Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)

1984-10-08 / 277. szám

Még kuriózum az „óvó bácsi” Egy fiú meg ötven lány Tolnába visszakerült az óvó­nőképzés. Mint már hírül ad­tuk, az idei tanévben 51 nap­pali tagozatos hallgatóval és 85 levelezővel óvónőképző, hi­vatalos nevén óvoda-pedagó­gus képző szak első évfolyama indult meg Szekszárdon, a Ka­posvári Tanítóképző Főiskola kihelyezett tagozatán. Magyarországon ebben a megyében, egészen pontosan, Tolna községben kezdődött meg az óvónőképzés 1837-ben, majd az intézmény 1843-ban települt át Pest-Budára. Azt azonban aligha gondolta vol­na néhai való jó Wargha Ist­ván magister uram, mikor a korabeli kisdedóvók nevelői tu­dományával fölvértezett leány­zók első csoportjait szárnyára bocsátotta, hogy amikor csak­nem 150 év múlva az óvónő­képzés ismét „hazakerül" Tolna megyébe, az óvónői pályára el­hivatott leányzók bájos koszo­rújában 1984-ben egy fiatalem- bzer is ott szerénykedik majd egyszál magában. Pedig így történt. A magas, karcsú, nyílt tekin­tetű, kicsit kamaszos-kisfiús mosolyú fiatalembert Bóka Kop­pány Andrásnak hívják. Sziget­vári születésű; tízgyermekes nagycsaládban nevelkedett, édesapja református lelkész Űj- petrén. A gondolat, a pályavá­lasztás indíttatása érdekel első­sorban; a hatások, amelyek az óvodai pedagógusképző intézet felé orientálták. Kettőt is em­lít; — Második gyerek vagyok a családban, tehát mindig volt körülöttem kisebb testvérem; óvodáskorúak, akikkel nagyon szerettem foglalkozni. Erre al­kalmam nyílt ismeretségi és ba­ráti körünkben is. ök is körém gyűltek, bevittem őket Pécsre moziba, állatkertbe. Mindig az érdekelt, mi az, amit visszaad a kapott élményekből, ismere­tekből. Mit kérdez? ... Ezek a picik romlatlanul őszinték. így reagálnak a világ jelenségeire, és mindig mernek kérdezni, és mindig válaszolni kell nekik, akkor is, ha ez fárasztó ... Aki leinti őket, hogy „hagyjál!”, meg „úgyse érted!” — attól a gyerek nem kérdez... és úgy gondolom, a kisgyerek azt a szeretetet adja majd vissza az embereknek, a társadalomnak, amit ilyen korától kezdve kap. Persze, ha valóban szeretik, ha ebben nő fel. — Mi fontos ehhez? — A meleg családi légkör. Az otthon, a testvérek ... Per­sze ezek még korántsem tuda­tos nézeteim, dehát azért va­gyok itt, hogy megtanuljom ... Másodiknak jelöltem ugyan ezt a szakot, de akkor még nem tudtam, hogy Szekszárdon is indul. Most nagyon örülök, hogy ide átirányitottak, hiszen ez áll közelebb eredeti elkép­zeléseimhez. — Társai, barátai hogyan fo­gadták? — Volt, aki nevetett, „poén­kodott” rajta; másnak egy tan­könyvemet is meg kellett mu­tatnom, hogy elhiggye. A cso­portom — 26-an vagyunk — kezd kialakulni; úgy érzem, jó banda. Koncertre, tárlatokra, „csoportbulikra" együtt me­gyünk; mindenki készségesen segít, és mit tagadjam: lelke­sen fogadtak, ez nagyon rokon­szenves számomra. Most még „kuriózum vagyok" .. . Pedig nagyon fontosnak tartom, hogy férfiak is foglalkozzanak az óvodai pedagógusmunkóval, hisz szerintem nem az a termé­szetes, hogy kevesen vagyunk ezen a pályán ... W. E. A múzeumi hónap eseményeiről Még lehet jelentkezni a Me- csek-Tourist irodáiban az ok­tóber 14-én induló ormánsági templomnéző túrára és az ok­tóber 21-i, úgynevezett ördög­szántás túrára. Mindkét kirán­dulást Mándoki László vezeti. Ormánsági faragvány részlete­Az örök bajai horgász A szobrász és Peca Pista A századfordulón is ívolt... Fotó: Lauer Györgyi Szoborgyűjtemény hever egy bajai padláson: hajadonfőtt és pörge kalapban kellemes, szép portrék néznek a jótékony cse­réptetőre. Tőlük tán egy kilo­méterre pedig testvérük, Peca Pista térdel a szigeti fűben, száműzötten. Alkotójuk: Kender István szobrász 27 éve halott és most előkerült egy fotó Peca Pistáról: térdel a régi vörös híd kőkorlótján és — pecázik. Nem tudni már, Kender Ist­ván hány éve faragta kőbe az örök Bajai Horgászt. Ráhe­lyezték a vörös híd korlátjára, Baja egyik igazi vízivárosi szögletében. Csónakok bújtak át a vörösre festett téglahíd alatt és a mindenkori bajai gyereknemzedék telente sült tökkel kente be Peca Pista üle- pét, aztán jókat vihorászott, hogy „Jesszasz, mit csinált a Peca Pista?" - A térdeplő szo­bor pedig évtizedeken ót bele­kapaszkodott a hídi lámpavas­ba és fogta a víz fölött az acél­ból való pecabotot. Ki volt Kender István? — Egy rendkívül tehetséges „fehér- kőműves", vagyis épületdíszitő. De kezéből nemcsak a mester­ség megkívánta ornamentika került ki, hanem egyre több szobor is- önmagát képezte, de szobraiban benne élt a meg­határozó mozdulat, és a bács­kai közterek, temetők szobrásza lett. A legnagyobb elismerést akkor kapta, amikor a város Medgyessy Ferenctől megren­delte a világcsavargó bajai szabólegény, Jelky András szobrát. A híres művész pedig Kender Istvánnal rakatta fel a mintát, ő maga csak egyszer utazott le Bajára és néhány simítás után jóváhagyta a mű­vet. A jókedvű bácskai Vízivá­rosban attól kezdve földgöm­bön gyalogolt az egykori sza­bólegény, éppen Pest irányá­ba. Mivel pedig Pest felé me­net az első falu Érsekcsanád — vagyis: Csanád — hát isme­retlen tettesek éjjel gyakran ráírták a szobor alatti föld­gömbre, úgy Afrika magassá­gában, hogy „Megyek Csanád­ra, teszek Bajára". A „teszek" szót természetesen be kell he­lyettesíteni. A bajaiaknak a szoborügyben megnyilvánuló jókedve csak néhány éve vál­tott morcosra, amikor a tér át­rendezése, fátalanítása után még oldalt tolták a Jelkyt is és most épp Kecskemét irányá­ba tart. Jó, hogy nem Bugac- ra?l Nem elég, hogy az 56-os árvíz miatt felrobbantották a kis vörös hidat? I Őrizni kell a város színeit, rangját. Méltó lenne Kender Istvánról utcát elnevezni, Peca Pistát pedig visszatérdeltetni valahová a Sugovica-partra, mert jobb Vízivárosban tudják; a fák alatti zöld fűben, mostani száműzetésének helyén sosem kap csali után a hal. Dörömböző Géza a prímás- versenyről Tegnap este véget ért egy menet abban a küzdelemben, amit a cigányzenéért vívunk. Hogy ne haljon ki. Mert hiába üldözték, mint az úri világ jel­képét, hiába vetik meg irodal­miadon dalszövegét, mégis; a hazai kisember és a külföldi tu­rista egyaránt megengedi ma­gának, hogy komolykodás he­lyett kellemesen lazítson, ha húzza a cigány. Magyarorszá­gon nagyon sokszínű, sokféle hangulataiból az egyik eredeti tónust mindig is a cigányzene adta. De már Dörömböző Gé­zának is kemény telefoncsatát kell vívnia, ha egy-egy alka­lomra cigányzenekart szervez- (Különben a harkányi tsz-üdü- lőben játszik, nem cigányzene- kar élén.) Amikor a „Vonópár­baj ’84"-ről beszélgettünk, a tegnap esti eredmény még nem született meg. Csak az ország egyik legismertebb prímása mondta el, hogyan izgult a verseny nézése közben, s mi mindent gondol erről: — Szóval nem egészen új dolog az ilyen verseny. Az egyik legnagyobb magyar prí­más, idős Magyari Imre is egy prímásversenyen tűnt föl Kas­sán, a századfordulón. De kell a „Vonópárbaj", különben na­gyon gyorsan kihal a cigány­zene. Az a helyzet, hogy a KISZ Központi Bizottsága las­san már másfél évtizede a Rajkózenekarba összegyűjti a tehetséges muzsikus cigány- gyerekeket. Jó alapot kapnak, de már a huszonéves kor ele­jén kinőnek a „Rajkó”-ból. Be­fogadja őket Pest - és a kül­föld. A megyékbe már nem jut közülük senki, s a hazaiak meg a turisták hiába keresik a ci­gányzenét.- A „Vonópárbaj" sokat len­dít majd a helyzeten, de még mindig nem eleget. Én min­denesetre végigizgultam a ver­senyt, s most, a vasárnapi döntő előtt Puka Károlyt érzem a legjobbnak. Nemhiába ka­pott 279 pontot, zeneileg rend­kívül pontos és csodálatosan szól a hegedűje. A többség igen tehetséges, ígéretes gye­rek, de még nem egészen érett, valahogy kicsit még sótlan a muzsikájuk. Mire ezek a sorok megjelennek, kiderül: a zsűri igazolt-e engem, vagy sem- — Hogy mi lesz ezután? — Biztosan sokat beszélnek a A horvátországi magyarok szövetsége minden év őszén megrendezi a jugoszláviai ma­gyar nemzetiségű tánccsopor­tok találkozóját, amelyre az idén Laskón kerül sor. 1978 óta minden alkalommal egy-egy Baranya megyei együttes is részt vesz a seregszemlén. Ez­úttal a szebényi tánccsoport, A Grimm testvérek egyik legismertebb meséje, a Hamu­pipőke bóbszínpadi bemutató­jával nyitotta meg vasárnap új évadját a pécsi Bóbita Szín­ház. A klasszikus történetet Tö- möry Márta írónő dolgozta fel bábszínpadra és — vendégként - Hollós R. László, a televízió munkatársa rendezte. Hamupi­pőkét, a mostohatestvéreit, a mostohát, a királyfit és a többi Vonóoárbajról, a verseny na­gyobb tömegbázist ád a ci­gányzenének. De az utánpót­lás, bármilyen tehetséges, kis létszámú. Elviszi őket Pest és a külföld . . . Mindenki külföldre jár, kell a siker és a valuta, nekik is, az országnak is. Pe­dig időnként idehaza maradva ugyancsak valutát hozná­nak . . . amely vasárnap utazott el Ju­goszláviába. A 38 tagú együt­tes Horváth István művészeti vezető irányításával két tánc­összeállítást mutat be: a lako­dalmast és a bokrétázót. A táncokat a népi együttes taa- jai maguk gyűjtötték és állí­tották színpadra. szereplőt embernagysógú bá­buk jelenítették meg, s a mö­göttük álló színészek játszatták őket. Táncoltak is a mesefigu­rák, mégpedig Tolcsvay László zenéjére és Váradi M. István koreográfiájára. A Hamupipőke karácsonyig marad a Bóbita Bábszínház műsorán és ez idő alatt bemu­tatják az ország más városai­ban is­Anyanyelvi tanácsadó szolgálat Helyesírási és nyelvhelyessé­gi kérdésekben a Hazafias Népfront Pécs városi Bizottsá­ga Geisler Eta utca 16. szám alatti helyiségében anyanyelvi tanácsadó szolgálatot tarta­nak, amely október 8-ón hét­főn 15—16 óra között a 10-668-as telefonon is igénybe vehető, ügyeletes: dr. Olasz István középiskolai tanár. Pécsi virágkiállítás és -vásár Folynak az előkészületei az immár hagyományos, pécsi őszi virágkiállítás és -vásárnak, melyet a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat rendez ok­tóber 12—14. között a DO- ZSÓ-ban. A kiállításon a ker­tészeti vállalat legjobb virág­kötőnői mérik össze ügyessé­güket és fantáziájukat. Bemu­tatásra kerülnek: cserepes és vágott virágok, virágkötészeti kompozíciók. Üj színfoltként asztaldíszítéssel is találkozhat­nak a kiállítás látogatói. Érmek és emlékek Izgalmas tárlat nyílott szom­baton a bajai Türr István Mú­zeumban. Az Éremgyűjtők Ba­jai Egyesülete nagyszabású ki­állítást szervezett. A kiállításon pénzérmék, bankjegyek, sport­kitüntetések, vagy a bajai da­losok 1929-es debreceni orszá­gos sikerének érmei is látha­tók. Legrégebbi az 1900-ból „Ádám és Éva”, vagyis a város címere. Földessy Dénes A CSERKÚTI MEZŐGÉP VALLALAT közgazdasági szakközépiskolát végzett könyvelőt és 5—10 éves gyakorlattal rendelkező belső ellenőrt alkalmaz JELENTKEZÉS: A SZEMÉLYZETI VEZETŐNÉL w/b Telefon: 10-822. Mezőgép. A SZÉP FESTŐMŰVÉSZNÉL Linda Chevalier nem a nagy színész leszármazottja, hanem tanulmányait idén befejezett festőművész. A rendkívül csi­nos fiatal lány önarcképével első díjat nyert a bordeaux-i portrépályázaton. (Képünkön: Linda Chevalier.) PROMETHEUS. Luigi Nono velencei zeneszerző opera­zenét komponált a Prome- theus-témára. Az Európai Kamarazenekarral ésa Frei- burgi Zeneművészeti Főisko­la énekkarával készülő pre­mieren — november végén — Claudio Abbado vezényel. SINATRA MEGBUKOTT? — Európai hangversenykörúton van a világhírű amerikai slágerénekes, Frank Sinatra. De már a második alkalom­mal írja róla a kritika, hogy elveszítette egyéniségét. Ez­úttal a bécsi Stadhalleban múlt héten rendezett, mérsé­kelt sikerű hangversenye után írták le: „Sinatra elhí­zott, megöregedett és hang­ja mellé már csak illúzió­romboló látványt képes nyúj­tani." A LEGSZEBB VÁZA. A San Francisco-i Ázsiai Művészeti., Múzeumban megrendezik a Világ legszebb kerámiavázái című kiállítást. A november elsején nyíló tárlatra küldött alkotások közül az első dijat Toshiro Kawase, fiatal japán képzőművész nyerte el, göm- bölyded formájú, fehér ala­pon tarkavirágos vázájával. F. D. Peca Pista, amikor még a vBrSs híd korlátján térdepelt F. D. Baranyai táncosok Horvátországban Bóbita-premier Pécsett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom