Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-29 / 356. szám
1984. december 29., szombat Dunántúli napló 3 Sugárzó erőt jelent Beszélgetés Szabó Jánossal, a kereskedelmi pártbizottság titkárával December közepéig tartották meg a pártalapszerveze- tek beszámoló taggyűléseiket, melyeknek az adott különleges jelentőséget, hogy az MSZMP XIII. kongresszusára készülődve öt év munkáját kellett számba venni: miképpen teljesítették a XII. kongresszus határozataiból adódó feladataikat. A pórtélét fontos területe az a demokratikus élet, mely egyrészt meghatározza a párttagok, pártszervezetek, választott testületek és személyek kapcsolatát, másrészt a példa erejével kisugárzó hatású a közélet más területeire is. A pártdemokrccia kérdéseiről Szabó Jánossal, a Magyar Szocialista Munkáspárt pécsi kereskedelmi bizottságának titkárával beszélgettünk. Ami nem választható el- Nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy egy munkahelyen általában jó legyen a demokrácia, de ugyanott, a munkahelyi pártalapszerve- zetben ne érvényesüljön az. Tapasztalataim szerint inkább fordítva igaz: a munkahelyi demokrácia meghatározója, lendítője, ha kellőképpen érvényesül a pártalapszervezet- ben a párt saját demokráciája - mondja az ágazati pártbizottság titkára. Ám, hogy élesen nem választható el a kettő egymástól, arra példát is mond: tapasztalata, hogy némely helyen a taggyűlésen a munkahelyi vezető kezdte el a hozzászólást, s ezzel sokaknak torkára forrasztotta a szót, vagy pedig véleményével befolyásolta a tagok véleményét. Más lett az alapszervezeti qyűlések hangulata, vitaszelleme, amikor arra kérték az ilyen vezetőt, hogy hagyja először azokat szóhoz jutni, akik nincsenek állami vagy pártpozícióban — nem egy esetben a tagok véleménye lett módosítója az igazgatói szónak azután.- A párt belső demokráciájának ezekben a hónapokban az ad különleges jelentőséget, hogy lejár a választott testületek és a' tisztségviselők mandátuma, s a beszámoló taggyűléseket követő taggyűlésen, melyen a kongresszusi anyag vitája áll majd a középpontban, a következő öt évre megválasztják a titkárt, a ve.etőséget, a felsőbb fórumokra delegálandó küldötteket, aztán azok később a felsőbb pártszerveket — mondja Szabó János. - E választásban sok új elem jelentkezik, ilyen például a „jelölést előkészítő bizottság" megalakulása. Ágazati pártbizottságunk például októberi ülésén már megválasztotta e testületet, melynek igen fontos funkciója van az új ágazati pártbizottság megválasztásának előkészítésében. Alapszervezeti szinten eddig is léteztek a jelölőbizottságok, de felsőbb szinteken nem működött eddig jelölést előkészítő bizottság, melyek a pártdemokráciában nagy előrelépést jelentenek.- Mi a feladata a bizottságoknak?- A jelölést előkészítő bizottság nálunk is megkezdte már a munkáját, mégpedig azzal, hogy elbeszélget a jelenlegi pártbizottsági tagokkal: hogyan értékelik saját munkájukat, vállalnák-e az újabb jelölést stb. Azután a bizottság meghallgatja a párt- alapszervezetek titkárainak, vezetőségének véleményét, mini ahogy a munkahelyi vezetők véleményét is kikérik, függetlenül attól, hogy azok tagjai-e a pártnak vagy sem, s természetesen megválasztásuk után a küldöttekkel is elbeszélgetnek. Kötelességük a lehető legszélesebbkörű véleménykérés mindazokról, akiknek jelölése várható. legalkalmasabb személyeket- Milyen szempontok szerint dolgozik e bizottság?- Alapvetően egy szempont a döntő, nevezetesen az, hogy a legalkalmasabb személyek legyenek azok, akik közül a tagság megválasztja tisztség- viselőit - nemre, korra, beosztásra való tekintet nélkül. Nem érvényesülhet semmiféle automatizmus, aminek mozgatója az például, hogy legyen a pártbizottság tagja között fiatal, szakmunkás-végzettségű nő - mindamellett a lehetőségek szerint a bizottság gondoljon arra is, hogy valamiféleképpen tükröződjön a munkahely, az alapszervezet összetétele a választott testületekben is.- A kereskedelmi ágazati pártbizottság az állami kis- és nagykereskedelmi vállalatok pártszerve: harminc vállalat dolgozóiból tevődik össze több mint hatszáz fős alapszervezeti tagsága. A formális demokrácia szerint a leendő új ágazati pártbizottság akkor lenne kiegyensúlyozott, ha az általa felügyelt valamennyi vállalat képviseltette magát benne ...- Ez már csak azért sem lehetséges, mert van olyan vállalat, ahonnan nincs párttagunk, némelyikben pedig olyan kevés van, hogy négy-öt közösség kommunistái alkotnak egy alapszervezetet - mondja Szabó János. — De még ha lenne is, akkor is formálisnak tartanám az ilyesfajta képviseletet, hiszen mint már szó volt róla, a legfontosabb, hogy a legalkalmasabb párttagok kerüljenek be a pártbizottságba, és ott érdemi munkát akarjanak és tudjanak végezni. Ilyesformán arra sem határozunk meg „keretszámokat", hogy egy adott helyről hány párttag után válasszanak egy küldöttet, mint hogy azt sem szabjuk meg, hogy milyen legyen a pártbizottságon belül a fizikaiak, a nők, vagy a fiatalok aránya. A centralizmus szerepe- Azt mondjuk, a pártot a demokratikus centralizmus jellemzi. Ez esetben milyen szerep jut a centralizmusra?- A választás alulról felfelé történik, de nyilvánvalóan ennek is vannak korlátái, például nem lehet tetszőleges létszámú a pártbizottságunk vagy a végrehajtó bizottságunk. De a centralizmus elvére tailán nem is innen találni a legjobb érvet, hiszen az azt jelenti főképpen, hogy a határozatok előkészítésének ideje a demokrácia ideje: ilyenkor nemcsak joga a párttagnak, -hogy kifejtse véleményét, de kötelessége is, mint ahogy az is, hogy az így kiformált határozatot legjobb tudása szerint végrehajtsa, -még akkor is, ha az előkészítés során más véleményen volt. Nem tartom valószínűnek, hogy a jelölések, választások során úgy kellene élni a „centralizmus" eszközeivel, ahogy némelykor kell például a nem elég körültekintően előkészített tagfelvétel esetében. A mi ágazati pártbizottságunknak ugyanis önálló tagfelvételi és fegyelmi joga van, s bizony volt olyan eset, hogy az alapszervezetben megszavazott tagfelvételt a végrehajtó bizottságunk nem hagyhatta jóvá, mert kiderült, hogy nem voltak elég figyelmesek az alapszervezetben, s párttagságra alkalmatlan személyt jelöltek, illetve választottak meg taggá. Ilyenkor a „centralizmus” jegyében közbe kell lépnünk. De arra is találok példát, hogy egy alapszervezetben kizárás fegyelmi büntetést szabtak ki egy párttag esetében, -amit a végrehajtó bi~ottságunk szigorú megrovás végső figyelmeztetésre változtatott, s ezt az alapszervezet is elfogadta érvelésünkre. Tehát még ilyen esetekben sem pusztán a centralizmus érvényesül, a felsőbb pártszerv nem „hatalmi” szóval dönt, hanem meghallgatva a véleményeket, feltárva minden körülményt, a meggyőzés eszközét használja. A további beszélgetés során is bebizonyosodik, hogy nem a szervezeti életben jelentkeznek a kereskedelmi ágazati pártbizottság legfőbb gondjai, hanem inkább „félkarúságá- ban". Már említettük, a kereskedelmi egységek közül is csak az állami kis- és nagykereskedelmet felügyelik. Az egységes kereskedelempolitika érvényesítését, koordinálást nemcsak az nehezíti, hogy a más típusú kereskedelem, mint például a szövetkezeti, nem e pártbizottság hatáskörébe tartozik, hanem az is, hogy a kereskedelemmel szerves egységet képező vendéglátás is kívül esik tevékenységi körükön. A jó, nyílt, őszinte kapcsolatok kialakításával, a párton belüli demokrácia kisugárzó erejével könnyítenek feladataik súlyán. B. L. A Geisler leánykollégiumban Nemcsak szállás... Lányok, akik falvakból, nagyközségekből jelentkeznek egy- egy nagyobb város, sőt nagyváros valamelyik középiskolájába, mert tanulni szeretnének, természetesen kollégiumban élnek, s csak egy-, esetleg kéthetente utaznak haza. Életük tehát a gimnáziumon, szakközépiskolán kívül ebben a személyiség szempontjából igen döntő négy évben, 14 és 18 éves koruk alatt, kollégiumban zajlik. Kérdés most már csak az, hogy az adott kollégium tud-e olyan életet szervezni a diákoknak, esetünkben diáklányoknak, hogy az valóban tartalmas, értelmes legyen. Tudom, sokan nem szeretik, ha minden percüket „megszervezik", s a legnagyobb jóindulattal bár, de kötelezővé teszik, meghatározzák a szabad órák eltöltésének módját. S akik ezt nem szeretik, azoknak igazuk is van. De léteznek olyan követendő példák, olyan, a gyakorlatban is jónak bizonyult ötletek, amikről érdemes szólni, mert igazán hasznos, jó irányba terelik a tizenévesek érdeklődését. Pontosabban olyan világokat villantanak föl számukra, amelyekből egy egész életre szóló érdeklődés is megteremtődhet. Ebből a szempontból sok jót hallottam már ősz óta a pécsi Geisler leánykollégiumról, s a hallottak alapján érdemesnek tűnt közelebbről is megnézni, milyen programokat szerveztek a kollégiumban élő lányoknak. Az ő esetükben, s az ehhez hasonló diákotthonok esetében azért is játszik nagy szerepet a szervezett program lehetősége, mert hiszen a bekerülő diákok, különösen az első évesek, nem is nagyon ismerik a várost, eleinte azt sem nagyon tudják, mi hol van, s ha szeretnének is több helyre elmenni, sokszor nem is tudják, hogyan fogjanak hozzá. Ezen az őszön került a kollégiumba nevelőnek dr. Ne- merey Éva, akinek meglehetősen sokrétű feladata van: személyiségformálás, korrepetálás, tehetséggondozás, a délutáni szabad időben kulturális programok szervezése. Minthogy ő éppen beteg, lakásán kerestem föl, s kértem, mondja el, milyen elfoglaltságokkal próbálta fölkelteni a Janusba, a Leöweybe, a Nagy Lajosba, a Pollackba, a Széchenyi középiskolákba járó, kollégista lányok érdelődését a város, a zene, az irodalom iránt. — Elsősorban azt szerettem volna, hogy a lányok, különösen az elsősök, ismerjék meg a várost, annak történetét. Minden délután 2 és 4 óra között volt a szabad program, s utána kezdődött a korrepetálás, tehetséggondozás, lemezhallgatás, egészen estig. A kora délutáni prgoramot mindig bemondtam a hangosbemondón, s az csatlakozott, aki akart. Szeptembertől eddig Dávid Gabriella és Herr Henrietta A kollégium társalgója összesen százhúszon vettek részt ezeken a városnéző sétákon. — Ezekről a sétákról szeretnék egy kicsit bővebben hallani. — Kezdtük a belvárossal, egészen pontosan a Széchenyi térrel, a dzsámival, s a tér lakóházaival, épületeivel. Úgy láttam, hogy különösen a tér és a Nagy Lajos Gimnázium épülete, annak története érdekelte a diákokat. Elmentünk a Zsolnay Múzeumba, megnéztük a Pécsi Galéria kiállításait, a Dóm téri ásatásokat, a római kori sírkamrákat, a Barba kán ban tett séta alkalmával beszélgettünk Janus Pannoniusról, s általában azt lehet mondani, hogy ezeken a sétákon igen sok alkalom nyílt valóban érdekes beszélgetésekre. Voltunk a Modem Képtárban, a Csontváry Múzeumban, megnéztük a zsinagógát, háromszor-négyszer is fölmentünk a Pintér-kertbe; megnéztük a kolostorromokat, a Zsol- nay-kúthoz kétszer is vissza kellett mennünk, a lányok kérték. Nagy gondot fordítottam az utcanevekre is; honnan ered, ki volt az, akiről elnevezték, s mit kell tudni róla. így jutottunk el egyik sétánk alkalmával a Mátyás Flórián utcába. Érdekelte őket, ki volt az, akiről elnevezték ezt az utcát; egy kislánnyal elmentünk a könyvtárba, kigyűjtöttünk minden vele kapcsolatos tudnivalót, s így végül eljutottunk a temetőbe is, a díszsírhelyéhez. Nagyon elhanyagolt állapotban találtuk, s elhatároztuk, hogy rendbe tesszük. Ezt éppen a betegségem előtti héten csináltuk meg, s persze a későbbiekben is — ebben megegyeztünk — gondozni fogjuk a sírját. — E délutáni sétákon kivül, úgy hallottam, többször vitte el a lányokat hangversenyre, moziba. — Igen, kétszer voltunk például orgonahangversenyen, kétszer irodalmi esten, s többször moziban, mindig olyan filmet néztünk meg, amit a diákok kértek. S persze voltunk még a Vasarely, s a Régészeti Múzeumban is, és a Vasváry-villánál. Az erre a célra rendelkezésre álló pénzből lemezeket vásároltam a kollégium számára, s itt figyelembe vettem a diákok kívánságait is. A komolyzene-lemezek mellett így vásároltuk meg a „Macskák"-at, s az „István, a király”-t is. Év elején újjáalakítottuk a kollégium klubját is, új bútorokat, függönyöket, szőnyegeket vettünk, s ezt együtt választottuk ki. Most igazán kellemes lett a helyiség — bár a fűtéssel voltak problémák -; a barátságos környezetben mindenki szívesebben hallgat lemezt, néz televíziót, vagy tölti idejét kedvenc elfoglaltságával. Emellett mindig kiírtam a faliújságra, hogy milyen televízióműsorokat ajánlanék megtekintésre. Sokat lehetne még beszélgetni a tehetséggondozásról és a korrepetálásról is, de célunk az volt, hogy a kollégiumba is ellátogassunk, s ott is meghallgassuk többek véleményét mindazokról az elfoglaltságokról, amelyeket ott biztosítottak a diáklányoknak. Dávid Gabriella, a diáktanács titkára: Én Mázaszász- várról kerültem ide, s csak áprilisban lettem a diáktanács titkára, de úgy látom, hogy az utóbbi időben a kulturális munka kifejezetten föllendült. Éva néni hozta az ötleteket, mi választottunk, s mindig olyan programokat sikerült megszervezni, amik megnyerték a többség tetszését. Az előző évekkel összehasonlítva, mondhatom, mindenki meglepődött, hogy rendszeresen eny- nyi mindent tüntetnek föl a faliújságon. Korábban ugyanis az volt a helyzet, hogy főként csak szűk baráti körben mentünk el együtt valahova, most azonban bárki csatlakozhatott, ha kedvére való programot látott, s persze ilyenkor nekünk, diákoknak az sem utolsó szempont, hogy csoportosan kedvezményes áron jutottunk be mindenhová, például hangversenyre. Sőt most egy újdonságot is tervezünk, azt, hogy megalakul majd a kollégiumban az irodalmi színpad is. Herr Henrietta: Én elsősorban — többekkel együtt — tehetséggondozásra jártam, s járok is. Magyarból és németből sok segítséget kaptunk. Én egyébként villányi vagyok, s nekem az a véleményem, hogy a legnépszerűbbek a hangverseny-látogatások voltak, legalábbis én ezeket szerettem a legjobban.- Mit vártok ti egy kollégiumtól?- Hétvégeken általában hazautazunk, de akármilyen jó is otthon, komolyan mondom, hogy szinte alig várjuk, hogy visszajöhessünk. Azt hiszem, most itt mindenki megkapja azt, amire számít, ami érdekli; a sok program között mindig van olyan, ami valaki érdeklődési körének megfelel. Pillanatnyilag Csaba Gábor- né helyettesíti dr. Nemerey Évát; a programokat mindig megbeszéli a diákokkal. Egyébként az ő feladata az, hogy biológiából vezesse a tehetséggondozást, ami nem kis munkával jár, mert mint kiderült, erre jelentkeztek a legtöbben. Egyáltalán, úgy vettem észre, azt tapasztaltam, hogy ebben a kollégiumban mindenki igyekszik tartalmas, érdekes programokat nyújtani a középiskolás diákoknak. S az eddig elmondottak alapián mondhatjuk, itt többet kapnak a diákok, mint számos más helyen, legalábbis több lehetőséget, amit már csak ki kell használni. Ezeket a gondolatokat támasztotta alá Ár Zsuzsa igazgatónő, amikor külön kiemelte a kollégiumban folyó tehetséggondozást, képesség- fejlesztést, a szakköröket, az idegen nyelvekkel való foglalkozást, ami egyébként új dolog itt. Mindezek lényege, mint mondta, hogy nem az iskolai tananyagot igyekeznek pusztán elsajátíttatni, hanem sok más, a tananyagon kívüli, ám az általános műveltséghez szorosan hozzátartozó dolgokat, ismereteket. S az sem mindegy, a legkevésbé sem, hogy ezek a tizenéves lányok hogy érzik itt magukat, hogy jó közösségre értelmes életre találnak-e. A lehetőség mindegyikük számára adott. Dücső Csilla Ä pörtdemokrácia gyakorlata
