Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-18 / 317. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli XU. évfolyam, 317. szám 1984. november 18., vasárnap Ára: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Szobrász alkotótábor (3. oldal) ♦ Vasárnapi magazin (4—5. oldal) Játék — haszonnal avagy: közlekedés- biztonsági vetélkedő Pécsett (3. oldal) Tartalékaink Háromszázötven közgazdász tanácskozott nemrégiben Siófokon, a Központi Statisztikai Hivatal meg mások szervezésében A tartalékok szerepe a hatékonyság növelésében címmel. Egyetemi tanárok, az Országos Tervhivatal, az Ipari Minisztérium, az Állami Fejlesztési Bank, meg más jeles intézmények vezetői álltak az előadói emelvényre, hogy kifejtsék ezzel kapcsolatos gondolataikat és javaslataikat. Ha azt mondjuk, hogy milliárdos — sőt. a távlatokban: százmilliárdos — összegekben mérhető az ilyen viták tétje, egyik-másik olvasónk netán túlzásra gondol. Pedig szó sincs ilyesmiről. Ez már akkor is kiderül, ha hozzávetőleges leltárt készítünk arról, hogy mit nevezünk napjainkban ki nem használt lehetőségeknek, adottságoknak, vagyis hogy mit értünk az oly sokat emlegetett tartalékok fogalmán? Kezdjük az energiával. Sokak előtt ismert, hogy 1979-ben még 10,7 millió tonna kőolajat használt fel az ország, az utóbbi esztendőkben pedig már csak mintegy 8,5 millió tonnát, jóllehet az 1980—83. közötti néqy évben mintegy 5 százalékkal nőtt az ország nemzeti jövedelme. A számok egybevetéséből világosan megállapítható. hogy az egységnyi ipari- mezőgazdasáqi termék előállításához ma jóval kevesebb olajra, energiára van szükséq. mint azelőtt. Ha így folytatódik, közüggyé válik — és kell is hogy váljék — nálunk az ésszerű, takarékos energiagazdálkodás. Már azért is, mert a nemzetközi összehasonlítási programok egyértelműen kimutatják, hogy még most is vagy 30 százalékkal magasabb fajlagos energiafelhasználásunk, mint sok nálunk fejlettebb és gazdagabb országé. Uqyanezt mondhatjuk az anyaggazdálkodásról is. Közhely számba megy már, hogy gépeink 30—30 százalékkal még ma is súlyosabbak mint a hasonló rendeltetésű, korszerű, nvuqati berendezéseké. Az ilyen túlsúlyos gépeket eladni is bajosabb, mint a könnyebbeket. Senkit sem vigasztalhat az a tudat, hoqy néhány esztendeje méa többet nyomtak termékeink, vagyis itt is tettünk már eavet és mást. A témával foglalkozó szakemberek egyébként már rég kimutatták, hogy minden százaléknyi anyagmegtaka- rítós 10 milliárd forint kiadástól mentesíti az orszáqot. Áttérhetünk a készletekre, amely majdnem' olyan sokat koptatott fogalommá vált, mint az anyag és energia. Sokak előtt ismert, hoqy a legtöbb nyugati gyár néhány napos raktári készlettel dolgozik, nálunk viszont — a hiánycikkek viszonylag magas száma, a szerződéses és szállítási fegyelem lazaságai meq más okok miatt — sok vállalatunk szinte hörcsög módjára halmozza fel raktárterületén az ilyen-olyan alkatrészeket, félkész árut, egyebeket. Emiatt — a KSH kimutatása szerint — 1982 végén 687 milliárd forintot tett ki a népgazdaság készletállománya, összehasonlításul nem árt tudni, hogy ugyanabban az évben 696 milliárd forint volt az ország nemzeti jövedelme, más szavakkal: ma már majdnem annyi ilyen-olyan anyag hever raktárainkban, mint amennyi egy évi munkánk haszna. Igaz uayan, hogy a készletgazdálkodás ésszerűsítésében, korszerűsítésében is elértünk már egyet és mást, de hogy mit jelentene számunkra a készletcsökkentés minden százaléka, az könnyűszerrel kiszámítható. Ezzel csak három területet ragadtunk ki az anyagi tevékenység szférájából. Nem beszéltünk még a hulladékok és másodnyersanyagok hasznosításáról (vannak országok, ahol alig marad hulladék, mert szinte mindent újra felhasználnak), nem tértünk ki arra, hogy drága, sokszor milliós értékű gépeink kevésbé vannak kihasználva az alacsony műszakszám miatt, mint például az NSZK hasonló rendeltetésű berendezései. De a „leltár" érzékeltetéséhez elég lesz talán ennyi is. Az említett leltárhoz tartozik még sok más, tonnában, kilóban és hasonlókban nem mérhető szellemi tevékenység is, mint például az ugyancsak évtizedek óta emlegetett munka- és üzemszervezés. Elképzelhető, hogy ez sem hat az újdonság erejével, dehát a tények azok tények: az Ipari Minisztérium adatai szerint azokban a gyárakban, ahol külföldi üzemszervezőket állítottak be, rövid idő alatt 20—74 százalékkal nőtt a munka termelékenysége. S vannak olyan helyek — ilyen például a vqm-ek világa —, ahol méq külföldi szervezőkre sem vnlt szükséq, a mégis ilyen látványosan megugrott a produktum. De még ezzel sem teljes a lista, hiszen épp a minap szólt arról a televízió képernyőjén az ország egyik legismertebb nagyvállalatának vezérigazgatója, hoqy véleménye szerint a szürkeállományban rejlenek a leqnagyobb tartalékok. Értve ez alatt, hogy ha a magyar mérnökök és persze munkások érdekeltebbek lesznek abban, hoqy úiítsonak, feltaláljanak, akkor több olvan találmánvt ie- ayez fel a viláq, mint például a Rubik-kocka vaqy a Caving- ton értáqító gyógyszer. Bár Vnég ezzel sem értünk a bizonyos leltár véqére, annyi talán érthetővé válik, hogy a vezető gazdaságpolitikusok miért beszélnek' oly gyakran a tartalékok mozgósításának szükségességéről. Aki áttekinti egy kicsit az előbbi listát, az meg- qyőződhet arról, hogy jövőbeni boldogulásunknak valóban ez a kulcsa. A gazdaságirányítás korszerűsítése is azt célozza, hogy ezeket a ki nem használt lehetőségeket kiaknázzuk végre. Magyar László Befejeződött a munkavédelmi országos döntő Országos döntővel ért véget szombaton az a munkavédelmi vetélkedősorozat, amelyet az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács, a SZOT, a Magyar Vöröskereszt és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa rendezett. Az országos döntőbe huszonkét — öt-öt tagból álló — brigád jutott. Az első helyet Borsod megye csapata, a Leninvárosi Tiszai Kőolajipari Vállalat szocialista brigádja szerezte meg. Jutalma ötször tízezer forintos külföldi utazási utalvány. A második díjat a Baranya megyeiek kapták. Csapatuk, az öntödei Vállalat mohácsi vasöntödéjének brigádja ötször hatezer forintos hazai utazási utalványt nyert. A harmadik helyen a Belügyminisztérium budapesti I. számú csapata végzett. Nagyüzem a terményszárítókban Befejezés előtt a kukorica betakarítása Egymást segítik a termelőszövetkezetek Már csak Szigetváron szedik a cukorrépát A szajki termelőszövetkezet tábláján a szárzúzógép a szántáshoz készíti elő a talajt. Erre a területre a jövő évre ugyancsak kukorica kerül. Erb János felvétele Magyarországra látogat a belga miniszterelnök Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására november 18- án, vasárnap hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Wilfried Martens, a Belga Királyság miniszterelnöke. Losonczi Pál befejezte indonéziai látogatását Báli nevezetességeivel ismerkedett szombaton Lo- soncri Pál, az Elnöki Tanács elnöke és kísérete. A magyar államfő és felesége a két és fél millió lakosú, a többségében muzulmán Indonéziában hindu hagyományokat őrző szigeten tett körutat. Este Báli kormányzója, Ida Bogus Mantra és felesége búcsúvacsorát adott a magyar elnöki pár és kísérete tiszteletére. Ezzel véget ért az Indonéziában tett első magyar államfői látogatás hivatalos programja; a vasárnapot pihenéssel tölti az Elnöki Tanács elnöke és kísérete, s hétfőn kezdődik az ázsiai körutazás második szakasza, amelynek során három szocialista országba vezet párt- és állami küldöttséget Losonczi Pál. Továbbra sem kedvez az időjárás Baranyában azoknak, akik az őszi terménybetakarítás megnehezült feladataival birkóznak. A mezőgazdaságban dolgozók igyekeztek minden munkavégzésre alkalmas órát kihasználni, s így elérték, hogy a munka nehezén már túl vannak. Földben az őszi kalászosok magvai, biztos fedél alatt, tárolókban van a megtermett érték nagyobb része. Már csak a kukorica nem egész egynegyede, és egy kevés cukorrépa vár betakarításra. Illetve, az őszi mélyszántásban keletkezett lemaradást kell bepótolni még a nagy tél, a tartós és kemény fagyok beállta előtt. E folyamatban lévő munkák közül a nagyüzemi gazdaságok ezen a héten is döntően a cukorrépa és a szemes kukorica betakarítására összpontosították erőiket és a rendelkezésre álló eszközöket. A hét végéig a fagyérzékeny cukorrépa kiszedését legtöbb gazdaság befejezte. Nagyobb összefüggő terület már csak a Szigetvári Állami Gazdaságban maradt, ahol 111 hektáron még a földben, és 270 hektáron már kiszedve van a répa. Dél-Dunántúl legnagyobb cukorrépa-termelő gazdaságában — ahol majdnem 1000 hektáron termelik a kaposvári gyár részére a cukornak valót, a hét folyamán már a környező termelőszö(Folytatás a 3. oldalon) Kommunista szombatot tartottak tegnap a Mecseki Szénbányák üzemeiben. Vasas-bányaüzemben több mint 200 föld alatti dolgozó állt munkába a délelőttös műszakban és igen sokan dolgoztak a Külfejtési Üzem vasas! területén is. A IV. szinten Sáfrány György csapata dolgozott Szubotity Tibor aknász segítségével. Felvételeink Dombi János, Schmidt Jenő, Friedrich József, Horváth János, Sándor János és Inhoff János szombati munkájáról készültek. Läufer László képriportja
