Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-12 / 341. szám
1984. december 12., szerda Dunántúli napló 3 Utat építenek Mindszentgodisán Hatvanezer forintot ajánlottak fel a családok A község főutcájától mindössze nyolcszáz méterre van a godisai Újtelep. A mutatós családi házak előtt kövezett járda és gondozott virágoskertek. Húsz év alatt mintegy negyven Hosszúmezőről idetelepült család építkezett itt a tanács és a munkahely támogatásával. Van villanyvilágítás, a vizet csaknem mindegyik házba bevezették. Újonnan kövezett út kanyarog az első házig, de onnan mór sáros kaptatón csúszkálhatunk tovább. Az út hiányzik, de jövőre ez a probléma is meqoldódik. A tanács megrendelésére tavasz- szol kezdi a munkát a Pécsi Közúti Igazgatóság. Hatszáz méteres út épül 250 ezer forintos költséggel. Az újtelepiek háromezer forintot ajánlottak fel családonként, valamint tizenöt óra társadalmi munkát. Az éoít- kezésnél számítanak a munkáltatók, a termelőszövetkezet, a textilváloaató üzem. a Mecseki Szénbányák és a Baranyai Vízmű támogatására is — táiékoz- tat dr. Völqvi Zoltán vb-titkár. — Szorgalmas, törekvő emberek laknak itt — mondja. — Fákat ültettek a házak elé, a csapadékelvezető árkot társadalmi munkában építették, és a járdát szintén. Hat éve készült el a klub. A kőműves, a bádogos és a segédmunkát a telepiek vólallták. Van könyvtár, tanácsadó és foglalkoztató szoba. Mindenki rendszeresen dolgozik. Ne feledkezzünk meg agilis képviselőjükről, Orsós József tanácstagról, aki sokat fáradozott, szervezkedett azért, hogy út épüljön, s lám munkájának meglesz az eredménye. — Restelltem már a kéréseket — mondja, hiszen addig is nagyon sok segítséget kaptunk a tanácstól. De az útra nagy szükség van. Ha orvost hívtunk, a személykocsi nem tudott behajtani, a mentő sem. Amikor a tanácsülésen előálltam a kéréssel, tudtam, hogy nehezen fog menni, mivel kevés a pénzünk a községfejlesztésre. így döntöttük el, hogy hozzájárulunk mi is. öt család kivételével mindenki aláírta a nyilatkozatot. M. Gy. Holdbéli táj — földi hulladék Pécsett, a Kénes úton már évekkel ezelőtt megszüntették és bekerítették a szeméttelepet, egyesek azonban a zárt kapu elé, míg mások az út túlsó oldalára, az erdőbe öntik a hulladékot. Fotók: Läufer László Szemet szúr a szemét Röpül a hurka, a kenyér Kollégám egy rend ruhát talált egy erdei ösvény mellett, a szemétkupac tetején. A Kénes út környékén megleltük a hozzávaló cipőt. Igaz, félrejárt a sarka, fűző nincs benne, de hát az öltöny is pecsétes, foszlott volt kissé. A Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat két szakemberével, Kovács Józseffel és Szentesi Tiborral járjuk Pécset. Fújtat a furgon, felfelé kapaszkodunk a hegyen. Megnézzük a Mecseket, melyet szemétkupacok rondítanak el. Amíg célhoz érünk. Kovács József mesél: — A Rókus utcában lakom. A tízemeletesek tövében áthidalóként földszintes, lapostetős rész. A lakók etetik a galambokat. Repül a hurka, a kenyér, a sütemény, de hát a vállfát, meg a hasonló rágós holmit csak otthagyják a finnyás madarak, úgyhogy „szépen gazdagodik” a tető. Elérünk a gyükési részhez. Megállunk a parton, szép lenne a Mecsek, ha látnánk a ködtől. Panoráma nincs, de a szemét áttöri a függönyt. Épülettörmelék az út szélén, s lent a mélyben is. A lerakott hulladéktól omladozik a párt. Nem kívánom, de eszembe jut, a következő rakomány, autóstul lebillenhet a mélybe, ijesztő példaként. A havihegyi templom környékén is szeméttel szegett az út, de az igazi „látvány" a Marx út végén, a hajdani külszíni fejtés környékén vár ránk. Jó 3—400 méteren át autózunk a holdbéli tájon. A díszlet — szemét. Kis kupacok, kis autókról. Energiatakarékosság: kétszáz forintért nem viszi Iá a világból a sofőr a hulladékot, lerakja a környéken. Hiába földelte le a bánya az elhagyott területet, csak párnát rakott a szemét alá. — Menjünk el a Kénes útra! — ajánlják útikalauzaim. — Ott van egy régi, már megszüntetett szeméttelepünk. Annak kiárkoltuk a szélét, oda nem járnak be, de mellette, a a Közúti Építő Vállalat hajdani keverőüzeme igen „gazdag vidék”. Itt találkozunk a cipővel és még sok mással. A magyar fogyasztási szokások nyolcvanas évekbeli térképét találják itt az ezredforduló kutatói, de attól tartok, a kulturáltságról is képet alkotnak majd. R. Gy. teljes tankönyvtára az általános iskolától a gimnáziumig — eső áztatja a gyökvonást és az ötvonalas kottásfüzetet. Matrac, szétesett gyermekjátékok, műanyag flakonok, elszakadt autógumiköpeny és így tovább. Társaim vigasztalnak: ha van még időm, elvisznek Uránvárosba a kiserdőbe és még jónéhány tájára Pécsnek, lássam, nem egyedi a látvány. Nem megyek, mert éppen az keserít el, hogy általános, amit észlelünk. Leírjam, hogy ez nem szükségszerű? Hogy a Köztisztasági Vállalat konténert hoz, ha kérnek? Hogy ez csak ötszáz forintba kerül, a büntetés meg esetleg háromezerbe? Hogy ma ön hordja más orra alá a szemetet, s holnap pedig ő adja vissza a „kölcsönt"? Mondjam azt a közhelyt — gondolhatja a szorgos ismeretlen —, hogy miénk a város? Többször megírt leckét mondanék fel. De a régi mondás úgy tartja: az ismétlés a tudás szülőanyja, nem pedig a megszokásé. B. Cs. Délelőtti műszak a pécsi Patyolatnál Az óriás kalenderekkel vasalják az ágyneműket, abroszokat a Patyolat központjában. A képen: Hitre Józsefné és Varga Erzsébet munka közben. Erb János felvétele Hűvösre fordult az idő. A szekrényekből előkerültek a kabátok, bundák, zakók, s bizony a legtöbben csak most veszik észre, hogy tisztíttatni kell. A Patyolat Vállalatnál javában tart az őszi idény. A Tüzér utcai központ felvevő üzletében reggel 7 órától egymásnak adják a kilincset. — A mosást tíz, a vegytisztítást 14 napra vállaljuk — mondja Kovács Lászlóné felvevő. — Vállalási jegy, számozás kerül a ruhákra és már készíti a zsákokat. Az egyikbe vegytisz- tításra, a másikba kilós, a harmadikba piperemosásro csomagolja a szennyest. Külön kerül a bérágynemű, a szerelőruhák és a közüJeti csomagok. Vállalnak szőnyeg-, paplan-, pléd- és tolltisztítást is. A vegyi szennyesraktárban dolgoznak a „zsebesek". Pete Mihálynénak már híre van a szakmában. Sok minden van a zsebekben! Kés, fésű, betétkönyv, katonaigazolvány és pénz, néha nem 'is kevés. - A tgvasszal huszonkétezer forintos betétkönyvet találtam, tavaly pedig huszonötezer forintot — mondja. A vegytisztítóban perkoleti- linnel dolgoznak már, ez kevésbé veszélyes, mint a régebben használt trikoletilin. A munkaidő itt heti 36 óra és a dolgozók rendszeres orvosi ellenőrzés alatt vannak. A gép 45 perc alatt tisztítja a bőrkabátokat. A vasalószobában tisztaságillat. Zakók, felöltők simulnak a présgépeken, ropogós ágyneműket hajtogatnak a kézivasalók. Büki Józsefné egy- egy napi teljesítménye 140— 150 paplan- és párnahuzat, 50—60 zakó, kabát és nadrág. Tizenhét éve patyolatos, négyszeres Kiváló Dolgozó. A mosodában szalagon fut a fehérnemű. A csőmosóban húszkilós fakkokba pakolják a ruhát. Az egyik gépkezelő adagolja, a másik a végén fogadja centrifugázva, előszárítva. Egy műszak alatt 22—30 mázsát tisztít ki a gép. Ezután kirázzák a lepedőket, paplanokat, majd kalanderezik. A lakossági mosást külön, kisebb teljesítményű gépek végzik. A fehérnemű-raktárban már kész csomagok várják a szállítókat. Műanyag fóliában a tiszta ruha, rátűzve a vállalási jegy. Véget ért egy munkafolyamat. Marton Gyöngyi Türelemmel, de határozottabban Mintha a magáét kímélné Tegyük fel, hogy o Kertészeti és Parképítő Vállalat szakemberei egyik napról a másikra különös, ma hihetetlennek tűnő jelenséggel találkoznak: semmiféle nyomát nem találják, hogy valahol valakik megrongáltak padokat, köztéri szobrokat, felnövekvőben lévő fákat törtek ki, darabokra zúztak tereken felállított sakkasztalokat, ellopták a virágokat. Tegyük fel, hogy ez egy olyan nap, amikor a DÉDÁSZ azt tapasztalja, hogy minden utcai lámpatest ép maradt, az oszlopokon lévő szerelvényeket érintetlenül hagyták, s hogy a postának sincsen oka panaszkodni: nem beleztek ki telefonfülkéket, üvegablakok maradtak egészben, mint ahogy a MÁV is értetlenül áll a jelenség előtt: ezen a napon nem szaggatták fel az ülések huzatait, nem lopták el a máshol sehol sem használható villanykörtéket, egyáltalában: ezen a napon mindenki úgy viselkedett, mintha otthon lenne... Mintha a magáét kímélné, ízlelgetem ezt a rövid mondatot: mintha a magáét kímélné. Egyre inkább erősödik bennem a félsz: régiesen hangzik. Ez ma már nem „közmondás". Már nem igaz a megállapítás: ha mindenki mindenhol úgy viselkedne. . . Ha következik is belőle, csak figyelmen kívül nem hagyható törésekkel: kevesebb gond lenne a közterületeken, ott, ahol mindenki megfordulhat. Azokon a helyeken, amelyek mindenkinek készülnek. Ezek ugyanis láthatóak. Látjuk, milyenek vagyunk, különösen mások milyenek, a rombolók, a meggondolatlanok, a kíméletlenek, a szokásokat felrúgok, a törvényeket semmibe vevők. El is gondolkodunk ezen, idegesek leszünk: a jelenség valóbán nyugtalanító! Dühösen hajítjuk el a cigaretta csikkjét, a kiürült nápolyis zacskót. Ugyan! Mit vacakolunk itt egy csikkel! Mások féltéglával, félbetört zsilettpengével dobálóznak! Inkább azokkal foglalkozzanak! Valóban, kicsinyesnek tűnhet így fogalmazni: egy csikk az egy csikk, ezerszám dohányoznak, az már ezerszám csikk, s ha nem is mindenki, de legtöbben eldobják az utcán, az már szemét az már környezetalakító tényező, az már ismérv, mi több: minősítő körülmény. Tehát ne ezt számolgassuk! Inkább nézzünk szembe azzal, hogy — például — a Kertészeti és Parképítő Vállalatnak évről évre be kell kalkulálnia a nem a természetes rongálódás okozta, hanem a rombolás eredményezte károk pótlásához szükséges összegeket. Nyilván így van ezzel az áram- szolgáltató, a posta, a vasút, s még megannyi cég, amelyeknél az ilyen