Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)

1984-11-05 / 305. szám

Számítanak a számíttatőkra Jugoszláv fotók Kiskerttulajdonosoküak - szaktanáccsal Újabb, nagy teljesítményű számítógépet állítanak üzembe a pécsi és a zalaegerszegi SZUV-köz- pontban. — Képünkön: adatfeldolgozás a pécsi központban Nagyatádon Tavaly a nagyatádi fotósok mintegy 100 alkotását mutat­ták be Kaproncán, most pedig a kaproncai fotó- és filmklub Nagyatádon mutatkozik be. A szomszédos jugoszláviai határ­menti kisvárosból 12 fotósnak mintegy 100 képét állították ki a Gábor Andor városi Műve­lődési Központban. Az 1968- ban alakult kaproncai fotó- és filmklub jelentős szerepet játszik a jugoszláv fotós élet­ben, tagjai számos hazai és nemzetközi kiállításon vettek részt és érdemeltek ki díjakat. Az ünnepélyes megnyitón, amelyre szombaton délután ke­rült sor, a jugoszláviai fotósok népes küldöttséggel vettek részt. A kiállítás november 18- ig tekinthető meg. D. S. Növényambulancia Budapesten Az országban elsőként Buda­pesten nyílt növényegészség­ügyi bolt. Az érdeklődő kor­szerűen felszerelt laboratórium­ba lép, a polcokon több kötet­nyi szakkönyvtár. Növényvédel­mi szakmérnök fogadja a ta­nácsokért jövőket. Sokan fel­keresik, akik eddig csak a szomszéd tapasztalataira ha­gyatkozhattak vagy maguk pró­báltak ki különböző módsze­reket. A MÉM Növényegészség­ügyi Szolgáltató Leányvállalat üzletének megnyitójával vár­hatóan kevesebb lesz a nö­vényvédőszerek okozta mérge­zés, nem csökkenni, hanem növekedni fog a kistermelők Számítástech n ika Dél-Dunántúlon Pécsett szerelik, Zalaegerszegen már próbálják az új gépet Számít a SZÖV a számítta- tókra: kötvényeket bocsátott ki a napokban, hogy korszerűsít­se tevékenységét. Mert mi volt régebben? A vállalatoknál árkus papírokra rótták az adminisztrátorok a számok garmadáját, amikor aztán összegyűlt annyi, hogy a nagy számítógépeknek ne csak a fél fogára legyen elég, hanem egy kis ideig elbíbe­lődjön vele, nos akkor meg­bízták János bácsit, a kézbesí­tőt, hogy ballagjon át a SZÜV- höz (egy-két utcát, egy-két ke­rületet, egy-két települést, me­gyét). s vigye magával a papí­rokat. János bácsi bőröndbe rakta a számoszlopokat tartalmazó árkusíveket, átballagott, ott le­adta, s amikor aztán a számí­tógép néhány perc alatt vég­zett az adatok feldolgozásá­val, már egészen könnyedén ment vissza vállalatához János bácsi, már csak azt a néhány ívet vitte vissza, amit a szá­mítógép kiköpött magából. Ez a módszer a kötegelt módszer, s nem nehéz kitalálni, hogy miért. Ennél fejlettebb valamivel, amikor az adatok tömegét a számíttató vállalat kezdi el fel­dolgozni — mondjuk mikroszá­mítógépeken, s néhány magnó- kazettát kell csak átvinnie Já­nos bácsinak valamelyik me­gyei SZÜV-központba — de még ez, az ún. osztott rend­szer sem az igazi. Megoldást az interaktív adatfeldolgozás jelent: a vállalati mikroszámí­tógépek telefonvonalon keresz­tül kapcsolódnak a SZÜV nagy számítógépeihez: így közvetlen, naprakész információhoz jut­hatnak. Nos, hát ezért hogy a KSH — Számítástechnikai és ügyvi­telszervező Vállalat évi 15 szá­zalékos kamatra, 6 éves lejá­ratra 50, 100 és 500 ezer fo­rintos névértékben kötvényeket bocsátott ki - közületek, vál­lalatok, szövetkezetek - jogi személyek részére. Korszerű mikroszámítógép-park kialakí­tására, s a nagyszámítógépek­hez való csatlakozás megte­remtésére használják a kötvé­nyekből befolyó pénzt. S hogy ezeknek a korszerű, nagy igényeknek megfelelje­nek, maguk is beruháznak: a pécsi SZüV-központban pél­dául a múlt héten kezdték sze­relni a nagy teljesítményű Siemens számítógépet, Zala­egerszegen, pedig a napok­ban próbálják ki az ugyan­ilyen, már beszerelt számító­gépet. Ha a „füstpróba" sike­res, azonnal kezd az új gép, hiszen a 10 éves írisz—50-es már alig győzi a sok számol- nivalót. (Füstpróba: ha az ösz- szeszerelt, bekapcsolt gép nem füstöl, s még számítani is haj­landó, akkor minden rendben van.) A legrégibb vidéki SZÜV- központ a pécsi. Éppen húsz évvel ezelőtt hozták létre, s Baranya számítástechnikai igé­nyeinek felét képes kielégíte­ni — beleértve a vállalatok sa­ját számítási kapacitását is. Az eleve bérmunkavállalatként alakult SZÜV ma már nincs egyedül a piacon, Pécsett pél­dául éppen a napokban ala­kult egy közös vállalat bérszá­mításra — tanácsi fennható­sággal. Dél-Dunántúlon az egyik legfiatalabb SZÜV-központ az 1980-ban alakult szekszár­di, amely egy R-35-ös nagy számítógéppel kielégíti a tol­nai igényeket. Partnereiket ők is — ahogy a többi megyei köz­pont is — a jelenlegi „köte­gelt” feldolgozásról az „osz­tott”, illetve az interaktív fel­dolgozás átvételére biztatják, s mind több helyen ismerik fel ennek jelentőségét. Egyre több — de még nem elég helyen! Dél-Dunántúl négy megyéjének talán általá­nosítható tapasztalata, hogy sok helyütt azt hiszik, néhány Commodore vagy más szemé­lyi számítógép beszerzésével megoldhatják egyre inkább „nyereségbevágó” gondjaikat. Ez még a számítástechnika iránti lelkesedés stádiuma. Ezt követi majd a megdöbbenésé: a személyi számítógépektől re­méltek nem valósulnak meg — csalódás következik. Ám hogy kiábrándulás ne, arra a SZÜV- központok törekednek: tanfo­lyamokkal, rendezvényekkel, bemutatókkal majd tanács­adással, bérletezéssel, együtt­működéssel, feladatmegosztás­sal alakítják a számítástechni­ka valóban hatékony és jöve­delmező útjait. A múlt héten éppen Pécsett volt konferencia, melyen a mikrószámítógépek alkalmazásától kezdve, az osz­tott feldolgozásos módszerek továbbfejlesztési lehetőségein át az interaktív feladat-rend­szerek ismertetéséig terjedtek az előadások témája. B. L. Sport? Hobbi? Technika? Vönöczky tanár úr hajói Hatszoros Európa-bajnok a PMMF adjunktusa Vönöczky András a rádiótávirányítós DM-modellel Fotó: Lauer Györgyi Kertváros egyik toronyházá­nak a tetején van egy kis mű­hely. Európa-bajnokságot nyert kecses hajótestek sorakoznak a falán. A falakon, fiókokban, szekrényekben finom szerszá­mok, becses fa- és fémanya­gok. Az V. emeleti lakás vit­rinjeiből szinte kitüremlenek már az érmek, serlegek. Vö­nöczky András, a 75 éves ma­gyar modellezősport egyik ki­emelkedő egyénisége, eddig hatszor nyert Európa-bajnoksá­got és ugyanennyiszer volt „Baranya legjobb sportolója” az MHSZ-sportágakban. Van egy világbajnoksági ezüstje, 12 magyar bajnoksági aranyérme és legalább húsz magyar baj­noksági ezüstje is. A legbüsz­kébb azonban talán arra a ki­csinyke éremre, amit, mint a PVSK sízője nyert. Ma is aktív síző. Telente a családjával együtt komoly túrákat tesz a hegyekben. A hajómodellezést Vönöczky András mérnökként, a PMMF adjunktusaként űzi. Modelljei tehát mérnöki, konstruktőri pro­duktumok és nem játékszerek. A sport mindebben — az épí­tésen túl, ami modellként ál­talában 100 óra — a mindenko­ri sebességi rekordok meghala­dása. Ez pedig idegtépő ver­senyzésből, jó formából és ter­mészetesen szerencséből tevő­dik össze. Ha a hobbi puszta (bár értelmes) időtöltés, akkor a versenyszerű hajómodellezés jóval több annál. És a rekor­dok? A tudományos-műszaki fejlődés ilyen téren integráló­dik a leggyorsabban, tehát, ami itt műszaki megoldások te­kintetében ma jó, az holnap már avult lesz. Vönöczky And­rás gyakorlata: ha egy-egy modelljével megnyert valami­lyen nagy versenyt, publikálja a hajó tervrajzát. A következő versenyen aztán legalább húsz hasonló hajó fut egymás után... — 1958 óta modellezek — mondja. — Akkor mindez me­rőben más volt: a játékos jel­leg és a bőséges anyagválasz­ték jellemezte sportágunkat. Ma próbáljon egy úttörő — a kereskedelemben — anyagot szerezni... Az eredménycentri- kusság háttérbe szorította a já­tékos jelleget is. így én a jelen­legi helyzetben a saját legna­gyobb eredményemnek nem azt tekintem, amit a vitrinben lát, hanem azt, hogy mindennek el­lenére van utánpótlásunk. Van­nak kiemelkedő tehetségű fia­taljaink, akik egyre-másra nye­rik az ifjúsági Európa-bajnok- ságokat. A legújabb: teljesen átállok a rádióval irányított ha­jókra . . . Kis hajócsoda van előttünk egy furcsa állványon. Rádióra mozgatja mindenét. — Gon­dolom, a versenyzőnek úgy kell értenie a vitorlázáshoz, mint egy profinak ... — jegy­zem meg. — Pontosan. Én egyébként vitorlázom is. Amikor Pécsett és környékén még csak a Ba- lokány-tó létezett, engem már akkor vonzottak a vizek és a hajók. Hogy miért éppen a vi­torlázást választottam? — Nem szeretem a zajt. Bebesi K. Ismeri a borsos kalácsot 7 Tegnap reggel bajai és környékbeli ételekről hallot­tunk a rádióban. A minőségi ellenőrök ezúttal az észak­bácskaiak voltak, a többi hall­gatónak egyetlen feladata lett: nagyokat nyelni. Ám Kondor Katalin műsorvezető szerint: — Annyi receptet kaptam, hogy nem fért be a műsorba. Nemcsak a híres Sobri Jóska, vagyis Farkas József nagyba­racskai bárkamester, nemcsak a bajai pecások, hanem egy szakácskönyvre elegendő ma­gán szakácsmester is segített. Én legjobban talán a Bács- hús Vállalatnak örültem. Egy élelmiszeripari nagyüzem, ahol ügyelnek rá: ne legyen az áruból tömegcikk, hanem nagyüzemi körülmények között is megmaradjon az eredeti házi jelleg. Képzelje, házire- cept-versenyeket szerveznek a Csukapörkölt HDN-közvetítéssel Házirecept-verseny szakmunkástanulóknak húsipari szakmunkásoknak!... — Ismeri a bátai csukapör­költet? — Nem! — És a szeremlei borsos kalácsot? — Nem! De ha megüzen­né... íme tehát Kondor Katának és a HDN olvasóinak, két HDN-közvetítésű ételremek. Előbb azonban kéretik a bá- taiaknak nem megsértődni, mert Báta — nem közigazga­tás, hanem néprajz dolgában — kicsit azonos Észak-Bács- kával. Hasonlóan a néprajzi rokonfalvakhoz, Öcsényhez, Szeremléhez, Sárpilishez vagy Érsekcsanádhoz. Tehát: a megtisztított csu­kát jó sűrűn beirdaljuk, hogy a dühítő ipszilon alakú szál­kák, ha egy mód van rá, rö­vidüljenek meg. Következik a feldarabolás, 5 centisre. A fe­je — az a recés fogsorú — maradhat, de ijedős vendég­nek ne merjük majd a tá­nyérjára, mert róla álmodik. Zsíros paprikás bő lében megfőzzük, mivel a csuka szá­raz hal. Végezetül, stílusosan, csak frissen sült, még meleg, puha, bátai házikenyérrel megesszük. Kanállal! Szeremle? — Finom kelt tésztát olyan formára és ak­kora karikába kerekítünk, mint a parasztasszonyok feje- búbján a karika, hogy a ko­sár le ne essék a fejükről: vagy 6 centi vastag tésztájú, 15 centi átmérőiű karikákba. Még melegen picit zsíros — és őrölt borssal meghintett — meleg tejföllel bőven leönt­jük. Utáng már csak egy fel­adat van hátra: enni. Jobb emberek jóelőre az asztalláb mellé állítanak egy üveg — na jó, kettő! — vaskúti ka­darkát, csupán hogy a meleg kalács meg ne feküdje a gyomrukat. Mert az meaint- csak nem lenne stílusos Bács­kában. Földessy Dénes kertjeiben a termésátlag, és egyre szebb gyümölcsöket, zöldségféléket szedhetnek. Az új üzlethálózat kialaku­lásáról, megszületésének okai­ról és a továbblépés lehetősé­geiről kérdeztük Kovács Viktor megbízott igazgatót ai Fehér­vári út 67/a szám alatt talál­ható boltban. — Magyarországon egymil­lió-háromszázezer ember fog­lalkozik hobbikerttel. Ezek a kisgazdaságok jelentősen segí­tik az ország zöldség- és gyü­mölcsellátását, sőt exportra is termelnek. Új üzletünk meg­nyitásánál is ez vezérelt ben­nünket, s hogy minél több jó minőségű áru kerüljön a hazai és külföldi piacokra. Eddig is adtak hellyel-közzel szaktaná­csokat a HERMÉSZ és áfész boltjaiban, de sokszor előfor­dult, hogy az ott dolgozók a szakértelem és a megfelelő fel­szerelés hiánya miatt rosszul ismerték fel a betegségeket. — Egy hónapja tartunk nyit­va, és azóta már több mint háromszázan kerestek fel ben­nünket. Pozsonyból is érkeztek kiskerttulajdonosok, akik tőlünk kértek szaktanácsot. A kisgaz­daságok tulajdonosai a kör­nyékről és vidékről is ideutaz­tak, nagy hátizsákokban hozva magukkal saját és a szomszé­dok kertjéből a mintákat. A helyszíni szaktanácsadás mellett a bolt dolgozói vállal­ják azt is, hogy kimennek a kiskertekbe és ott állapítják meg a gyümölcsfák, zöldség­féleségek betegségeit, a fertő­zések okait. A nehezen meg­állapítható betegségeknél nemcsak „labortenyésztést", hanem üvegházi vizsgálatokat is végeznek. Szabályos receptet írnak fel ezután a védekezés módszereire. Munkájukat segí­ti a: közelükben lévő Növény­védő és Agrokémiai Központ, amelynek részeként működnek. Sz. K. A DN számítás­technikai versenyének győztesei A Dunántúli Napló Szerkesz­tőségének I. számítástechnikai versenye szombaton, a pécsi döntővel véget ért. Négy megye — Baranya, Somogy, Tolna és Zala — középiskolásai közül a 14 legjobb mérte össze erejét és tudását. A döntő résztvevőinek névso­ra: a zalaegerszegi Zrínyi Gim­náziumból Lendvai Balázs, Var­ga Tamás, Tóth László, Kintli Lajos, Schrettner Lajos, a mo­hácsi Marek Szakközépiskolá­ból Molnár Ákos és Csóka Jó­zsef, a keszthelyi Vajda János Gimnáziumból Kiss Zalán, a ta­mási Béri Balogh Ádám Gimná­ziumból Schneidler József, a siklósi Táncsics Gimnáziumból Kaszás Attila, a pécsi Pollack Mihály Építőipari Szakközépis­kolából Dalmann Péter, a Leö- wey Gimnáziumból Uherkovich Péter, a Nagy Lajos Gimná­ziumból Tímár András, a marcali Lady Gimnáziumból pedig Hor- gosi Gábor érkezett. Az ered­ményhirdetéskor Mitzki Ervin, la­punk főszerkesztője adta át az értékes díjakat: a legjobbak személyi számítógépeket kap­tak. Az első hét helyezett sor­rendje: Uherkovich Péter, Tímár András, Tóth László, Schneidler József, Lendvai Balázs, Schrett­ner Lajos és Molnár Ákos. A legtöbb versenyzőt felvo­nultató zalaegerszegi Zrínyi Gimnázium és a győztes ver­senyző iskolája — a pécsi Leö- wey Klára Gimnázium — a MOM külön ajándékát egy-egy igen értékes, számítógéphez kapcsolható úgynevezett külső mágneslemezes tárolót kapott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom