Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-02 / 302. szám
1984. november 2., péntek Dunántúlt Tlnnlo Még jó állapotban van... Mi lesz a sorsa? Magyar-jugoszláv árucsere-forgalmi megállapodás Vas János és Metodi Smilenski külkereskedelmi miniszterhelyettesek csütörtökön Budapesten aláírták az 1985. évi magyar— jugoszláv árucsere- és szolgáltatásforgalmi jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv árulistái csaknem 700 millió dollár értékű áru- és szolgáltatásforgalmat irányoznak elő, ami mintegy 10 százalékkal magasabb, mint az idei előirányzat. A két ország közötti árucsere 40 százaléka továbbra is a hosszúlejáratú együttműködési megállapodások és az ipari, termelési kooperációk alapján bonyolódik le. E tartós kapcsolatok jellemző területei a műtrágyagyártás, a cellulózipar és a közúti járműgyártás. Metodi Smilenskit fogadta Veress Péter külkereskedelmi miniszter Nemcsak a Sopiana érdeke Új szakmunkásképző tanműhely A szakmunkásképzés egyik fonáksága az érdekaránytalanság a szakmunkástanulóképzésben az egyes vállalatok között. Kisebbségben vannak azok, amelyeknél tanműhelyekben a tanulók gyakorlati képzése folyik, többség érdekeltsége csak annyi, hogy a már kész szakembert foglalkoztatja. A képzésük ezek számára nem kerül semmibe. Az érdekarányok kiegyenlítésére a megoldást analógiával a magyar labdarúgásban a közelmúltban bevezetett konstrukció kínálja: az ifjúsági korúak átigazolásakor megfizetendő nevelési költség. Kérdéses azonban, hogy ezt az ötletet mennyire lehetne átültetni a szakmunkásképzés gyakorlatába. A pécsi Sopiana Gépgyár a kisebbségben lévő vállalatok közé tartozik: tanműhelyében háromévenként mintegy 160 tanuló sajátítja el a szakmát, Eladó a sásáig volt Járás- bírósági épülőt A nagyközségi tanács szerotnég do nincs olég pénzo A kapun nincs ott a cédula, Sásdon mégis mindenki tudja, hogy ez az épület eladó. Az épület egyemeletes, vörös- téglás, és ma még viszonylag jó állapotban van. Csak itt- ott hiányzik az ablaküveg, csak itt-ott mállik a beázások nyomán a fal. Aki az épületet árulja: az Igazságügyi Minisztérium, hiszen ebben az épületben működött a volt sásdi járás bírósága. A járás megszűntével a bíróság is elköltözött, már egy jó éve teljesen üresen áll az épület, melyet eddig 2 millió egyszázezer forintra tartottak — ám vevő eleddig nem jelentkezett. A sásdi tanács már régóta szeretné az épületet, mégpedig kisegítő iskola és hozzá tartozó kollégium céljára — annak idején be is jelentette az igényét mind az igazságügyhöz, mind a megyei tanácshoz. Am amikor összeadták a vásárlási és felújítási, majd a későbbi üzemeltetési költségeket, fájó szívvel ugyan, de lemondtak céljaikról, pedig a kisegítő iskola és kollégium nemcsak Sásd és környékének ilyen irányú gondjain enyhített volna. A vásárlási költségen kívül ugyanis a költség- vetési üzem, 1983-as árakon, kereken 10 millióra becsülte a felújítás és átalakítás költségeit, s további 3—4 millióba került volna a központi fűtés kialakítása. A Sásdi nagyközségi közös Tanácsnak azonban évente egymilió áll rendelkezésére felújításokra és 3,5 millió fejlesztésre: érthetően nem vállalhatták, hogy hosszú évekre lekössék ezeket a pénzeket egy célra. Nem vállalhatták, mert gondolniuk kell a napközis konyha, a bölcsőde felújítására, a közintézmények „energiakiváltására" (azaz az olajtüzelés felváltására), lakásépítésre. De ha lenne is 15 millió forintjuk, akkor egy új 6 tantermes iskolát is kellene építeni előbb, a zeneiskolának helyet biztosítani stb. Kovács Sándornénak, a végrehajtó bizottság titkárának igazán szívügye a volt járásbírósági épület, s annak oktatási célú hasznosítása, de szomorúan mutatja a megyei tanács tervosztályának levelét, miszerint „a sásdi volt bíróság épületét nem kívánják megvásárolni". Hogy a tanács nem vehette meg az épületet, az Igazságügyi Minisztérium keresett volna vállalatot, szövetkezetét, amelynek eladhatja feleslegessé vált birtokát. Am ilyen cég nem jelentkezett, s ez érthető is: egy üzem kialakítása abban az épületben sokkalta többe került volna, mint tantermeké, kollégiumi szobáké. így a minisztériumban már azt fontolgatják, hogy ingyen átadják az épületet annak, aki hasznosítani kívánja — erről Csóka Lajos, a terv- és pénzügyi főosztály vezetője tájékoztatta lapunkat: „Ellehetetlenült a helyzet, szeretnénk szabadulni az épülettől, mert a minisztériumnak nincs rá szüksége. Döntés még nincs az ügyben, de egyre többen mondjuk, hogy adjuk át ingyen, mert Így csak gondot jelent nekünk is." Fischer lános, a Baranya megyei Tanács művelődési osztályának vezetője egyetért azzal, hogy az épületet iskolai célra tegyék használhatóvá, ám mivel ilyen költségek nem voltak betervezve, csak az évi pénzügyi maradványokból tudná a megyei tanács támogatni a sásdiakat. Ez pedig bizonytalan összeg évről évre, tehát csak a sásdiaknak kellene vállalni a költségek javát. A következő ötéves tervre esetleg be lehetne tervezni a volt bírósági épület iskolaikollégiumi átalakításának támogatását, akkor bizonyára a sásdiak is belevágnának —, dehát szűkös esztendőknek néz elibe az állami költségvetés. Valamennyi párt- és állami szervezet egyetért abban, hogy üresen nem maradhat ez az épület, hogy jó lenne hasznosítani, s lehetőleg oktatási célokra. Ám ennek pénzügyi háttere ma még akkor sem biztosított, ha az Igazságügyi Minisztérium ténylegesen hoz olyan döntést, hogy a korábbi 2,1 millió forintos vételárat teljesen elengedi. Az épület hasznosítását azonban nemcsak annak anyagi értéke indokolja — hiszen ma még viszonylag jó állapotban van —, hanem eszmei- erkölcsi-történelmi értéke is: ebben az épületben működött 1919-ben a megyei direktórium. B. L Párttagságának kelte: 1945 40 ★ Márton János Csak mosolyognak s mondják: mesél az öreg... Elhiszik? Nem? Ki tudja? Bemegyünk a belső műhelybe: most egy lélek sincs itt. Kollégái valahol dolgoznak, a reggel kiosztott feladatok szerint. A MÁV Épület- és Hídfenntartási Főnökség 1-es építésvezetőségének elég nagy a területe. Márton János köpcös, erős kiállású ember; fiatalon ökölvívó volt, s ez határozza meg tartását is. — Az egészségem már nem a régi — mondja, amikor hely- lyel kínál. — Játszadozik a szív is, baj van az ízületekkel is. De még bírom ... Központifűtés-szerelő, de ott van mellette a lakatos, a hegesztő szakma is. ötvenhét esztendős: éppen negyven éve párttag. A felszabadulás Budapesten érte az akkor még igencsak fiatalembert; rokoni látogatóban járt ott. A rokon, akkor már a kommunista párt tagja — nyomdász —, s kapacitálja Márton Jánost: — Most jön igazán a mi világunk: a munkások a saját kezükbe veszik az életük irányítását. Te is munkáscsaládból való vagy: köztünk a helyed, fiam ... így esett, hogy 17 éves korában mór a párttagok közé kerül, s hogy őt is „elkapja" a fényes szelek lendülete. A vasútnál helyezkedik el. — Néha, amikor idő van rá. szóba jönnek a felszabadulás utáni évek. Látom, csak mosolyognak mögöttem, s mondják: mesél az öreg ... Elhiszik? Nem? Ki tudja? Talán én sem hinnék mindent... A jelszó nyomón — „Arccal a vasút felé!" — dolgozik ő is, dolgoznak társai is. Tudjuk; a második világháború, mint ahogy nem kímélt semmit, s vasutat sem. Dolgozik a pólyák rendbehozatalán, foltozzák a felrobbantott, megolvadt váltókat, síneket, öt megyében. Főleg a Balaton mentén nagy a pusztítás ... — Akkoriban enni is alig akadt; de azért kibírtuk. Ismeri a kukorica prószát? A melaszt? A pénzt nemigen fogadták el a falusiak, úgy cseréltünk ezt-azt élelemért. Emlékszem, egyszer olyan szalonnát vittem magammal, hogy harmadnap „megmozdult" ... MADISZ-tag; itt, a fiatalok szervezetében ismeri meg a feleségét is. Műsorokat visznek a falvakba, agitálnak. ötvenkettőben a vasút területi szakszervezeti bizottságában munkatárs, majd 61-ben saját kérésére visszakerül a műhelybe. — Szeretem a munkámat, a szakmát — mondja. — Itt érzem jól magam, hát akkor mért ne ezt csináljam? Többszörös Kiváló Dolgozó, „Érdemes Vasutas", a Jubileumi Emlékérem tulajdonosa. — Elégedett ember? — Úgy mindent egybevéve, igen. Csak tudja, hogy van az; ha egy kicsit jobban szalad a szekér, az ember is többet szeretne. így van vele mindenki. Negyvenéves munkásmúlttal, három szakmával úgy ötezer forintot havonta megkeresek. Lehetne több is ... Nem panaszképpen mondom, akadnak sokan, akiknek nálamnál rosszabbul megy. Csakhát, ha látja az ember a másik oldalt is, hall azokról, akik sokkal könnyebben az ötszörösét, tízszeresét is megkeresik ennek, ha látja a pazarlást, a nemtörődömséget, szintén. — Ir az újság erről-arról, kritizál a rádió, a tv, foglalkozik a párt a visszásságokkal, aztán mégsem történik semmi. Tegnap hallgattam a rádiót, s mondják, valahol beszántják a fehérkáposztát, mert nem éri meg leszedni! Hát, ilyenkor fölmegy a pumpa! Föltolja homlokára a svájcisapkát, aztán elmosolyodik: — Néha zúgolódnak az öregek, de nem magukért. A jövőért. Nekem megélhetési gondjaim nincsenek, s általában olyanok sem, amilyenek szüleimnek voltak. Emlékszem, jegyre kaptunk kevéske kenyeret, s apám, anyám egy-egy vékonyka szelettel mentek el reggel dolgozni. A többit nekem hagyták, mondván, neked több kell. Elfacsarodik a szívem, ha eszembe jut... K. F. s csak töredékük lesz a gyár dolgozója. Az ifjú szakmunkások zömét más vállalatok „igazolják” le. Az oktatás a gyár Szalai András úti tanműhelyében folyik. Mind az épület, mind a gépparkja közel jár az elavultsághoz. Felújítása nem érdemes, a városrendezési távlati elképzelésekben jelenleg szanálásra ítélt épületként szerepel, amely helyébe majd más, a városközpont képébe sokkal jobban illő létesítmény kerül. A Sopiana Gépgyár nem kívánja feladni a szakmunkás- képzést. A jövő szakemberutánpótlása szempontjából a képzésnek nincs alternatívája. A gépgyár még gépi beruházásokról is lemond, csakhogy új, korszerűen felszerelt tanműhelyt létesíthessen. A Móra Ferenc utcai telephely kiválóan alkalmas egy ilyen beruházáshoz: a területet már nem kel! közművesíteni, a járulékos beruházások javarészt szükségtelenek, hiszen az út, a villamos és hőenergia, a víz egyaránt rendelkezésre áll. A beruházás tanulmánytervét a MEZŐBER készíti. A Sopiana Gépgyár a tervdokumentációval pályázni kíván az iparitanuló-képzés fejlesztésére létrehozott központi alap támogatásának elnyeréséért. A pályázatban azonban azt is dokumentálni kell, hogy milyen pénzforrások állnak rendelkezésre a beruházás megvalósításához. S itt bukkan fel az iparitanuló-képzésben a vállalatok érdekeltségaránytalansága, illetve egy ötlet, ami mindezt áthidalná. A Sopiana saját beruházást vállal, gépi beruházásokról is lemond a tanműhely megvalósítása érdekében, de a rendelkezésre álló anyagi források így is elégtelenek. Olyan elképzelés született, hogy szálljanak be az új tanműhelybázis építésébe anyagi eszközökkel mindazok a vállalatok, amelyeknek a vasas szakmában szükségük van szakmunkás-utánpótlásra, de a saját kereteik között nem folyik szakmunkástanulóképzés. Az új tanműhelyben biztosított lenne a gyakorlati oktatás minden feltétele, a beruházást támogató vállalatok pedig tanulmányi szerződést köthetnének az ipari tanulókkal. A fentiekből következik, hogy a terv megvalósítása javarészt azon múlik, felismerik-e közvetlen érdekeltségüket a szakmunkásképzésben más vállalatok is? Felismerik-e azt, hogy ma már — s a jövőben még kevésbé — nagyon kevés haszonnal jár a „pálya széléről", kívülállóként sopánkodni a szakmunkásképzés színvonalán. D. I. KGST orvosi műszergyártás Sopronban csütörtökön befejeződött a KGST-országok orvosi műszergyártással foglalkozó szakértőinek ülése. Az orvosi műszerek közös fejlesztéséről, gyártásáról 10 évvel ezelőtt írtak alá megállapodást a KGST-országok képviselői. Azóta évenként tartanak szakértői üléseket; a mos- tanin elsősorban a számítógépekkel vezérelt röntgendiagnosztikai berendezések kifejlesztéséről, gyártásáról tanácskoztak. Ezek a jelenleg alkalmazott készülékeknél sokkal megbízhatóbbak, s a következő években megjelennek a szocialista országok kórházaiban, egészségügyi intézményeiben. A soproni szakértői tanácskozáson egyeztették az 1990-ig érvényes fejlesztési és gyártási terveket az- orvosi műszerek gyártásában.
