Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-01 / 330. szám
A kiváló munka elismerése Területfejlesztési díj f Kerner Adám Kerner Ádám nem szeret egyes szám első személyben beszélni, pedig nem a felelősséget, hanem a dicsőséget hárítja el ezzel magától. A sza- lántai Hunyadi Mgtsz elnöke a Baranya megyei Tanács területfejlesztési díját kapta. Tulajdonképpen egyetértek azzal, amit mond, hogy ez a termelőszövetkezet munkájának elismerése, nem pedig kizárólag az ő személyének szóló kitüntetés. Csakhogy tudom jól, az első számú vezető felfogása, gondolkodásmódja erősen hat a közösségre is. Arra a közösségre, mellyel egybeforott Kerner Ádám neve. Ha valaki bombasztikusnak érezné ezt a megfogalmazást, hadd emlékeztessem arra, hogy 1962-ben, 28 évesen, mindössze egy évvel a tsz megalakulása után került az elnöki székbe. Előtte a Pécsi Állami Gazdaságnál a híres „Burgert-csapat" tagja volt, amely az igazgató távozása után szétszóródott a megye más tájaira, továbbvive az ott elsajátított vezetői magatartást. Szalántán nem volt könnyű dolga. Túl a nehéz gazdasági feladatokon egy — akkor még élő — előítélettel is meg kellett küzdenie. Kerner Ádám ugyanis német származású, Szalánta lakosainak többsége pedig horvát. Idegenként jött közéjük, de a honosodást nem olcsó eszközökkel érte el, hiszen kemény, következetes vezető. Manapság az ott élő emberek, s az elnök kölcsönösen ugyanazért dicsérik egymást: nyíltság, munka- szeretet, erős tulajdonosi tudat, -mely ezer szállal fonódik a pátria, az otthoni táj vonzásába. Otthont írok, pedig Kerner Ádám Pécsett lakik. Ismerik a Volán-sofőrök, busszal inqózik Szalánta és Kertváros között. Otthont írok, mert Kerner Ádám pontosan tudja: a gazdasági célok elérésére csak akkor tudja mozgósítani Szalánta és kilenc társközsége 3000 lakóját, ha a tanáccsal összefogva nemcsak a munka lehetőségeit, hanem az élet lehetőségeit is megteremtik számukra. Ezt szolgálja a vízvezeték, vagy a tsz három autóbusza, mely nemcsak dolgozóikat, hanem az óvodásoktól kezdve az öregekig mindenkit felvesz. A földterület, melyet utakkal szabdalt dűlőkért cserében adtak át a tanácsnak, hogy közművesített telkek kerüljenek az építkezők alá. A művelődési otthon, a sportkör, az óvoda és az orvosi rendelő költségeire befizetett összegek, s a tizenegy szocialista brigád, mely ma már elnöki „súgás” nélkül is tudja mit kell tenni falujáért. Sorolhatnám még tovább a feleségek számára létesített munkahelyeken át, egészen a vágyakig, az új iskoláig. Nem csoda, ha Szalántáról és társközségeiből ritka az elvándorló ember. A termelő- szövetkezet tizenöt diplomása közül tizennégy a tsz ösztöndíjasa volt. Középiskolát negyvenhetén végeztek, a tagság 75 százaléka kijárta az általános iskola nyolc osztályát. Az új jelentkezők számára alapkövetelmény a bizonyítvány. A korszerű gépek mellé képzett munkásokat vár a szövetkezet. Kerner Ádám nem szeret egyes szám első személyben beszélni, végül mégis így fogalmaz: — Ha valamennyire ismert a nevem a megyében, azt az itt élő embereknek köszönhetem. Az én dicsőségem nem lehet nagyobb, mint a közösségé. Értük dolgoztam eddig, így végzem a munkámat ezután is. B. Cs. T estnevelési és Sportdíj Dr. Buzánszky Béla A pécsi Városi Tanács főtanácsosának a neve egybeforrt a kézilabdasporttal. Az elmúlt három évtizedben úgyszólván alig volt olyan eseménye a sportágnak, a megyében, hogy ne ő lett volna az egyik szervező. Kezdetben társadalmi aktívaként tevékenykedett és 1957. óta áll a Baranya megyei Kézilabda Szövetség élén. Furcsamód került kapcsolatba a sportággal, hiszen 1951- ig nem is látott kézilabdamérkőzést. 