Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)

1984-11-10 / 309. szám

r---------------------------------------------------­H onismeret A pécsi tettyei városrész látképe Maletics László felvétele Magyarország fényképeken Népfrontakció a 40. évforduló tiszteletére mm A felszabadító hadműveletek A Dunántúl és hazánk felszabadításának befejezése Visszhangra lelt a felszaba­dulás 40. évfordulója tiszteleté­re a Hazafias Népfront által kezdeményezett országfényké­pezési akció. Első és rendkívül ígéretes jele, hogy a népfront, a KISZ KB, a Művelődési Mi­nisztérium, a Népművelési In­tézet, valamint a váci FORTE- gyár júniusban közreadott kö­zös felhívása gyakorlatilag ha­zánk valamennyi településére eljutott. Már az első kézzelfogható eredményekről is megérkeztek a hírek a HNF Országos Taná­csához. Mórahalmon, Csávo- lyon és Esztáron például már fényképsorozatokon rögzítették a falu fontosabb útjainak, bel­területének mai, jellegzetes arculatát. Mintegy maradandó emlékül' az utókornak: ilyen volt pátriánk a 20. század 80- as éveinek elején, a felszaba­dulás után négy évtizeddel. A HNF Országos Elnöksége mellett működő Honismereti Munkabizottság —• az akció szervezője — ez ideig nyolcezer tekercs fekete-fehér kisfilmet — ebből háromezer a FORTE adománya volt — juttatott el az ország legkülönbözőbb ré­szeibe, az érdeklődőknek. Egyé­neknek, közgyűjtemények mun­katársainak, tanácsi dolgozók­nak, munkahelyi közösségek­nek, városszépítő egyesületi, művelődési otthoni fotószakkör tagoknak vállalati szocialista brigádoknak, mindazoknak, akik késznek mutatkoztak részt venni az akcióban. S ha ez kevés len­ne, további film is rendelke­zésre áll, bár.,,. Az eddigi ér­deklődés arra utal, hogy a tár­sadalmi összefogásra az akció kiteljesedésekor anyagi vonat­kozásban is szükség lesz. S az nem is fog késni. A „Ma­gyarország fényképeken,. fel- szabadulásának 40. évében" akcióval ugyanis — többek között — messzemenően egyet­értett a Minisztertanács Taná­csi Hivatala is, olyannyira, hogy tevéiben kérte a megyei taná­A Sás-tó — 520 méterrel a tengerszint felett — természeti ritkaság. A kéthektárnyi kiter­jedésű víz, mint neve is jelzi, sással benőtt terület, . egykor erdei láp volt a helyén. Az utóbbi években ötezer négy­szögölről kiirtották a sást, med­rét másfél—két méterre mélyí­tették, vízszintjét szabályozha- tóvá tették. Most fürdésre ugyan nem alkalmas, de kelle­mes csónakázótó és halban gazdag horgászparadicsom. A tó zsombékos, nádas, sással benőtt északi részét napi hor­gászjeggyel vagy bérlettel bir­tokukba vehetik a horgászok. Látványnak is különleges a Sás-tó és környéke. A kis szige­tekkel tarkított tavon vadkacsák úszkálnak. A fahidakkal össze­kötött szigeteken nyírek és fűz­fák, színes padok, virágok. Sárgára festett, ötven méter magas kilátó emelkedik a tó túlsó partján, ahonnan pazar csókát, támogassák azt. Jó né­hány megyei tanács — példá­ul Bács-Kiskunban, Somogybán — máris mozdult... Érthető a júniusi felhívás ked­vező visszhangja, a meglepő­en nagy érdeklődés. A magyar kultúrtörténetben ehhez hason­ló, nagyszabású, a társadalmi erőkre építő vállalkozásra még nem volt példa. A hazai tudo­mányosság hosszú idő óta épp­úgy fájdalmasan észleli a múlt Magyarországa rendszeres ké­pi ábrázolásainak hiányát, mint a közéleti tevékenységnek mindazon ága, amely igényel­né valamilyen vonatkozásban a múltba visszanyúló ismerete­ket. Igaz, az utóbbi száz évben hatalmas mennyiségű, legkülön­bözőbb technikájú felvétel ké­szült városainkról, falvainkrál, ám ezek szétszórtan létezve többnyire csak nehezen lelhe­tők fel. S amelyek meg is van­nak, rendszerint a településnek csupán eay-egy hires épületét, műemlékét, terét, vaqy egybe­foglaló városképét ábrázolják. Végképp nem örökítődnek meg azonban a falvakban, a közsé­gekben azok a terek, utcák, amelyek tán kevésbé festőiek, talán különösebb fiayelmet sem érdemelnek, de mégis hozzá­tartoznak életünkhöz, amelyek a szülőfalut adiák, s amelyek ak­kor válnak fájdalmasan kedves­sé számunkra, ha már nincse­nek. Ha olvkor a felelőtlen te­rületrendezés, de inkább a törvényszerű fejlődés-fejlesztés letörli a térképről. A mostani akció arra sarkall, hogy készüljenek az ország minden településéről — kivéve, egyelőre, a feladat nagysága miatt Budapestet és az 50 ezer főnél népesebb városokat — olyan fényképsorozatok, ame­lyek megőrzik q jövő számára a falvak, nagyközségek ma lát­ható arculatát. Nem csupán egy-egy reprezentatív épületet, létesítményt, hanem az adott emberi környezet lehető legtel­jesebb képét, azt a mindenna­látvány tárul a látogató elé. A Mátra erdős hegyvonulatai között messzire ellátni, a csú­csokig, Kékesig, Galyatetőig. Itt, ebben a csodálatos ter­mészeti környezetben, hegyek­kel, erdőkkel koszorúzott tó partján áll az ország legma­gasabban fekvő kempingje, a sás-tói kemping. Gyöngyöstől tíz kilométerre, Mátrafüred és Mátraháza között, a 24-es műút mellett. Több mint húsz éve, 19614)en nyitották meg a sás-tói kem­pinget, az első magyarországi hegyvidéki táborhelyet. Beke­rített területén kétszáz személy részére van itt hely a jól fel­szerelt motelban és faházak­ban. Az idén új faházakkal is bővült a kemping. A füves, fás területen sátrak és lakókocsik táboroznak nyaranta. Hazaiak és külföldiek. Különösen a své­dek, az olaszok, a hollandok kedvelik a Sás-tó környékét. pi falut, ahol lakói 1984-ben dolgoztak, tanultak, pihentek, szórakoztak, vásároltak, spor­toltak. Ezek a tudományosan is hasznosítható eredeti dokumen­tumok bekerülnének a helyi gyűjteményekbe, helyük lenne á megyei levéltárakban, vagy más hasonló jellegű közintéz­ményekben, s a teljes, országos anyagot megőrzi majd az Új Magyar Központi Levéltár. A „Magyarország fényképe­ken, felszabadulásának 40. évében” akció még csak első, biztató lépéseit tette meg, hogy akár mozgalommá váljék, ám ha a folytatás is hasonló lesz a kezdetekhez, érdemes lenne a jövő év tavasza után is ébren tartani. A Hazafias Nép­front Országos Tanácsánál a későbbiekre is vannak elképze­lések. Az összefüggő falufény- képekhez jól illeszthetők ten­nének például a központi kö­zösségi funkciót betöltő épü­letekről készített egyedi képek. Meg lehetne, meg kellene örö­kíteni a műemlék vagy műem- lékjellegű, városképi jelentősé­gű épületeket, jellegzetes régi házakat; emléktáblákról, szob­rokról, ritka síremlékekről is kellene felvételt készíteni; álta­lában mindenről, amit a helyi közvélemény megörökítendőnek tart. S be tehetne a fotómasi­nával a kertekbe, az udvarok­ba, a szobákba, a műhelyekbe, a qyárbelsőkbe is menni, s üqyes és lelkes fotósnak, ama­tőrnek, vaqy éppen a közös­ség érdekében cselekvőkés! fényképész kisiparosnak is té­mát kínálhat a templomtornyok­ból. maqasházakról, várbás­tyákról lencsevégre kapható látkép ... Másik, következő lépésként valamilyen formában, módon a városok arculatát is meg kel­lene örökiteni. A fővárosban, mint hírlik, a városszépítő egye­sület már most, a 40. évforduló alkalmából szeretne valamilyen méltó megoldást találni, Deregán Gábor De jönnek osztrákok, NSZK- beliek is szép számmal. Sok a visszatérő vendég, a több hetet itt töltő nyaraló. Akik szeretik a csendet, a természet közelségét, a jó leve­gőt, bizonyára szívesen láto­gatják a Sás-tavat. A tó körül bogrács- és szalonnasütő-he- lyeket alakítottak ki. Kertészek gondozzák a park fáit, bokrait. A tó körül számos kirándulási lehetőség van. Erdei sétautak, turistaösvények vezetnek a Mátra legszebb pontjaira. Mátrafüredre harmincöt per­ces, Mátraházára egyórás gya- logsétaút vezet. De eljuthatunk a Kékesre, Galyatetőre, Mátra- szentimrére, Párádra, Parádsas- várra is a kiterjedt, gondosan jelzett turistautakon. Számtalan forrás, patak, kilátó, várrom, sziklaképződmény, tisztás lehet a kirándulás célpontja. Kádár Márta Az arcvonal délnyugati szár­nyán elért szovjet sikerek hatá­sára meggyorsult a balkáni né­met csapatok visszavonulása, és kedvezővé váltak a feltételek a Bécs irányában mérendő csapás előkészítésére. A szovjet főparancsnokság február 17-én adta ki erre vonatkozó direk­tíváját Tolbuhin és Malinovszkij marsallnak. Eszerint a 2. és 3. Ukrán Front csapatainak már­cius 15—16-ra kellett felkészül­niük á bécsi hadművelet meg­indítására. A direktíva kiadásának nap­ján a németek nagy erejű pán­célos csapást mértek a Garam nyugati partján elfoglalt szov­jet hídfőre. Az eseményt a szov­jet főpaarncsnokság egy Du­nántúlon indítandó újabb né­met támadást előkészítő vállal­kozásként értékelte, és a felde­rítési adatokból megállapította, hogy a 6. SS-póncéloshadserég egyik hadteste mérte a csa­pást. Ezért azonnal utasította Tolbuhin marsallt, hogy — foly­tatva a bécsi hadművelet elő­készítését -, szervezzen szilárd védelmet a várható német tá­madás elhárítására, morzsolja föl az ellenséges erőket, majd az eredetileg kitűzött időpont­ban menjen át ellentámadásba Bécs irányában. A szovjet főparancsnokság helvesen következtetett a német hadvezetés szándékára. Hitler és vezérkara fölmérte, hogy az Oderát és a Neissét elért szov­jet csapatok elleni támadástól nem remélhető siker, s arra számított, hogy a 3. Ukrán Front főerőinek megsemmisíté­se, és a dunántúli arcvonal megszilárdítása után, innen mintegy 10 hadosztályt elvonhat Berlin védelmére. A „Tavaszi ébredés” fedőnevű terv Székes- fehérvár és a Balaton között mért főcsapással, valamint Ka­posvár irányában és a Dráva déli partjáról egyidejűleg indí­tott kisegítő csapásokkal irá­nyozta elő a 3. Ukrán Front arcvonalának ré%zekre darabo­lását és megsemmisítését. A tá­madásra kijelölt csoportosítás állományába 431 ezer emberf 5630 löveg és aknavető, 877 harckocsi és rohamlöveg, mint­egy 900 páncélozott szállítójár­mű és 850 repülőgép tartozott. A 3. Ukrán Front gondosqn fölkészült a balatoni védelmi hadművelet megvívására. Mé­lyen lépcsőzött, műszakilag jól megerősített és páncélelhárí­tásra előkészített védelmi rend­szer várta a német támadást, 6890 löveggel és aknavetővel, 407 harckocsival és rohamlö- veggel, valamint 965 repülőd géppel. 1945. március 6-án reggel elsőként a Dráva déli partjáról indítottak támadást a németek. Drávacsehi, Drávaszabolcs kö­zött mintegy 10 km széles és 5 km mély hídfőt vettek birtokba az innenső parton, de a sikert kibontakoztatni nem tudták. A szovjet és a bolgár csapatok március 22-ig tartó harcokban szétzúzták az átkelt erőket, és felszámolták a hídfőt. A máso­dik csapás Nagybajom körze­téből szintén a bolgár csapato­kat érte. A németeknek 6—8 km mélységben sikerült beékelőd­niük a védelembe, de további tért nyerni itt sem tudtak. A fő­csapást mérő ellenséges cso­portosítás a Velencei-tó és a Balaton közti szakaszon 10 na­pon át erőltette a támadást, öl­döklő és nagy veszteségekkel járó harcokban a németek a Velencei-tótól északra mintegy 12 km, a Sárvíz-csatornától nyugatra mintegy 30 km mé­lyen behatoltak a védelembe, március 15-én estére azonban a szovjet csapatok Gárdony, Pusztaszabolcs, Sáregres, Sá- rosd, Sárkeresztúr, Simontor- nya, Mezőkomárom, Balaton vonalában megállították a tá­madást. A 3. Ukrán Front csapatai a balatoni védelmi hadművelet­ben tanúsított hősi helytállá­sukkal kudarcba fullasztották Hitler utolsó támadó vállalko­zását hazánk területén. így március 16-án a 2. és 3. Ukrán Front csapatai a dunántúli, hadszíntéren megkezdhették a bécsi támadó hadműveletet. A főparancsnokság eredeti elgondolásának megfelelően, a 2. Ukrán Front a megerősített 46. hadsereggel Dad-Győr irá­nyában mért csapást, s egyide­jűleg Komárom felé támadt, hogy a Dunai Katonai Flottil­lával együttműködve elvágja az ellenség esztergomi csoportosí­tásának visszavonulási útvona­lát. A 46. hadsereg csapatai március 21-én felszabadították Esztergomot, majd 25-ig vívott harcokban szétverték a várostól délre összpontosult ellenséges -erőket, s teljes mélységében áttörték a német védelmet. Ez­után üldözésbe mentek át, és március 28-án felszabadították Komáromot, Győrt. A 3. Ukrán Front a főcsapást Veszprém—Pápa—Sopron irá­nyában mérte. Hadseregei Szombathely és Zalaegerszeg irányában is támadtak. Egy bol­gár-szovjet csoportosításnak Nagykanizsa felé kellett csa­pást mérnie. A 3. Ukrán Front csapatai áthatolva a Bakonyon, március 25-re szintén teljes mélységé­ben áttörték az ellenség védel­mét, eközben 23-án felszaba­dították Székesfehérvárt és Veszprémet, 25-én pedig Pá­pát. A Dél hadseregcsoport ve­zetése a Marcal és a Rába vo­nalában tervezte újraszervezni a védelmet, kísérletét azonban meghiúsították az üldözésbe át­ment szovjet csapatok. A Dél hadseregcsoport vezetése kép­telen volt úrrá lenni a kialakult helyzeten, ezért március 28-án azt követelte a szárazföldi had­sereg vezérkari főnökétől, hogy engedélyezze az arcvonal zárt visszavételét az osztrák határ mentén húzódó Birodalmi Vé­dőállásba, „ . . . mert most már nem Magyarországról, -sem a magyar olajvidékről van szó, hanem kizárólag arról, hogy a német határ mentén előkészí­tett védőállások kihasználha- tók-e egy összefüggő arcvonal kialakítására" — közölte a had­seregcsoport parancsnoka. Erre a szovjet csapatok ad­ták meg a választ. Március 29- én Szombathely, másnap pedig Zalaegerszeg föladására kény­szerítették az ellenséget, és tá­madó arcvonaluk teljes széles­ségében több ponton átlépték az osztrák hatá.rt. A szervezet- lenül, menekülésszerűen visz- szavonuló német kötelékek nem tudtak megkapaszkodni a Bi­rodalmi Védőállásban. Április 1-én felszabadult Sopron és Nagykanizsa, s 4-én Nemes- medvesnél, 194 nap után befe­jeződtek a felszabadító harcok hazánk területén. A bécsi támadó hadművelet további szakaszában a 2. és 3. Ukrán Front csapatai teljesen szétverték a Dél hadseregcso­portot, ezzel megfosztották a német hadvezetést attól az utolsó lehetőségétől is, hogy az arcvonal délnyugati szárnyáról erőket vonhasson el Berlin vé­delmére. Sikeresen bontakozott ki a 2. Ukrán Front Dunától északra tevékenykedő csapa­tainak és a 4. Ukrán Frontnak Pozsony és Brno irányába indí­tott támadása is. A szovjet- német arcvonal délnyugati szárnyának összeomlása lehe­tővé tette, hogy a berlini irány­ban összevont szovjet csapatok zavartalanul fölkészüljenek a fasiszta Németország elleni végső csapásra. Tóth Sándor alezredes HÉTVÉGE 11. Hazai tájakon Természeti ritkaságunk: a Sás-tó Súlyos harcokban sikerült Nyugat-Magyarországból kiűzni a né­met csapatokat. 194 napig tartó küzdelem után befejeződött ha­zánk felszabadítása. 1945. március 16-án a dunántúli hadszíntéren megkezdődött a bécsi támadó hadművelet. Képünkön a 2. Ukrán Front katonái kikötnek a Duna partján.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom