Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)

1984-12-02 / 331. szám

Vasárnapi magazin

Vasárnapi magazin

A költő tragédiája

Emlékezés Mohácsi Jenőre

Fotó: Főnyik István

vágja. A szög behatol a fába, Tigris Dzsimi kioldja kezéből a bőrdarabot, feje fölé emeli a deszkát, a szög kilátszik a fa túlsó lapján. Még erőteljesebb taps csattan. Az erőművész most egy tömör, tíz milliméter átmérőjű vashuzalt vesz a kezébe. Valósággal pihentető mutatványnak szánja: a huzalt egyetlen mozdulattal S-alakúra görbíti. Tigris Dzsimi állandóan beszél. Meztelen, fehér bőrét régen látta a nap. Kezén, lábán kidagadnak az izmok. Csuklóján megfeszül a széles bőrszíj. Az utolsó mutatványhoz az expanderre van szüksége. A rugókat meglengeti, nyújtogatja, próbálgatja, feszítgeti, mutatja, mennyire tágulnak. A nézők közül kiválaszt egy fiatal rendőrt, kezébe adja: próbálja meg ő is kinyújtani. Aztán a kör közepére áll, arca elé kapja az expandert, és két karjával szétfeszíti a csillogó rugókat. Ügy áll kiterjesztett karjaival, mintha keresztre feszítették volna. Tiqris Dzsimi meghajol, körbesétál, megköszöni a tapsot. Ledobja a földre az expandert, fehér, szőrtelen karjával a zsebébe nyúl, tarka kendőt rángat elő, és megtörli izzadt homlokát.

(A nap párába mosódva izzik a város fölött. Ma egyetlen órára ez a szürke tér az enyém, ötvenhárom éves vagyok, régen kezdtem az ipart. Anyám, apám korán meghaltak, vándormutatványosok fogadtak magukhoz. Megtanultam ezt- azt, csapatban dolgoztunk, szépen kerestem. Harmincadik évem előtt volt öt szép esztendőm, bejártuk az országot, akkor hittem, hogy művészetet csinálunk. Művész akartam lenni, de csak komédiás lettem. A csapat szétoszlott, a jobbak külföldre szerződtek, én egy vidéki városban ragadtam. Egy ideig még a mozikban, a film előtt fölléptem, de kifütyültek. Az emberek a filmet, a szexet akarták, nem Tigris Dzsimit. Volt egy fiatal, fekete hajú asszony, akit szerettem, sokáig vártam rá, neki akartam tetszeni, de nem jött utánam. Egy részeg tanártól egyszer megtanultam fogadásból Szophoklész összes hősének a nevét. Föllépés közben most ezeket mondogatom magamban. Aias, Athéna, Odüsszeusz, Tekméssza, Teukrosz, Mene- láosz, Agamemnón. A fogaim hullanak, a hajam szürkül, az izmaim petyhüdnek. Philoktétész, Odüsszeusz, Neoptolemosz, Héraklész. Tigris Dzsimi nem kell már senkinek. Mindig azt hittem, hogy a produkció után majd történik valami. Odajön egy asszony, és megszólít. Elektra, Oresztész, Khrüszothemisz, Klütaim- nésztra, Aigoszthosz. Mennyi közönyös arc, összehúzott szem, hitetlenkedő tekintet. Mindig először tányérozok. Nem szeretem, ha a produkció közben dobálják be a pénzt. Forog körülöttem a tér, mintha körhintán ülnék. Két egyenruhás rendőrt látok, egy szőke nő elfordítja a fejét, külföldi lehet. Déianeira, Hüllosz, Likhasz, Héraklész. Meddig tudom még csinálni? A szöges mutatványba majdnem belesültem. Egy magányos házban volna jó pihenni, a tengerparton, ahol csönd van, és egy nő testét simogatnám. Oidipusz, Kréon, Teirésiasz, lokasz- té. Vége a produkciónak. Maholnap az egészet befejezem. Mi marad belőlem? Ki emlékezik holnap Tigris Dzsimire? Kinek hiányzik az erőművész? Sajnálkoznak rajtam, legyintenek, és továbbmennek. Abba kellene hagyni az egészet. Oidipusz, Antigoné, Iszméné, Thé- szeusz, Kreón, Polüneikész. Körbesétálok, és bezsebelem a tapsot. Holnap egy másik téren parkolok le, és kezdődik minden elölről: a kártya, a deszkalap, a szög, a vashuzal, az expander.) Meddig? Tüskés Tibor

1944. április 23-át írták, midőn Mohácsi Jenő budapesti lakásának ajtaján kopogtak. Csakhamar ő is abba a rabomobilba került, amelyben a politikailag gyanús, származásában „nem árja” fővárosi írókat, költőket, újságírókat gyűjtötték össze. Mohácsi ezek között hányódva, egyik internálótáborból a másikba került, majd végül is kórházi ápolásba vették. Lett volna alkalma a szökésre is, de ki kockáztat-, ja az életét? A bizonytalan létet a biztos halállal ki cseréli fel? Mohácsi a végletekig bízott a jobb jövőben, a „hátha történik valami”-ben. Éppen tíz éve, 1934-ben indult diadalútjára külföldön Az ember tragédiája, amely az ő fordításában szólalt meg a színpadokon. S íme, most beteljesül Madách igéje: „ Milliók egy miatt!”

Hosszú és göröngyös volt az út, amely az elismeréshez vezetett. A mohácsi Szabadság utca 28. számú ház apró ablakainak fénylő sugarai jelentették számára az első életmeleget, a szülői szeretet kiapadhatatlan forrását. Hol vannak már a szülők, s mily messze van most már tőle a Duna-menti szép szülőváros, amely iránti szeretetből cserélte fel a Klein nevet Mohácsira?

Az 58 éves költőnek volt ideje elgondolkodni a lágerek unalmában életútjáról. Mily szépen indult minden! Bécs, Berlin, Párizs — a tanulás, a tudás megannyi forrásai, a Tűz és a Virágfakadás című lapok szerkesztése, a Crescens és a Janus lelke verskötetek, amelyeket oly meleg színekkel bírált meg a Mohács és Vidéke. És most mindennek vége! Hogy is írja a haldokló Janus:

Együtt lett prédád: élet s hirnév, te sötét nap!

Kincset mért gyűjtünk, ó, mi szegények? Ezért?

Hová foszlottak írói sikerei? Hiába mutatta be az Operaház hét művét, hiába írt regényt Madách, Dante feleségének lélekrajzáról.

A világ nagy íróit, költőit tömörítő PEN-klubnak hiába lett a titkára, majd alelnöke, ő most az íróvilágból kizártan lágerból lágerba lökve, hajszolva állatként tengődik a férgekkel teli táborokban. De talán van még remény! „Dum spiro, spero!” Amig élek, remélek I

1944. július 8-án írták a naptárban, amidőn a uckás- megyeri internáló tábor bejárata előtt negyvenöt vagon állt meg. A szemtanú, Farkas Lajos ekként tudósít:

Mohácsi Jenő eleinte még arra kérte barátait, ne siessenek, maradjanak vissza, hátha történik valami. Pár nap múltával azonban fölhagyott minden reménnyel, megtörtén mondogatta: — Nem bírom további... Kint talán jobb lesz I

És lassan, vánszorogva, egymást támogatva beszálltak ők is az egyik piszkos, poros vagonba. Alighogy megtelt a vagon, kattant a lakat a vagonajtón. Mint a heringek, egymáshoz szorítva kucorogtak a tüliedt melegben a foglyok.

Már-már elindult a szerelvény, amikor az egyik SS-ka- tona valamiféle írást lobogtatva kiabálni kezdett: — Eugen Mohácsi, Eugen Mohácsi!

Farkas Lajos is végigfutott a vagonok előtt Mohácsi nevét kiáltva. Egyszercsak a rács mögül eszelősen egy kopasz fej nézett ki égő szemekkel. Rákiáltottam: — Szabad vagy! Gyere ki I Megjött a kormányzói felmentésed. Hazamehetsz!

Többen is odarohantak, hogy a vagonajtót kinyissák. De a lakat nem engedett. Az őrhöz futottam, és harsányan kiáltottam németül feléje: —

Hamar a kulcsot, kinyitni a vagont!

Az őr meg sem mozdult. Alig telt el négy perc, amikor a vonat fényes kerekei keményen, kinosan csikorogva kattogni kezdtek.

Az ember tragédiája, a Csongor és Tünde, a Bánk bán kiváló nyelvre fordítója, a dráma-, regény- és versíró, a nemzetközi Pen-klub alelnöke a Jablonkai hágó tájékán szomjanhalt. . .

A tovább robogó vonat kerekei pedig mintha Madách szavait dübörögték volna visz- sza, tovább kattogtak, zakatoltak Auswitz felé:

Milljók vesztével és milljók jajával,

kikben szintén az ember lehel. . .

Tóth István dr.

Gipsz helyett különleges cipő

Az Adidas sportcikk vállalat egy különleges cipővel akarja a beteg lábú vevőket gyorsabban talpra segíteni. A boka- izület felső részén előforduló szalagszakadások esetén,

amelyeket egyelőre a legtöbbször műtéti úton kell kezelni, a betegnek utána eddig 6—8 héten keresztül gipszcsizmát kellett viselnie. Ugyanakkor ezalatt igen gyakran következik

be izomsorvadás, az ízület megmerevedése, vagy keringési zavar. Az efféle másodlagos károsodások az Adidas ortopéd fűzős cipőjével elkerülhetők. A cipőben lévő beépített támasz a gipsszel ellentétben, csak részben fixálja a sérült ízületet és ez a cipőt már 3 héttel a sebészeti beavatkozás után felvehető.

(Der Spiegel)

rt

s

rr

s

m

|3~

i-i

•Jü

4

TT

Jé>

rr

1

r

u

u

C5“

14

u

lk

tr~

Z9

jé

5TSÍ

SS

IS1

5*

0>

5+

ül

J9

7b~

w

w

Is

44

PTÍT”

ti

U

fe

51

IT1

54

5fc

$

:>9

ÍÖ~

ii

ék

ET"

u

1

W

t,s

u

jsVT

L

*

ír

14

1

■

ISäz

Si

vr

AO éve szabadult fel Pécs városa

Vízszintes: 1. A városunkat felszabadító 3. Ukrán front főparancsnoka. 16. A dél-dunántúli és a pécsi harcok szovjet parancsnoka volt. 17. A

79-es szám fordítottja. 18. Lóverseny műszó. i19. Nomád. 21. Lélelktanban: én. 23. . . . dánom. 24. Jakov Gotovac tréfacsináló hőse. 25. Erdőmérnök, akadémikus (Károly). 26. Lengyel folyó, közel a szovjet határhoz. 27. Hideg, számító nőtípus. 28. Az újjászervezett IV. pécsi kerület első katonai parancsnoka. 31. Nátrium régies szóval. 32. Szolmizált zenei hang. 33. Éhségérzet. 35. Piaci eladó. 37. A kaoarétörténet kiemelkedő alakja (Géza). 39. A Titanic távirásza e jelet elsőként adta le a világon. 40. ... me tangere: ne nyúlj hozzám! 41. Angol mérföld. 42. Kifakít. 45. Ady egyik álneve. 47. Raktározás. 49. Minden páros szám osztható vele. 50. Sziget a kaliforniai-öbölben. 51. A közelmúlt neves focistája (Imre). 54. Szénapadlás. 56. Los . . . amerikai atomkísérleti telep. 57. Spanyol irodalmár, költő, a madridi akadémia elnöke (Dámasa). 59. Törvény adta lehetőség. 60. Déli pihenőt tartó. 63. Folyó az NSZK-ban. 64. Festő, grafikus a legjelentősebb illusztrátorok eqyike a 19. sz.-ban (Mihály). 65. Földet túrát. 67. Mérőzsinórok nehezéke. 68. Három lábon is állhat. 70. Vegyszer. 72. Merőn rátekint. 76. James Algar filmjének farkashőse. 78. Világjáró zongoraművész. 80. Válaszfal. 82. Rokoncsengésű betűk. 83. ő adta át a várost a szovjet csapatok parancsnokának. 84. Főzéshez használjuk.

Függőleges: 1. Gyökérzet. 2. 1848-as csata színhelye. 3. Erősen vesződik, fáradozik. 4. A bár és a vanádium vegyjele. 5. Ismételten. 6. Ady cseh fordítója (Frantisek). 7. Mikszáth szólította így a feleségét

8. Neves francia rendező-színész

9. Színlapokon a művész neve után álló gyakori rövidítés. 10. Törlesz tési előleg. 11. Katonai észlelő be rendezés. 12. Lankadatlanul kitar tó. 13. Francia folyó. 14. Roskadó 15. A szovjet csapatok ezen kérész tül haladva tudták csak el-elfoglal

ni a mecseki állásaikat. 1.9. Magaslat, ahol harcok folytak Pécs bevételéért. 20. Történelmi időszakból eredő. 22. November 29-re virradó éjjel innen érkeztek városunkba a szovjet csapatok. 29. Alattomosan lapít. 30. Jeles építész volt (Miklós). 34. Tisztelettel adózik. 36. Nyafka. 38. Mértékrendszer. 39. Városunkba bevonuló I. Bolgár Hadsereg parancsnoka. 42. Központi sajtószolgálat. 43. Német szocialista egységpárt. 44. Lengyel információs hivatal. 46. Tengernyitó ázsiai tó. 47. Itt erős tüzérségi tűz folyt a harcok során. 48. Nebraska USA állam legnagyobb városa. 49. Nem megbízható hír jelzője. 52. Dél-európai nép. 53. Az Anna név franciás formája. 55. Gyors száguldás. 58. Olaj, ismert idegen szóval. 61. A siker lehetősége. 62. Társalgási mód egyik formája. 66. Don-menti város, tenger névadója. 67. Régi történelmi idő. 69. Boszniai csúcs Jugoszláviában. 71. Fontos hangszerkellék. 73. ... Hafun: afrikai földfok. 74. Idejébe odajut. 75. Végtagpár egyike. 77. Kényelmes szabású. 79. Távrövidítés. 81. Hirtelen meglepetés szava.

Bogyó Imre

Beküldendők a vastagon szedett sorok megfejtése legkésőbb december 10-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf.: 134, Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Hunyadi út 11. címre.

A november 18-i lapban közölt rejtvény megfejtése:

A nyelv a nők kardja! Nem is en- gedig megrozsdásodniI

Könyvjutalmat nyertek: Garam Melánia, Pécs, Szent István tér 13., Káldi Lajosné, Pécs, Sarohin t. u. 66., Lankovics István, Pécs, Móra F. u. 46., Pécsi József, Mecseknádasd, Kossuth L. u. 121., Vókó Imréné, Komló, Vörösmarty út 121.

A könyveket postán küldjük el.

Demokrácia és nemzetiségi jogok

75 éve született Kurkó Gyárfás

Kurkó Gyárfás romániai magyar politikus, népi író, 1934- ben egyik alapítója a Magyar Dolgozók Országos Szövetsége (MADOSZ) nevű szervezetnek, 1937—1947 között ennek, illetve utódjának, a Magyar Népi Szövetségnek (MNSZ) elnöke volt.

1944 augusztusában azonnal hozzákezdett a MADOSZ sorainak rendezéséhez: október

16-án a szervezet csatlakozott a román baloldalt tömörítő Országos Demokratikus Arcvonalhoz, amely a demokratikus és szocialista átalakulás mei- lett jelöltjük, dr. Petru Groza ösztönzésére a jogegyenlőségen alupuló nemzetiségi politika elvét is bevette kormányprogramjába. A Brassóban tartott országos értekezleten a MADOSZ Magyar Népi Szövetség néven alakult újjá. Az MNSZ nagy szerepet játszott-Romániában, a múlt rendszer képviselőinek, a jobboldali pártoknak eltávolításában, az újjáépítésben és a megkülönböztetésen alapuló kisebbségi politika felszámolásában. Ez- irányú tevékenységét 1947-ig az újraválasztott elnök, Kurkó Gyárfás következetes, megalkuvást és taktikázást nem ismerő magatartása határozta meg. Kurkó, akit Kós Károly visszaemlékezése szerint „nagy közéleti felelősségtudat jellemzett", másfél évtizedig volt a társadalmi haladás, a románmagyar barátság, és a nemzetiségi egyenjogúság élharcosa, s nem egyszer vesztese is.

Az volt az álláspontja, azt kérte és ha kellett, követelte, hoqy az MNSZ gazdasági, politikai és kulturális szempontból egyaránt önálló nemzetiségi, érdekképviseleti szervvé váljon. Neki is köszönhető, hogy 1945- 1948. között megerősödtek a

magyar intézmények, az iskola- hálózat, a színházak, kiadók, szövekezetek, feloszlatták a munka-, és internáló táborokat, a magyarság mentesült a háborús bűnösökre vonatkozó rendszabályok alól, rendeződött 300-400 ezer hontalan állampolgársága: és hogy a kormánnyal, a párttal, a legfelsőbb állami szervekkel való kéthetes, havonkénti munka- értekezleteken, csaknem valamennyi jogos nemzetiségi sérelem orvoslására ígéretet kaptak.

Az MNSZ első három kongresszusának munkatervét is Kurkó irányítása alatt dolgozták ki. Az első kongresszustól kezdve fellépett egy, a nemzetiségek kollektív jogvédelmét biztosító törvény kidolgozásáért. Ez biztosította volna a 15

százaléknyi nemzetiségi lakos esetében a kétnyelvűséget, a Nemzetiségi Minisztérium hatáskörének továbbfejlesztéséi., beleszólási jogot a nemzetiségeket érintő összes törvény és rendelet megalkotásánál, nemzetiségi tanácsok felállítását az állami intézmények és minisztériumok mellé, az autonom nemzetiségi szervezetek erősítését.

A Rajk-pört követő koncepciós perek során letartóztatták a romániai magyarság vezetőinek naqy részét, elsők között Kurkó Gyárfást, aki csak az 1964-es amnesztia idején került szabadlábra. Sajnálatos, hogy kedvezőbb történelmi körülmények között nem tudta folytatni megkezdett munkáját, hazája, és népe veszteségére.

Lipcsey Ildikó

Rádió

mellett.

Terror

Most mesélek valamit. Egyszer régen benyitottam Pécs belvárosának egyik szép borbélyüzletébe (na jó: fodrászatba), letelepedtem a többi várakozó közé (nem voltak sokan), aztán unalmamban belelapoztam a többnapos heti és napilapokba, később szemügyre vettem a szemközti tükrökben kezelés alá vett fejeket. A szesszel bedörzsölt fejű vendég már túl volt a nehezén, a másik belebújt a samponos mozs- dóba, volt akit szemmagasságig elfedett a szappanhab és kíváncsian vártam, hogy a borotvával lekapart hab alól milyen arc bukkan elő, fiatal vagy öreg, ismerős vagy ismeretlen? Három férfi és egy hölgy végezte a borbélyi műveleteket, közben szót váltottak a székben ülőkkel, fociról, piaci árakról, vagy a mai fiatalok neveletlenségéről csevegtek.

A várakozók is elfogynak lassan, rettegve gondolok arra, hogy néhány perc múlva ott ülök a tükör előtt fehér lepedőbe burkolva és köpködöm a számba hullott sűrű-fekete- bodros-tincseim maradványát.

„— Be tetszett jelentkezni?” — fordul felém a fodrász. „Tulajdonképpen az a helyzet, hogy most van időm ...” Udvarias szigorral közli velem, sajnos nem megy a dolog, lám, már itt is van a következő vendég, aki most lépett be az ajtón, ő már előre telefonon jelezte, hogy percnyi pontossággal érkezik .. . satöbbi. Megsemmisülve vettem föl a felöltőmet, törött fésűmmel — lopva a tükörbe pillantva — megigazítottam a hajamat: hogy is nézne ki, hogy csak úgy bozontosán lépek ki az üzletből? Akkor még nem, ma már viszont tudom, hogy ez országos divat fodrászéknál ... A rádióban nyilatkozott egy hivatalos pesti ember, aki a gazdasági közös- sénekbe tömörült fodrászok szószólójaként elmondotta: ő maga is havonta előjeqyezteti magát, a noteszból olvassa is a dátumokat, hoqy szeotember- ben, októberben, novemberben ekkor és ekkor délelőtt 10 órakor szokott volt nyiratkozni, például decemberben éppen

19-re jelezte érkezését, telefonon. Mindebből megtudtam: 1. a nyilatkozó snájdig férfi, aki havonta fazont iaazíttat; 2. pontos életmódot folytat, aki egy hónappal előre biztosan tudia, mit csinál délelőtt 10 órakor; 3. a fodrászipar nem szolgáltató ipar, hanem egy precíz gépezet, amelynek fogaskerekei között én csak egy rendetlen homokszem vagyok;

4. többet nem nyiratkozok.

Következésképpen a továbbiakban loboncos hajjal járok- kelek a világban, mint a lapokban fényképeken látott terroristák. Eqyébként is terrorista vagyok. Erről szintén a rádióból értesültem. A dohányzás elleni kampány alkalmából egy orvos elmondotta, hogy az utóbbi húsz évben kétszeresére nőtt a dohányzók száma, az infarktushalál száma pedig három és félszeresére. Azt is mondta, hogy a felnőtt lakosság 60 százaléka nem dohányzik, a negyven igen. Erre a riporter felháborodva kérdezi: „Tehát el kell tűrnünk, hogy a negyven százalék terrorizálja a hatvan százalékot?!”

Álmomban kócos fejjel, szőrös ábrázattal, számban lógó cigarettával a város sötét utcáit járom és csőre töltött géppisztolyt szegezek a hazafelé tartó állampolgárnak:: „Rágyújtasz, vagy beléd lövök, te

pimasz!

Rab Ferenc

ázás

írni