Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-15 / 344. szám
1984. december 15., szombat Dunántúli napló 13 „Fiatal hidrológusok Baranyáért” Igényesebb munka, jobb keresel Harmadikosok az új tanműhelyben A vállalatnál maradnak az ifjú szakmunkások Megoldott a szakember-utánpótlás a Mohácsi Könnyűipari Vállalatnál Az idei év mindenképpen mérföldkőnek számit a Mohácsi Könnyűipari Vállalatnál, több okból is. Már csak rossz emlékként kisért az első negyedévi másfél milliós veszteség, aminek azért tanulsága is van a jövőre: a minőséget mindenek fölé kell helyezni. Ezért is indították a nyáron az Ipari Szakmai Továbbképző Intézettel közösen a tanfolyamot, melyen a meósaik léptek a minőségi követelmények terén magasabb osztályba, s a tanfolyamzáró vizsgájukra épp tegnap délelőtt került sor. Kisgaléria nyílt Pécsett Dér László, a vállalat igazgatója a biztonságos jövőjüket látja a szakmunkástanulóik hűségében is: — Korábban elmentek a nálunk végzettek, először az elmúlt tanévben végzett évfolyam maradt együtt a vállalatnál, ez tíz lányt, azaz szakmunkást jelent. A jelek szerint ez a vállalatunkhoz kötődés erősödni fog, a tanulóink is értékelik a mind jobb kereseti lehetőséget, a mind igényesebb és szebb munkát, és a most átadott új tanműhelyt. A városi tanácstól kapták a megüresedett Bajcsy-Zsilinszky Endre utcai óvodát, s az au gusztus derekán kézhez vett tervrajzok alapján saját kivitelezésben kezdték el az új tanműhely kialakítását. Alig több mint két hét után a 60 tanulójuk szeptembertől már itt kaoja a gyakorlati, és az 502. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben az elméleti oktatást. A tanműhely két világos, jól megvilágított termében egymás mögött sorakoznak a munkaasztalok a Textima varrógépekkel. Molnár Miklósné nem régóta oktató, de annyira már ismeri az épp ügyeskedő harmadikosokat, hogy nyugodt szívvel mondjon véleményt róluk: — Itt a gyakorlati munkában jó közepesek, de van kiugró ügyességű lány is. Igaz, az elméleti tárgyak már egy kissé nehezebben mennek. A sárga köpenyes lányokat nem zavarja a fényképezés, zümmögnek a varrógépek, jár a kezük és közben kórusban telelik a kérdésemre, hogy itt ugyanazt végzik, mint bent az üzemben a szalagnál, de itt még le lehet állni, ha megáll a tudomány, lehet kérdezni az oktatótól. A termelő szalagok mellett nehezebb volt az oktatás, itt tágasabb és más minden. Lila és kékcsíkos blúzok, női nadrágok kerülnek ki a kezük és gépeik alól. A tavasszal végző 21 harmadikos legtöbbje marad a vállalatnál. Nem is oly rég még vegyes- ipri volt a vállalat neve, s akkor úgy tűnt, két profil közül a konfekció fog megszűnni. Aztán a gazdaságosabb profil került el tőlük és egy sor hátránnyal kellett talpon maradniuk. Idén a rossz kezdés után 3,5 milliós nyereséggel számolnak. Férfipantallókat, női szabadidő ruhákat és szoknyákat, gyermek- és kamasznadrágokat készítenek, együtt a bedolgozókkal — ők alsónadrágot és sportnadrágot varrnak — négyszáztízen a mohácsi, véméndi, pécsváradi és erdősmecskei részlegükben. Már a jövő évre is lekötött a termelésük; NSZK- beli partnerek bérmunkában 60 ezer nadrágot, a szovjet megrendelőjüknek tízezres szériákban női ruhákat és férfi sportegyütteseket, a hazai piacra szabadidős nadrágokat és gyermeknadrágokat varrnak. M. L. Kisgalériót avattak Pécsett, az István tér 4. szám alatt, pénteken. Az első tárlaton a városban élő képző- és iparművészek állították ki egy-egy alkotásukat, s rendhagyó módon a művek felett a művészek fotói is láthatók. A legidősebb és legfiatalabb alkotók itt együtt szerepelnek grafikáikkal, kisplasztikáikkal, festményeikkel, bábjaikkal, porcelánedényeikkel, festményeikkel. Az új kiállítótermet Csorba Tivadar, Pécs város Tanácsa művelődési osztályának vezetője adta át a nagyközönségnek. Megnyitóbeszédében elmondta, hogy a Pécsi Galériához tartozó kisgaléria nem múzeumpótló lesz, hanem a Kétévente hirdeti meg pályázatát a Magyar Hidrológiai Társaság Baranya megyei Területi Szervezete a „Fiatal hidrológusok Baranyáért” címmel, melyre Pécs és Baranya víz- gazdálkodásával kapcsolatos pályaműveket vár. Az idei pályázat eredmény- hirdetésére a közelmúltban került sor Pécsett az MTESZ előadótermében. A jutalmakat dr. Hernády Alajos, az MHT Baranya megyei Területi Szervezetének elnöke, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője adta át az alábbi témakörök kidolgozóinak: I. Baranya vizi környezetvédelmi helyzete — Kovács Árpád, Beke Sándorné, Simsai Istvánná, Szentirmai Györgyné, Jesz- ták Lajos (VÍZIG); II. Baranya legfrissebb művek, irányzatok bemutatóhelye. A pécsi művészek alkotásaiból nyílt kiállítás december 31-ig tart nyitva, és kedd kivételével mindennap 10—18 óráig tekinthetik meg az érdeklődők. Három évvel ezelőtt született meg a kisgaléria létrehozásának ötlete. Ennek oka az volt, hogy a kamaraszínház építése miatt megszűnt a Színház téren a kiállítóterem. A városban egyre nagyobb szükség lett egy kamarakiállítások tartására is alkalmas épületre, ezt a szerepet tölti be ezentúl a kisgaléria. Az István tér 4. szám alatti ház átalakítási tervét Radványi György készítette el, s a kivitelezők magánkismegyében a szennyezőanyag kibocsátás alakulása a szennyvíz- bírság függvényében — Ferencz László, Kovács Árpád (VÍZIG) és a Polimer flokkuláló szerek vizsgálata az aerob stabilizált iszap víztelenítésére — Kelemenné Horváth Éva, Pod- róné Gellén Mária (B. m. Vízmű V.); III. Pécs Rácváros, Bolgárköz szennyvizei vákuumos elvezetésének tanulmányterve — Sugár Zoltán (VÍZIG) és a Gázvizsgálatok értékelése a Baranya megyei Víz- és Csatornamű Vállalat területén — Horzsa Zoltán, dr. Rácz Sándorné (B. m. Vízmű V.); oklevelet a Kistelepülések kommunális szennyvizeinek mezőgazdasági hasznosítási lehetőségei című pályaművére Márk László (VÍZIG) kapott. iparosok voltak. A belső tér kiképzésénél érdekes megoldást alkalmaztak, ugyanis a padlásteret is beépítették a három kiállítóterembe. Ezenkívül két raktárot és irodát is kialakítottak. Az épülethez tartozik még egy zárt udvar, ahol a távlati tervek szerint kulturális programokat is szerveznek. A Pécsi Galéria a kisgalé- riában is folytatni kívánja nagy népszerűségnek örvendő rendezvényeit, mint a video- programok és előadások szervezését. Az új kiállítóteremben időszakos kiállítások kapnak helyet. A következő tárlat január 4-én nyílik Orosz István grafikusművész alkotásaiból. Sz. K. :Ifmm ff iiii 1 \ tfwÉL... %}mí a w \Í f jS aki’ ■ K 1 ÍLrM Wmf: fi [ || jj Az „Aranykapu" vásár fűbejárata Fotó: Läufer László Nyitva van az Aranykapu... Karácsonyi hangulat az Ifjúsági Ház előtt ... Nyitva van az aranykapu —- énekelhetnék a gyerekjátékot, ha lenne valaki, aki a kapuban állna és fogadná a betérőket, így csak a harsogó vidám zene és az Aranykaput körülfogó villogó sárga villanykörtefüzér csalogatja Pécsett, a Bajcsy-Zsil- linszky úton járókat, ahol csütörtökön megnyílt az Aranykapu. Mint már előzetes híradásunkban írtuk, a sikeres budapesti példára idén először kísérletképpen a MECSEKTOURIST vásárszervezési irodája próbálja színesebbé, érdekesebbé tenné a karácsony előtti vásárlási hangulatot, meg azért is, hogy az qruválaszték bővítésével segítsen az ajándékozóknak. A szervezést mindössze három héttel a nyitás előtt kezdték és a felhívásra 45 kiskereskedő, iparművész — és csak igen kis számban az állami kereskedelem — jelentkezett az ország minden részéről, Budapestről, Hódmezővásárhelyről, sőt Salgótarjánból is. A résztvevőknek 12 000 forint bérleti díjat kellett fizetni, ezért kapták a konténert, amit be is rendeztek számukra egyéni igény szerint, a feliratokat, a világítást és a reklámot. Ezen kívül a vidékieknek kedvezményes áron biztosítottak szállást a Hotel Hunyorban. Az Ifjúsági Ház előtti parkolóban a konténer és pavilonvárost szinte egy nap alatt állították fel. A 21 konténert a MÁV-tól kölcsönözte, a 17 darab színes elemekből felépített pavilonokat a Mátraaljai Faipari Szövetkezettől vásárolta a Mecsek- tourist. Hogy megéri-e a kockázat a messziről jöttéknek? Ez majd a végén kiderül. Hiszen ez az első ilyen vállalkozás, ez a próba, most derül ki, kell-e ezt csinálni, igénylik-e a pécsiek. Mindenesetre a nyitás után a különleges hangulatú vásárutcák- bcn hömpölygött a tömeg. Szépen fogytak már az első órában például a divatos pulóverek, a bőrből készített, csontból faragott ajándéktárgyak, a kesztyűs szövetkezet puha bőrkesztyűi. A pécsi Aranykapu mindennap reggel 9-től este 7-ig van nyitva és az se essen kétségbe, aki az ünnep előtti utolsó napig sem vett ajándékot, mert a vásárváros még 23-án is este 7-ig várja a megkésett vásárlókat. S. Zs. FILMJEGYZET Szinkron Szegény jó Philippe Noiret-el látom a vásznon, de Thomas Lie- ven szólal meg: a hatás annyira megtévesztő, hogy várom, mikor húzza ágyába Noiret-et Simone Signorét — dehát erről szó sincs, mert Signorét egy tisztes panziósnő a harmincas évek Belgiumból, nem pedig konzul- né a második világháborúból. No, persze, megint szinkronizált filmet láttam (jó álmosító lélektani krimit, a Georges Simenon regényéből készült Az egyiptomi utast, amiben jószerével ez c Lieven-játék volt az egyedül izgalmas) — már csak az hiányzott, hogy amikor megnyitják a vízcsapot, még az is Végyári Tamás behízelgő hangján hörögjön: ő „kölcsönzte" magyar hangját Noiret-nek, aki egy mackótípus, szemben S. Rauch-cal, akinek szintén inkább olyan agárforma, mint Végvári maga. Pedig, mint tudjuk, a magyar szinkron világhírű. Ezt részint elhisszük, részint van személyes élményünk is, ha például a déli szomszédunk tv- jében ugyanazon film megy mint a miénkben. Igaz, ők nemigen szinkronizálnak; viszont néhány évig volt alkalmam az osztrák tv-t is nézni: hát kérem ott a híres Minden lében két kanál korántsem volt olyan jó, mint a magyar tévében, mert ízetlen németre fordították azt, ami nálunk fergeteges humor volt — márcsak hangban is. Mert remek szinkronszínészeink vannak, s remek szinkroníróink. Bár nemrég hallottam, hogy újabb sorozat Frédi és Bénit már azért latolgat a tv, merthogy meghalt a korábbi sorozatok magyar szövegének szerzője, s az eredeti bizony elég sivár, csak magyarul volt az olyan jó. De ez már Karinthy óta jelenség, hogy bizonyos művek magyarul sokkal szellemesebbek. Továbbá jó azért a szinkronizált film, mert sok magyarnak ad munkalehetőséget: a színészeknek például, akik törzshelyükön szintén nem tartoznak a túlfizetettek közé, jól jön tehát számuka a szinkron. Ennek csupán annyi hátulütője van, hogy lassan a vízcsap is Thomas Lie- ven hangján szólal meg, egyéb zörejek pedig dal(I)os hangon szólalhatnak meg. Meg főképpen azért jó a szinkron, mert mi magyarok nemigen szeretünk olvasni, s különben is egy pergő film esetében az eredeti szöveg mintegy harmada feliratozható, különben csak olvasással telik az idő, nézésre meg nem jut semmi. S mivel mi főleg nézni szeretünk, ezért azután szinkronizálunk. Hogy nálunk milyen fejlett a szinkron, arra álljon itt példának az első Beatles-filmnek, az Egy nehéz nap éjszakájának esete, ami állítólag azért került késve a magyar mozik műsorára, mert sokáig fontolgatták, nem kellene-e szinkronizáltatni mondjuk a Módos-vokállal a Beatles-fiúkat. Szerencsére maradtak az eredeti dalok, de azóta semmiféle dalt nem szinkronizálnak filmeken, tessék megfigyelni, vagy legalábbis alig, ámde nem is feliratoznak, legyen mégoly jelentősége a dal szövegének. Vannak, akik azt mondják, hogy kevesebb filmet kellene szinkronizálni, még a tv-ben is be lehetne mutatni feliratos filmet, ugyanis ránk férne, magyarokra, egy kis nyelvtanulás. Am ez sem nyomós érv, mint ahogy az sem, hogy nagy külföldi színészek fele művészete ismerhető csak meg, merthát a színész egyik fontos kifejezési eszköze a nyelv. Magyar hangja .. . B. L. MŐszakos kiállításoknak ad otthont
