Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)

1984-11-20 / 319. szám

1984. november 20., kedd Dunántúlt Itaplo 3 Nagyszerű kísérletek Szentlőrineen Munkában az ÁFB Winter András, Gyenis Antalné és dr. Litter József a laboratóriumban Erb János felvétele Egyharmaddal csökkenthető a szójaimport Karba mid a csirketápba ? Innovációs bank és gyártó kerestetik A fehérjeimport nagy teher­tétele a magyar népgazdaság­nak. Évente dollármilliókat for­dít az ország a szója behozata­lára, nem szólva a növendék állatok — malac, csirke — ta­karmányozásához nélkülözhe­tetlen állati fehérjék, minde­nekelőtt a halliszt importjáról. Soha ennyi termelőt és tudomá­nyos kutatót nem foglalkozta­tott még az importhelyettesítő hazai fehérjeforrások felkutatá­sa, alkalmazása. A karbid reneszánszát éli. Viszonylag olcsó és könnyen hozzáférhető fehérje helyettesí­tőként eddig kizárólag a szarvasmarhánál, a juhnál al­kalmazták. A marhatápokba szóját tenni hazánkban már jó­pár éve tilos. A magas import- hányadot a baromfi és a sertés igényli. Ez év október 15-én nyilvání­tották védetté a szentlőrinci Újhelyi Imre Mezőgazdasági Szakközépiskola tanárai — Gye- nrs Antalné agrármérnök-ve­gyész, dr. Litter József agrár­mérnök, és Winter András ve­gyész — szabadalmát polikon- denzált karbamid néven. A sza­badalom ma már csak arra vár, hogy akadjon egy innovációs bank, amely a nagyüzemi gyár­tási technológia kidolgozását finanszírozza. Ezt követően azonnal megkezdődhet a nagyüzemi felhasználás a ba­romfinál, a sertésnél és a nyúl­nál. A nagy kérdés az volt, ho­gyan lehet a karbamidot úgy manipulálni, hogy az együre- gűek gyomrába kerülve a ter­mészetes növényi, állati fehér­jékhez hasonlóan viselkedjen. A karbamidnál ugyanis igen gyorsan szabadul fel az ammó­nia, ami aztán májelfajuláshoz, mérgezéshez vezet. A lényeg a késleltetés volt, amit a szarvas- marha bendőjében a baktériu­mok végeznek el, azt a barom­finál, sertésnél, nyúlnál, előze­tesen vegyi úton kell produkál­ni. Meg kellett találni azt a ka­talizátort, amelynek segítségé­vel a karbamid óriásmolekulá­vá, 25—30—35 karbamid mole­kula egyesüléséből keletkezett veqyületté, vagyis polikonden- zált karbamiddá alakul át. Sok száz kísérletet végeztek el, míg megtalálták. Az inspirációt az egészhez a véletlen adta. A hetvenes évek végén, talán 1978-ban egy ké­miaórán Winter András két kémcsövet tartott a kezében, az egyik kémcsőbe előzőleg nyers tojásfehérjét, a másikba karbamidot tett. Legnagyobb megdöbbenésére melegítés ha­tására a karbamid pontosan úgy viselkedett, mint a tojásfe­hérje. Az újabb kémcsőbe tett karbamid már ismét karbamid módra viselkedett és többet soha nem ismétlődött meg a szokatlan jelenség. — Óra után kezdtem csak töprengeni, mi lehetett abban a kémcsőben, valami szennye­zés nyilván. De az anyag tartal­mazta a katalizátort. Akkor már tudta, ha ezt meg­találja, ez a karbamidot a to­jásfehérjéhez hasonlóvá teszi. De nem is merte végiggondolni. Aztán segítséget kapott és biz­tatást. Gyenis Antalnéval ketten többszáz kémiai kísérletet vé­geztek el, amíg megtalálták azt az anyagot, ami azon a ké­miaórán egy kellően nem ki­mosott kémcső, tehát a véletlen folytán a szokatlan jelenséget előidézte. Dr. Litter József, az iskola igazgatója örömmel a két ve­gyész mellé állt. Az etetési kí­sérletek labor egerekkel már 1979-ben beindultak. Aztán patkányt, majd Bikáiról nyula- kat és ketreceket is kaptak. A Keszthelyi Egyetem baromfikí­sérleteket, állított be kontrollal. Mikor dr. Soós Gábor államtit­kár 1980-ban Szentlőrineen járt, kilátásba helyezte a mi­nisztérium támogatását. Egy­millió forintot kaptak a kísérle­tek finanszírozására. Egy tele­víziós riport után felfigyelt a NOVEX is, amelynek egy évre átadták a jogot, majd a ba­romfikísérletekbe Bábolna is bekapcsolódott. Minden állatkísérlet pozitív volt, s egyértelműen támasztot­ták alá, hogy a polikondenzált karbamid a takarmány-kon- centrátumba 30 százalékig he­lyettesítheti a szóját baromfinál éppúgy, mint a felsorolt többi állatnál. Egy kiló baromfihúst 1,20 forinttal olcsóbban állítot­tak elő, és ami a lényeg, szója- importot váltottak ki. Általános alkalmazásával évente tízmillió dollár nagyságrendű importot válthatna ki a népgazdaság. Az iskola pénze elfogyott, nincs ereje a nagyüzemi gyár­tástechnológia kidolgozásának finanszírozásához. A szellemi termék eladó, nem is drága, 150 000 forint, és mázsánként 4—5 forint a forgalmazásból, ami nem személyeket, hanem az iskolát illeti meg. Időközben új kísérletbe kezd­tek a vágóhidakon keletkező vér takarmányként történő hasz­nosítására. A vérrel tetemes mennyiségű import hallisztet, szóját lehetne helyettesíteni. A pécsi vágóhídról Bács megyébe szállítják a vért, ahol a tsz-ek elég tökéletlenül főzve haszno­sítják. Értékes anyagok mennek így tönkre, nem is szólva a szál­lítási távolság üzemanyag- és költségvonzatáról. A megoldás itt is megszüle­tett. Közönséges oltott mész — és még valami, ami a titok — hozzáadásával, plazmolízissel szétroncsolják a vértesteket, ez­által felszívódnak a kukorica­darában, amivel aranysárga színű, kellemes ízű granulátu­mot adnak. Az egyébként köny- nyen romló vér így 70-80 fokon szárítva fél évig is steril marad és közben megtartja értékes aminósav garnitúráját és mikro­elemeit. Nem szükséges főzni, 100 fokon sterilizálni. Az egy- házaskozári tsz 40 mázsát gyár­tott le kísérleti jelleggel. Ezt a fehérjeimport-pótló takarmányt minden keverőüzemmel rendel­kező tsz le tudja gyártani, olyan egyszerű a technológiá­ja. Az oltott meszet már a vá­góhídon hozzáadják, s mire a szállítmány kiér a keverőüzem­be, menet közben megtörténik a plazmoluzis, vagyis a sejt- roncsolás. Ezt a találmányt nagyüzemi etetési kísérletek még nem tá­masztották alá, mivel az iskolá­nak sem pénze, sem lehetősége nincs ezek beindítására. Ebből a takarmányból 1,5 mázsa pó­tol egy mázsa szóját. Most már csak olyan vállalkozó szellemű gazdaságokra lenne szükség, melyek fantáziát látnak a do­logban és hajlandók vállalni a nagyüzemi etetési kísérletek be­indítását baromfinál, sertésnél és hízómarhánál. — Rné — Bank a megújulás szolgálatában így lesz többcsatornás a pénzrendszerünk A jó menedzsment a legjobb technológiával felér Veszteség—nyereség arány 10 az l-hez H a egy vállalatnak valamely új elképzelése megvalósítá­sához pénzre van szüksége, saját tőkéjéhez, fejlesztési forrásához nyúl, vagy egy bankhoz fordul hitelért. Rit­kábban: idegen tőkét részvények, kötvények vagy esetleg kül­földi vegyesvállalat alapítása formájában vesz igénybe. S ha nem egyszerűen új vál­lalkozásról, hanem vállalat-ala­pításról van szó? A helyzet ak­kor is nagyjából ugyanez, a saját forrás kivételével. Sőt az újonnan alakult kisvállalatok­nak az utóbbi években egyre bővülő listája egyenest azt lát­szik bizonyítani: ha megvan az értelmes, reális cél, a tettre- kész gárda és a biztató piac, az utóbbi talán még könnyebb is... Medinvest — Transinvest — Farminvest — FILAV — NOVI- Kl— Biometod — Kerszova — Hidroexport — VÁÉV — és DÉLÉP-leányvóllalatok — VITAL Automatizálás — „Promé­theusz” —• Rubik-stúdió — Pa­rabola — „Biotechnika”: ez a korántsem teljes lista az,oké az új vállalatoké, amelyeket az utóbbi öt évben az Állami Fej­lesztési Bank segített létrehoz­ni. Megkértük dr. Gora Iván jogtanácsost, az ÁFB jogi és vállalatszervezési osztályának munkatársát, segítsen „rendet vágni” a még ennél is bővebb sorban, azaz megvilágítani a pénzintézetnek az új vállalatok létrehozásával kapcsolatos tö­rekvéseit. — Az 1971-ben a Magyar Beruházási Bankból szervezett ÁFB-nek kezdettől fogva fel­adata új vállalatok alapítását kezdeményezni — mondja. — Ezt a nyolcvanas évek elejétől szorgalmazhattuk igazán, ami­kor a reform-folyamat — töb­bek közt a társulási jog újra­szabályozásával is — lendüle­tet kapott. Bankunk „hivatal­ból” támogatója a fővállalko­zásoknak, főleg olyan területe­ken, társulások formájában, ahol gazdálkodásunk „fehér foltjai” mutatkoztak. Úgy gon­doltuk, hogy ezek — szándé­kunk szerint — képesek lesznek a fővállalkozások teljes kereszt- metszetét átfogni. Közülük na­gyon jól megy például a Kul- túrinveszt nevű cégünk, amely fővállalkozásban hoz létre ok­tatási, nevelési- és sportlétesít­ményeket. Jelentősen kivette a részét például a budapesti is­kolabővítésekből: 200 fős lét­számmal az idén 300 milliós ter­melési értéket produkál. Nem kevésbé jelentősek azonban további üzletágaik, te­vékenységi területeik. Közremű­ködtek mindenekelőtt számos innovációs szervezet, kisvállalat létrehozásában — mint például az Alkotó Ifjúság Egyesülés, amely most már korántsem csu­pán a fiatalok életképes ötle­teit karolja fel, a Novotrade Rt., amely újszerű társulási forma több szempontból is, részben, mert az ÁFB-n kívül alapítója három más jelentős pénzintézet (az, MNB Innovációs Alapja, az OTP és a Külkereskedelmi Bank), részben predig, mert alaptőkéjének mintegy a fele úgynevezett kisrészvényesektől származik, végül: mert a társu­lás tagjai valamennyien ha­zaiak. Megemlíthetem a NO- VIKI-t, a KIOSZ közreműködé­sével létrejött szervezetet, amely a kisiparosok legjobban, leg­könnyebben hasznosítható mun­káit kamatoztatja. További sajátos pénintézeti tevékenységi formák: a tőke- juttatás — többnyire alapítási tőkejuttatás — az említett inno­vációs szervezeteknek: kisban­kok létrehozása a aazdasági élet majd minden területén; vé- aül de nem utolsósorban, a leg­újabb: magyar—külföldi ve- gvesvállalatok létrehozása. Az előbbi — hogy csak na­gyon röviden jellemezzük — azt a célt szolaálja, hoqy ha pénz, hitel szükséges, lehessen vá­lasztani bank és bank között — vaavis mobilabb, reaqálóképe- sebb, ne csak egycsatornás le­gyen a bankrendszerünk. Az utóbbi jelzéséül most csak any- nyit: két svájci—magyar ve- avesvállalat mellett nemrég jött létre a VÁÉV (Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat) — Bramac kft. (Ausztria), s az ÁFB hozta tető alá az első ma- qyar—jaDÓn vegyesvállalatot is: a PoliFoam kft-t, amely úgy­nevezett térhálósított polietilén­habot fog gyártani. — A többéves munka során, miközben több tucat vállalat létrejöttét segítették, milyen általánosabb tapasztalatokat szereztek gazdaságunk megúju­lási készségéről? — kérdezem a jogtanácsost. — Mik a jó vagy rossz módszerek, tapasz­talatok? Legpozitívabb tapasztalatom az — feleli — hogy élnek az új szervezetek, mert amit csi­nálnak, az többnyire hasznos, annak van piaca. Tudjuk: ha valami nem megy, vállalataink többnyire a pénzhiányra vagy a gátló jogszabályokra hivat­koznak. Az én gyakorlatom ez­zel szemben azt mutatja, hogy a jogszabályok sokkal többre aanak lehetőséget, mint ameny- nyite élünk velük. A pénz pe­dig,^ bár valóban több kellene belőle, eddig sohasem volt szűk keresztmetszet... Azt ter­mészetesen látni kell és el kell fogadni, hogy nem minden új vállalat, illetve vállalkozás fel­tétlenül nyereséges. Más or­szágbeli tapasztalatok azt mu­tatják: a veszteségesek és a nyereségesek aránya 10 az 1- hez, vagyis tíz közül egy hoz jelentős többletet, aminek a nyeresége fedezi a vesztesége­ket. — Új cégekről lévén szó, mi­lyennek látja az indulásban az egyéniség, az egyéni kezdemé­nyezés szerepét? — Hallatlanul fontosnak. Leg­jobb cégeink, hogy úgy mond­jam, nulláról indulnak, épülnek fel — mint például a már em­lített Kultúrinveszt —, de mind­egyiknek a létrejöttében, életé­ben legdöntőbb az „iniciátor", a kezdeményező egyén szerepe. Legtöbbjüket fiatalok vezetik, rengeteg energiával, életképes ötlettel, egyéni kezdeményezés­sel. Hisznek abban, amit kita­lálnak és csinálnak, s többnyi­re maquk építik ki cégük szer­vezetét, egységeit, a szükségle­tek diktálta fejlődés természe­tes menete szerint. Egy mon­datban: a jó „menedzsment" a legjobb technológiával felér — vagv méq annál is naayobb az értéke. Sajnos, ezt nálunk se­hol sem tanítják, predig a jó vezetés, jó menedzselés — naqyrészt legalábbis — alakít­ható, tanítható... És méq valamit: az ÁFB vá­zolt törekvéseiben, munkájá­ban nincs Budapest—vidék megkülönböztetés. Partner vál­lalataik működnek Veszprém­ben, Szegeden: betéti társulá­suk Keszthelyen, kis-szövetkeze- tük Kecskeméten és Gyöngyös- solymoson ... Szívesen fogad­ják az invesztícióra méltó hasz­nos kezdeményezést, az ország­ból bárhonnan érkezzen is. Varga János Konténerrakodók között a MÁV-nál Manapság különösen megfe­szített munkát kell végeznie a MÁV-nak. Az év végi szállítási csúcs egyként próbára tesz em­bert, gépet. Kétségkívül, a leg­nagyobb energiát a mezőgaz­dasági termények szállítása kö­ti le, de emellett minden más árut is célhoz kell juttatni. A MÁV pécsi körzeti igazgatósá­ga területén dolgozó konténer­brigád munkája ugyan közvet­lenül nem kapcsolódik a me­zőgazdasághoz, de gyorsasá­guktól függ a vagonok kihasz­nálása, az állásidők minimumra való csökkentése. Hárman vannak: Kövi György autódaru kezelő, egyben a brigád vezetője, valamint Orosz Miklós és Bocskai Ferenc darukötözők. Munkájukat egy három évvel ezelőtt vásárolt 25 tonna teherbírású autódaru se­gíti. — Sajnos, a legnagyobb ba­junk az, hogy a hét végén, szombaton már nem fogadnak konténereket a vállalatok - pa­naszkodik a brigádvezető. — Ez azt jelenti számunkra, hogy a hét első felében a megelőző hét lemaradásait kell behoz­nunk, s ez gyakran igen kimerí­tő. Nagyon nagy segítséget je­lentene, ha szombaton is tud­nánk konténereket küldeni a megadott címekre, mi szívesen dolgoznánk. — Vajon mi az oka annak, hogy a vállalatok nem fogad­nak konténereket szombaton? — Biztos, hogy közrejátszik a szankcionálás aránytalansága — vélekedik Nádudvari Lajos, a konténerszolgálat vezetője. — Ugyanis a vagonos árunál az állásidő túllépése miatt kivetett kötbér 40-50 százalékkal ma­gasabb, mint a konténereknél, így nyilván a bírságnak nincs kellő visszatartó ereje.- Beszélhetünk a konténer­rakodásban, illetve szállítás­ban év végi csúcsról? — Nem olyan értelemben, mint máshol, a terményszállítás területén, de mi is érezzük az utolsó negyedév feszítő ritmu­sát. Egyébként nálunk minden negyedév végén csúcs van, a mostani utolsó, nagy konténer dömping karácsony előtt lesz, s bizony a háromtagú rakodó brigád viszi a prímet, hiszen esőben, hóban, sárban a sza­badban kell dolgozniuk. Ha nem kellene a hétvégeken áll­nunk a fogadók érdektelensége miatt, bizony könnyebb lenne nekünk is és nekik is ... Právicz L. Orosz Miklós és Bocskai Ferenc munka közben a pécsi főpálya­udvaron Fotó: Läufer László

Next

/
Oldalképek
Tartalom