Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)

1984-11-01 / 301. szám

a Dunántúlt tlaplo 1984. november 1., csütörtök Magyar vezetők részvéttávirata Őexcellenciája Giani Zail Szingh Úrnak, az Indiai Köztársaság elnökének Új Delhi: Mély megrendüléssel értesültünk Indira Gandhi miniszterelnök asszonynak, az Indiai Köztársaság kiemelkedő vezetőjének tra­gikus haláláról. Indira Gandhi sokat fáradozott országa fejlő­déséért, népének boldogulásáért, a nemzetközi megértés erősí­téséért és a világ békéjének megőrzéséért, maradandóan hoz­zájárult országaink, népeinek baráti kapcsolatainak fejlesztésé­hez, személyét hazánkban őszinte tisztelet övezi. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar kormány és népünk nevében mély részvétünket fejezzük ki Önnek, az ország kormányának és a ba­ráti India népének Indira Gandhi miniszterelnök elhunyta alkal­mából. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Osztozunk gyászukban és őszinte együttérzésünket fejezzük ki az elhunyt családjának. KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront OT főtitkára táviratban fejezte ki mély részvétét Radzsiv Gandhinak, az Indiai Nemzeti Kongresszus (I.) főtitkárának Indira Gandhi halála alkalmából. India - merénylet után Indira Gandhi kedden Orissza államban mondott beszédet. „Ha meghalok ha­zám szolgálatában, büszkén fogok távozni. Minden csepp vérem Indiát és fejlődését erő­síti majd." Szerdai halálhíre végső pecsétet tett jóslatára. Fennmaradhat-e Mahatma Gandhi és Nehru műve, amely­nek folytatását Indira Gandhi vállalta az utóbbi majdnem két évtizedben? E politika cél­ja az volt, hogy az európányi országot, a 22 szövetségi álla­mot, mintegy 700 millió lakost, legalább kétezer nyelvet és sokszázféle vallást számláló Indiát egységesen mentsék át az elmaradottság, a legsöté­tebb középkort idéző kaszt­rendszer és a nyomor múltjá­ból a gazdasági fejlettség, a tudomány és a technika és a legalább polgári jellegű de­mokrácia jövőjébe? Álom volt csak? Pedig e politika és gazda­sági álom nemegyszer tűnt már elérhető valóságnak Indiá­ban. Legutóbb 1980-ban, ami­kor a korrumpálódott, a re­ményeket eljátszó jobboldali Dzsanata-kormányzatot két­harmados többséggel buktatta ki a parlamentből a Nemzeti Kongresszus (I) Párt és Gandhi asszony ismét kormányt alakí­tott. Akkor nemcsak a köz­ponti területek hindu lakossá­ga, hanem az északi, keleti és déli államokban élő kisebbsé­gek javarésze is Gandhira sza­vazott: a szikhek, a muzulmá­nok, a kasztrendszer alján élő nincstelen milliók. Ám az Indiát feszítő ellent­mondások is az azóta eltelt időszakban értek be. India ma már szükségleteinek 90 száza­lékát saját erejéből fedezi, meghonosította a legfejlettebb iparágakat, atomerőművekkel, űrkutatási technikával rendel­kezik. A fejlesztési elképzelés magva az, hogy a „mindenből a legjobbat, legkorszerűbbet" elve lassacskán maga után húzza az egész országot. Csakhogy rövid távon ehhez képest még kiáltóbbá vált a másik oldalon a százmilliók még mindig reménytelen nyo­mora, a betegségek, a lelket — és testet - ölő megrögzött vallási előírások és ellentétek pusztító hatása. E körülmények között föl­erősödtek a „végek" elkülönü­lési törekvései. A jobb termé­szeti adottságokkal rendelkező területek, a szikhek lakta Pandzsáb, a főként muzulmá­nok lakta Asszám, vagy az alapjában hindu Andhra Pra- des polgári jólétre vergődött vezetői úgy érezték, a köz­ponti hatalom „kizsákmányol­ja” őket, az ország gazdasági sikereit belőlük „szipolyozzák ki", a másutt élő, vagy terüle­tükre menekülő nyomorgókat, éhezőket velük tartatják el - külön tehát többre mennének. Ez az év már a véres zavar­gások, sőt valóságos belhá- borúk ideje volt az említett te­rületeken. Mészáros György Kg-os pamut ágynemiíanyagok értékesítését kezdte meg a bólyj ÁFÉSZ Munkaruházati Boltja (Pécs, Alkotmány u. 14.) A garnitúrák: + 2 nagypárna + 1 kispárna + 1 huzat összevarrásához szükséges alapanyagból állnak. Ára: 273,— Ft/kg. KÉZIMUNKA ÉS IPARI FONALAK ÉRKEZTEK NAGY VÁLASZTÉKBAN A BÓLYI ÁFÉSZ SLÁGERBOLTJÁBA (Pécs, Szabadság u. 40.) ÓRA A NAGYVILÁGBAN Bonnban folytat tárgyalásokat az egyiptomi államfő. Képünkön: négy nyugat-európai országot érintő kőrútjának első állomásán Hoszni Mubarakot (középen) és feleségét a nyugatnémet fő­városban Richard von Weizsäcker államelnök fogadta. Magyar-csehszlovák tárgyalások Űrhajósok kitüntetése Konsztontyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Legfel­sőbb Tanács Elnökségének el­nöke nyújtotta át szerdán a kitüntetéseket a rekord idő­tartamú, 237 napos űrutazás három résztvevőjének: Leanyid Kizimnek, Vlagyimir Szolovjev- nek és Oleg Atykovnak. Értékelve a három kozmo­nauta munkáját. Csernyenko megállapította: a 237 napos űrrepülés bebizonyította, hogy a szovjet szakemberek és tu­dósok helyes úton haladnak a világűr kutatásában, és egyben tanúsítja, hogy milyen megbíz­ható és magas színvonalú a szovjet kozmikus technika. Az űrrepülés során tanúsított bátorságáért és hősiességéért a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­ge Leonyid Kizimet Lenin- renddel és — másodszor — a Szovjetunió Hőse címet jel­képező Aranycsillaggal, Vlagyi­mir Szolovjevet és Oleg Áty- kovot a Szovjetunió Hőse ki­tüntető címmel, az azt jelké­pező Aranycsillaggal és Le- nin-renddél tüntette ki. Szolov- jev és Atykov ezenkívül meg­kapta o Szovjetunió űrhajósa címet is. Pál Lénárd, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke és Jaromir Obzina, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság kormányának elnökhe­lyettese, a tudományos-műsza­ki és beruházásfejlesztési álla­mi bizottsóa elnöke budapes­ti tárgyalásaikon értékelték a két ország műszaki-tudomá­nyos együttműködésének eddi­gi eredményeit. Véleménycserét folytattak a következő ötéves tervidőszak feladatairól. Meg­állapították: o két ország szak­emberei a műszaki-tudomá­nyos' eavüttműködésben, s kü­lönösen az energia racionális felhasználásában, a hulladé­kok hasznosításában, az Nakaszone Joszuhiro japán miniszterelnök szerdán meg­alakította új kormányát. A 21 fős kabinetben a legtöbb tár­ca gazdát cserélt, s a kor­mánynak 1962 óta először női tagja is van. Ami a legfőbb posztokat il­leti, Abe Sintaro megmaradt a külügy-, és Takesito Noboru a pénzügyminisztérium élén. Nakaszone azonban Kató Koi- csi személyében új politikust nevezett ki a nemzetvédelmi hivatol, azaz a hadügyminisz­térium vezetőjévé. A kormány­elektronika egyes területein, a szántóföldi növények nemesí­tésében jelentős eredményeket értek el. A csehszlovák miniszterel­nök-helyettest fogadta Aczél György, az MSZMP PB tagja, a KB titkára. A Jaromir Obzina vezette csehszlovák delegáció látoga­tást tett az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztériumban, az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatalban és a Híradástechnika Szövetkezet­ben. A csehszlovák küldöttség szerdán visszautazott Prágá­ba. alakítás előtt a Liberális De­mokrata Párt és o hasonlóan konzervatív, de egy ideig el­lenzéki Új Liberális Klub meg- állopodott arról, hogy fenn­marad a köztük tizenegy hó­nappal ezelőtt létrejött par­lamenti koalíció. E megálla­podásnak megfelelően a kis párt továbbra is nyolc képvi­selővel gazdagítja az LDP parlamenti többségét, s ennek fejében a kabinetben egy mi­niszteri — mégpe-lg o mun­kaügyi — tárcához jutott. Szovjet miniszter elutazása Jefim Pavlovics Szlavszkij, a Szovjetunió középgépipari mi­nisztere, aki Kapolyi László ipari miniszter meghívására október 25—31. között ha­zánkban tartózkodott, szerdán elutazott Budapestről. Ma- 'gyarországi tartózkodása során vendéglátójával tárgyalásokat folytatott a két minisztérium együttműködésének időszerű kérdéseiről és az 1986—1990. évi népgazdasági tervek koor­dinációjával összefüggő fel­adatokról. Felkeresett több ipari létesítményt, a többi kö­zött a Paksi Atomerőmű Válla­latot is. Jefim Pavlovics Szíavszk’ijt fogadta Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára és Mar­jai József miniszterelnök-he­lyettes. Halálos közúti balosotok Kiskunfélegyháza külterületén ifjú Bednár Lajos 20 éves gépkocsiveze­tő, fülöpszállási lakos személygép­kocsijával előzés közben összeütkö­zött egy tehergépkocsival, majd a megelőzni kívánt személygépkocsi­val, s az árokba borult. A baleset következtében a személygépkocsi vezetője és utasai közül id. Bednár Lajos 44 éves gépkocsivezető, fü­löpszállási, Andrási Illés 75 éves nyugdíjas, kiskunfélegyházi és Szá­lai Sándorné 45 éves takarító, kecs­keméti lakos a helyszínen életét vesztette, ketten pedig súlyos sé­rülést szenvedtek. Cegléd külterületén Berta Imre Ferenc 36 éves gépkocsivezető, szegedi lakos szeméi ygépkocsijclval szabálytalanul előzve összeütkq/ött a vele szemben közlekedő személy- gépkocsival, majd visszatérve az út jobb oldalára egy pótkocsis teher­gépkocsival, és ismét áttérve a bal oldalra, egy másik pótkocsis teher­gépkocsival. A baleset következté­ben Berta Imre Ferenc és utasa, Gazdagné dr. Segesvári Erzsébet 35 éves kereskedelmi osztályvezető, szegedi lakos életét vesztette. Kaba külterületén Kónya Zoltán 55 éves csoportvezető, debreceni lakos személygépkocsijával Püspök­ladány irányába haladva, szabály­talanul előzött és összeütközött egy nyergesvontatóval. Egyidejűleg a személygépkocsijával Püspökladány irányából érkező Márki Miklós 43 éves építésvezető, Örkényi lakos neki­ütközött az előbbi baleset miatt lassító pótkocsis teherautónak. A két baleset következtében még 21 gépkocsi ütközött egymásnak. Szé*- mélyi sérülés nem történt. v * A sűrű köd miatt szerdán 18 órá­tól a Ferihegyi repülőtér nem tud­ta fogadni az érkező gépeket. A menetrend szerinti járatok ugyan elindultak, de zavart okozott a légi­közlekedésben, hogy a hajnali köd miatt később indult járatok nem ér­keztek vissza a köd leszállása előtt, így a Moszkvából és Tripoliból «ér­kező gép Belgrádban, a milánói já­rat Bécsben landolt, a berlini gép pedig a budapesti köd miatt el sem indult. * - ■■ ■ ------------­U j kormány Japánban Kaukázusi kalandozások (3.) Zöldellö ligetek, ízzö kövek Tbilisziből Jerevánba, az ör­mény fővárosba autózva hal­latlanul változatos tájakon ke­resztül vezet az út. Ezen a mintegy 300 kilométer hosszú­ságú útvonalon, mely érinti Azerbajdzsánt, szinte minden szépséget megtalál az ember, amit a természet nyújthat. A grúz fővárost elhagyva szelíd hegyek között kanyar- gunk, majd szinte egyik pilla­natról a másikra végtelen sík­ságon találjuk magunkat, ahol ameddig a szem ellát szőlő­ligetek zöldellnek, alma-, ba­rack-, gránátalma- és körte­fák ágai roskadoznak a bő ter­méstől, dohánylevelek szívják magukba a tűző nap melegéi, számunkra ismeretlen gyümöl­csök, így például a fanyar ízű karaljok és az édes hurma érik. Azerbajdzsánba érve a kép változatlan, majd lassan sivatagi jellegűvé formálódik a vidék, ritkul a növényzet. Az úton az autók között öszvérek baktatnak, s ameddig a szem ellát, homok és homok ... Ismét változik a táj, egyre több gyér növényzetű domb és hegy tűnik fel, s az út szélén egy tábla orosz és örmény nyelven: „Köszöntjük az ör­mény Szocialista Szovjet Köz­társaság területén”. Ezután egyre több a feny­ves, az út pedig mind maga­sabbra kapaszkodik. Autóbusz- vezetőnk nagy rutinnal és ügyességgel kormányozza jár­művét a hajtűkanyarokban, s szinte félpercenként dudál. Nem ok nélkül, hisz a belát­hatatlan szerpentineken követ, cementet szállító KRAZ és KAMAZ teherautók száguldoz­nak. Ekkor kapunk először íze­lítőt az örmény autóvezetési stílusról, mely nem hiszem, hogy bármelyik ország szoká­saihoz hasonlítható ... A Kaukázus másik arcát is­merjük meg útban Dilizsán fe­lé: a szikrázó napsütésben, majd háromezer méteres ma­gasságban fenséges a vidék, élénkzöldek az erdők, a völ­gyekben a házak kis pontok­nak tűnnek. Az ásványvizeiről híres Dilizsán után lefelé me­gyünk, s lassan feltűnik a Sze- ván-tó, mely 1914 méteres ten­gerszint feletti magasságban kéklik-zöldell a sárgásbarna, kopár hegyek között. A világ egyik legnagyobb hegyi tavá­ról méltán mondta Gorkij, hogy „egy karéj ég idelenn a földön". A Balatonnál kétszer nagyobb tó valóban csodála­tos, bár fürdésre nemigen al­kalmas, mert vize rendkívül hi­A Kaukázus másik „arca” deg. Ellenben igazi horgász­paradicsom; partján rengeteg pecás figyelte az úszókat, nem is eredménytelenül, hisz jóko­ra pisztrángok akadtak ho­rogra. A Szeván-tó még arról is híres, hogy hatalmas erő­művet működtetnek vizével, s a tóba nyúló félszigeten a IX. században épült fekete kolos­tor található. Nehezen veszünk búcsút et­től a varázslatos vidéktől, s útunkat folytatjuk az innen hatvan kilométerre lévő Jere­ván felé. A sárgán szikrázó hegyek között szinte izzanak a vulkanikus kőzetek, melyeknek bőviben van Örményország. Tajtékkővel például képes len­ne ellátni az egész, tufával a fél világot, de gipsz-, bazalt- és márványkincsei is jelentő­sek. Rengeteg a kősó is, az 1970-es évek elején feltárt készletek fedeznék a földke­rekség kétszáz éves szükségle­tét. Az utak szélén betonból védőkorlátokat építettek, hogy a magasból lezúduló tonnás kövek ne veszélyeztessék a közlekedést. A hegyek sok he­lyütt ráhajlanak az útra, olda­luk feketéllik az obszidiántól, mely hirtelen hűléstől üvege­sen megmerevedett láva, vö­rösük a tufától, melynek épí­tészeti felhasználásáról lesz alkalmunk meggyőződni Jere­vánban. Roszprim Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom