Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)

1984-11-03 / 303. szám

A gyár egyik remekműve, a „Fajansz” étkezőgarnitúra Milliók - semmiből... A megújulás forrásai Zsolnay gyár: nyereségesebb, olcsóbb eljárások - értékelemzéssel Läufer László felvétele Termelés — export — szállítások Kevesebb lesz a hibridkukorica- vetőmag Rekord búzából, borsóból Nem veszít piacot a BMK Csomagolás a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát vetőmagüzemé­ben Fotó: Proksza László Gazdaságosabb szénkitermelés Komlón Januártól: három helyett egy Összevonják Zobák, Béta és Kossuth bányaüzemeket Munkahelyi, műszaki, személyi változások Talán valami jobb elneve­zést kellene találni gazdasá­gaink, vállalataink egy, eddig nem eléggé szorgalmazott közgazdasági módszerének, az értékelemzésnek ... Válla­lataink „hallották hírét”, de többnyire egyszerűen az olcsó­ságot, a takarékosságot célzó eljárásnak tartják, pedig alapvetően másról van szó . .. Hogy miről, azt a pécsi Zsolnay Porcelángyárban igyekeztünk megtudni, ők ugyanis Bara­nyában az elsők között kezdték sikerrel alkalmazni az eljárást. — Az értékelemzés nem egy­szerűen módszer, hanem szem­lélet, amit sokféle módszerrel lehet alkalmazni a gyakorlat­ban — szögezi le Mariák And­rás osztályvezető. — Három lé­nyeges vonását szeretném ki­emelni. Az első: a terméket, termelési eljárást az érték- elemzésben a gyártónak —, hogy úgy mondjam — nem a saját szemével kell néznie, ha­nem a vásárló, a felhasználó szemével, tehát egy bizonyos távlatból, mintegy „kívülről". A másik követelmény: funk­ciókban kell gondolkozni. Ez annyit jelent: fel kell tenni a kérdést, mire való az, ami ké­szül, s minden funkciót telje­sítsen, ami szükséges, de ne kí­vánjon semmiféle fölösleges befektetést. A harmadik szem­pont: a szükséges funkció tel­jesítését a lehető legkisebb költséggel kell elérni, de csak oly módon, hogy ez a haszná­lati értéket ne rontsa. Egy tri­viális példa: otthon, a televí­ziónkon általában tizenkét csatorna van, ám, mivel csak hármat-négyet használunk, a többi gyakorlatilag, értékelem­zési szempontból, fölösleges... Az értékelemzés gyakorlata náluk még akkor kezdődött, amikor a pécsi gyár még a Fi­nomkerámiaipari Művek része volt. Ekkor alakították ki a pé­csiek a Mediset nevű edény­családot, ami a kórházi étke­zést, étkeztetést volt hivatva szolgálni, és mint ilyennek, eleget kellett tenie számos új­szerű gyakorlati követelmény­nek. A folytatás részben a gyárnak azzal a törekvésével kapcsolódik össze, hogy a ha­gyományos edénygyártást megújítsák, közelítsék — meg­jelenésben, formában és ter­mészetesen árban is — a valós fogyasztói igényekhez. A má­sik fontos terület: szigetelő gyáregységük energiafelhasz­nálásának értékelemzése. Az elsővel, ami önmagában is sokféle, sokfelé ágazó, több munkacsoport munkáját igény­lő feladatot jelent, szakembe­reik lényegében arra kerestek választ, hogy a változtatásra, módosításra már amúgy is megérett edénygyártásban mi­lyen új termékekre és eljárá­sokra van szükség. Még konk­rétabban: hogyan lehet olyan háztartási edényeket gyártani, amelyek a korábbiaknál ol­csóbbak, és így új fogyasztói igényeket elégítenek ki, ám egyúttal — díszítésben, színek­ben, formában — nem marad­nak el a korábbi, míves termé­kektől. Ezzel párhuzamosan azt is vizsgálták, „kérdezték”, mi­lyen tartalékai vannak a ter­melési folyamatnak. Azaz: ho­gyan lehet egyes elemeinek kisebb-nagyobb megváltozta­tásával feltárni a gyártás úgy­nevezett „gyenge pontjait", s úgy növelni a termék értékét, hogy a költségeknél jobban nőjön a használati érték? A választ röviden összegez­hetjük: nagyrészt az érték­elemzési munka következetes alkalmazásával alakult ki a Zsolnayban a „Pompadour"- edénycsalád, amelynek első része már tavaly KÁF-emblé- mát, az idei őszi BNV-n pedig vásárdíjat kapott. Az érték- elemzés „bevetésével" több új, hasznosítható eljárást fe­deztek fel, vezettek be — töb­bek közt például az egysze­rűbb, termelékenyebb festést, a terméket láttató, megmutató zsugorfóliás csomagolást —, amelyek jelentősen csökken­tették például az anyagköltsé­get, ám egyben — nem egy esetben — sokszorosára növel­ték a termelékenységet. Csu­pán a zsugorfólia bevezeté­sével egymillióval csökkent például a csomagolás anyag- költsége. Ennél is többet ér­tek el az energiafelhasználás korszerűsítésével. Ez utóbbihoz tekintélyes befektetésre is szükség volt, ám ez — egyér­telműen kimutathatóan — két- három év alatt megtérül. Számos okos, hasznosítható tapasztalatot szereztek a Zsol­nayban persze arról is, meny­nyi mindent kell még az érték- elemzés bevezetésénél figye­lembe venni. Anélkül, hogy részletezhetnénk, csupán uta­lunk arra, hogy az értékelem­zés mindenütt alapos, komoly elhatározást és mindenekelőtt vezetői támogatást igényel, el­sősorban azért, mert minden­hez, ami „hagyományos", ér­dekek, személyes érdekek kö­tődnek. Egy adott vállalati struktúrában, szervezetben te­hát nem könnyű, de nem is le­hetetlen megtalálni azokat a pontokat, ahol az értékelem­zés célja találkozik a szerve­zet, s benne a személyek érde­keivel. A Zsolnay-gyáriak „kulcsmondata” ezzel kapcso­latban így hangzik: „Tapinta­tosan, a személyi vonatkozá­soktól eltekintve kell rávezetni az érdekeltieket arra, hogy egy- egy folyamat, eljárás újragon­dolásával többet nyernek, mint amit — esetleg — elveszíthetnek a már ismert tartalékokból.. .” Varga J. A hibridkukorica betakarítá­sát kedvezőtlen körülmények között végzi a Bólyi Mezőgaz­dasági Kombinát. Késéssel kez­dődött a munka, magas a szem és a csutka nedvesség- tartalma, meg-meghibásodnak a kombájnok, a kézi töréshez kevés a munkaerő. A megter- mékenyülés idején aszály, jég­verés érte a 4700 hektáros te­rületet, és a várt 1300 tonná­val szemben csak 1000—1100 tonna hibridkukorica-vetőmag­gal számolnak. Ha november 15-ig, a betakarítás tervezett befejezésig nem fagy, akkor jó lesz a mag minősége. — A legfontosabb, hogy a komolyabb fagyok előtt végez­zünk — mondja Túri János, a kombinát vetőmagüzemének igazgatója. — Amennyiben tartjuk a megszokott 50—60 napos betakarítási időt, elér­jük a közepesnek mondható terméseredményt, és a költsé­günk nem növekedik tovább. Magyarországon, az egyik legtekintélyesebb hibridkukori- ca-exDortőr Boly. Országos vi­szonylatban régóta a legjobb minőségű vetőmagot állítja elő. Az időjárási tényezőket te­kintve hazánkban a hibridku­korica-termesztés egyik leg­megfelelőbb területe Bara­nya megye. Megért kritikusabb helyzetet is a gazdaság, így például 1973-ban, 1974-ben, 1976-ban, 1980-ban, de akkor mindig si­került tartalékkal pótolni a ki­eső mennyiséget. Most nincs komolyabb raktári készlet, mi­vel tavaly a megszokott 4700— 4800 hektárral szemben csak 4000 hektáron termesztettek hibridkukoricát. A kombinát a mostani közepes termésátlagá­val is várhatóan a legjobbak közé kerül. Már érkeznek a megrendelések, ugyanis az ország egyes részein kisebb ho­zamokat várnak. A gazdaság ilyen helyzetben is igyekszik biztosítani a bértermeltető nyu­gat-európai partnereknek, a KGST-o>rszágoknak és a bel- böldi vevőknek a kért mennyi­séget. A szeszélyes időjárás csak a kukoricavetőmag előállítását zavarta meg. A vetőmag üzem túlteljesíti idei tervét, csaknem 50 000 tonna magot gyárt el­adásra. Borsóból mintegy 8500, búzából csaknem 18 000 ton­nát értékesítenek, ami rekord­nak számít az üzem történeté­ben. Egyébként a hektáronkénti hozam búzából 7,54, borsóból 3,86 tonna, ami szintén rekord. Borsót hat ország vásárol tő­lük, feltűnő a japán megren­delés növekedése. A búza el­sősorban Baranya, Tolna, So­mogy megyébe kerül; mór csak pár száz tonna vár elszállítás­ra. Szóját öt országba expor­tálnak, új megrendelő Francia- ország és Olaszország. A bab­nál külföldön nyomottak az árak, az itthoni kereslet ked­vezőnek ígérkezik. Az exportszállítások megfe­lelő ütemben haladnak. A bó­lyi vetőmagüzem az előállított vetőmag kétharmadát szoci­alista és tőkés országokban ér­tékesíti. Január elsejétől a Mecseki Szénbányák a komlói részme­dencéjében működő Zobák, Kossuth és Béta bányaüze­mek egyesítésével létrehozza a Komló Bányaüzemet. Az új, összevont, egységes irányítású bányaüzem megalakulása mintegy 4000 fizikai dolgozót és 550 alkalmazottat érint. A leendő üzem vezetőit október 15-én bízták meg az előkészü­leti munkák irányításával. A megbízott üzemvezető Kovács János, volt vállalati főmérnök. Vele beszélgettünk a szervezés jelenlegi állásáról. — Miért volt szükség a bá­nyaüzemek összevonására? — A három bányaüzem egy­séges irányításának gondolata már a 70-es évek végén felve­tődött. Elsősorban gazdaságos- sági és műszaki okai vannak. Az egyik talán legfontosabb, hogy a három bányaüzem föld alatti munkahelyei már össze­érnek, pontosabban Béta 1985- ben kapcsolódik Kossuth és Zobák bányákhoz. Végül is ugyanazt a széntelepet műve­lik mindhárman. Ez a sajátos­ság teszi szükségessé a feltá­rási, a szellőztetési, a szállítási és energiaellátási rendszer egységes irányítását,1 a geoló­giai adottságokhoz igazodó optimális kihasználtságot. To­vábbi cél az is, hogy a már kialakult üzemközi kapcsolato­kat bővítsük, a bányaművelést szorosabban koordinálhassuk és az eszközöket, szerszámo­kat, gépeket ésszerűbben hasznosíthassuk. Például: az eddigi három helyett egy, köz­ponti irányítású javítóbázis lesz, ahová nyilván kevesebb szerszám, javítógép kell, tehát módunk lesz kevesebbet, de jobbat vásárolni. A változás persze nem jelenti azt, hogy a volt üzemek teljesen elveszítik önállóságukat, hiszen termelé­süket továbbra is a maguk, már megszokott szervezeti rendjében folytatják. — Az összevonást követik-e személyi változások? — Az egységes irányítással elérjük, hogy a mostani három bányaüzemben párhuzamosan meglévő funkciókat, azonos vezetési, szervezési tevékeny­ségeket egyre csökkentsük. Az­az főmérnök, köhyvelő, bérel­Többen kérdezték szerkesz­tőségünktől, hogy megvaló­sul-e az a garázssor Pécsett, Lvov-Kertvárosban, a Siklósi úton, melyről korábban írtunk. Nos, mint Lovas Attilától, a városi tanács csoportvezetőjé­től megtudtuk, a közvélemény­kutatás eredményesnek bizo­nyult, így az út és a lakóterü­let között megépülnek a gará­zsok. A kiviteli tervek elkészítésé­vel a Pollack Mihály Műszaki Főiskola magasépítési intéze­tét bízták meg, melyen a Ku- bicsek Gyula, az intézet igaz­gatóhelyettese által vezetett csoport már dolgozik. Mintegy száz garázs létesítésére lesz lehetőség ezen a területen. A tervezők olyan megoldást vá­lasztanak, hogy az út felőli zajszintet is csökkentsék a dombszerűen létesülő sze­mélygépkocsi-tárolók, melyek tetején a növényzet is ezt a számolás, munkaügyi osztály és a többi — mindez egy lesz. — A felszabadult szellemi energiát milyen munkaterüle­teken kívánják hasznosítani? — Létszámhiánnyal küzdünk, ezzel a lépéssel viszont csök­kenteni tudjuk szűkös kapaci­tásunkat a műszaki fejlesztés, az üzemszervezés és a köz- gazdasági tevékenység terén. Hasonló a helyzet a fizikai dolgozóknál is, itt ugyancsak sok az azonos feladat, első­sorban a kiszolgálás területén. Az új „felállásban" szintén csak egyre lesz szükség — csil­leszámolás, -rakodás regisztrá­lása —, így a vájvégi termelés­be többeket vonhatunk be. — Vajon hogyan fogadják a változást az érintettek? — Természetesen erre is fel­készültünk. Ehhez a munkához kell a legnagyobb türelem, megértés, hiszen emberekről van szó. Van, aki megérti, van, akivel hosszasan kell elbeszél­getnünk. Hangsúlyozom: a személyi változások nem érin­tik az anyagiakat, ez nem cé­lunk. De presztízs miatti elé­gedetlenség nyilván előfordul majd . .. — Mi van még hátra az elő­készületekből? — A jövő hónap közepére mindennel elkészülünk. A hát­ralévő időben ki kell dolgoz­nunk még a központi vezetés helyetteseinek személyi feltéte­leit, számba jövő lehetőségeit, nemkülönben a középszintű vezetők kinevezését, munkakö­ri kötelességeik meghatározá­sát. Egyébként a leendő új központ munkaidőkezdése nem tér el az eddigi megszokott rendtől. A majdani Zcbák-, Béta- és Kossuth-aknákkal egyidőben mi is reggel 6 órá­tól kezdünk. — Az új rendszer mennyiben befolyásolja a további terme­lést? — A termelés csökkenését mindenképpen meg kell állí­tanunk. Ezt követően két évig szinten kívánjuk tartani, majd lehetőségeinkhez mérten fokoz­zuk az itt lévő szénvagyon fel­színre hozását - mondotta Ko­vács János megbízott üzemve­zető. célt szolgálja majd. Várhatóan 1985 tavaszán elkészülnek a kiviteli tervek, s ekkor egy kí­sérleti garázst is felépítenek. A terv ezután tanácsi testü­let elé kerül, s várhatóan mó­dosítja a végrehcjtó bizottság az ottani rendezési tervet. Ezt követően hirdetik meg majd a garázsépítést, s ekkor lesz lehetőség a jelentkezések be­nyújtására. A garázsok létesí­tése és majdani üzemelteté­sére szövetkezet fog alakulni. A tanács kérése: az építeni szándékozók addig ne érdek­lődjenek, mert ennél bővebb felvilágosítást nem tudnak ad­ni. Természetesen a fejlemé­nyekről tájékoztatni fogjuk ol­vasóinkat. R. N. HÉTVÉGE 5. Právicz L. Már készülnek a kertvárosi garázssor tervei Csuti J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom