Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)

1984-11-03 / 303. szám

Családcentrikusabb népesedéspolitikát A népesedéspolitikai teen­dőket határozta meg szeptem­ber végi ülésén a kormány. A hosszú távra szóló koncepció komplex állami és társadalmi feladatokat jelölt meg annak érdekében, hogy a jelenlegi helyzetünk kedvezőbbé váljon. A részletekről Illés Jánossal, az Országos Tervhivatal távlati tervezési főosztályának vezető­jével beszélgettünk. Először ar­ról kérdeztük, hogy milyen elő­készítő munka előzte meg a kormánydöntést? — A további népesedéspoli­tikai teendőkkel a hosszú távú tervezés egyik legfontosabb részeként 1979 óta foglalkoz­tunk intenzíven. Ekkortól szá­míthatjuk azt a helyzetfelmé­rő, -elemző, s a jövő felada­tait megjelölő tevékenységet, amelyben számos állami, tár­sadalmi szervezet is részt vett. Mint ismeretes, politikai állás- foglalás volt a kiindulóalap, mi fogalmaztuk meg a válto­zás érdekében szükséges teen­dőket, de csak azután, hogy a koncepció tervezetét megvitat­ta és kiegészítette többek kö­zött a HNF Országos Taná­csának elnöksége és a mellet­te megalakult családvédelmi tanács, a SZOT elnöksége, a KISZ KB Intéző Bizottsága, az MNOT elnöksége, a Magyar Tudományos Akadémia, a Ma­gyar Vöröskereszt országos ve­zetősége, az Állami Ifjúsági Bizottság. A javaslataikat, vé­leményüket figyelembe véve alakult ki az az előterjesztés, amelyet a kormány megvita­tott, s amely nyomán döntött a feladatokról.-» A koncepcióban nagyon hangsúlyos szerepet kap a csa­lád. Úgy tűnik, hogy nemcsak a gyermekvállalásban, gyer­meknevelésben, hanem az idő­sekkel való törődésben és az egészségesebb életmód köve­tésében is többet, illetve mást kívánnak a jövőben a csalá­doktól. — A születésszám és a ha­landósági mutatók határozzák meg alapvetően a népesedési helyzetünket. Ahhoz, hogy a születésszám növekedjen és ahhoz, hogy csökkenjen a ha­Beszélgetés Illés Jánossal, az Országos Tervhivatal távlati tervezési főosztályának vezetőjével Iálozási ráta, nem elegendő csak a több gyermek vállalá­sára ösztönözni, illetve csak egészségügyi feladatokat meg­határozni. Ismételten hangsú­lyozom, hogy komplex és hosz- szú távú teendőkről van szó, amelyeknek a központjában valóban a család áll. Az a cél, hogy mind a gyermekvállalást, gyermeknevelést, mind az idő­sek családon belüli gondozá­sát társadalmilag hasznos munkaként ismerjük el. Az eh­hez szükséges feltételeket - többek között a pénzügyieket is — az ország teherbíró­képességének figyelembevéte­lével fokozatosan kell kialakí­tanunk. Ugyanakkor el kell gondolkodnunk azon, hogy napjainkban a 30 éven felüli, de még aktív korban lévő fér­fiak halandósága, sajnos, nö­vekszik. Mérséklése, megállítá­sa és csökkentése csak rész­ben egészségügyi szakmai fel­adat. A megelőzés, vagyis az egészségkárosító szokások megváltoztatása a családokon, a személyeken is múlik. Min­denekelőtt az alkoholfogyasz­tást és a dohányzást kell hát­térbe szorítanunk. — A sokrétű és hosszú távra szóló teendők sorában élen állnak azok a feladatok, ame­lyek a születésszám kedvezőbb alakulását szolgálhatják. Mi­lyen konkrét intézkedések vár­hatók és ezek mikor lépnek életbe? — Készítettünk