Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-31 / 358. szám
1984. december 31., hétfő Dunántúli napló 5 A vállalati érdek azonos a népgazdasági érdekkel A mecseki szénbányászat 1984-ben Mérei Emil vezérigazgató: ismerjük a napszintre vezető utat... Csupán önerőből azonban nem leszünk képesek felemelkedni A Mecseki Szénbányák 1984. évi helyzetét elemezve csupán két számadatot: a széntermelés alig haladja meg a 2,57 millió tonnát (a tervhez viszonyítva is 150 000 tonnás elmaradás van), s míg 1983-ban még ha csekély mértékben is, de nyereséges volt a vállalat, 1984-ben már a tervek készítésekor is 170 milliós veszteségre számított, ami végül is optimista előretekintésnek bizonyult, a tény ugyanis 450 millió. A vállalat általános helyzetéről és jövőjéről beszélgettünk Mérei Emil vezérigazgatóval, országgyűlési képviselővel. — Az országgyűlési képviselő mit érez, amikor választóinak panaszát hallgatja olyan dolgok miatt, amelyek megoldása a Mecseki Szénbányák tevékenységétől is függ? — Komló és környékének jövőjét a szénbányászat perspektívája szabja meg, a város ■fejlődésének legfőbb hajtóereje a bányászat fejlesztése. Mint országgyűlési képviselő, az ipari bizottsági üléseken, az országgyűlésen is sokszor szóvá teszem a liászprogram megvalósításának szükségességét, amikor az kiemelt beruházásként a népgazdasági tervbe is bekerült. Megvalósításának sürgetése, az eredeti célok megtartása állandóan visszatérő tevékenységem volt. Ugyanezeken a fórumokon többször szorgalmaztam a bányászbérek nagyobb arányú növelését, a szakmunkásképzés és átképzés rendszerének korszerűsítését, a bányászat munkaegészségügyi helyzetének javítását, a műszaki értelmiség alkotóképességének jobb kihasználását és megbecsülését is. Úgy vélem, a vállalat, a bányászok és választóim érdeke így elválaszthatatlanok. Bár kétségtelen, hogy ezekben a dolgokban a képviselő szenvedélyességét a vezérigazgató realitásérzéke, fegyelme tompítja. Nem akarok azonban kitérni a kérdés lényege elől. Kigyűj- tettem a bányászok hangulatát legjobban alakító és befolyásoló csapatvezetők, kiváló vájárok bérét négy-öt évre visszamenőleg. Abszolút és relatív értékben is csökken csaknem valamennyiüknek. Nő a túlműszakok száma, az életkoruk, csökken az egészségük. Be kell vezetnünk a fogalmat, hogy „életkereset". Ez a bányászoknál már nem sokkal magasabb, mint más szakmákban. Ha az „életjövedelem" kifejezés értelmét is vizsgáljuk, még szomorúbb a helyzet: sokan az első nyugdíjat sem veszik fel ... Az emberek őszinte szót várnak — tovább már nem tehetünk hangzatos ígéreteket. Ha 1985-ben nem lesz mód a bányászbérek jelentős emelésére, a lakáshoz jutás feltételeinek könnyítésére, a munka- körülmények nagymérvű javítására, akkor a mostaninál is többen fordítanak ismét hátat a bányászatnak. — Mi okozta, hogy a termelésben, a gazdálkodásban talán fennállásának legrosszabb évét zárta a Mecseki Szénbányák? — A vállalat gazdálkodásában 1982-ben és 1983-ban döntő változások voltak főként a külső körülmények miatt. A fejlesztési források a szükséglethez és a kész tervekhez képest késve és erősen korlátozott mértékben álltak csak rendelkezésre. Mégis a liászprogram távlati céljait szem előtt tartva a bányaépítési, szénvagyonpótlási beruházásoknak adtunk elsőbbséget, így nem maradt pénzünk műszaki fejlesztésre és gépesítésre. Míg az 1983-at megelőző években a bértömegszabályozás módot adott a fizikai dolgozók bérszínvonalának évi 8-10 százalékos fejlesztésére, most a bérszínvonal-szabályozás átlagosan csak 3—4 százalékra korlátozza. így álltelő, hogy azonos szintű reálbérért a bányászok évről évre több napot dolgoznak — elhasználódott eszközökkel, a korábbinál is kedvezőtlenebb geológiai körülmények között. A művelhető szénvagyon választéka szűkebb, nő a kevésbé produktív széntömbök aránya. Ez gátolja a néhány meglevő korszerű berendezésünk alkalmazását, hatékony kihasználását. Sajnos, a tervhez képest is 150 000 tonna lemaradásunk volt a termelésben, így árbevételünkben is jelentős volt a kiesés, miközben a termelési ráfordítások költségei nőttek. Ez okozta gazdálkodásunkban a hiányt, amelyet önerőből képtelenek vagyunk előteremteni. — Az ön véleménye szerint itt a vállalatnál mindent megtettek, hogy a mecseki szénbányászat a mélyből felfelé induljon? — A megújulás feszültségektől terhes feladat, nagymértékben igénybe veszi és bizonytalanná teszi az emberek többségét. Ez érezhető a vállalati közhangulatban és ebből eredően a vállalaton kívüli közvéleményben is. Egy ilyen nagy vállalatnál a kihasználatlan belső energiákat, az emberek alkotóképességeit mozgósítani nehezebb és hosszabb feladat, mint korábban gondoltam. Ehhez át kell formálni a belső irányítási, érdekeltségi és értékelési rendszert. Az átalakításhoz politikai, szervezéselméleti, műszaki, gazdasági felkészültségű emberek tömeges erőfeszítésére lenne szükség. Most azonban még csak ott tartunk, hogy a megoldandó problémák egységes értelmezését, a közös nyelvet keressük. A régi bányászgőggel semmire sem megyünk. Nem elég, ha a Mecsek különleges helyzetére hivatkozva a kokszolható szén fontosságát, az itt meglevő összes bányaveszélyt hangsúlyozzuk. A miniszter a múltkoriban megkérdezte: hány év kell ahhoz, hogy egyenesbe jöjjünk? Néqy — feleltem. A vállalat jövőjét több külső feltétel befolyásolhatja, így a tervekre több változatot dolgoztunk ki. Olyan változat azonban nincs, hogy térdre essünk. Első és legfontosabb szemlélet, hogy a tulajdonosi szemlélet kialakuljon. Mi központi irányítási formában működünk majd a jövőben is, de nálunk most is létezik egy döntési joggal rendelkező igazgatási tanács, amely ugyancsak a tulajdonosi szemléletet hivatott erősíteni. Fogy, rohamosan fogy a létszámunk, de mind a tizenháromezer ember nem mehet el. Akkor pedig harcolni kell értük. Megtettünk-e mindent itt a vállalatnál? — kérdezte. Nem! De azért ölbe tett kézzel sem ültünk. Megalakítottuk a komlói bányaüzemet, amely az üzemek egymásra utaltságában adott a termelésben, munkaerő- és pénzgazdálkodásban korszerű szervezeti keretet. A szállításban, szellőztetésben, iszapolásban, víztelenítésben, a művelési lehetőségek egyeztetésében és korlátozásában eddig is a legszorosabb kapcsolat volt az üzemek között, a munkaerőátcsoportosítás eddig sem volt ritka. A jövőben ez lehet megújulásunk egyik olyan léptékű példája, amely nélkül aligha boldogulunk. Ez tehát egyik szükséges, de aligha elégséges feltétele. Még csak egy mozaikunk van, de padló kell, amin járni lehet. A jelenlegi 30 százalékos produktív tevékenységet növelni kell — erre is vannak terveink. A Mecseki Szénbányáknál, amilyen bányabeli szállítási módot ismerünk, mind megtalálható. A bányában gravitációs, kaparó és gumiszalag, vasúti és függőleges aknaszállítás, a külszínen kötélpálya, vasút, gépkocsi. . . ötven esztendeje, amikor ezt a rendszert kialakították, még korszerű volt - apám, aki teknő- ben hordta még a szenet, rá is csudálkozott, talán helytelenítette is az új eszközöket. Ma már azonban tovább kell lépni, homogén szállítási rendszert kell létrehozni, a szállítást fele-, vagy harmadannyi emberrel ellátni. Terveink szerint a Zobák-bányai diagonál lég-akna ötödik szintjétől egy 3250 méteres lejtős akna futna fel a felszínre itt Pécsett a Petőfi laktanya közelében, amelyen gumiszalagon érkezne a szén a napszintre, majd az újhegyi szénmosóba. Erre a rendszerre fűznénk fel valamennyi komlói és pécsi bányaüzemet. Nagymértékben lerövidülnek a szállítási útvonalak, kevesebb fenntartási tevékenységre lesz szükség, homogén lesz a szállítási rendszer. 1984-ben már sikerrel alkalmaztuk a Dowty—Mecsek fejtésbiztosító berendezést az Eickhoff jövesztővel, amely így együtt az itteni mérnöki munka, szellemi kapacitás terméke is. Hatszoros teljesítményt értek el István-aknán, és az ottani termelés felét már ez a berendezés biztosította. Mindez azonban kevés, hiszen a vállalat termelésében már csak 8 százalékban vesz részt a Dowty, az összüzemi teljesítményt, amelynek növelése legfontosabb feladatunk, csak kismértékben befolyásolja. Csak érzékeltetni akartam, hogy a szénfaltól a szénmosóig a termelésben, szállításban és minden eqyéb tevékenységben mennyi a tennivalónk, s mennyit tettünk is márj Nem rogyunk térdre - nem győzöm ezt hangsúlyozni.- Mi várható az 1985-ös évben? — A fogyasztói és népgaz- dasáqi követelmények egyértelműen a termelés növelését tennék szükségessé. Erre az erőforrások ismeretében nem leszünk képesek. A gazdasági szabályozás változásai aliq érintik a szénbányászatot. A változatlanul érvényben maradó bérszabályozás mellett is 1985-ben nagyobb béremelésre kerülhet sor, amely elsősorban a föld alatti teljesítményben dolaozó bányászokat érinti kedvezően. Folytatódik a fejtés és vágathajtás komplex gépesítése. A sikerrel használt Dowty— Mecsek-paizs és Eickhoff maróhenger komplexum mellé újabb 100 méteres frontfejtéshez elégséges berendezést vásárclunk. Egy ilyen berendezés 100 fős fejtési létszámot képes kiváltani, illetve pótolni, igaz 150 millió forintos beruházás árán. Az év közepétől ugyancsak 100 méteres frontfejtésben üzemelő, a vastagabb telepek omlasztásos művelésére is alkalmas DMO— 320 típusú Dowty—Mecsek- pajzs kerül beszerzésre, ami még nagyobb teljesítményre képes, mint az előzőek. Kísérleti céllal beüzemeltetjük a DMD—120 pajzsot is, mely dőlésben lefelé haladva a meredek — 50 fok feletti — vastag telepek lefejtését teszi lehetővé. A szénelővájásiban a jól bevált WEBSTER kombinált jö- vesztő-rakodógép mellé a meddő vágatok ki-hajtására alkalmas Perard gyártmányú, valamennyi műveletet, gépesítő berendezést üzembe helyezünk. 1985 második felében a termelésünk egyharmada korszerű eszközrendszerrel történik. Ezzel vállalatunk legfontosabb gazdasági mutatója mintegy 10 százalékkal növekszik meg. Száz bányász pótlására lesz mód, több száz ember munkáját megkönnyítik ezzel a berendezéssel. Ilyen körülmények között bizonyítani tudjuk a népgazdaság számára, hogy rövid távon is érdemes a mecseki szénbányászat fejlesztésére áldozni — ezt eddig nem tudtuk kellően bizonyítani.- Milyen források állnak rendelkezésre, s milyen munkákra kerül sor a liászprogram keretében? Lehetséges, hogy külföldi tőkét is bevonnak jó megtérülési lehetőségekkel? — Jövőre felgyorsul a pécsi szénelőkészítő korszerűsítése és bővítése. A világbanki hitelből vásárolt gépek nagy hányada már megérkezett, szerelésük az építési munkákkal párhuzamosan hamarosan megkezdődik, hogy 1986-ban már nagyobb mennyiségű kckszszén-kcncentrátumot állíthassunk elő. Befejeződik a Nagymányoki Brikettgyár folyékony bitumen használatra történő átállítása, a növekvő lakossági igények kielégítésére is mód nyílik. A népgazdasági lehetőségek várhatóan a VII. ötéves tervben nem teszik lehetővé, hogy az eredetileg tervezett pénzösszegek a liászprogram keretében rendelkezésünkre álljanak. Az igények viszont szükségessé teszik a fejlesztés gyorsítását. Kidolgoztunk különböző változatokat arra az esetre, ha külföldi tőkét bekapcsolnánk: 2,5—3 év alatt visszatérülne, ez az, amikor a Mecsek évszázados munkakultúrájának hasznosulásával a vállalati érdek és a népgazdasági érdek teljesen azonos lehet. Az ATB a közeljövőben ismét foglalkozik az iparág és ezen belül a Mecseki Szénbányák gondjaival, az elmondottak többsége szerepel az anyagban. Egy dologról még nem beszéltünk: bár a lakáshoz jutás lehetősége a bányászod számára most sem kedvezőbb, mint mások számára, mégis egy jó hírrel szolgálhatok. Régi meggyőződésünk, hogy régen a kolóniákon, amikor a bölcsődétől a temetőig érezték a bányászok a bánya gondoskodását, jobban kötődtek a vállalathoz is. Terveink szerint Meszesen építünk egy korszerű telepet, ahol gázszolgáltatás lesz a lakásokban, ABC. áruházban vásárolhatnak, kertjük lesz, naoi 2 órával kevesebbet kell maid munkahelyükre utazniuk, mintha más lakóteleoeken élnének. Ez talán összehozza majd az embereket. Vállalatunk fejlődése sosem volt könnyű, a jövőben minden dolgozótól több energiát, hasznosabb teljesítményt követel. Bízhatunk azonban abban, hogy ezt a társadalom az eddigieknél jobban fogja elismerni. Lombosi Jenő Mi van a tervezőasztalon? Proksza László felvétele Bővül a megye gabonatároló kapacitása A nyolcvanas években Baranyában is megtorpant a mező- gazdasági beruházások korábbi lendülete. Kevesebb megrendelést kap a pécsi AGRO- BER Vállalat is, amely — bár jelentős létszámcsökkentést hajtott végre — csak nehezen tudja lekötni tervezői, műszaki kapacitását. Nagyobb munkát csak a sertéstelepi rekonstrukciók jelentenek. A szarvasmarhatelepek nagyon is esedékes korszerűsítéséhez hiányoznak a fejlesztési források. A beruházási pangásba a világbanki pályázatok visznek be évről évre egy kis frisseséget. Az így felvett hitelek jelentős részét a gabonatermelés gépeinek megvásárlására fordítják a gazdaságok. Építkezésre at kisebb hányad jut, a rendelkezésre álló pénzekből gabonatárolókat építenek. A gabonatároló-építési programban szép kezdeti eredményeket könyvelhet el Baranya, s mivel korábban lépett, tároló- kapacitás terén a megye jobban áll az országos átlagnál. Világbanki konstrukcióban jövőre 26 500 tonna kapacitású gabonatároló-teret létesítenek a termelőszövetkezetek. A pályázatokat októberben benyújtották, s a pécsi AGROBER-nél ielenlea már a kiviteli terveken dolgoznak. A szentlőrinci, a baksai és a mozsgói tsz 5000, a sombereki tsz 3000, a villányi tsz 2500, a felsőszentmártoni, a himesházi, a drávasztárai és a hidasi termelőszövetkezetek pedig 1500—1500 tonna kapacitású gabonatároló építését kezdi el. Ezek mind csarnoktárolók lesznek és 1985-ben a kukorica betakarításáig meg is épülnek. Több ütemű, 1986-ban záruló tórolóépítési programot hajt végre a Baranya megyei Ga- boaforgalmi és Malomipari Vállalat, amely Szentlőrincen 5000 tonnás csarnoktárolót, Pécsett 5000 tonnás toronytárolót létesít. Néhány kisebb horderejű munkán is dolgoznak a pécsi AGROBER tervezői: a Baranya és Zala megyei melioráción, a Mohács térségében folyó földgázprogram résztervezésén, a kisebb szociális, kommunális létesítményeken. Tanulmányterv szintjén előkészítenek két nagy horderejű élelmiszeripari programot. Hangsúlyozzuk: egyáltalán nem biztos ma még, hogy a két nagy beruházás meg is valósul, ehhez az kell, hogy az építtetők előbb megnyerjék a beruházási pályázatot. Az egyik ilyen nagy beruházás lenne az 5000 tonna áru befogadására alkalmas pécsi hűtőház társulási formában. A bekerülési összeg pillanatnyilag 600 millió forint. A pályázat megnyeréséhez szükséges összeget az érdekelt termelő-, feldolgozó-üzemeknek kell le- tenniök. Megépítésében a baromfi- és sertéshústermelő üzemek, a Baromfifeldolgozó és -Forgalmazó Közös Vállalat, és a Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat érdekeltek. Az ötezer tonnás hűtőházat a Hőerőmű mögötti területre, a Baromfifeldolgozó mellé tervezik, iparvágánnyal. Az ország egyik legnagyobb hústermelő bázisára telepített hűtőház Baranya megye régi gondját oldaná meg és besegítene az országos hústárolási feladatok megoldásába is. A tanulmányterv második átdolgozott változata 1985 márciusában készül el. A másik, még ennél is nagyobb szabású, kétmilliárd forintos élelmiszeripari beruházás ugyancsak Világbankii konstrukcióban az évi 560 000-es kapacitású, új sertésvágó és -feldolgozó, darabolóüzem lenne, amelyhez egy ezer tonnás hú- tőtárolót és ezer tonna szó- razárugyártó kapacitást hoznának létre. A beruházó a Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat lenne, amely már jelenleq is kapacitásgondokkal küzd, hűtőtárolója egyáltalán nincs. Jelenlegi helyén, Pécs város belterületén nem tud terjeszkedni. Az új gyárat ideális helyre tervezik, a Hőerőmű möaötti területre, ahol egy sor infrastrukturális feltétel máris megvan. A beruházás fontos feltétele, hoav a déli-összekötő út megépüljön. A tanulmányterv 1985 áprilisában készül el, s ezután benyújthatják a pályázatot. Ha sikerül megnyerni, akkor Pécs és a megye egy olyan modern húsfeldolgozóval gazdagodik 1990-ig, amelynek termékei minden piacon — beleértve a tengeren túli piacokat is —eladhatók lesznek. — Rné —
