Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)

1984-11-12 / 311. szám

Szetharaptak a Rabat, egy Zilt és egy Moszkuicsot Megskalpolt Megtörtént, hogy meghalt a sofőr, mert bilincsként tar­totta fogva a kamion karam­boltól gyűrt karosszériája. Próbálkoztak ugyan a ha­gyományos feszitővasakkal, de hiába: későn jött a segít­ség. Miért nem használtak hegesztőpisztolyt? — kérdez­hetné valaki. Azért nem, mert egv autónál egy szikra fel­gyújthat, fe'robbanthat min­dent, s ha ez nem is követ­kezik be, a pisztolyláng he­vétől összeéghet a sérült. Jó néhány országban kita­láltak már okos, ayorsbontó szerszámokat, csakhony eze­ket drága pénzért külföldről kellene beszerezni. Szombat­helyen a MÁV-nál van egy ilyen, NSZK-ból behozott szerkezet, ami forintba átszá­molva 300 ezerért kapható. Egy házzal odébb, a szom­autók bathelyi 17. számú Volán Vállalatnál viszont négy szak­ember — Kustos József, Tóth Pál, Horváth Lajos és Tóth Kálmán összedugta a fejét s nem eredménytelenül. Megszerkesztettek env három részből álló hidraulikus gyorsvágó szerszámot. A törzsgép egy olajnyomás segítségével működő kézi­pumpa, mellyel 500 atmosz­féra nyomás állítható elő. Ehhez egy gyorscsatlakozó­val illeszthető hozzá a vágó és a feszítő szerszám. A vá­góollót 14 milliméter vastag acélrugó-lapból szabták, két szóra ívben meghajolva 120 milliméter átmérőjű kört al­kot. Tizenötezer Newton erő fejthető ki vele, ez így nyil­ván nem sokat mond, de — mint állítják — mindegyik karosszériatartó-oszlop vil­lámgyorsan elharapható vele. A feszítő szerszám nyitó tá­volsága 350 centiméter, gya­korlatilag bármilyen autóaj­tó kinyitható vele. Az aján­lott technológia a skalpolás­hoz hasonlítható, tehát az utasfülke tetejét szabdalják le általában. A mintapél­dányhoz pontos műszaki do­kumentációt készítettek és kalkuláltak is. Szerintük 35 ezer forintból előállítható mindez, főként azért, mert csak hazai — többnyire a soproni AFIT által gyártott — elemekből áll. Másfél hónappal ezelőtt bemutatót tartottak a szak­embereknek. Rába kamiont, ZIL-teherautót és Moszkvics személygépkocsit szabdaltak széjjel — percek alatt. A jelenlevő orvosok, mentősök és tűzoltók maradéktalanul elégedettek voltak, így a szombathelyi Volánnál már ott pihen a garázsban egy ilyen szerszámmal felszerelt jármű. Pihen — mert szeren­csére eddig még nem kellett használni. B. Cs KGST-szakértök a környezetvédelemről Peng ax UHSr szikrázik a peryő révé Naprakész bérelszámolást végez Számítógép vezérli a bonyhá­di Botond Cipőgyár felsőrészké­szítő szalagját. A beruházás kö­zel kilencmillió forintba került, amelyből 2,2 milliót fizetett a gyár, a többit pedig a Bőr- és Cipőipari Kutató és Fejlesztő Intézet, a Vilati és a Könnyű­ipari Alkatrészellátó Vállalat adta. A teljes egészében hazai gyártmányokból felépített kö­tetlen ütemű, félautomata ada­golásé rendszert, amelyben a diszpécser szerepét a mikropro­cesszor vette át, Magyarorszá­gon először Bonyhádon vezet­ték be. A számitógép orogramozását a technológus és a művezető végzi mindennap a gyártásra kerülő termékeknek megfelelő­en. Az új típusú rendszernek nagy szerepe van a dolaozók képesséaeinek fejlesztésében, így ugyanis egy embert több munkafolyamat ellátásával is megbízhatnak. A berendezés rendszeresen számon tartia, hogy ki hány munkafázist kénes elvégezni és ennek megfelelően látia el ci­pőfelsőrész-tűzéssel, ciozárvar- róssal. Nagy előnve még, hogv a szalaa mellett ülő asszonyok és lányok nem egyfaita munkát csinálnak, és íay egész műszak alatt folyamatosan termelhet­nek. A geo nem kérdezi meg, hogy ki miért nem dolgozik, de a munkadarabok számát rend­szeresen szómon tartja. Minden dolgozó azonosítási számot kap s annak megfelelően keresi ki a számítógép az előkészített dobozokban el­helyezett munkadarabok kö­zül a kódnak megfelelőt, s küldi a szalagon az aszta­lokhoz. Az elosztásnál így majdnem teljesen kikerülték a szubjektivitást és mindenki sa­■m jót ügyessége és szorgalma sze­rint végzi a munkáját. A változatosság mellett a számítógépes rendszer másik nagy előnye, hogy rendszeresen figyelemmel kíséri a félkész és kész termékek számát, és nap­rakész bérelszámolást végez. Hónap végén csak az összesí­tett bért kell leolvasni, s már mehet is a bérelszámolókhoz, ahol mindenki átveheti saját fi­zetését. „ Sz. K. Eldobni a szemetet, szeny- nyezni a környezetet — hosszú évekig olcsó dolognak számított. Most fizetjük ennek az árát is, amikor már a környezet meg­tisztítása, szennyeződésektől való megóvása az egyik legfőbb feladata Földünk lakóinak. A KGST keretén belül most valóságos tudományos straté­giai terveket, tervrendszereket kell kidolgozni annak érdeké­ben, hogy az erre fordítandó pénzt az ide tartozó országok hatékonyan használhassák fel. Holnaptól kezdve — mind azt dr. Hrubi László, az MTA Regi­onális Kutatóközpontja Dunán­túli Tudományos Intézetének munkatársa, a téma hazai té­mafelelőse elmondta — többek között erről, azaz a környezet- védelem közaazdasági problé­máinak kutatásairól tárgyaló KGST-szakértői ülés színhelye lesz Pécs. A szocialista orszá­gokból ma érkeznek meg azok a tudósok — többek között a világhírű szoviet Goifmann oro- fesszor — akik ezúttal az 1981- ben megkezdett közös kutatá­sok jelenlegi helyzetéről és a további feladatokról tárgyalnak — három napos tanácskozás formájában — a PAB székház­ban, az RKK Dunántúli Tudo­mányos Intézetének rendezésé­ben. A tanácskozási program keretében bolqár, csehszlovák, lenavel, NDK-beli, szoviet és magyar kutatók egyeztetik véle­ményüket és tapasztalataikat. A környezetvédelem társadalmi, közgazdasági, szervezési, jogi és pedagógiai aspektusai című kutatási programmal kapcsolat­ban. Az eddigi vizsgálatok során egyébként kiemelt szerepet ka­pott a környeztvédelmi beruhá­zások finanszírozásának kérdé­se, valamint az a túlságosan nagy ellentmondás, amely a társadalmi gyakorlat és a tu­dományosan alátámasztható kívánatos állapot között feszül. Mindezt — remélhetőleg — megfelelő megvilágításba he­lyezi majd a most kezdődő és a szerda esti — jegyzőkönyv- aláírással végződő — KGST- szakértői tanácskozás. B. K. Az acél költészete Hetessy László baranyai kovácsmester remekei A kovácsműhelyek mindig is vonzottak. A kovácsolást az egyik legszebb, míves mester­ségnek tekintem. Most itt, Bük- kösdön, Hetessy László kovács­mester műhelyében újra átél­hetem az alaktalan markáns fém, az acél metamorfózisát, amelynek során ez a külsőleg durva, belsőleg finom anyag átlényegül: falilámpa, csillár, gyertyatartó, veretes cégér, vaskapu, plasztika stb. válik belőle.- Én is az apámtól örököl­tem a szakmát, kovácsdinasztia voltunk, generációkon át apá­ról fiúra hagyományozódott nálunk a kovácsmesterség sze- retete — mondja Hetessy mes­ter. — Sajnos, édesapám korán meghalt, így én a szakmát az Eszék melletti Dárdán, egy németajkú kovácsmestertől, Kiffer Antaltól tanultam. Édes­apám hajdan a Döbrököz mel­letti Alsóleperden dolgozott, talán ezért is szeretem én min­dennél jobban a dunántúli tá­jat, dunántúli embereket. Pár évvel ezelőtt még az Országos Műemléki Felügyelőség buda­pesti központi műhelyében dolgoztam műlakatosként. Azt a munkát nagyon szerettem. Most nyugdíjasként ismét itt, Bükkösdön nyitottam műhelyt és szinte kizárólag díszitőko- vácsolással foglalkozom — részben saját, részben mások által készített — tervek alapján. — Hogyan került Budapest­re? — Miután felszabadultam, többfelé ágazott az életutam. Voltam egy ideig mozdonyve­zető is. 1949-ben tettem mes­tervizsgát kovácsolásból, 1963- ban pedig a lakatos szakmá­ból. Dolgoztam az egykori hí­res Jungfer cégnél is. Egy ideig aztán Sellye mellett bé­reltem műhelyt, később Bük­kösdön építettem egyet. Bu­dapesti munkahelyemre — egy ottani kiállításon bemutatott — munkáim alapján hívtak meg. Az OMF szakemberei megnéz­ték a MOM művelődési ház­ban rendezett kiállításomat, aztán megkérdezték, nincs-e kedvem náluk dolgozni. — A műemléki munka szigo­rú feltételeket szab a szakem­berekre. Miket csinált ott? — Főként lámpákat, kapu­kat, rácsokat és mindent, amit kellett. Most is elsősorban ilyen munkákat vállalok. Meg cégéreket. Én csináltam pél­dául a pécsi Flórián téri ha­lásztanya cégérét. Most az Aranykacsa vendéglő nagymé­retű cégérén dolgozom. Köz­ben egyedi darabokat is ké­szítek: plasztikákat, faliképe­ket, dísz- és használati tárgya­kat. Itt látok például egy gyö­nyörű barokk gyertyatartót. Ki­állítási darab. Legutóbb a bu­dapesti ipari vásáron vehettük szemügyre. Most érkezett meg a meghívó levél a következő pécsi ipari vásárra. Fotók tö­megeit lapozgatjuk. Műreme­kek egész sora tűnik fel előt­tem. Ez a budai várban, amaz az ország másik végében . . . Kár, hogy nem láthatjuk egy­szerre együtt az egész eddigi életművet. Baranyában talán érdemes volna szélesebb ka­pukat tárni ennek a nemes né­pi iparművészeti hagyomány­nak — a kerámia és a képző­művészet mellett. Hiszen itt műalkotásokról van szó. He­tessy László egyik kisplaszti­káját például Samu Géza szobrászművész vitte el Stutt­gartba és ott óriási sikert ara­tott. Ö kovácsolta — többek között — a bükkösdi kastély kapuját is. Faliképéi közül egyet a közeljövőben állít fel a bükkösdi tanács az óvoda falán. Hasonló elképzelésük van egy már kész és zsűrizésre váró kovácsoltvas felszabadu­lási emlékfallal is. Pécsett ugyancsak megannyi helye le­hetne Hetessy mester művei­nek . . . — önnek van szakmai utód­ja? — Sajnos nincs . . . Pedig még talán volna időm és al­kalmam továbbadni mindazt, amit az elmúlt évtizedekben megtanulhattam. Peng az üllő, szikrázik a pergő reve és a vidám szerszámzene mégis egy kihaló szakmát búcsúztat? Hatvan férfi küldte el fényképét a Centrumnak A „reklámember” N emrégiben pályázatot hirdetett a pécsi Centrum Áruház. Olyan férfiak jelentkezését várták, akik szívesen vállal­ják a termékeik bemutatását a pécsi városi televízióban, népszerű nevén a kábeltévé­ben. A felhívásra mintegy hat­vanon küldték el fényképü­ket, ebből hetet hívtak be a helyszíni próbára. A bemu­tatkozót október huszonkette­dikén tartották az áruház pinceklubjában. A kiválasz­tottaknak először meghatá­rozott szöveget kellett felol­vasniuk, majd szabadon be­széltek. Takácsné dr. Nemes Ibolyától, az alkalmi zsűri el­nökétől, a Centrum Áruház áruforgalmi vezetőjétől meg­tudtuk, a döntés azért esett éppen Németh Tamásra, mert nagyon szép hangorgá­nummal rendelkezik az el­maradhatatlan jó megjelenés mellett. A szabad beszélge­tés alatt kiderült, hogy mo­dora megnyerő, és ez keres­kedelmi szempontból óriási jelentőségű, hisz az árut nemcsak reklámozni, hanem elsősorban el kell adni. Azt pedig, hogy az ajánló sze­mélye mennyire fontos, nem győzzük eleget hangsúlyozni. A fiatalember 1961-ben született. Az ének-zene ta­gozatos általános iskola be­fejezése után a komlói Kun Béla Gimnáziumban tanult. A pécsi Zeneművészeti Kon­zervatórium elvégzése óta a komlói Kisegítő Iskola és Ne­velőotthonban nevelőtanár­szakoktató. Feleségével és gyermekével Komlón lakik. — Nagyon örülök, hogy si­került — mondta —, bár fog­lalkozásom távol áll a keres­kedelemtől. Úgy érzem, a Centrumnak tekintélye van. Jó érzés munkatársának len­ni. Szerencsés ötletnek tar­tom a csomagküldő szolgá­latot. Az igazat megvallva csábított a tv-szereplés le­hetősége is. — Az első szereplés után? — Érdekesnek találtam. Legfontosabbnak a beszéd- technikám tökéletesítését ér­zem. Remélem hamarosan ez sem jelent gondot. Gyakor­lásként különböző szövegeket olvasok fel hangosan. — Hogyan készül? — A szöveget megtanu­lom, hisz elsődleges szem­pont a természetesség. Cé­lom, megnyerni a nézők bi­zalmát, s hogy felkeltsem az általam bemutatott termék iránt az érdeklődésüket. Sze­retném, ha sikeresnek bizo­nyulna a Centrum csomag­küldő szolgálata. — Kitől kap segítséget? — Elsősorban az áruház vezetőitől. Munkatársként fo­gadtak, az első nehézsége­ken ők segítettek át. Szak­mai tanácsadóim a pécsi te­levízió munkatársai. Minden­ki segítőkész, hisz színvona­las reklámot akarunk. — Mikor lesz a következő árubemutató? — November utolsó hét­főjén, 26-án. Máger A. Bebesi Károly Számítógép a diszpécser

Next

/
Oldalképek
Tartalom