző intézetben. Magas, zömök, fekete hajú, bajszos fiatalember lépett be az igazgatói irodába. — Az ország középfokú iskoláiból százhuszonnégyen jöttek el Sátoraljaújhelyre a kétnapos versenyre. Külön kategóriában indultak a szakmunkástanulók és a szakközép- iskolások, gimnazisták - kezdte beszélgetésünket Fábián Csaba.- Az alföldi nagyvárosban töltött napok felejthetetlenek. Izgultunk, de mégis segítettük egymás. Úgy gondolom, hogy mindez azért is volt, mert aki idáig eljut, az nyugodtan elmondhatja, hogy ismeri valamennyire a magyar nyelvet. A verseny két napja alatt egy hétoldalas, tizenkét feladatsorból álló tesztlapot töltöttünk ki, valamint a szóbelin egy megadott témáról kellett beszélni három percig szabadon. Nekem az osztályfőnökömet kellett elbúcsúztatnom. Élményt jelentett, hogy a feladatlapokon nem tegeztek le bennünket, s ez egy kis önbizalmat adott nekem. A nyílt tekintetű, kifejezően mesélő fiú ,,A legszebben beszélő szakmunkástanuló” emlékplakettje mellett elnyerte a SZOT, illetve a Kazinczy Nyelvművelő Társaság különdíját is, amit az országban évente mindössze egy-egy szakmunkástanuló és gimnazista kaphat meg.- Jó érzés volt, hogy már a felkészülés alatt sem a győzelem volt a cél, hanem annak megmutatása, hogy mire vagyok képes — folytatta tovább elbeszélését Fábián Csaba. — Naponta két-három órát foglalkoztam a magyar nyelvvel. Tavasszal részt vettem a Kazinczy szép kiejtési versenyen is Győrben, ahol elnyertem a Kazinczy-emlékplakettet. Könnyebb volt, mint a sátoraljaújhelyi, mert itt megadott szöveget kellett felolvasni. A nyelvhasználati versenyen pedig egy témát fejtettünk ki, azonosultunk vele érzelmileg, és minden segédeszköz, papír nélkül előadtuk. Szomorú tapasztalat és tény, hogy napjainkban nem egy fiatal és idősebb ember sem tudja önmagát megfelelő módon kifejezni. A gondolatok helytelen szóbeli megfogalmazása számos félreértésnek az alapja, sőt sokszor a hézagpótló szavak sűrűsödését is jelenti. Fábián Csaba szépen, érthetően, érzelmileg telítetten és logikusan beszél. Tekintetével állandó kapcsolatot tart környezetével. — A szakmunkásvizsga után a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán szeretnék továbbtanulni Pécsett. A szakmunkás- képző intézet előtt a komlói Kun Béla Gimnáziumba jártam. Szabad időmben, mint minden kamasz, én is szeretek verseket írni, sőt a barátaimmal meg is zenésítjük őket. Fóbián Csaba felkészítésében nagy szerepet vállalt Kel- lemé Kecskés Kamilla, a szakmunkásképző intézet magyar szakos tanáro. Megkérdeztük tőle, mi a véleménye az országos nyelvhasználati verseny színvonaláról. — Tizenkettedik alkalommal rendezték meg Sátoraljaújhelyen a nyelvhasználati versenyt. A zsűri tagjai a nyelv- tudomány professzorai, egyetemi tanárok, nyelvészek. Elsősorban a versenyzők téma- választását, azonosulási képességeit, őszinte és logikus gondolkodásmódjukat figyelik. Azt hiszem, ha a közönség soraiban ülő magyartanárok közül bárkit megkértek volna, hogy csinálják mindezt a gyerekek után, nem biztos, hogy olyan könnyedén megoldották volna a feladatot, mint ezek a diákok. Sz. K. vonni a vetélkedősorozatba. Bár a Janus Pannonius Tudományegyetemről és az Orvos- tudományi Egyetemről néhány rejtvényszelvényt beküldtek, de ezek száma nem jelentős. Ügy érezzük, hogy a rövid határidők miatt a befektetett munkával és költségekkel nem állnak arányban az eredmények. A rejtvénypályázaton 839 olvasó vett részt, ebből 317-en adtak le hibátlan hatos szelvényeket. Az értékelés központilag történt, így csak a zsűri tagjainak kellett az összes művet elolvasni. Ennek oka az volt, hogy az országosan kiadott válaszok bizonytalanságait a javításánál csak igy tudták kivédeni. A beadott rejtvénylapok minőségileg is sok tanulsággal szolgáltak. Az egyénileg dolgozók önálló véleményt próbáltak alkotni, de sajnos többször előfordult a másolás, az is hibásan. A rejtvénylapok kitöltésében részt vett még 15 szocialista brigád is. — Milyenek voltak a műelemzések?- A műelemzést készítők dolgozatai már sokkal értékesebbek voltak. Őszintébben nyilvánult meg bennük a személyiség, a felkészültség, a gondosság. A beküldött harmincnégy pályaművet fele-fele arányban értelmiségiek és munkások írták. A szerzők legtöbbjét a rendszertelen gondolkodás, a gondolati fegyelem hiánya jellemezte. Sok volt a helyesírási és logikai hiba is. A legnagyobb gondot azonban a műalkotások értelmezése jelentette. Az 1984. november elsejéig beérkezett műelemzések és rejtvényszelvények a megye könyvtáraiból jöttek, és egyetlenegyet sem küldtek be a kulturális-művelődési intézményekből, könyvesboltokból. Itt kell megjegyezni azt is, hogy az olvasópályázat lebonyolításában a HNF megyei szervezete, néhány helyen a KISZ- vezetők, népművelők és elvétve az MSZBT és a Népfront aktivistái is részt vettek a szervezésben, lebonyolításban. A vetélkedősorozatban csaknem 120 csapat mérte össze tudását 15-20 helyen. Kár, hogy nem öt-, hanem csak háromtagú csapatok versenghettek, így egy-egy emberre nagyobb szellemi teher jutott. A vetélkedő országos döntőjére az eredeti tervek szerint 1985. április 4-én került volna sor. 1984 februárjában azonban levél érkezett az országos szervező bizottságtól, hogy május végéig be kell fejezni a vetélkedő megyei előselejezőit és döntőjét, mert már novemberben megtartják a televiziós záró versenyt. A Megyei Könyvtár tiltakozására Baranyában csak szeptember 8-án zárult a vetélkedősorozat. A területi selejtezőre elfelejtették a baranyaiakat meghívni, de így is bekerültek az országos elődöntőbe. Az olvasómozgalom segítésére könyvkiállításokat rendeztek a könyvtárak a harminc műhöz kapcsolódó kiadványokból és az orosz—szovjet irodalom egészéből. Olvasókörök működtek, s főleg a középiskolákban a magyar és orosz szakos tanárok tartottak előadásokat az olvasópályázatban megjelölt könyvek íróiról. író—olvasó-találkozó csak az ünnepi könyvhéten volt. Az országos szervezésű irodalmi összeállítás pedig nem érte el célját, olyan kicsi volt a közönség. Valóban megismerkednek így az emberek mélyebben egy-egy nép irodalmával? Nem lenne-e jobb, ha nem egy területet ragadnának ki a Kell a jó könyv olvasópályázat szervezői, hanem a világirodalomból állítanának össze keresztmetszetet, vagy egy nép irodalmát súlypontoznák, de a többi nemzet alkotásainak tükrében? Szalai Kornélia előtt Karácsony Szerdán, késő este, belepi- henődve vagy belefáradva az ünnepbe, jegyzetíró laza próbál lenni és „szemléző", mígnem rájön, hogy több helyen töltvén a karácsonyt, ám ettől függetlenül, általában háttal ült a televíziónak, legföljebb rézsűt. A különböző készülékek, ha szóltak is, inkább megszokásból, ott ültek a szobában, mint egy rendes családtag, épp halat nem ettek, vagy bejglit, s nem keresték csomagjaikat a fa alatt. Sőt - fűzhetné tovább jegyzetiró könnyedén — „a tévé ajándékokat helyezett, méghozzá fölösen, az ország karácsonyfái ajá", „kitöltve” és „megédesítve" és „tartalmassá téve”. Szóval jegyzetiró dicsérhetne és alighanem teljes joggal, de úgy érzi magát, mint aki az étlap alapján Ítél egy ménkű nagy vacsoráról, amibe épphogy csak belekóstolt. A műsorújság kínálata ugyanis lenyűgöző, nemhiába tartotta előtte hetekig krumplifőzeléken előfizetőit az ország első számú (nagy) üzemi konyhája. Belebonyolódva ilyenformán a képbe, most az jönne, hogy „igen, igen, de ilyenkor mindenki otthon főz", s hogy „az ekkora trakta mór-mór túlzás" és hogy „kösz, ezt már igazán nem kellett volna". Ami persze nem igaz, hisz „csupán" gondos, igényes, tisztességes választék volt, és egyáltalán nem fölösleges az erőfeszítés, hisz az ünnepi műsorok nyilván visszaszivárognak majd ismétlés formájában a szürke hétköznap-estéken, így azok se maradnak le semmiről, akik (legalább) karácsonykor egymással foglalkoztak és nem a televízióval. Jegyzetíró hiszi is, nem is, mindenesetre szeretné hinni, hogy a karácsonyi műsorok is olyanok lesznek lassan, mint a szilveszteri, nélküle „nem ünnep az ünnep”, de vele se, és a konkrét produkcióval jobb, érdemesebb az ismétlés kapcsán foglalkozni. Akkor oda lehet figyelni. Bár például a közkívánatra és csemegeként feltálalt Csillagok háborúja finoman szólva «em igényelt teljes odafordu- lást, a szem sarkából is pontosan követhető volt, hogyan űzi egymást a iá és a gonosz, és hogy nyeri el mindenki méltó Malmát. Sokrétű film ez a Csillagok háborúja. Lehet — csak teljesen fölösleges - politikusán nézni, lehet — csak épp nem az - paródiaként, és lehet mesefilmként. Hiszen az. A világ talán legdrágább me- sefrlmje. Maradva a keddnél (persze, hogy maradva: ez volt jegyzetíró „legtévésebb" estéje) s vállalva a félreértést, a végletes profanizálóst, jó volt látni, hogy ezen a földön is vannak még „Jedik", nagyon jó volt látni a Mensárossal való beszélgetést. Mensáros- ból sugárzik a titokzatos, a megmagyarázhatatlan erő, ami csak a legnagyobbak, az „igaziak" sajátja. Rá oda kellet: figyelni és azt hiszem, az első ö: perc után mindenhol abbamaradtak a családi be- s. élgetések, csend lett a karácsonyfák alatt, hiszen valódi beszélgetést - ebből van nagyon kevés — sugárzott a televízió, s itt a sugárzási nem csupán a szó technikai értelmében gondolom. És meg nem tudnám mondani, mitől éreztem ez: az ötvenöt percet a legkarácsonyibb műsornak, mitől szólt ez leginkább a szeretettől s mindarról, ami talán az egész ünnepkör lényege. Hogy tudniillik békesség a földön a jóakaratú embereknek, hegy a valódi fénykardok és lézerágyúk ellenében a szó a gesztus, a teljes civil jelenlét „fénykardjával" lehet (vagy nem lehet, mindenesetre kell) megmaradni. Parti Nagy Lajos