1951. végén írták •ki először Pécsett, a terem kézilabdatornát, — a Dunántúli Napló Kupa elődjét — és játékosokat toboroztak a rendezvényhez. A Nagy Lajos Gimnáziumban is szerveződtek játékosok és a nevezést valakinek el kellett vinni a szövetségbe. A választás az akkor érettségi előtt álló Buzánszky Bélára esett, aki megjelent a szövetségben és ott is maradt. Az addig űzött sportágakat felcserélte az egyre népszerűbb kézilabdával, és 1953-ban tagja volt — akkor már joghallgatóként - a megyebajnokságot nyert PEAC csapatának. Játszott, segített a szövetségben, majd játékvezető, később ipedig edző lett. Játékvezetőként az NB l-ig is eljutott, edzőként a PEAC és a Pécssza- bolcsi Bányász csapatával ért el sikereket. — Az ötvenes években gombamód szaporodtak a kézilabda szakosztályok a megyében — emlékezik vissza. — Talán az volt a népszerűség titka, hogy ezt a sportágat köny- nyen elsajátíthatták, könnyebb volt pályát építeni és kevesebb játékos kellett hozzá, mint a labdarúgáshoz. Olyan falvak kapcsolódtak be a megyebajnokság küzdelmeibe, ahol addig talán sportegyesület sem volt. A népszerűség növekedésében meghatározó volt az is, hogy a szövetség vezetői gyakran látogatták a vidéket, részt vettek a szervezésben. Némi túlzással úgy is fogalmazhatnék, hogy egy nagy család voltunk, megértettük egymást, nem voltak villongások, mint más sportágaknál. Példa erre nem egy szövetségi aktíva, akik játékosok, játékvezetők és ha kellett, edzők is voltak egysze- mélyben. Mindent vállaltunk a sportág sikere érdekében és nem véletlenül lett a kézilabda a labdarúgás után a legnépszerűbb sportág Baranyában. A hatvanas évek elején számos NB-s csapatunk volt, és azóta is a legjobbak közé tartozik a megye. Dr. Buzánszky Béla munkájára a Magyar Kézilabda Szövetségben is felfigyeltek, tíz éve tagja az országos elnökségnek. Vidékről ezidáig mindössze két főnek sikerült bekerülnie az elnökség be. — Minőség tekintetében most is jól állunk — folytatja. — A PMSC férficsapata méltó partnere a legjobbaknak, válogatottakat is neveltek. Ezen az őszön harcolta ki az NB I. B-be jutást a Boly, az NB II- be kerülést a Baromfifeldolgozó. Sajnos, a kiesők között is van baranyai csapat, de ez hozzátartozik a sporthoz, vannak bajnokok és kiesők is. Hogy mit kellene jobban csinálnunk? Van a megyében több olyan község, ahol szívesen megalakítanák ismét a kézilabdacsapatot. A szövetség most ebben akar segíteni. Az újabb sikerekhez nélkülözhetetlen a jó alap. L. L. Pro Űrbe Pécs Kárpáti Ferenc öt perc múlva előkerül a tangóharmonika, Feri bácsi a legkedvesebb melódiáit játssza, énekel is hozzá, aztán jön egy kis harmonikatörténelem, felröppennek a nagy nevek — To- bányi Mihályé és Hlaszny Béláé -, végezetül megnyugtat: ez a hangszer változatlanul népszerű, mégha a tévé képernyőjén véletlenül sem fordul elő, s a rádióban sem hallatszik a hangja. Bizonyságul a naptárát hívja: nincs hétvége, amikor ne lenne bejegyezve háromtagú kisegyüttesének — kívüle egy szaxofonosból és egy dobosból áll — a szereplése, valamely társas összejövetelen, s ráadásul öt tanítvánnyal is foglalkozik. Beásunk a múltba. Feri bá esi életében kölyökkora óta szerepe van a muzsikának (hegedűvel kezdte, trombitával folytatta, és most már közel negyven esztendeje a harmonika. Ennek is köszönheti a 75 éves korát meghazudtoló, fiatalos fnsseségét. Egy emlékezetes történetet idéz fel. Még városi pártbizottsági titkár korában, a Szovjetunióba kellett utaznia iszapcentrifugát szerezni a szénelőkészítő részére. A szibériai Kemerovóig jutott el, ott egy óvatlan pillanatában elszólta magát, és attól kezdve két héten át harmonikázhatott. Viszont „hazamuzsikálta" az iszapcentrifugát és még a kezelését is megtanulta ... Pécs újdonsült Pro Űrbe kitüntetettjeinek az egyikét, Kárpáti Ferencet az a megtiszteltetés érte, még november 29-e ünnepén, hogy ő avathatta fel tanácstagként és a tanács társadalmi munkát szervező bizottsága elnökeként a' Béke- parkot. Gazdag életút vezetett idáig. Korunkra jellemző karriertörténet a Kárpáti Ferencé. 1910- ben született, vasesztergályos lett, 1943-ban kapcsolódott be a szakszervezeti mozgalomba, 1944. óta párttag. 1950-ben sztahanovista, 1951-től tanul: általános iskola 7—8. osztálya, gépipari és közgazdasági technikum, majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem közgazdász továbbképzésén vesz részt. Közben üzemi párttitkár Pécsújhegyen, 1956. október 31-ig a pécsi Városi Pártbizottság osztályvezetője, az ellenforradalom után ismét esztergályos, majd üzemvezető, 1959-től 61-ig a pécsi Városi Pártbizottság titkára, 1963. május 1-ig a megyei pártbizottság osztályvezetője, attól kezdve, 1974-ben történt nyugalomba vonulásáig Pécsújhegyen üzemvezető. 1950-től egyhuzamban tanácstag. Hogyan került kapcsolatba a társadalmi munkával? Előbb így fogalmaz: amióta a tanács létesült, az ő életében jelen van a társadalmi munka. Aztán pontosít: „Valahová betették a tanácstagokat dolgozni, engem oda... És legalább 15 éve, hogy a bizottság elnöke vagyok ...” A saját szervezőmunkájáról szerényen beszél, s az elejtett mondatokból összeáll a kép: a hosszú közéleti munka során keletkezett és megmaradt kapcsolat, ismeretség az, amit kiválóan hasznosíthatott a munkák szervezésénél. Hová mozgósítaná most legszívesebben az embereket? A Sétateret mondja elsőnek, ahol nemigen akarnak mozdulni a dolgok, aztán Lvov-Kertvárost említi, ahol nagyon sok tennivalója lenne a lakosságnak. ,,A társadalmi munka — vallja, — sokat segíthet a beruházások teljesebbé tételében is, ezért is számítunk a lakosság közreműködésére.” H. I. Rózsa Ferenc szocialista brigád Már három brigád vesz részt a Pécs belvárosi műemlék- épületek rekonstrukciójában a Pécsi Építőipari Szövetkezettől. Az eddigi legszebb teljesítményt a 19 fős Rózsa Ferenc kőműves szocialista brigád nyújtotta. Határidőre, 1984 augusztusára felújította a Felsőmalom utca 9. szám alatti tímárházat. A kivitelezési költség nem emelkedett, a részhatáridőket sem módosították. A brigád 1982 januárjában megkezdett munkájának jutalma a Pro Űrbe Pécs emlékérem. — Brigádunk fennállásának 11 esztendeje alatt először bíztak meg minket műemlék-felújítással — mondja Somogyi István brigádvezető. — Nem rendelkeztünk tapasztalattal, hisz előtte alagútzsalus technológiával óvodát, bölcsődét, lakóházat építettünk. Nem volt mindegy, milyen gyorsan szokunk össze az új helyzetben, a régi vagy az általunk nem ismert mostani mesterségnek fogásait mennyire sajátítjuk el. Például tudunk-e a megszokott gépi segítség nélkül boldogulni? Végül is bizonyítottunk, sikerült az összedőléssel fenyegető létesítményt megmentenünk. Helytállt a négy pályakezdő szakmunkás és a hét betanított dolgozó is. Dévényi Sándor tervező gratulált, elismerését beírta a naplónkba. Jól együttműködtünk Péter László művezetőnkkel is, aki elfogadtatta tervmódosításainkat. Falat húztak, alapot tártak fel, ácsoltak, zsaluztak és vasbetonszerelést végeztek. Mindez kézi munkával történt. A legizgalmasabbnak az bizonyult, amikor a 10x40 méteres cserzőműhely tucatnyi tartópillérét, süvegboltozatát megerősítették. Az utóbbi esetben újítottak, önerős megoldásokat ötlöttek ki, hogy az ujjnyi széles repedéseket megszüntessék a boltozatokban. Fotófelvételek szerint dolgoztak, hogy a hajdani formákat tökéletesen hozzák. Ezért használták fel a régi téglákat is, még a töröttet sem dobták el. Helyén maradt egyebek között a szabad kémény, egy freskótöredék, a padlástéri bőrszárító, az összes párkány, míves ciráda, a malomárok, sőt a kút is. A kőműves közösség kitűnőre vizsgázott restaurátori munkából is. Megbirkóztak a feladatukkal, és jó kereseteket is értek el. A négy pályakezdő fiatal is elégedett, nem kérte magát másik brigádba. Teljes az egyetértés, hogy továbbra is belvárosi rekonstrukciós munkán maradnak. Az ezüst- és aranykoszorús Rózsa Ferenc szocialista brigád példamutató eredményt mutat fel egyéb vállalásaiban is. Patronálják a Melinda utcai óvodát, amelyet ők építettek. Hasonló kapcsolatot alakítanak ki a gyárvárosi Általános Iskolával. Cs. J. HÉTVÉGE 9.