Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)

1984-10-11 / 280. szám

1984. október 11., csütörtök Dunántúlt napló 3 Üj uezetök az egyetemeken Rektorhelyettes: dr. Bélyácz Iván Tizennegyedik tanévét kezdte idén dr. Bélyácz Iván, a Janus Pannonius Tudo­mányegyetem közgazdasági karának docense, rektorhe­lyettes- 1971-ben végzett Bu­dapesten. Amióta Pécsett megindult a közgazdaságtu­dományi kar, itt tanít. Fiatal­emberként került a felelős állami tisztségbe: tizenöt év­vel ezelőtt még diák volt. — A hatvanas évek máso­dik felében voltam egyetemi hallgató, s a világképem ki­alakulását a maitól eltérő környezet befolyásolta. Na­gyon érzékenyen reagáltunk a világ, a környezet változá­saira. Úgy érzem, a mai diá­kok is nagyon érzékenyek, érdeklődnek saját környeze­tük iránt. Felfogásuk annyi­ban más, hogy mi még elfo­gadtuk a készen kapott ma­gyarázatokat, sokkal tolerán- sa"bbak voltunk a felnőtt ge­nerációval, a mostaniak lé­nyegesen kritikusabbak. Ezek az évek biztosan jóval keve­sebb reménykedéssel tölthe­tik el a fiatalokat. Én opti­mista vagyok, úgy érzem. hogy ki fogunk lábalni ebből a hullámvölgyből. — A szerényebb gazdasági lehetőségeket hogyan érzé­keli az egyetemi oktató? — Azt hiszem, hogy ami az előadóban és a szemináriu­mi termekben elhangzik, nincs kitéve konjunkturális hullámzásoknak. Nem áll fenn annak a veszélye, hogy csak a mindig meglévő jól vagy rosszat magyarázzuk, azt hiszem, hogy a közgaz­dászok gondolkodása átvitel a hullámhegyeken-völgye- ken. Bélyácz Iván munkáiban a gazdaságunkban jelentkező beruházási feszültségekkel és az állóeszköz-állomány korszerűsítésével foglalkozik. Kandidátusi dolgozatában a beruházások tekintetében a hiányról, a beruházási szán­dékok és lehetőségek tartós eltéréséről, a keresleti túl­súlyos beruházási piacról ad képet. Munkáiban a gazda­ság egyik legfontosabb el­lentmondását, a működés és az irányítás feszültségeit érinti- Körvonalazza a pazar­lás okait, s megállapítja, hogy az irányítás alapfelfo­gása módosítást kíván. „A be­ruházási feszültségekről és az állóeszköz-korszerűsítési folyamatról” című kandidá­tusi dolgozatát harminckét évesen védte meg. J — A felsőoktatási intézmé­nyek oktatói sok helyütt vesz­nek részt külső megbízásos munkákban is, s az ebből származó jövedelem hasznos mind az egyén, mind az in­tézmény szármára. Hogyan alakult ez a karon az utóbbi években? — A vállalatok költségér­zékenysége ezen a területen fokozódott, illetve, hogy pon­tos legyek, a nyolcvanas évek elején megváltozott en­nek a külső munkavállalás­nak a szabályozása. Nagy­mértékben megemelkedtek az állami adók, s a vállalási összegeknek is ennek ará­nyában kellett volna megvál­tozniuk, hogy változatlan maradjon az érdekeltség. Ez nem következett be, s érdek­telenséget vont maga után. — Térjünk vissza személye­sebb területekre, pályafutá­sára. Fiatalon lett egyetemi docens, kandidátus, ez évtől pedig magas állami pozíciót tölt be. — Amióta az egyetemen vagyok, mindig nagyon sok bizalmat s megbízatást kap­tam, a szakmai munkában pedig sok örömömet leltem. Mostani területemen az egyetemért annyit tudok ten­ni, amennyit a pénzügyi ke­retek lehetővé tesznek, a meglévő anyagi eszközök mind racionálisabb felhasz­nálásával. Csefkó Judit Két kórus — két külföldi utazás JPTE vegyeskar: Weimar A weimari Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola meghívásá­ra egyhetes turnén vett részt a Német Demokratikus Köztár­saságban Tillai Aurél Liszt-dí­jas karnagy vezetésével a Ja­nus Pannonius Tudományegye­tem vegyeskórusa. A hét nap alatt felléptek Erfurtban, Eise- nachban és Weimarban. ízelí­tőt adtak a magyarországi kó­rusművészet legújabb alkotásai­ból és a már klasszikusnak szá­mító Bartók- és Kodály-művek­ből. Erfurti koncertjükön együtt énekelték a weimari kórussal magyar nyelven Kodály Zoltán Esti dalát. A történelmi emlék­helyeken és Weimarban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisko­lán adott hangversenyeikkel nagy sikert arattak. A JPTE vegyeskara több mint húszéves múltra tekint visszaT Az énekkari tagok között csak egy-kettő nem énekszakos, ezért a kórust jó értelemben véve profinak is lehet tekinteni. Négy év alatt áttekintést kap­nak a nagy stíluskorszakokból, s egy-egy nagyobb oratóriumot is megtanulhatnak, ugyanis nemcsak művészeti, hanem pedagógiai céljai is vannak a kórus műsorválasztásának. Több fesztiválon és külföldi turnén vesznek részt minden évben. A weimari énekkarral is a Kodály- centenárium alkalmából tartott kórusfesztiválon ismerkedtek össze, ahol mind a két kórus első helyezést ért el. A weimari Zeneművészeti Fő­iskolát Liszt Ferenc kezdemé­nyezésére alapították. Eleinte csak zenészeket képeztek, ké­sőbb megkezdődött a magán­énekesek, zenetanárok és a modern hangszerek oktatása is, valamint karmestereket is ké­peznek. A kórus ennek része lett az évek alatt, ugyanis egy dalkörből alakult át kamara­kórussá. Magyarországon is többször jártak már, többek kö­zött Debrecenben, Kecskemé­ten, Pécsett, legutóbb az idei nemzetközi kamarakórus-feszti- válon. A pécsi kórus mostani turné­ján a vendéglátók megismer­tették a magyar fiatalokat a zeneművészeti főiskola képzési és oktatási rendszerével, kirán­dulásokat szerveztek részükre a környék nevezetességeihez, mint Eisenachban, a Wartburg- várába, Bach-házába, valamint Weimarban Goethe lakhelyére és nyári lakjába. A baráti találkozón fogadta a kórus vezetőit Diethelm Mül- ler-Nilsson, a főiskola rektora is. Elismerően szólt a pécsi kó­rus művészi színvonaláról. Töb­bek között elmondta még: — Pécset nagyon jól isme­rem, mert mint zongorista többször is adtam koncertet ott még a hatvanas években. Nagyra értékelem a város ze­nei életének mozgalmasságát. Sok kitűnő ifjúsági kórust hal­lottam. Gert Frischmuth professzor, a weimari kórus karnagya így be­szélt Pécsről: — Szép és felejthetetlen vá­ros. A magyar zene is mély nyomokat hagyott bennem. Sze­retem Bartók és Kodály zenéjét, valamint a ma élők közül Bár­dos Lajos és Petrovics Emil kó­rusműveit. Pécsett szerencsém volt és személyesen megismer­kedhettem Petrovics Emillel. Szeretnénk, ha kapcsolatunk az egyetem kórusával tovább erő­södne. Szalai Kornélia A Kodály Gimnázium vegyeskara: Svédország Hétezerötszáz kilométeres út­ra indult szeptember közepén 35 pécsi diáklány. A cél a svéd­országi Norrbotten megye nagy bányászvárosa, az északi sark­kör felett 150 kilométerre fekvő Göllinvara-Mallberget volt. A meghívás az ABF (a TIT svéd­országi megfelelője) Norrbotten megyei elnökségétől érkezett, ennek előzménye a mallbergeti ifjúsági kórus Baranya megyei vendégszereplése volt ez év tavaszán. A TIT Baranya me­gyei Szervezete a pécsi Kodály Zoltán Gimnázium Kertész At­tila karnagy vezette Bartók ka­marakórusát javasolta a 11 koncertből álló svédországi vendégszereplésre. Az utat kéthetes kórustábor és sok-sok fáradságos próba előzte meg. A 30 műből álló koncertprogram, melyek között német, olasz, francia, latin és svéd nyelvű művek is szerepel­tek, szükségessé tette a ke­mény munkát. Első koncertünk színhelye Kramfors városa. A Népfőisko­la hallgatói előtt szerepeltünk. A turné alatt énekeltünk főis­A magyar népdal hete kólókon, sőt bányában is, de hadd emeljük ki a koncertek sorából Norrbotten megyeszék­helyén, a tengerparti Lulea- ban és a sarkkörön túli Gölli- vare-ban adott koncertek forró légkörét. Nagy öröm volt szá­munkra, hogy a magyar szer­zők művei olyan sikert aratnak. Szinte már előre tudtuk, hogy „bejön” a vastaps Kodály Tánc­nótájánál, Ének Szent István ki­rályhoz c. művénél vagy Bar­tók Csujogtatójánál. Osztatlan sikert arattak a mai magyar zeneszerzők: Balázs Árpád, Dubrovay László, Karai József és Pászti Miklós modernebb hangvételű alkotásai is. És ne felejtkezzünk el zárókoncertünk­ről, melyet Stockholm előváro­sában, az ősi királyi iskolavá­rosban, Sigtunaban adtunk, ahol a közönség a többszöri ráadás után felállva tapsolta meg a pódiumról levonuló kó­rust. előtt Hurrá, nyaralunk Ismét megrendezik a Rádió­ban a magyar népdal hetét: november 12-18- között — im­már tizenötödik alkalommal — hangzanak el a magyar nép­zene múltját, jelenét bemutató, sőt jövőjét is előlegző népzenei sorozatok. A népzene kedvelői mintegy harminc adást — visz- szaemlékezéseket, riportműso­rokat és előadásokat, valamint hangverseny- és népdalest-köz- vetítéseket — hallhatnak majd a Rádió mindhárom műsorá­ban. A hagyományőrzők hangján az eredeti magyar népdalkincs elevenedik meg: az Énekeltem én című sorozat kiváló nótafák rádiós felvételeit vonultatja fel, a Széki dalok és népszokások című riportműsor a dalok mel­lett a táncokat és szokásokat is feleleveníti, a Zene és nép­hagyomány a Dunántúlon és környékén című ötrészes isme­retterjesztő műsor pedig a ha­tárainkon túl élő magyarság népzenéjét is megismerteti. Beszámolónk végére kívánko­zik az az egzotikus szertartás, melynek egy faházban voltunk részesei. A házat a sarkkör metszéspontjában építették fel, itt valamennyiünket a Sarkköri Klub tagjaivá fogadtak, és azt rénsza rvas bőrre írt, névre szóló diploma átnyújtásával pecsétel­ték meg. És ez csak betetőzése volt annak a rendkívüli figyel­mességnek, kedvességnek, mely- lyel a svéd emberek, Norrbot- len megye vezetői lépten-nyo­mon elhalmoztak bennünket. Posgay Gabriella és Frits Ildikó a Kodály Gimnázium tanulói Felszabadulási színjátszó verseny Országos meghívásos amatőr színjátszó versenyt hirdet ha­zánk felszabadulásának 40. év­fordulója alkalmából a Műve­lődési Minisztérium, a Népmű­velési Intézet, a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség, a Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság és Tolna megye tanácsa. Az Auróra elnevezésű szín­játszó versenyen azok a cso­portok vehetnek részt, amelye­ket a Tolna megyei művelődési központ, az országos diákna­pok, a tatabányai színjátszó találkozó és a minősítési talál­kozók zsűrije meghívásra java­sol. A versenyre az orosz iro­dalom klasszikus műveivel, a szovjet irodalom alkotásaival, valamint a felszabadulás utáni hazai irodalom művei közül vá­lasztott anyaggal lehet nevez­ni. Műfaji megkötöttség nélkül drámát, dramatizált alkotást, vagy szerkesztett műsort egy­aránt bemutathatnak az együt­tesek. A részvétel feltételeivel kap­csolatban a Budapesti Műve­lődési Központ és a megyei művelődési központok nyújta­nak részletes felvilágosítást. Szabványosítási világnap Október 14-én ünnepük a szabványosítási világnapot an- ' nak emlékére, hogy 1946-ban ezen a napon alakult meg a Nemzetközi Szabványügyi Szer­vezet, E napon minden esz­tendőben szerte a világon fo­kozottan hívják fej a figyel­met a minőség korszerűsítését, az egységes műszaki követel­mények érvényesítését szolgáló szabványosítási munka jelen­tőségére. A szabványosítási világnap alkalmából tartott szerdai saj­tótájékoztatón a Magyar Szabványügyi Hivatalban el­mondták: az évforduló ezért is különösen jelentős, mert ép­pen fél évszázaddal ezelőtt — 1934-ben — készült az első Magyar Országos Szabvány, amely az erősáramú villamos­hálózatok és berendezések feszültségét, frekvenciáját ha­tározta meg. A szabványosítási világnapon még egy évfordulóról emlékez­nek meg: 25 éve működik Ma­gyarországon a Nemzetközi Szabványosítási Szervezet (ISO) Mezőgazdasági Élelme­zési Termékek Műszaki Bizott­ságának Titkársága, amelynek munkáját elismerik és nagyra értékelik a világszervezet va­lamennyi tagországában. A titkárság munkája nagymérték­ben segíti a számunkra oly fontos élelmiszer export növe­lését. Csöndes hurrá, hogy Elem Klimov kattogó, recsegő-ropo- gó, 1964-es filmjét a Hurrá, nyaralunk-ot műsorra tűzte a televízió. Odatűzte, ha nem is rendesen, csak „indukciós anyagként” a Kamera c. mű­sor okt. 11-i adásához, közép­iskolásoknak ajánlva. De min­denki nézhette, aki rábukkant. Hát csöndes hurrá, hogy jegy­zetíró a pénteki iskolatévé és az Ablak között egészen vélet­lenül felfedezte — a hatvanas évek egyik legfrenetikusabb filmszatírát. A Hurrá, nyaralunk nagyszerű alkotás. Legföljebb, mint az látható volt, a kópia avult el, de időszerűségéből a film jóval kevesebbet veszített, mint az talán a 60-as évek elején várható volt. Inocskin pionyir átússza a keskenyke fo­lyót, melvnek oartjón a gipsz­ből, drillből, ielszavakból ösz- szerótt úttörőtábor áll, ezért Dinyin táborvezető hazazavar­ja. A kisfiú, aki a táborhoz szívből ragaszkodik, csak az értelmetlen dresszúrát tűri ne­hezen, visszatér, ám „illegali­tásba” vonul, beköltözik a tá­bor legfontosabb kelléke, a színpad alá. Hogy az úttörőtá­bor modell, az vitathatatlan. Hogy Inocskin és Dinyin elv­társ párharcában a józan sza­badságvágy ütközik össze a szektás, korlátolt jóakarattal: félre nem érthető. A főhős, a valóban kidolgozott hős Dinyin táborvezető. Klimov zseniáli­san és aligha csak a saját képzeletéből építi fel a kiskali­berű nagy demagóg típusát, aki dehogy is él vissza a hata­lommal, csak éppen él vele, ám ez is öreg hiba, mert ké­pességei gyöngék, elképzelé­sein rég túlfutott az idő. A filmnek nemcsak története és típusai korszerűek még ma is (húsz év után!), hanem eszkö­zei is. Ahogyan, amilyen mó­don „megcsinálja” Elen Kli­mov. De ez az, amit látni kell, amit elmesélni, leírni lehetet­len. Ezért film, ezért látvány. Jegyzetíró itt megint unalmas lesz és kötözködő, nem érti ugyanis, és sokadszor nem érti, miért kell egy ilyen jó, ilyen szórakoztató, ilyen fontos adást ennyire eldugni, leszorítani az aligha agyonnézett péntek dél­utánra. Érteném, ha valami ínyencség lenne, de hát ennél populárisabb „mozit” még Pet- rocelliéknél sem talál a tele­vízió. És érteném, ha teli lenne ilyen kaliberű produkciókkal a főműsoridő, dehát erről szó sincs. Tényleg ilyenkor érné­nek rá a középiskolások? Nem hiszem. És nem hiszem, hogy valaki azt gondolta volna, hogy gyerekekről szól, így csak gyerekeknek való, de ha igen, ugyanaz lehetett, aki az Alfa holdbázist felnőtteknek való­nak minősítette. Arra gondo­lok még, hogy középiskolás es­te ne nézzen tévét. S ha már a „kinek való" kérdése fölve­tődött: Bo Widenberg Adalen 31 -e két hete szombaton szi­gorúan 18 éven felülieknek ment, pedig jórészt kamaszok­ról „szólt”, de az a 17 és fél éves fiú vagy lány meg ne tud­ja, hogy testi szerelem is van a (nyugati!) világon, pszt! Azt meg végképp nem hiszem, hogy épp most sokallta volna meg a tévé a főműsorban ve­tített szovjet filmek számát, s ezért „száműzte” Klimovot. Akinek különben teljesen mindegy, ez a filmje megőrzi nevét az egyetemes filmtörté­netben. Persze, műsoridő ide vagy oda, a legfontosabb, hogy a Hurrá, nyaralunk látható volt, jegyzetíró csak azt saj­nálja, hogy sokan kénytelenül elmulasztották. Parti Nagy Lajos Iskolamozi Szentlőrincen A szentlőrinci III. sz. isko­la és a Baranya megyei Mo­ziüzemi Vállalat kísérletkép­pen iskolamozit kezdett mű­ködtetni. A különböző film­sorozatokat az iskolában ve­títik le, a cél az, hogy a filmek segítsék az irodalom- és történelemoktatást, a fi­zika. kémia tanulását, sőt számos dokumentumfilmet vetíthetnek az ének-zene és a rajzórák anyaga mellé is. Lehetővé válik így nemcsak a tankönyvi anyag kiszélesí­tése, illusztrálása, hanem a filmesztétikai, filmtörténeti alapfogalmak elsajátítása is. Az úttörők filmklubjában klasszikus némafilmeket vetí­tenek, az Irodalmi művek fil­men című sorozat a Légy jó mindhaláligtól a Vükig szá­mos jól ismert regényt tartal­maz. Tíz filmet ajánl a jegy­zék a fizikához, kémiához, földrajzhoz, hatot az ének­hez, rajzhoz. Természetesen a történelmi témájú filmek kínálják a legérdekesebb lát­nivalókat a felsőtagozatosok­nak. A vetítést Wéber Béla technika-tanár vezeti. Ha beválik a kísérlet, a Mozi­üzemi Vállalat bármely más megyei iskolának szívesen szállítja az említett progra­mot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom