Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)

1984-12-13 / 342. szám

1984. december 13., csütörtök Dunántúlt napló 3 Ifi teak caz u| oktatási törueny teruezeteröl Ó vodáktól a felsőoktatási intézményekig valamennyi oktatási intézmény az elmúlt hetekben vitatta meg az új oktatási törvény tervezetét, amely tavasszal kerül majd az országgyűlés elé. Észrevételeiket összegyűjtve továbbítják a Művelődési Minisztériumnak: ezekben kifejtik, mely részeit támogatják a tervezetnek és melyek kel nem értenek egyet. Ezen kívül javaslatokat tettek alternatív megoldásokra, továbbá a törvény megszövegezésének pontosítására. Emlékeztetünk arra, hogy hazánkban közvetlenül a felszabadulás után már született tervezet az oktatás demokratizálására. Az ötvenes évek végére kialakult az új oktatási struktúra, amit aztán az 1961. évi oktatási törvény foglalt jogszabályba. Az eltelt két évtized alatt több módosítást ért meg ez a törvény, és ezért vált aktuálissá az új megfogalmazása, amely kódexjelleggel tartal­mazza a közoktatás legfőbb jogszabályait, az óvodától kezdve a felsőoktatásig.--------------------------------------------------------------------------* ----------------------------------------------------------------------------­Ó vodák és az általános iskolák A szülők kötelességeiről Az óvodák és az általános iskolák pedagógusai úgy ta­lálták, igen időszerű volt az új oktatási törvény megalko­tása. Ezen a megállapításon túl az egyes intézmények ne­velőtestületi értekezletein szá­mos észrevételt tettek a tör­vénytervezet bizonyos pont­jaira. A törvénytervezet szerint nemcsak életkor, hanem első­sorban fejlettségi fok függvé­nye az, hogy az óvodás mikor kerüljön iskolába. Ennek meg­állapításához az óvodák kérik a megfelelő szakemberek, or­vosok, pszichológusok szak­mai segítségét. Ugyanígy an­nak eldöntéséhez is, hogy az óvodás korú fogyatékos gyer­mekeket melyik intézményben helyezhessék el. A törvény ké­szítői ígérik, hogy a következő években kialakul az óvodák­ban is az a hálózat, amely or­vosi ellenőrzéssel, folyamato­san figyelemmel kíséri a gyer­mekeket, és nemcsak az isko­lába lépés előtti évben, ha­nem már a korábbi években is javaslatot tesz a gyermek megfelelő csoportba helyezé­sére. A törvénynek az általános iskolát érintő kitételei közül a legalapvetőbb a nyolcosztá­lyos tankötelezettséget fog­lalja törvénybe minden ma­gyar gyerek számára, 16 éves korig. Ez a kötelezettség ugyanígy érvényes azokra a gyerekekre is, akik kisegítő iskolai oktatásban részesül­nek. A kisegítő iskolák peda­gógusai azt remélik, a törvény ilyen megfogalmazásával las­san eltűnik a növendékeiket érő megkülönböztetés. Igen sok észrevételt fűztek a pedagógusok a tanulók, Baranya egyik legnagyobb, igen tág kört érintő oktatási intézményében, az 500. számú Zrínyi Miklós Szakmunkásképző Intézetben vettünk részt egy olyan tanácskozáson, ahol ti­zenhét gyakorló pedagógus mondta el észrevételeit a régi és a készülő új oktatási tör­vénnyel kapcsolatban. Ezeket az észrevételeket innen is, akárcsak az ország többi isko­lájából, továbbítják a törvény előkészítőihez. Az 500. számú szakmunkás- képző intézet olyan iskolatípust képvisel, amelyben a 14—18 éves korosztály legnagyobb ré­sze tanul, és szerez szakkép­zést. Az új törvény' tervezete növeli ennek az iskolatípusnak általánosan művelő szerepét, és erősíteni kívánja a gazdasági szféra érdekeltségét a szakkép­zésben. Megkönnyítik az egyik iskolatípusból a másikba való szabadabb átlépést, tehát a szakmunkástanulónak jobb le­hetősége lesz majd a követke­ző években arra, hogy eljus­son a szakmunkásvizsga után az érettségiig, a technikusi mi­nősítésig, majd akár felsőfokú tanintézetekbe. Az 500. számú szakmunkás- képzőben is elemezték ezeket a lehetőségeket. Noha a tör­szülők jogait, kötelességeit megszabó rendelkezésekhez, örülnek, hogy a szülők köte­lességeit is törvénybe iktatták, de szükségesnek tartanák a konkrétabb rendelkezéseket. Nem lisztázza a törvény, hogy az iskolába járatás elmulasz­tása esetén vajon szabálysér­tést követ-e el a szülő. Nincs nyoma a törvényben annak sem, vajon milyen módon jár­janak el a kötelességeit el­mulasztó szülővel. Olyan ja­vaslatot is tesznek az iskolák, hogy maga a pedagógus le­hessen hatósági személy, és ily módon lépéseket tehessen azért, hogy minden tanköteles gyerek iskolába járjon. Többen emeltek szót az egyes iskolatípusok zártsága ellen. Váljék lehetővé a zök­kenőmentes továbbtanulás va­lamennyi iskolatípusból — óhajtják a pedagógusok. Ez egyébként mind a szakmun­kásképzőket, mind a kisegítő iskolákat illetően is célja az új oktatási törvény tervezeté­nek, amely fel kívánja számol­ni a továbbtanulást gátló té­nyezőket. Egyértelműbb megfogalma­zást kérnek az iskolák az in­gyenes, illetve a tandíjmentes oktatás kérdésében is. Kérik, hogy az utazási kedvezmények terjedjenek ki minden gyerek­re (óvodásokra is), a korrepe­tálásra, egyéb foglalkozások­ra utazó diákokra is, nehogy ebből az okból éppen a hát­rányos helyzetű tanulókat érje újabb hátrány. Ezúttal is felmerül az isko­lák gazdasági önállóságának kérdése. Ennek visszaállítását kérik a pedagógusok, ugyanis a jelenleg működő összevont gazdasági intézmény, a vénytervezet nem kíván változ­tatni a képzés szerkezetében, közelíteni szeretné egymáshoz a négyéves szakközépiskolai és a hároméves szakmunkás- képzői oktatást. Blesz József igazgató bevezetőjében el­mondta, hogy például a gépi és a kézi forgácsoló szakmák­ban el tudnák indítani a négy éves képzést. Ezt a felszólaló oktatók is alátámasztották, mondván, hogy az iskola le­hetőségei a gyakorlati oktatás terén igen kedvezőek erre a célra. Ami az ipari tárcának a kép­zésben való jelenlétét illeti, azt hallottuk itt, hogy az Ipari Mi­nisztérium igen magas színvo­nalon szervezi meg a pedagó­gusok szakmai továbbképzését, hogy azok minél hamarabb ér­tesülhessenek a bevezetétt új technológiákról, műszaki új­donságokról. Nem állítható mindez a naprakészség a forgalomban levő tantervekről, tankönyvek­ről. Ezeket érintették legtöbben a tizenhét felszólaló pedagó­gus közül. A legkülönbözőbb szakmák oktatói mondták el, hogy aránytalanul osztják el a tantervek az órákat az egyes fontos és érdektelen témákra, a tankönyvek sok esetben nem GAMESZ nem mindenütt for­dít kellő figyelmet az iskolák gazdálkodására, és ezért a je­lenlegi állapot visszafejlődést jelent. Az új törvény tervezete még mindig lehetővé teszi a képe­sítés nélküli nevelők alkalma­zását. Ezt erősen kifogásolják a gyakorló pedagógusok. Egyesek szerint célszerű volna a középfokú tanítóképzők is­mételt felállítása. E vélemény képviselői utalnak arra is, hogy az óvónőképzés terén létezik középfokú oktatás, szakközépiskolai keretben. Az érdekeltek felpanaszol­ják a szakmai továbbképzések elavult, kevéssé hatékony rendszerét. Ebben a törvény- alkotók véleménye sem kü­lönbözik a gyakorló pedagó­gusokétól. Az volna kívánatos, javasolják a pedagógusok, ha egy hatékony, 5—10 évenként kötelező szakmai továbbkép­zés után lehetőség nyílna vizs­gák letételére, fokozatok el­érésére, és ezt a pedagógu­sok bére is megfelelően hono­rálná. A nevelőotthonok, ifjúsági otthonok pedagógusai is el­mondták véleményüket a tör­vénytervezetről. Nem értenek egyet azzal, hogy a törvény szerint ezek az intézmények nem tartoznak az oktatás-ne­velés