Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-07 / 307. szám
Dunántúlt napló 1984. november 7., szerda A / Szederkény, MárSakéménd, Monyoród Az értelmes célokat támogatják az emberek Faluról falura, forintról forintra bemutatására kértük, a beszélgetést néhány nem lényegtelen kérdőjel felemlítésével kezdte: Mikor épül?... Meglesz-e a paneles technológia váltása?... Milyen konstrukcióban épül?... Nos, annyit sikerült megtudni, hogy a Siklósi városrész 7-es szerkezeti egységét felváltva — ha a döntés emellett szól majd — 1985-ben el kell kezdeni a munkát, hogy 1987-ben az első 300 lakást át lehessen adni. A lakásépítés konstrukcióját illetően nagyon bíznak abban, hogy a mostanra kialakult 30— 70 százalékos arány — az előbbi a tanácsi bérlakás, az utóbbi az OTP-lakás — változatlanul marad. Panelváltás ... A program két változatban készült. Az első a régi - vagyis a most futó - panelcsalódra, s ez 1800 lakással számol, a második az esetleges úi panelcsaládra, ami — nagyobb alap- területű és többgenerációs lakások is épülnek — 1534 lakást tartalmaz. A két variációra célzott az építész, amikor azt mondta, hogy olyan flexibilis városépítési rendszert dolgoztak k'. ameb' zökkenők nélkül lehetővé teszi az áttérést a régiről az újra. A tervet szemlélve látnivaló, hogv megpróbálták leszűrni a korábbi tapasztalatokat, s ezáltal emberibb léptékűvé tenni a beépítést. A megfogalmazás módjában egy lényeges technikai körülmény diktált: közmű- alagutas-folyosós ellátásra kell szervezni a területet. Ez adta, hogy az épületeknek szalag- szérűén kell kígyózniuk, ez viszont azt az ötletet szülte, hogy ha újrafogalmazott formában is, de vissza lehet hozni az elfeledettnek hitt hagyományos utcaképet. • A majdani lakóterületet közforgalmi utak gyűrűje veszi majd körül, amiből leágazások révén közelíthető meg az épületeket övező szervizutak gyűrűje, s erre fűzik fel az egész területet kiszolgáló gépkocsiparkolókat. Itt következik a lakóövezet - két épületgyűrű, ezek fogják közre az utcát. A házak 35—50 méterre lesznek egymástól, így váltakozó szélességű lesz az utca, amely annyiban tér el a hagyományostól, hogy lényegében egy parkövezet, amit gyalogos utak szelnek át. A fővonalat egy következetesen végigvitt fasor jelöli ki, a szögletekben a kicsinyek játszóterei lesznek, a töréspontoknál pedig kis tereket alakítanak ki, ahol el lehet majd üldögélni. Egy-egy nagyobb tér lesz az északnyugati, ill. a délkeleti végen; az utóbbi lesz a főtér, ami sugarasan szervezi az irányokat, s rávezet a nagy, belső parkra, ahol a lakóterületet ellátó intézmények lesznek a bölcsődétől a gyógyszertárig, s az egyetlen üzlet, az ABC-áruház. Az iskola és környezete egy kisebb nevelési központ, hiszen itt lesz a bölcsőde és az óvoda is, továbbá a közös konyha és étterem, valamint egy közművelődési intézménynek mondott épület, ami kezdetben átmenetileg tantermeknek adhat helyet, s utóbb veheti át a lakóterületet kiszolgáló közművelődési funkciókat. Kicsit álomszerűén hat, de a lehetőségek adottak ahhoz, hogy a külön-külön építendő udvarok helyett egy közös „valami" legyen. Ezért terveztek a park közepére „úttörőstadiont", ami természetesen a lakóterület sportközpontja is lehet, s terveztek központi játszóteret (a nagyobb korosztályoknak is) az északkeleti szegletbe, ahol oktatási időben az óvodások, iskolások kirohan- gászhatják magukat, azon túl pedig az egész lakóterületet szolgálhatja. Jellemző gond ma még: ki lássa el a felügyeletet? Remélhetőleg ez is megoldódik addig, amíg a tervből valóság lesz. • Az elmondottakból is kitűnik: a beruházási programban kevés üzlet szerepel, pontosabban egyetlenegy (ha a gyógyszertárat nem számítjuk). A tervezett lakásszám óvatos becsléssel is legalább 5000 embert jelent, az ő ellátásukról van szó. Az egyetlen ABC pedig a tervezett lakóterület délkeleti csücskében, a 6. építési ütemben kap helyet, az építkezés pedig az északnyugaton tervezett 1. építési ütemmel indul. Ilyenformán mi vár az első lakókra? És az egyéb kereskedelmi ellátás? A terv számít a magánkereskedőkre — a belső épületgyűrű földszintjén lehetőség lesz kisebb üzlethelyiségek kialakítására, az „utca" teresedésein pedig esetleg ízléses pavilonokat ’ is fel lehet állítani. Hársfai István Sorházak, ABC, fodrászat, tornacsarnok és a mohácsi útról aszfaltköpenyben lenyúló mellékutak. Mondom is Szederkény központjában a kerékpárt támasztó gazdának, hogy köny- nyű errefelé taposni a pedált. — Az már igaz, hogy nem ugrál a kerék — bólint rá. — Csak a szőlőhegyre ne csinálták volna meg az utat. Feljár a rendőr is, nem lehet már autóval menni a pincéhez. Ezt az egyet elrontotta az Ilonka. Ilonka, vagyis Nagymiklósi Fer^ncné, n Szederkényi községi Közös Tanács elnöke is zsörtölődik egv kicsit, amikor találkoztunk. Az még csak hagyjon, hoay otthon felejtette a lakáskulcsát, de már megint csak kilencese van a totón. — Nincs néhány tippje? ■— kérdezi. Ingatom a fejem, annál inkább, mert én is valami ilyesféléért iöttem. A gazdagodás nyitja érdekel, amit persze nem a Szerencseinek hozott Szederkénv. Mártakéménd és Monyoród 2600 lakosának. minket az emberek. Pedig voltunk már egy-kétszer bajban. Képzelheti, amikor kilenc forint volt a számlánkon, fizetni meg csak kellett volna ide- oda. Ilyenkor nem úgy kezdődik a haladékot kérő levél, hogy „Tisztelt Igazgató Elvtárs”, hanem úgy, hogy „Drága Ferikém” ... A szederkényi tanácsházától néhány lépés az öregek napközije. A 83 éves Wágner Adóm kint ült az udvaron, mosolyogva olvassa dr. B. P., orvosi üzeneteit az Új Tükörben. Bent hagymát csomagolna a Kon- zumnak. „Dolgozunk, ha van mit” — mondja valaki, máshonnan lehurrogják: „Mikor nincs?” Ezen aztán jól elperlekednek, én meg átsétálok a gyermekzsivajba. A falu büszkesége az iskola tornacsarnoNitrátosak a régi kutak, ha van egyáltalán bennük víz. — Tényleg meglesz novemberre? — kérdi Szabó Jánosné. — Kisbaba érkezik, addigra eredjenek meg a csapok! A vezeték meg a kútfúrás 12 millióba került. A helyi tanács 4 milliót, a mégye 2 és fél milliót rakott a kalapba, a lakosok portánként 25 ezret fizetnek — részletre. Szép az „elöljáróság” épülete, s a szülők kezemunkáját dicséri az iskola külleme is. Mester Ferenc igazgatónak 166 diákja van. Kékesdről, Erzsébetről, Kátolyból és Szellőről is jönnek gyerekek. A költségvetést a Szederkényi Közös Tanács állja. Monyoródon romhalmazból születik újjá a klubkönyvtár és az orvosi rendelő. A szomszéd ház tornácáról Gyöpös Zoltán figyeli a munkát. Éppen táppénzen van, különben a Pécsi Magyarpadi városrész Naqymiklósine kiszól a nyitott ajtón, s asszonyok töltik meg a szobát. Jön Stiefer Jánosné, a községgazdálkodási főelőadó és a GAMESZ-cso- port: Regős Arnoldné, Kovácse- vics Emilné és ifjú Nagymiklósi Ferencné. összenézünk Iliin Márk tanácstitkárral, együttérző pillantást küldenék a kisebbségnek, de nem kér belőle. Minek? A falunak arca dicséri a nők uralmát. — Tízmiliós az évi költség- vetésünk — kezdi Stieferné. — Ebből néqy és fél millió forintot elvisz a bér. A többit meg a szederkényi, máriakéméndi iskola, óvoda és naoközi, a három községre kiterjedő köz- eaészségügyi szolgálat, az öregek napközi otthona, a kultúr- ház, a fclubkönyvtárak, a tanácsi apparátus, az önkéntes tűzoltók, közvilágítás, utak, hidak, járdák, parkok rendbentartása. — Az élelmezési költségeken tudunk takarékoskodni — szól közbe Regősné. — Sok mindent az itteniektől szerzünk be, és ez olcsóbb. — Fejlesztés? — Évi 700 000 forintról indulunk — veszi vissza a szót Stieferné. — Ehhez jön a társadalmi munka és a megyei támogatás. Minden pályázatra benevezünk, letesszük a magunk fillérjeit, mellé az ötleteinket, és kapjuk a segítséget. Legutóbb így korszerűsítettük az iskolák világítását. Saját bevételeikhez sokat hoznak a közművesített telkek. Van rendezési terv, 2000-ig előkészítették a területet, ahol fészket rakhatnak a fiatalok. Általában 250 forint négyszögöle, de a sorház alá nyolcvanért számították. A termelőszövetkezet pénzt csak a művelődési otthon és a sportkör kasszájába ad, segítsége azonban jóval több ennél. Évről évre riogatta például Szederkényt a beszakadt pincékből le- zúdúló víz, mígnem a tsz-elnök, Ulbert Ádám intézkedett. Emberek, gépek jöttek és megszűnt az áradat. — Valahogy mindig rendeződnek a dolgok — mosolyog Nagymiklósiné. — Ha látják, hogy értelmes vállalkozásokba kezdünk, nem hagynak cserben Ma még szántóföld van ott, de lehet, hogy 3-4 év múlva már egy új városrész kezdeteinek az első tanúi ízlelgetik az új otthon örömeit. Azoknak is szól az alábbi írás. Már a siklósi városrésznek mondott Lvov-Kertváros építésének az első éveiben eldőlt, hogy a „végtelenségig” dél felé terjeszkedés helyett idővel az 58-as úttól keletre levő területet is igénybe veszik, így lehet ez a nagyra tervezett városrész „testesebb”. Ezért aztán Lvov- Kertváros tervlapjain az 58-as úton két különleges vonalvezetésű közlekedési csomópont „álma" szerepel, az egyik az Egri Gyula útnál, a másik a tervezett Sarohin tábornok úti kikötésnél. Ez a két út átmegy az 58-as úttól keletre levő területre, s az előbbi egészen az 57-es — mohácsi — útig. Ez a két út jelentené a közlekedési kapcsolatot az 58-as út két oldalán kialakuló városrészek között. Szederkényi tornacsarnok ka. Vagy négymillió forintnyi társadalmi munkát fektettek bele a szederkényiek. „Csak a padlófűtést ne találták volna Jti, mert az nem szuperól” — hallom a tesnevelőtől. A 240 diákból negyvenet Monyoródról hoz az iskolabusz a 17 tanár karjai közé. — Pedagógus van elég, a pénzből is kijövünk — mondja Lóczy Lajos igazgató. — Csak szűkös már az iskola, a napközi, akárcsak az óvoda. Tukacsék két gyermeke is ide jár. Nemrég épült az új házuk, a régi időkre csak a terjedelmes konyha utal. Az egyik falon szép festmény, nekem Sző- nyit, a gazdának Csontváryt idézi. — A tanácsiak a majdani életbelépő településfejlesztési adót 800 forintra tervezik: de megszavazzák-e az emberek? — Meg! — állítja Tukacs András. — Eddig is jól foraat- ták a pénzüket, hiszünk nekik. Szederkényről irány Máriaké- ménd. A 645 lakosú társközség most kap vezetékes ivóvizet. Állami Gazdaságnál gépkocsivezető. — Gyerekek? — Elmentek busszal iskolába, Szederkénybe. Odafelé jó dolguk van, de vissza egy kicsit hézagos a járat. Várda Titusznét Hadikfalvá- ról sodorták erre az események. — Laknak itt székelyek, svábok, sokacok, — magyarázza. — Jó emberek. Visszafelé bemegyek a szederkényi tanácsra, elbúcsúzni Nagymiklósi Ferencnétől. Már kint vagyunk a folyosón, amikor belémkarol. Valamiféle díjra terjesztették fel őket — súgja — és tudnám már meg, megkapják-e, és ha igen, mennyi pénzzel jár. — Tudja-e mire kellene? — kérdezi. Nem tudom, estük sejtem. Nagymiklósiné úgy szeretne nyugdíjba menni, hogy új iskolát hagyjon a háta mögött. Ahhoz tervezi a forintokat. Belénessy Csaba Lvov-Kertváros most már abba a szakaszba jutott, amikor a további déli terjeszkedés — egyelőre — megfontolandó (bár, bizonyos gazdasági okokból, az időleges szüneteltetés is), s ehelyett a másikat, a nagyárpádi városrészt kell előtérbe hozni. Az előkészítés hosszú ideje tart, a beruházási programot a Pécsi városi Tanács megrendelésére elkészítették a DTV-nél, s az a közeljövőben kerül a végrehajtó bizottság elé jóváhagyásra. Pécs hetedik ötéves lakásépítési tervében feltehetően előkelő helyet fog elfoglalni ez a terület. A hely meglehetősen korlátozott: a temetőtől délre az 58- as út és Nagyárpád között fekszik, s délen Postavölgyig terjed; lejjebb nem, mert a domborzati viszonyok miatt arra már alkalmatlan a terület a tömeges lakásépítésre. Nagyjából akkora, mint az 58-as úttól nyugatra az Egri Gyula út és a Sarohin tábornok útjának az íve által határolt terület. Ezt a rendezési terv négy szerkezeti egységre bontja, a beruházási program az 1-es számot viselőre készült el, s ez Nagyárpád szélső házsora és a Postavölgyi út között helyezkedik el. A beruházási program Getto József Ybl-díjas építész irodájában készült. Amikor a terv
