Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-29 / 328. szám
1984. november 29., csütörtök Dunántúlt napló 3 A HNF elnökségi ülése Hők a lakóterületi közéletben lián nrualap ~ a tarolok A Mohácsi AFÉSZ-tőt érkezett fejeskáposztát rakják ki a Zöldért pécsi raktárába Läufer László felvétele Jó téli zöldségellátást ígér a ZÖLDÉRT Elmebajnoksággal kezdődött a döntő Omádi László felvétele Munka és művelődés A tavalyinál nagyobb az árualap, bőséges a kínálat, jobb a minőséq, alacsonyabbak a felvásárlási árak, kiegyenlített téli zöldségellátásra számíthat a lakosság, állapította meg tegnapi ülésén a MÉSZÖV elnöksége. A testület több fontos napirend között vitatta meg a Zöldért Vállalat és az áfészek felkészülését, a téli tárolás helyzetét. A kilátások kedvezőbbek az előző évinél, amikor az aszályos időjárás miatt kisebb termésből kellett a téli igényeket kielégíteni. Tavaly télen országos gond volt a burgonyahiány. Egyes, főként pesti magánkereskedők 25—26 forintor kértek kilójáért. Most ilyen gond nincs. A Baranya megyei Zöldért Vállalat jó pozíciókkal indul a télbe, fel tudja tölteni tetemesnek mondható tárolókapacitását. Háromezer tonnás burgonya-, ezer tonnás hagyma-, ezer tonnás hűtött almatárolóval rendelkezik a vállalat, s ezt a kapacitását további 1300 tonna bértárolással egészíti ki, A ma már önálló vállalatként működő Zöldértnek végeredményben nincs ellátási kötelezettsége, szerepe a lakosság téli ellátásában azonban továbbra is meghatározó. A több csatornás értékesítésben a vállalat részesedése nyáron már csak 30 százalékos, a megye téli ellátása azonban 70—80 százalékban a Zöldért kezében van. November végéig 2280 tonna burgonyát, 1501 tonna zöldséget és 790 tonna gyümölcsöt, az áfészek részére további 660 tonna árut tárol be télire a vállalat. A fogyasztói árak, a minőségi téli alma kivételével nem emelkednek. De almából a lakosság készletezése is jelentős. Az őszi akcióban 600 tonna olcsóbb, ún. „turkálós” almát adott el a Zöldért a fogyasztóknak. A Zöldért és az áfészek együttműködését értékelve az elnökség megállapította, ez a kapcsolat gyengült. Az áru- szállítási szerződéseket az áfészek csak 36,8 százalékra teljesítették. Fő ok, hogy a primőr áruk kikerülik a szövetkezeti kereskedelmet, a kistermelők egyéb csatornákon adják el termékeiket. Olyan is előfordul olykor, hogy nagy termés esetén a szerződött árut az áfészek nem veszik ót. Kétszáz magán-zöldségbolt van a megyében, Zöldért-bolt csak negyven, a szövetkezeti kereskedelem kezéből „kicsúszott” az áru egy része. A verseny nagy, s ha a forgalomból részesülni akarnak, kölcsönösen be kell tartani a szerződéses fegyelmet, új alapokra kell helyezni a Zöldért és az áfészek kapcsolatát, amire már vannak kezdeti jó példák is — állapította meg az elnökség. A vitában elhangzott olyan vélemény is, hogy túl magas az 50 százalékos árrés, s hogy a Zöldért még mindig keveset tesz a fogyasztói árak megfékezéséért. Megfogalmazódott egy olyan igény, hogy Pécs város a termelőkkel és forgalmazókkal közösen hozzon létre egy nagybani piacot, amely a napi realitások, a kereslet-kínálat alapján szabályozhatná be a zöldség- és gyümölcsárakat. — Rné — A Munka és művelődés szakmai és kulturális játék városi döntőjét tartották meg szerdán Pécsett, a Ságvári Endre Művelődési Házban. A vetélkedősorozatban részt vettek a Mecsek aljai város és környékének ipari, mezőgazdasági, valamint szolgáltató vállalatainak szocialista brigádjai. Ebben az évben 209 szocialista brigád vett részt a háromfordulós játékban, amelyet Pécs felszabadulásának 40. évfordulójának tiszteletére hirdettek meg. A Munka és művelődés akció segíti a munkások folyamatos, rendszeres és változatos művelődését. Ezenkívül a brigádok aktívan részt vesznek lakókörnyezetük esztétikusabbá tételében, újításokat nyújtanak be a vállalatoknak, és társadalmi munkát végeznek a közművelődési intézményekben. A városi döntőbe a Déldunántúli TÜZÉP Vállalat Hermész, a KISZÖV Kovács Margit, a MÉV IV. Bányaüzem Baranyában a munkaképes korú nők 68,5 százaléka dolgozik. A nőknek a lakóterület közéletében való részvételéről hangzott el tegnap tájékoztató a Hazafias Népfront Baranya megyei elnökségének ülésén. A megyei népfront elnöksége átfogóan legutóbb 1978-ban tárgyalta meg a népfrontbizottságok nőpolitikái tevékenységét, s azóta is rendszeresen foglalkoztak a nők helyzetével. A tegnapi tájékoztató a következő legfontosabb dolgokat állapította meg: már említettük, hogy a nők többsége dolgozik, s külön is érdemes megjegyezni, hogy ez nem csupán a városokra vonatkozik. Nőtt a községekben is a nők folyamatos foglalkoztatása. Lambrecht, a MÉV Bányamérő II. Cséti Ottó, MÉV III. sz. üzem Eötvös, Pannónia Sörgyár Gambrinus, Pécsi Bőrgyár Alpári Gyula, Dohánygyár Pannónia, Zsolnay Porcelángyár Martyn Ferenc és Wartha Vince szocialista brigádjai jutottak. A Ságvári Endre Művelődési Ház előcsarnokában a brigádok kiállítást rendeztek. Fényképeken, tablón és mintadarabokon mutatták be vállalatuk, szövetkezetük, brigádjuk életét. A vetélkedő színhelyén a Doktor Sándor—Zsolnay Művelődési Központ munkatársai kiállítást rendeztek a Munka és művelődés játék történetéből. A vetélkedőn részt vett csapatok tagjai elmebajnokságon, városismereti kérdésekben és filmekről versengtek. A verseny győztese a Déldunántúli TÜZÉP Vállalat Hermész szocialista brigádja 20 ezer forint pénzjutalomban részesült. Baranyában a községi tisztviselők fele nő, a testületi tagoknak pedig 35 százaléka. A népfront választott testületéiben a nők minden rétegének képviselete biztosított, s a népfrontmunkának egyetlen olyan területe sincs, ahol ne tevékenykednének nők. S amelyik nő részt vállal a közéletből, az i— ahogy ezt egyöntetűen mindenütt elismerték —, lelkiismeretesen, fölkészülten és megbízhatóan végzi munkáját. A főbb területek, ahol különösen jelentős a nők közéleti aktivitása: ilyenek a szülői munkaközösségek, a falugyűlések, a béke-, barátsági és szolidaritási rendezvények, a különböző klubok és szakkörök. A nyugdíjasok 64 százaléka nő, így a velük való foglalkozás, az ő bevonásuk a közéletbe a jövőben kiemelt feladatként szerepel. A népfront munkájába leginkább az alkalmazottak és a pedagógus nők vonhatók be, ahogy ezt az eddigi tapasztalatok mutatják. Probléma, hogy a lakóhely és a munkahely szétválasztásával jelentősen nőtt az ingázó munkás, és értelmiségi nők száma, s ez utóbbiak hiányoznak a községek közéletéből. A kisközségeknek pedig ebből a szempontból az a gondjuk, hogy eddig még nem tudtak túllépni a szokásos nőnapi, anyák napi és öregek napi rendezvényeken, s rendszeresnek mondható közéleti tevékenység nincs a nők számára ezeken a helyeken. A nők közéletbe való bevonásában igen jelentős szerepet játszanak a családok is, éppen ezért előtérbe került a családok szocialista vonásainak az erősítése. A népfrontbizottságok mellett működő nő. és rétegpolitikai bizottságok azonban jól segíthetik — és segítik is — a nők közéletbe való bevonását. Miután a megye népfrontmozgalma megkülönböztetett figyelmet fordít erre a témára, a további munkával kapcsolatban is kitűzték a feladatokat. így például szorgalmazzák a közelgő tanács, és népfrontválasztásokon az arra alkalmas nők testületekbe való beválasztását, fórumokkal seqítik feltárni a lakóhelyi gondokat, nagyobb szerepet vállalnak a szemléletformálásban, a család szocialista vonásainak erősítésében, még jobban segítik a nő- és rétegpolitikai bizottságok, a klubok és szakkörök munkáját. * A HNF Baranya megyei Bizottsága ezután a Baranya megyei Népi Ellenőrző Bizottsággal tartott együttes ülésén a lakosság és a gazdálkodó egységek részéről felajánlott településfejlesztési hozzájárulások alakulásáról és az ezek felhasználásáról történő tájékoztatásról tárgyalt. A kitűzött célokat Baranyában sikerült megvalósítani, de az úgynevezett központi erőforrások önmagukban nem elegendőek, szükség van a lakosság anyagi hozzájárulásáA foglalkoztatási rehabilitáció időszerű kérdései * Háromnapos tanfolyam Pécsett 360 000 megváltozott munka- képességű ember él Magyar- országon, közülük 200 000 a fiatal. A nemzeti jövedelem 9,7 százalékát költjük táppénzre, míg az egészségügyi ellátásra 4,7 százalékot. Naponta 250 000 ember van táppénzen, s évente 37 000-en kérik a rokkantsági nyugdíjat, és nyolcvanöt százalékuk úgy, hogy megfelelő munkakörülmények között foglalkoztathatók lennének — az adatok azt igazolják, hogy a foglalkoztatási rehabilitáció a legfontosabb társadalompolitikai kérdéseink közé tartozik. Szükséges a foglalkoztatási rehabilitáció komplex-rendszerének kiépítése, működtetése. A foglalkoztatási rehabilitáció irányvonalát, feladatait az elmúlt évben megjelent jogszabályok sokoldalúan meghatározták, s azok gyakorlati megvalósításának rendszere is kialakulóban van. A minél hatékonyabb működtetés érdekében háromnapos tanfolyamot szervezett a Baranya megyei Tanács egészségügyi osztálya az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi továbbképző intézetével Pécsett, amelyen mintegy százan vesznek részt, főként az üzemi rehabilitációs felelősök, illetve a bizottságok munkatársai. A tanfolyamot dr. Reményi Jenő, megbízott megyei főorvos nyitotta meg tegnap Pécsett, az SZMT székházában. A háromnapos tanfolyam résztvevői elsőkézből kapnak alapvető ismereteket rangos előadóktól, többek között a rehabilitáció magyarországi történetéről, valamint más országok rehabilitációs modelljeiről, megismerkednek az Országos Orvosszakértői Intézet munkájával, a Harkányi Gyógyfürdőkórház rehabilitációs osztályának eredményeivel, és a rehabilitációval kapcsolatos tanácsi munkával, illetve a munkáltatók feladataival. Dr. Girinyi Margit, az Egészségügyi Minisztérium osztály- vezető főorvosa az orvosi rehabilitáció időszerű kérdéseiről, valamint az egészségügyi ágazat koncepcióiról számolt be tegnap. Előadása azért is figyelemre méltó, mert az új jogszabályok értelmében az egészségügy vette át a rehabilitáció irányítását, alapvető feladatai vannak ezen a területen. A főorvosnő az egészségügy személyi felkészültségéről a következőket mondta: ma 4300 körzeti orvos, 1200 körzeti gyermekorvos és 1000 főfoglalkozású üzemorvos dolgozik Magyar- országon, munkájukat tekintélyes szakmai háttér segíti. A 93 000 kórházi ágynak mintegy fele — közvetve, vagy közvetlenül — a rehabilitációt szolgálja. A VI. ötéves terv programja szerint minden negyedik kórházban működik már rehabilitációs osztály, vagy más szakosztályhoz kapcsolódó részleg. Az állami szanatóriumi ellátást négyezer ágy biztosítja, s ehhez kapcsolódik a SZOT-tal kötött megállapodás alapján a SZOT szanatóriumaiban megvalósítható gyógykezelés. Az egészségügy alapvető célja a keresőképtelenséget megelőző grvosi tevékenység, amelyben az üzemorvosi szolgálat feladata a legjelentősebb, hiszen nemcsak a beteget ismerik, hanem annak munkahelyét, munkakörülményeit is, így véleményük megalapozott nemcsak a gyógykezelésben, hanem az üzemi káros tényezők felszámolása érdekében is. G. M. ra, társadalmi munkájára és gazdálkodó egységektől kapott segítségre - állapította meg a NEB vizsgálata. A tanácsi pénzeszközöket elsősorban azokon a településeken kell felhasználni, ahol a lakosság elöregedése miatt nem tud jelentősen hozzájárulni a településfejlesztéshez. A tanácsok feladata ezenkívül a segítség megszervezése, értelmes célok kitűzése. Ez különösen 1986- tól fontos, amikor is az életbe lépő településfejlesztési hozzájárulás mértékét a lakosság többségének kell megszavazni. Az ülés befejezéseként a két testület ajánlásokat fogadott el az együttes ülésen tárgyalt témáról, illetve a HNF és a NEB megyei testületének további együttműködéséről. etófí A három Pestőr Lassan egy éve, hogy volt egy kabaré, a Telepohár. Üj, friss csapat jelentkezett, új törekvésekkel és poénokkal, igényes előadásmóddal és ami nem kis dolog, jó humorral. Voltak persze gyöngébb pillanataik, ám ezeket szerencsésen elfeledtette a produkció egésze, lendülete. Jegyzetíró akkor holmi „újjászületésről" beszélt naivul, aztán jött megint a „bevált" rugóra járó Telepódium, és maradt minden a régiben: bágyadt, odamondogatásnak álcázott csiklandozás az engedelmesen vihorászó közönség előtt. Maradt az egyre csüg- gesztőbb összkép, ahol a jó poén, a valóban figurát teremtő színész is elszürkül és elsüly- lyed a nyúlós, unalmas masz- szában. Jegyzetíró nézi szombat este a televíziót. A kabarét. Aztán elfordul pár percre, és akkor feltűnik neki valami. Hogy nem hiányzik a látvány. Ettől zavarba jön kissé, mégis, ugye televízió, folytatja is a nézést lelkiismeretesen, aztán rájön, hogy teljesen fölösleges. Silány, fantáziátlan díszletek között (erre mondják, hogy „stilizált”?) ugyanazok az arcok, ugyanazok a fintorok, gesztusok, a Telepódium a látványt, mint humorforrást legföljebb egy testőrkalap szintjén — és szintjéig — kalkulálja bele a produkcióba. Márpedig a kép mégse utolsó hatáselem a televízióban ... Persze, ha jó a szöveg, akkor nincs szükség semmiféle „blickfangra”, ha meg rossz, nemhogy a látvány, de az atyaúristen se tud segíteni. Szombaton nem is akart, bár egy teljesen fölösleges mondat kedvéért tényleg kikukucskált az egyik festett díszletből. Az egészen zavaros bevezetőben megjelenik a három Pestőr (valahogy indokolni kell a címadó szóviccet), mint környezetvédő. De egészen tág környezetet tessék ám érteni! Mindez azért, hogy elhangozhassák: a kabaré méri a környezet, azaz közélet szennyezettségét. Ami nagyon igaz, sajnos, nem erre a kabaréra. Ez a fáradt manír-parádé ugyanis nem mért az égvilágon semmi újat. Amit mért, azt lemérték már előtte százszor. Vagyis a derék Pestőrök ismét kerestek néhány nyitott kaput és döngettek nagyokat. A jó kabaré valóban műszer s akkor igazán, ha azt jelzi a maga sajátos módján, amit már „mindenki” érez, de — például — a sajtó még nem ír meg. Szóval akkor jó, ha nemcsak észrevesz, de előbb vesz észre. Pikantériája, különleges státusa épp innen való. A már és a még közti „senkiföldién” jár, a kimondhatósáq határait kísérti. Azt a mentalitást, közvélekedést képviseli, amit a vicc, nem feltétlenül a hivatallal szemben, de előtte járva. Ha erről a szerepről lemond, és lenyúzott témákat viccel meg utólag, épp a lényege vész el. Ezért persze, nagyon igazságtalan lenne egyedül a Telepódiumot kárhoztatni, bár érdemes elgondolkodni azon, hogy például kimondhatóság tekintetében a múlt szerdai Külpolitikai fórum mennyivel előrébb járt, nem is beszélve a Tudósklub adásairól. Pedig „humorba csomagolva” több mindent elbír a nyilvánosság. Csakhogy ha gyönge a csomagolópapír és a csomagolnivaló se épp friss áru, csüggedten bontogatja a küldeményt a címzett. Hallgatom hát a televíziót, jó színészek rossz szövegekkel, még csak izzadtságszag sincs, erőfeszítésnek ugyanis semmi nyoma. Ám valami mégiscsak sikerült a Telepódiumnak. Ismét kifordítania a Karinthy- mondást, olyképpen, hogy tréfában nem ismerek humort. Parti Nagy Lajos