állami feladata körébe. Végezetül: egy gyakran megfogalmazott kifogás: túl általánosnak tartják a törvény megfogalmazásait. Túl soknak találják a feltételes módot, és attól tartanak, hogy ez az iskolák mindennapjaiban újra csak gátiát veti az egyes in­tézmények határozott és ön­álló intézkedésének. egyeznek a tanterv célkitűzé­seivel. Sok az elavult, a nem szakmunkástanulóknak írott tankönyv, vagy peddig tan­könyvek egyáltalán nem létez­nek. A gyakorló pedagógusok részéről ezt a területet érintet­te a legtöbb elmarasztalás. Több esetben kértek tőlük tan­terv vagy tankönyvbírálatot, ezt azonban a készítők egyál­talán nem vették figyelembe. És ez nemcsak a pécsi szak­oktatók tapasztalata. Ugyanezt hallották szegedi vagy debre­ceni kollégáiktól is. Mindezen gondokból faka­dóan az iskola pedagógusai üdvözölték azt a szabadságot, amit az új oktatási törvény ter­vezete ígér a pedagógusok számára a tantervek, tanköny­vek megválasztásában. Sok javaslat hangzott el ar­ra a problémakörre is, amely a szakmunkástanulók általános műveltségét, kulturáltságát tar­talmazza. Az iskola pedagógu­sai a város és a vállalatok művelődési házaival, sportkö­reivel szeretnék erősebbé ten­ni a kapcsolatokat, és várják Az egyetemeken is megvi­tatták a törvénytervezetet. A pécsi Janus Pannonius Tudo­mányegyetemen november vé­gén tartott kibővített ülést az Egyetemi Tanács, ezen a Ta­nács tagjai mellett a dékán­helyettesek, a pártbizottság, a szakszervezet, a KISZ képvise­lői és a dékáni hivatalok ve­zetői is részt vettek. Minden karról már előzőleg írásban beküldték az összegyűjtött vé­leményeket, de élénk vita ala­kult ki a tanácsülésen is. A teljesség igénye nélkül, inkább csalk tallózva idézzünk fel né­hányat a tanárok, diákok meg­jegyzései, javaslatai közül. Nagyon egyetértenek a hoz­zászólók a hallgatók jogainak és kötelességeinek katalogi­zálásával, a pedagógiai kuta­tómunka támogatásával, a vendéghallgatás és az egyes karok, szakok közti „áthall­gatás” lehetőségének megte­remtésével, a demonstrátor! munkakör újbóli bevezetésé­vel. És annak törvényi leszö- gezésével is, hogy a pedagó­gus csak az oktatómunkával összefüggő egyéb feladatokra kötelezhető. Ügy látják a JPTE-n, hogy az alsó- és kö­zépfokú oktatásban sok olyan szolgáltatást nyújt ingyen az iskola, aminek értéke pénz­ben jól kifejezhető, és indo­kolt lenne, hogy a szülők ezt térítsék is meg. A legnagyobb vitát az egye­temek önállóságának kérdése a közreműködést a másik féltől is. Nemcsak a magyar vagy a történelem tanárai vagy a test­nevelő tanár érzi mindennek fontosságát, hanem az iskola valamennyi pedagógusa, hi­szen a tanulók általános kul­turáltságának színvonala ösz- szefügg a fegyelmezettségük­kel valamint a tanulásban, a szakmák elsajátításában majd a munkahelyeken elért sikere­ikkel, balsikereikkel. A pályaválasztás egyik leg­nagyobb problémája ennek a jól ismert és népszerű pécsi iskolának is. Az ott dolgozó pedagógusok úgy találják, hogy az általános iskolák nem ismerik eléggé a munkájukat, nem tájékozottak az iskola igen magas színvonalú felsze­reltségéről, az itt folyó szakok­tatás minőségéről. Ha az álta­lános iskolások egy-egy napra betekinthetnének az iskola vagy a tanműhely munkájába, bizonyára nemcsak a gimnázi­um vagy a szakközépiskola je­keltette. Általában úgy érez­ték, hogy a törvényjavaslat a jelenlegi állapotokat rögzíti, s nem a növekvő önállóság felé mutat, ez pedig ellentétben van a gazdasági, társadalmi élet más területein tapasztal­ható törekvésekkel, szándé­kokkal, ahol egyre több ön­állóságot kapnak a vállala­tok, intézmények és a fel­ügyelő minisztériumok egyre kevesebb hatáskört tartanak meg a saját kezükben. A Köz- gazadsági Karon példaként a marxizmus—leninizmus oktatá­sát hozták fel: jelenleg ennek tematikáját, az oktatás rend­jét stb. a minisztérium írja elő, holott — a kar oktatóinak vé­leménye szerint — ezt rá le­hetne bízni az egyetemekre. „Semmivel sem indokolha­tó”, fogalmazódott meg, hogy egyes esetekben a miniszter felmentést adjon az érettségi alól az egyetemi tanulmá­nyokhoz. S nem értenek egyet azzal sem, hogy miután a rek­tor a felvételi vizsgák után a fellebbezésekről is döntött, az irányító miniszter „a felvételi keretszám meghatározott mér­tékéig egyedi elbírálás alap­ján az egyébként megfelelő hallgatók közül felvehet az il­lető egyetemre". Egyesek fel­vetették a 9—10 osztályos is­kola bevezetésének gondola­tát, mások azt sürgették, hogy az érettségizett diáknak nyelv­lentené számukra a továbbta­nulás kívánatos formáit. Az Apáczai Csere János Nevelési Központ és a Kertváros többi általános iskolája egyébként rendszeresen. szervez látogatá­sokat a vállalatok tanműhelyei­be, ahol a kisebbek részt vesznek a szakmunkástanulók mellett a foglalkozásokon, és így valóban tájékozódhatnak a választható szakmákról. összefoglalásul annyit, hogy a 27 szakmát oktató,, több mint kétezer fiatalt képző 500. szá­mú Zrínyi Miklós Szaikmunkás- képző Intézet több mint száz tagú nevelőtestülete igen fele­lősen és lényegre törően fo­galmazta meg mindazokat a véleményeket, amelyek azt cé­lozzák, hogy a jövő szakmun­kásai jól képzett, művelt em­berek legyenek. Olyan vélemé­nyeket fogalmaztak meg neve­lési értekezletükön, amelyek az új oktatási törvény megal­kotóinak is segítséget nyújthat­nak, G. O. vizsga szintű nyelvismerete le­gyen. A Jogi Karon természetesen sokan foglalkoztak a szövege­zés kérdéseivel, és számos ki- sebb-nagyobb javaslatot tettek az egyértelmű fogalmazásra, a pontos értelmezhetőség előse­gítésére. Egyetértenek a felvé­telik rendjével, a képzés és továbbképzés rendelkezéseivel. Hiányolják, a törvénytervezet nem tükrözi, hogy az általános iskolák szakmai felügyeleté­ben megnőtt a pedagógiai in­tézetek szerepe. Hosszúnak tartják azt a kétszer három­éves ciklust, amelyre az egye­temek, oktatási intézményeik, egységek vezetői megbízást kaphatnak (s amely kivétele­sen meg is hosszabbítható), egyes vélemények szerint a gyorsabb „forgás" lenne kívá­natos. A Tanárképző. Kar figyelem­re méltó észrevétele: ahol a törvényjavaslat leszögezi, hogy milyen képesítéssel lehet va­laki pedagógus, egy pontban indokolt esetben felmentést is ad ez alól. A tanárképzőn el­hangzott vélemények szerint ez ebben a formában a „képesí­tés nélküliség” rendszerének jogfolytonosságát iktatná tör­vénybe. Tisztázni kellene pon­tosabban a „hallgatói jogvi­szony” tartalmát. Jelenleg ugyanis jog szerint az egyete­mi hallgató félig felnőtt, félig gyerek: például házasságot köthet és szavazhat, de nem jogosult önállóan bérbe venni valamit kölcsönző vállalattól. Végezetül: általában rövid­nek tartották azt az időt, amit a szakmai vitára engedélye­zett a törvényelőkészítés idő­szaka. Nehezményezték azt is, hogy a végrehajtási rendelet tervezete sok helyütt túl álta­lános, és csupán jelzi újabb rendeletek és utasítások maj­dani megjelenését. S végeze­tül egy professzor javaslata: mielőtt a törvényelőkészítő bi­zottság a Művelődési Minisz­térium a parlament elé ter­jeszti a törvényjavaslatot, ma­tematikailag dolgozza fel, me­lyek voltak a leggyakrabban előforduló javaslatok. G. T. Ai 500-as Szakmunkásképző Intézet tanműhelyé ben Fotó: Cseri László Gállos Orsolya 500 sz. szakmunkásképző Általános és szakmai műveltség fTE a Önállóság, hallgatói jogviszony

Next

/
Oldalképek
Tartalom