Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-03 / 332. szám
„Nyugaton a helyzet változatlan” Magya-rock 2. ft frontlelektan küzdi le, s dolgozik, vagy harA „slágergyártól” a „Fekete bárányokig” Tegnap, vasárnap este milliók nézték az Erich Maria Remarque regényremekéből, a „Nyuga*on a helyzet változat- lan"-ból készült angol tévéfilmet. Például Barbusse hasonló művészi erejű háborús regénye, a háború irodalmának leghitelesebb, legremekebb alkotásai közé tartozik. A történelem mit hagyott meg változatlanul, s miben mélyítette a háborús félelmet? — Erről beszélgettünk dr. Balázs Béla ideggyógyász főorvossal, a pécsi Városi ideggondozó Intézet vezetőjével:- Peter Weiss írja, hogy nincsenek hősök, csak mindkét oldalon begyulladt katonák. Végül is mi a katonai frontlélektan alapja? — Az életösztönből fakadó félelem mint általános, alapvető lélektani mechanizmus, arra készteti az embert, hogy védekezzék. A védekezés, vagyis a félelem megszüntetése lehet a másik embernek — az ellenségnek, akitől félünk — megölése, az elmenekülés, vagy például az azonos emberek csoportjába húzódás. Aztán a számvetés, hogy hátha nincs is okunk a félelemre, vagy a primitív reakció: a halottnak tettetés. Hiszen ez már az állatoknál is gyakori reakció a veszélyhelyzet megoldására.- Valójában tehát nincs annyi hős, mint amennyit a történelemkönyvek hirdetnek? Vannak hősök. Inkább a tekintélyrombolás a baj. Például a magyar történelem sok nagy alakját sárbarántották az ifjúság előtt. Ezzel azonban nemcsak az egyes történelmi személyiségeket, hanem egy társadalmi érzést, az eszményképekbe vetett hitet is lerombolták. Hősök igenis vannak, mert a hősiesség egyik leglényegesebb emberi eszköze, hogy le- küzdünk valamit magunkban. Nem csupán a félelmet. Elég ha valaki csak a fáradtságot col tovább. Hős lehet egy sokáig pénzszűkében lévő anya, aki nem eszik, hogy elég étel jusson a gyerekének. A hősiesség tehát nem üres szólam, hanem létező emberi nagyság. A lemondás, kitartás, lelkesedés, küzdőképesség, a velünk azonos nyelvű, kultúrájú, országú népnek, a hazának a szeretete egy munkás osztályöntudata — mind létező nemes tulajdonságok. Ez természetesen nem azonos a halálfélelmében ellenséget legyilkoló katona magatartásával.- Ma másfajta háborús veszély fenyeget, mert a katona nem áll szemtől szembe az ellenséggel, nem hallhatja közelről a géppuskaropogást, nem kapja az ágyútüzet, ehelyett tudja, hogy valahol ezer kilométerekre egy imperialista kéz minden percben megnyomalapjai hatja egy atomháború kezdőgombját. Milyen tehát ma a katona félelme? — A félelmet kétségtelenül a közvetlen veszély érzékelése keltette föl. „Kard ki kard”, — mondták régen a csatamezőn, de ha az ellenség messze volt, az a nyugalmat jelentette. Ma közvetlen veszélyérzékelés híján kisebb, de sajnos tartó- sabb, s néha rombolóbb a félelem. Ráadásul amióta katonai légierő is létezik, a polgári lakosságra szinte épp úgy hat, mint a katonákra. Manapság betegeink bizonyos hányada - egyéb gondjai mellett — a nemzetközi politika okozta félelmét is elpanaszolja. Sőt, nem egy intelligens ember kizárólag háborús félelme miatt jön el az ideggyógyászati szak- rendelésre. Földessy Dénes Hogy hol van a „slágergyár”? A bennfentesek, a magyar rockzene üzleti oldalához közel állók persze határozottan mutatnak: itt, ni! Az e körökön kívül állók legfeljebb futtatott együttesekről, szólistákról tudnak, az állandóan ismétlődő szerzőnevekről, óm az ő mozdulatuk már nem ilyen határozott, legfeljebb sejtésük van: ott ai „slágergyár”, ahol a pénz. Pontosabban: ahonnan pénzt lehet szerezni. Hogy kik a „Fekete bárányok”? A Hobo Blues Band, a P. Mobil, a Beatrice. Igen: régi nevek, s régen volt az is, amikor ezek a „botránybandák” — még 1980-ban — az óbudai hajógyári szigeten rendeztek egy koncertet. Mondjuk: csak úgy, mert a hivatalos oldalt képviselő Magyar Hanglemezgyártó Vállalat véleménye szerint „A magyar rockzene szélső határain helyezkedik el a P. Mobil, a Beatrice és a Hobo Blues Band ... A vállalat nem vehet részt olyan szimbólumok, jelvények, magatartás- formák és jelszavak közvetlen vagy közvetett propagálásában, amelyet a magyar együttesek nyugati, fasisztoid zenei mozgalmaktól vesznek át...” Ez a „fasisztoid" kifejezés minden„Az én kis feleségem 110 centiméter” A manézsban találkoztak Nem mindennapi pár. Nem is olyan régen még a cirkuszporondon tapsoltak a légiesen karcsú Bodnár Marikának és párjának, Czilják Jánosnak. Ma Helesfán élnek. Egy hónapja kötöttek házasságot a bükkösdi Községi Tanácson. Frissen sütött pogácsával fogad a 25 éves, 110 centi magas fiatalasszony. János, aki 30 centiméterrel több — 29 éves — saját termésű bort töltöget a poharakba. — Hogy hiányzik-e a cirkusz? — kérdez vissza a férj. — Jó itthon, Helesfán. A cirkusz, a sátorozások, az országjárás emléke mór halványul. A bűvészmutatványok kellékeit is mind eladtam. A legszebb, ami megmaradt, hogy találkoztam Marikával. — A cirkuszban ismerkedtek meg? — Igen. Én a budapesti Cirkusz és Varietében kártyamutatványokkal léptem fel, Marika lemezekkel és pingponglabdákkal. Ezután évekig együtt dolgoztunk, majd Marika otthagyta a cirkuszt, hazament édesanyjához. A Borsod megyei Kenézlő egy kicsit távol esik Budapesttől, és még távolabb Helesfától. Rövidesen én is hazajöttem. Egy évig leveleztünk, majd idén áprilisban gondoltam egyet, kocsiba ültem és elindultam lónykérőbe. így történt. — Most mivel foglalkoznak? — Munka van elég — mondja János. — Dísztárgykészítő kisiparosként dolgozom. Fából faragok gyufatartókat, intarziás faliképeket és képkereteket. Van 350 négyszögöl szőlőnk. Saját gyártmányú kapálógéppel művelem. >, — A házimunka kié? ~ Az asszonyok dolga. A feleségem főz, mos és takarít a hattagú családra, mert együtt lakunk a szüleimmel, a nagymamával és az öcsémmel. — Csendesebb most az élet, mint az országot járva ... — Nagyon sok barátunk van a faluban és környékén. Moziba, klubba járunk és minden vidéki bálban ott vagyunk. No és itt vannak a kutyák meg a motorok . . . „Motorgyilkosnak” hívnak, vagy húszat tönkretettem már. Kotorék kutyáimra meg egyenesen büszke vagyok. Jagdterrierek. Minden kutyaversenyre elmegyünk. Sajnos, a legügyesebb rókakergető kutyám, a Komlóvölgye Fickó idén elpusztult, így csak a diplomáját tudom megmutatni. — Hogyan képzelik a jövőjüket itt Helesfán? — Gyűjtjük a pénzt, lakást szeretnénk venni. Sajnos kicsi a másfél szoba hat embernek. Talán számíthatunk valami segítségre a tanácstól is. És a két gyermeket is tervbe vettük a feleségemmel. Marton Gyöngyi Atlasz cédrustól a vad akácig Kertkultúra ’84 Művészeti világhíradó képpen kissé erősnek hangzik, akkor pedig egyenesen érthetetlen, ha hozzátesszük az előbbiekhez: például a Beatrice — nem sokkal az MHV állásfoglalásának megszületése után — a KISZ dalpályázatán első díjat nyert, éspedig nótáIngyenes szaktanácsadás A vad ecetfával és akáccal, sefűsefával benőtt bozóttól a kertcsodákig - sokféle az átmenet. A pécsi, Pécs környéki zöldfelületi rendszer legnagyobb részét az úgynevezett magánkertek képezik, ezért nem lehet mindegy, milyenek is azok. Mennyire illeszkednek a táji, fekvésbeli stb. adottságokhoz, mennyire elégítik ki tulajdonosuk egészségügyi és a kertekkel szemben általában támasztható esztétikai követelményeket. Kalla Gábor, a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat főmérnöke szerint a kertek többsége sajnos nem felel meg még ennek az utóbbi kettős követelménynek sem. Évekig nem volt megfelelő mennyiségű és minőségű díszfaanyag. Most, a vállalat Bolgár Néphadsereg útján levő lerakatát megszemlélve, azt láthatjuk, még mindig óriási a választék. Szinte minden van, csak kicsit drága ... Sajnos itt is nőttek a költségek. Az árusítóhelyen elegáns faház, rajta felirat: szaktanács- adás.- Milyen jellegű tanácsokat lehet itt kapni? — Lehet komplett kerttervet is rendelni, természetesen ennek ára van. Minden egyéb telepítési, elrendezésbeli, gondozással, kertépítéssel kapcsolatos problémára válaszolnak a vállalatunknál dolgozó szakemberek. Ez a tanácsadás ingyenes. Ha valaki behoz egy méretarányos skiccet a kertjéről, bármit megtudhat azzal kapcsolatban, ami csak érdekli. Költsége a tanácsadásnak általában akkor van, ha ki kell menni a helyszínre. — Milyennek kellene lenniük a pécsi, Pécs környéki kerteknek? — Ezt nem lehet általános érvényűén megválaszolni. Minden a konkrét helyen, a fekvésen és a talajon múlik. A Mecsek oldalában például gyönyörű sziklák vannak. Szomorúan látjuk az ilyen helyeken a sziklaréselő gépeket, szétszedik a sziklát, holott pompás sziklakertet lehetne körébe telepíteni. Sok helyen kivágják az őshonos fákat, növényeket, amikor ezek igen jó helyén vannak. Ami a szubme- diterrán jelleget illeti, itt valóban sok olyan növény jöhet számításba, amit másutt aligha láthatunk — mint például a füge, a ciprus, a gránátalma, levendula, rozmaring stb. Nem mindegy, hogy milyenek a kerti tér- és talajburkoló elemek sem. Ezek nagyban emelhetik a kert színvonalát. Vállalatunknál ilyenek is beszerezhetők, összességében azt mondhatom, hogy egy szép és jó kertnek elsősorban harmonikusnak kell lennie. Harmonizáljon a konkrét adottságokkal, a környezettel és az említett kettős követelménnyel. Mindez nemcsak a tulajdonosnak jelenthet sokszoros örömöt, hanem valamennyiünknek, akik közelről, vagy távolabbról megpillanthatunk egy ilyen kertet. Bebesi K. Tintafolt a házassági papíron. Sidney J. Furie amerikai rendező filmet készített Carole Lombard és Clark Gable szerelméről. A Hollywoodban 1936-ban kezdődött nagy szerelem végigkísérte a film két világsztárjának életét. Lombard-ot most Jill Clayburgh, Gable-t James Brolin alakítja. A film címe onnan származik, hoqy házasságkötésükkor Gable — akinek 1960-ban bekövetkezett haláláig ötször szavazták meg a Hollywood királya címet — egy tintapacnit ejtett az anyakönyvre, s ettől dührohamot kapott. Nem hiába volt babonás: Lombard 1942-ben repülőszerencsétlenség áldozata lett. (Képünkön Carole Lombard és Clark Gable.) * Képvásár, összesen 7,7 millió schilling, vagyis közel 20 millió forint értékű festményt adtak el múlt héten a bécsi Dorotheumban rendezett árverésen. Az aukció érdekessége: kizárólag „fiatal’', vagyis a második világháború után született, tehát a művészettörténeti jelenidő festőinek műveit árusították. Csúcsár egy Sciele-akvarell volt: 750 000 schilling. * Tizenöt és fél órás film. A nemrég rendezett melbourne-i nemzetközi filmfesztiválon rekord hosszúsága ellenére nagy sikert ért el Reiner Maria Fassbinder: Berlin, Alexanderplatz című filmje. A tizenöt és fél órás alkotást három délután vetítették több fesztiválmoziban, de a legutolsó napon is minden néző visz- szajött a háromórás előadásra. * Szókratész és a rockzene. Megszületett az első filozófiai vonatkozású rockzenekari név: Szókratész együt tes. Természetesen Görögországban. Az egykori bölcs neve alatt filozofikus szövegű keményrock-dalokat játszanak. (Földessy) juk szövegének előremutató, az ifjúság nevelésében segítő szándékú tartalma alapján... Persze: végletek mindenütt vannak, s ne lennének különösen a rockzene világában? Ez eddig érthető. Ám magában a magyar rockélet dzsungelében, kicsinyes és nagyvonalú ütközeteiben, zenekarról zenekarra vándorló zenészek útjának követésében — nem könnyű az eligazodás. Hacsak: nincsen a kezünkben egy kitűnő könyv, Sebők János Magya-rock 2. című munkája. Mert ebben minden benne van. Az is, amit olvasni lehet, az is, amit nem. S a: könyv szándéka — túl a tájékoztatáson — egyértelmű: a fiatalok zenéjének, zenei világának, a kulisszáknak rendbetételével egyértelműen elfogadható — a fiatalok által elfogadható — zenei életen-programon keresztül csökkenteni azt az űrt, amit — tömören — e korosztály programnélküliségének nevezünk. Kik ezek a fiatalok? Mondjuk, induljunk el 1973-ból, egy legendás miskolci koncerttől, hallgatótáborától. „A stopo- sok, akik úgy lógtak el hazulról, hogy nem is köszöntek, zsebükben húsz forinttal, szívükben égő daccal; eljöttek a jól szituáltak, a család szemefé- nyei, a tini-elegancia reklám- babái; a kócolt hajú mazsolák, akik először kóstoltak bele a Nagy Életbe, a jézustrikósok, a hülyeség bizsu divatláncaival ékesítettek, a tetovált mellű plakátemberek, a hobóságukat közszemlére kitevők, a .valami majd csak lesz’ fanatikusai, a társat szimatolók, a magány- szeműek, romlott lélekkel, az ezerszer csalódottak, a taccsra tettek, az .új bágyadtak’, a ,mi ez a nagy felhajtás’-fintor- gók, a megindítóan fiatal párocskák. az egymásra kívánko- zás első révületében, beleájulva egy fantasztikus nyilvános csókba, az indián magdolnák, leeresztett hajsátorral, egzotikus blúzokban, szédületes kebelkiállítással, csuda övvel a köldök táján, az egymás fincsisé- gébe kapaszkodó barátnők, az .édes husikák’, akik a végső miniben mutogatják virágszirmaikat. itt vannak a zenei mikulások . ..” Akkor. 1973-ban. Most? Behelyettesítés kérdése. Persze, jó lenne, ha nem kéne ilyen sokféle jelzőt használni. Ez pedig — egyebek között — program kérdése is. S ha csak a zenében — értve: a magyar rockzenében — az egyértelműség lenne a meghatározó, könnyebb lenne fogódzót is adni a tetovált mellű plakátembereknek, az indión magdolnáknak. A könyv tehát nem csak a fiatalok kezébe ajánlható. Sziklakért egy kis-daindoli családi ház udvarán Fotó: Cseri László Mészáros Attila