pénzek mozgatásának rugója az azok által elkövetett szándékos rombolás, akiknek az ilyen létesítmények, berendezések készülnek. Egyszóval: ez van „nyílt színen". A kép tiszta (kosz): igényünk — az átlagról van szó — környezetünk rendezettsége iránt erősen, gyors ütemben csökken. Ennek pedig — s ez nem feltételezés — „begyűrűző hatása" kell hogy legyen. Be, a lakások ajtói mögé. Erről persze házmesterek, szomszédok, a házkezelősé- gek s azok tudnának beszélni, akik a lakások kiutalásával vannak megbízva. Ök tudják ugyanis — nyilván számolják is —, hogy hány családnak utalnak ki otthont, s ezek közül hányán teszik hónapokon belül tönkre, hogy miféle társadalmi együttélési normákat tartanak magukra nézve az ilyen „kedvezményezettek" kötelezőnek, hogy mennyire nyom a latban a sok gyerek, hogy közülük hány kerül rövid időn belül nevelőintézetbe, s nem ritkán maradnak így „szabadok" a gyermekeik számára a lakáskiutalási kérelemben oly hévvel hivatkozó szülők. Görbe . .. Egy — statisztikai — görbe szépen kimutatná: miként alakul a frissen kiutalt, ám hamarosan romhalmaznak, fertőző gócnak tekinthető lakások száma. Ezt akár úgy is mondhatnánk: a hátrányos helyzet — mint hivatkozási alap — újratermelődése, de fogalmazzunk reálisabban, úgy, amivel tanácsos számolni: a hátrányos helyzet bővített úira- termelése. A törvényszerűséget ugyanis aligha lehet figyelmen kívül hagyni: ha valami terjedőben van, az valamit ki is szorít. Ebből a szempontból pedig tulajdonképpen közömbös, hogy minek alapján nevezünk valamit — valakiket — hátrányos helyzetűnek, illetve miként lettek azzá. Pedig a társadalom megtesz mindent ennek kompenzálására, vitán felül áll. Bevált eszközök állnak rendelkezésre, jóllehet azokat tulajdonképpen még csak a kísérlet szintjén használjuk. Ám a célok jók, az eszközök, ha nem is sima, de járható utat kínálnak, a módszerek . . . A módszerek? Ki tudna receptet adni? Hiszen akkor a megoldást is tálcán kínálná. Az azonban már fontolgatható — talán fontolandó is —, hogy a jelenlegi helyzetre, vagyis napjaink igényeire figyelve módszereink nem rozsdásak-e? Nem alakult-e át qyorsabban társadalmunknak az a rétege, amelynek beilleszkedésére oly nagy gondot fordítottunk — eddig meggyőző siker nélkül. Ám éppen ez diktálja: próbáljuk másképpen. Türelemmel, de határozottabban! Mészáros Attila A Magyar Vöröskereszt tervei A Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége kedden tartott ülésén megvitatta a szervezet 1985. évi feladatait. Munkatervük szerint felvilágosító, meggyőző, mozgósító munkával segítik elő a szűrő- vizsgálatokat, az otthoni balesetek megelőzését. Szervezeteik a következő esztendőben is részt vesznek az idős, a beteg emberek otthoni ápolásában, a rokkantak gondozásának megszervezésében, az alkoholizmus elleni küzdelemben. Támogatják az állami gyermekés ifjúságvédelmi intézkedések megvalósítását, azoknak az állami családgondozó központoknak a tevékenységét, amelyeket kísérleti jelleggel szerveznek majd. A VI. orszáqos véradó konferencia javaslatait figyelembe véve gondoskodnak az egészségügyi intézmények folyamatos, zavartalan vérellátásáról. Szorgalmazzák a térítés nélküli plazmaferezis — plazmaleválasztás — gyakoribb alkalmazását a vér korszerű hasznosítását.