egy közép távú intézkedési tervet, amely rendszerbe foglalja azokat a tennivalókat, amelyeket 1990 ig fokozatosan akarunk beve­zetni. Ezek egytől-egyig olya­nok, hogy a legcsekélyebb mértékben sem sértik azokat o családtervezési jogokat, ame­lyek kialakultak, tehát nem lesz semmiféle adminisztratív szigorítás. Az ösztönzésre, a segítésre tesszük a hangsúlyt! Az intézkedések részletes - jo­gi, pénzügyi, szervezési - ki­dolgozása részben már meg­kezdődött, s egy részük beve­zetésére minden bizonnyal már a jövő évben sor kerül. Közös vonásuk, hogy az anyagi hiva­tást és a családok helyzetét segítik. így például bővíteni fogjuk a változatos foglalkoz­tatási formák skáláját. Arra akarjuk ösztönözni a munkál­tatókat, hogy több részmunka- idős, osztott munkaidejű és ru­galmas munkarendű munka- lehetőséget teremtsenek a nőknek és férfiaknak egyaránt. Valószínű, hogy még ez év vé­géig kidolgozzák az illetékesek azokat a típusmodelleket, amelyeket ajánlani fognak a munkáltatóknak. Megváltozik a gyermekgondozási segélyre jo­gosultság feltétele. A mostani napi 4 órás munkával szemben az lesz a meghatározó, hogy aki éves átlagban eléri a tör­vényes munkaidő felét, az már megkaphatja a gyest. — Azaz a gyermekgondozási dijat, amit a gyes felváltására vezetnek be? — A gyermekgondozási díjra való áttérés fokozatos lesz. Az a terv, hogy elsőként azok kapják meg, akik az egy éven aluli gyermekükkel lesznek ott­hon, s fokozatosan vezetjük be egészen hároméves korig. — A hirek szerint ez sokkal kedvezőbb lesz a jelenlegi gyesnél. — Nagyobb mértékben fogja pótolni a gyermekét otthon gondozó édesanya keresetét A munkaviszonyhoz és a mun­kabérhez kötődik, vagyis a táppénzhez hasonló módon állapítják meg. — Biztatást jelent ez a kez­dő és az - alacsony fizetésű édesanyáknak is? — Feltétlenül. Úgy tervezzük, hogy lesz majd egy minimum­határa a gyermekgondozási díjnak, amit a munkaviszony­tól és a fizetéstől függetlenül meg fognak kapni. — Mit terveznek azokkal a fiatalokkal, akik tanulás mel­lett vállalkoznak gyermekszü­lésre? — A felsőfokú oktatási intéz­mények nappali tagozatán ta­nulók a gyermekük három­éves koráig intézményesen kapják majd a gyest. Vagyis, ők is kedvezőbb helyzetbe ke­rülnek, hiszen jelenleg nem ré­szesülnek intézményes támoga­tásban, de ők nem a munka- viszonyhoz és keresethez kö­tött gyermekgondozási díjat, hanem a segélyt kapják. — Miként változik a szülési szabadság? — Négy héttel bővül,, de ezt a négy hetet csak a szülés előtt lehet kivenni, illetve or­vosi előírás alapján kötelező lesz az otthonmaradás. A lé­nyeg az, hogy ez a plusz négy hét nem vihető át a gyermek megszületését követő időszak­ra! — ígéretesnek tűnik a gyer­mekápolási táppénzzel kapcso­latos terv is. — Egyrészt azért, mert a gyermek 1-től 10 éves koráig szól majd, illetve keretjelleg­gel 250 napot jelent. Vagyis, a szülő bizonyos mértékben, szükség esetén átviheti a 250- et, illetve egy fel nem használt részét a következő évre. — Az is a célkitűzések között szerepel, hogy a családi pót­lék — a gazdasági lehetősé­geinkkel összhangban — na­gyobb mértékben járuljon hoz­zá a gyermeknevelés családi költségeihez. Mi jelent ez részletesebben? — Elsőként a három- és több gyermekes családoknál emel­kedik majd a családi pótlék. Lényegében az a törekvés, hogy ezeknél a családoknál egységes összegre emeljük a gyermekenként járó családi pótlékot. Ugyancsak a három- és több gyermekes csoládokat segíti az az elképzelés, hogy a több gyermek nevelése mel­lett csak részmunkaidőben dol­gozó édesanyák jövedelemki­esését részben pótoljuk. Szin­tén idetartozik, hogy a jövő­ben a gyermekintézmények té­rítési díjainak egységesítésére törekszünk az élelmiszernyers­anyag normákat tekintve, de differenciáltabb lesz a szociá­lis kedvezmény, amely jobban ki fogja fejezni a rászorultsá­got. — Meg lehet fogalmazni egy mondatban ezeknek az ösztön­zőknek a lényegét? — Kívánatos, hogy minél több családban szülessen meg a második, illetve a harmadik gyermek! Török Éva Tanítás után Läufer László felvételei Az alkony árnyai A z öreg rendre kaszálja a nyaralók kertjeinek füvét. Túl van mór a nyolcvanon - szívós fajta. A tulajdonosoknak mindeneset­re jól jön, mert így nyárelőn a derékmagasságúra növeke­dett fűvel a modern technika nem birkózik meg . . . Az öreg hallgatag, magá­nak való. Nem tudni, mi jár az eszében. Rég volt aratá­sok emlékén ringatja magát, vagy a holnapra gondol-e, amikor izmai már nem fog­nak engedelmeskedni? S va­jon mi lendíti inas karjait? Kedvtelés? Kényszer? Irigylésre méltó, hogy bírja erővel — mondják neki, amint átadják bérét. Lemondóan legyint: — Hát nem kéne nékem így nyűglődni... Vöt nékem szép házam, kertem. Meg szőlőm is. Csakhát a gyere­kek: ígértek azok fűt-fát. Most meg?! Hogy mindene­met nékük adtam, kiraktak egy szaletlibe. A kis nyugdí­jamat is eiszedik ... Útjuk­ban vagyok, kölönc a nyaku­kon ... Elhallgat, vizenyős tekinte­te a semmibe réved. A reg­geli nap ferde sugaraiban hosszúra nyúlik árnyéka és rádől a harmattól csillogó füvekre, melyek estére már oly fonnyadt sárgára töpö­rödnek, mint az öreg reményt- vesztett élete. Lám-lám, mivé leszünk, ha megérjük. Mivé ugyan, s ki tudja milyen az öregség? Szociológusok, gerontoló­gusok? Az orvosok? Aligha. Amit ők ismernek az élet al­konyából, az csak a megko­pott, elfáradt szervezet bio­lógiai jelzései. Tünetek, élet­jelenségek — egy állapot fel­színe. Az öregséget igazán csak az öregek ismerik. De ők szemérmesen hallgatnak. Ha mégsem —, hangjuk nem jut el sehová. Leírták őket. Már foglalkozásuk sincs — csak nyugdíjasok. Magá­nyukkal, beszűkült ereikkel, erőtlen szivükkel, reumáikkal és egyre csökkenő értékű nyugdíjaikkal — . gyakran meqalázottan és mindenképp a feleslegessé válás keserű tudatával. A tegnap még nélkülözhetetlen szakik, az aranyos tanító nénik, a szi­gorú tanár urak, a gyereke­ket fölnevelő anyák, a csa­lódért qürcölő apák, a veze­tők, a beosztottak. Ők, akik a háborúból ocsúdó orszáq romiai közt szenvedéssel épí­tettek házakat és qyárakat, hidakat emeltek és megmű­velték a kizsigerelt földeket, ők akik végül is csaknem a semmihői teremtették újra mai létünk nloDiait. Ők len­nének az eltartottak? Primitív vándorló törzsek­nél gyakran megesett, hogy elgyengült öregjeiket sorsuk­ra hagyták. Kegyetlen tör­vény, de ez jelentette a töb­biek, az életerősek túlélésé­nek lehetőségét. Mai öreg­jeink egy jelentős részének sorsa és e barbár kényszer között párhuzamot vonni túl­zás lenne. Legalábbis fizikai értelemben. Mert ugyan ki a megmondhatója mi a keser­vesebb: a test vagy a lélek éhhalála? Hogy mily kínokat rejt az álmatlan éjszakák mindent betöltő magányér­zete, az aritmiás szív, a fogyó levegő baljós jeleivel köze­lítő elmúlás félelme, a szo­rongás az orvosi várókban, a rettegés a kórházi ágyon, a filléres gondok sivár hétköz­napjai ... Senki se higgye, hogy van boldog öregség. A fizikai le­épülés még akkor is drámai korszaka az életnek, ha nem kíséri súlyosabb betegség. Mert hiába gyengül a test, meszesednek az agyi erek, a ki-kihagyó emlékezet legmé­lyén ott lebeg a vágyak, kö­tődések, ragaszkodások, sze­retetek elmondhatatlanul fi­nom érzelemszálain - a múlt. A letűnt idők halovány em­léktöredékei holtakkal és ele­venekkel, kik gyakran távo­labbra kerülnek az eltávozot­taknál is... Igen: a keser­veiben, csalódásaiban, buká­saiban is gyönyörűséges múlt — és az elkerülhetetlen bizo­nyosságában is bizonytalan jövő. Az alkony árnyai bizony keserűek, vigasztalanok — megszépíteni aligha képes bárki is. Csak elviselhetővé lehet tenni: tisztelettel, meg­becsüléssel, segítő kézzel, emberi szóval és törődéssel. V an az embernek egy sajátos és rendkívül értékes tulajdonsá­ga, melyet a szakemberek empátiának neveznek. Olyan képesség ez, amellyel valaki bele tudja magát élni a vele kapcsolatban levő másik em­ber lelkiállapotába, mintegy azonosulni képes vele. Az eb­ből fakadó cselekedetek, ma­gatartások az öregek, az el­esettek mentőövei. Ezer és egy oka annak, hogy az öre­gekkel való emberszabású törődés, eme egyéni együtt­érzésen túl, elképzelhetetlen egy társadalmi méretű em­pátia nélkül. Ám félő, hogy ettől messze vagyunk. Pedig — nemcsak öregjeinkről van szó, hanem a holnap, holnap­utáni önmagunkról, is. Amit tehát mai öregjeinkért te­szünk, későbbi önmagunkért is tesszük. S amit elmulasz­tunk,. az önmagunk alkonyá­nak keserű árnyait vetíti elénk. Búsbarna László „Negyvenesek nemzedéke” Pályázat, amelyen bárki részt vehet A nők és a családok életét, a leányok, asszonyok megvál­tozott helyzetét bemutató no­vellák alkotására meghívásos pályázatot hirdetett 20 neves író részére — a Magyar (rák Szövetségével és a Nők Lapjá­val közösen — a Magyar Nők Országos Tanácsa hazánk fel- szabadulásának 40. évforduló­ja, a párt XIII. kongresszusa és a nemzetközi nőnap 75. évfor­dulója tiszteletére. Az MNOT a Nők Lapjával együtt „Negy­venévesek nemzedéke” címmel is pályázatot hirdetett, amelyen bárki részt vehet. Népünk történelmi évforduló­jára készülve a Nőtanács szám­ba veszi: miként valósult meg országunkban a párt nőpoliti­kái határozata, a nő- és csa­ládpolitikai intézkedések sora. Az MNOT tagjai a párt- és a tömegszervezetekkel együttmű­ködve üzemekben, intézmé­nyekben előadást tartanak a felszabadulási évforduló, a pártkongresszus jelentőségé­ről. Március elején ünnepi ülé­sen méltatják majd az MNDSZ alapító tagjainak munkásságát, a nőmozgalmi aktivisták tevé­kenységét. Március 7-én a Vi­gadóban gálaesttel köszöntik a szervezet aktivistáit. HÉTVÉGE 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom