Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)

1984-10-07 / 276. szám

Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin Iművelet nélkül íven Spielberg, az amerikai szuper- k egyik legismertebb alkotója (Cá- E. T.) ezúttal ismét bebizonyította a j nemében páratlan rendezői kvali- t, no meg szárnyaló fantáziáját, na Jones című szuperfilmje Indiába méghozzá egy rejtélyes szekta alatti birodalmába, ahol a papok >nta emberáldozattal hódolnak al- i isteneiknek, s a környékbeli fal­ói elrabolt gyerekekkel bányásztat- a föld mélyén megbúvó szenet. In- 3 Jones, a tábor archeológus be- a szekta rejtekhelyére, és egymaga izi a fanatikus gyilkosok hatalmas lét. A film főjelenete: a hős és két lere — a vonzó külsejű lokálénekes- s egy tündéri kínai kisfiú — szágul- :sillében menekül az üldözők elől, kilométer hosszúságú föld alatti bá­jatokban, tűzhányók fölött, forron­mm NEGYVEN ESZTENDEJE irfihnből: Harrison Ford és Kate ávatengereken át. A világ filmgyár­ilyen hatásos képsorokat minded- aligha produkált, mint ez a csille- j. Azok, akik az ilyesfajta ifjúsági két kedvelik, bizonyára megtöltik a hazai mozikat is ... magyar filmművészet két alkotás- cépviseltette magát az idei fesztivá- Vészi János A csoda vége című ■t már láthattuk a hazai mozikban, András Mennyei üdvözlet című mű­it viszont Velencében volt az ősbe- tója. Sajnos egyik sem aratott át- iikert, de bukásról sem beszélhetünk, (enesetre akadhatott volna alkalma- új magyar produkció is, amely na- b eséllyel vehette volna fel a ver- . a meglehetősen közepes produk- it felsorakoztató mezőnyben. Garai Tamás Cservenka Újvidéktől csak néhány kilométer. De több mint négyszáz kilométerre fekszik Bortól, ahol az ottani rézbá­nyákban 1943 nyarától magyar munkaszolgálatosok robotoltak. Amikor a magyar királyi kor­mány hozzájárult ahhoz, hogy rabszolga munkásokat bocsát a Német Birodalom rendelkezé­sére, már a „megbízhatatlan elemek", a „politikai szem­pontból veszélyesek”, a „nem árják”, a „zsidó fajúak” tízez­rei pusztultak el a Don-parti halálszázadokban. A munka- szolgálat egyszerre szolgálta az esztelen és népellenes hábo­rús erőfeszítéseket, s a rend­szer számára kellemetlen em­berek megsemmisítését. Ebben a szellemben engedett át sok­ezer magyar zsidó munkaszol­gálatost a magyar királyi hon­védség a bori munkára. A hit­leri Németország Juaoszlóvia megszállása után az ottani réz­bányák kifejlesztésével kívánta háborús rézszükségletének fe­lét fedezni. Mindent annak rendje-mód- ja szerint megállapodásban rögzítettek. Az úgynevezett ke­retet a magyarok biztosították, az „ellátást” és a „munkabért", a németek. Az első időkben csak a kegyetlen munka tize­delte meg az odahurcoltakat. Mérnökök, orvosok, tanárok nem szokták a nagyon nehéz munkát. Aztán új parancsnok került oda. Marányi Edének hívták és alezredesi váll-lapot viselt. Az ő idejében kegyetle­nebb lett a bánásmód, szűkö­sebb az élelmezés. Miközben a német munkavezetők egyre in­kább hajszolták az embereket, ellopta a nekik szánt élelmet és teherautókon szállíttatta Budapestre, s értékesítette a feketepiacon. Az elpusztultak helyére úi és új szállítmányokat küldtek Magyarországról. A ki­termelt rézérccel el kellett szá­molni, az emberéletekkel nem. Aztán 1944. szeptember 17- én útnak indították Magyaror­szág felé az ott raboskodó mintegy 4100 munkaszolgála­tost. A szerencsétlenek boldo­gok voltak: hát mégis megtör­ténik a csoda, hazakerülhet­nek ... Rabtartóik nem önként mondtak le további robotolta- tásukról. A háború menete, a romániai és bulgáriai fordulat Ha Muti és Hanna Schygulla, Mar- erreri filmjének „szerelmespárja" elvünk jt nem mondani, rossz bőrben van. hangját. 5 alanya. Kerekes László nyomán közeledtek már oda a felszabadító csapatok. A mun­kaszolgálatosokat lábon haj­tották, erőltetett menetben Ma­gyarország felé. Az eredeti el­képzelés valószínűleg az volt, hogy ismét rabszolgamunkán hasznosítiák őket. Az éhező, legyengült, beteg emberek sor­ra hullottak el a menet során. A rabtartóknak terhet jelentett a menetoszlop. Ők az életüket igyekeztek menteni, gyorsab­ban akartak futni, attól tartot­tak, hogy az előrenyomuló szoviet csapatok, vagy a ju­goszláv népi hadsereg beéri őket. így született meg a tö­megmészárlás terve. Miután Úividéken kénytelenek voltak két napig pihentetni a már tel­jesen menetképtelen csapatot, továbbhaiszolták őket Cserven- káig. Ebben a kis községben a cukorayárban és téglagyári ke­mencében jelölték ki az éjjeli „szállás” helyét. A szerencsétlenek lehevered- tek a puszta földre, egymást melengetve próbáltak aludni a hideg éjszakában. Október ha- todika volt. az aradi vértanúk kivégzésének napja. A magyar keret tisztjei és legénysége kiszólította a jeho- vásokat. Ők voltak azok, akik kevésbé páriáknak számítottak a nnpák között, hiszen az ő ereikben — a fasiszta fajelmé­let szerint — árja vér csörge­dezett, de vallásuk tiltotta a fegyverfogást, s ezért vezényel­ték őket is munkaszolgálatra. Az ő feladatuk volt, hogy ha- talmps tömegsírt ássanak tár­saik számára. Amikor elkészül­tek, újabb erőltetett éjjeli me­nettel továbbhajszolták őket a véget érni nem akaró úton. A kemencékből pedig egymás után terelték ki húszas csopor­tokban az SS-ek a többi mun­kaszolgálatost. Sortüzejk dör­dültek, a megásatott árkokba lőtték az áldozatokat. Már csaknem hatszózan lelték ha­lálukat, amikor valahonnan parancs érkezett a tömegvé­rengzés beszüntetésére. A töb­bieknek még vagy félméteres földet kellett borzalmas véget ért társaik tetemére kaparni, aztán hajtották őket tovább. Az úton, amely nem ért véget Magvarországon, még sok szá­zan lelték halálukat. Abdán — tudjuk az irodalomtörténetből, hiszen Radnóti Miklós is ott lelte halálát — újabb véreng­zés következett. Negyven esztendeje rendez­ték a fasiszták a cservenkai rémdrámót. Húsz esztendeje Zomborban emlékművet avat­tak a halálmenetben elpusztul­takra emlékezve. Emlékezzünk mi is. Meg kell fogadnunk új­ra és újra: soha többé fasiz­must, soha többé nem tűrhet­jük véres kezű terroristák ural­mát. Pintér István SZÜRET VÍZSZINTES: 1. Kovacsics „Szüret” című versének első két sorát idézzük, melyet Illyés Gyula fordított. (Zárt betűk: Z, T, T, T, K, T.) Folytatás a függőleges 16. számú sorban. 13. Tűzvészben elpusztul. 14. Paradicsom. 15. Hirtelen hú­zással kimozdít a helyéből. 16. Világítótest. 18. Motívum. 19, Tok. 20. Paprikának van. 21. Színes papírgömb világítóesz­közök borítására. 24. Doktrína. 25. Vasalni kezd! 27. Szavaz idegen szóval. 29. Kettős be­tű. 30. Félig franciául (Á de- mi). 33. Fürdőszoba-tartozék. 34. Fehér virágú takarmánynö­vény. 36. Ruhát összekapcsol. 38. Királyi fejdísz. 39. A mar­xizmus egyik legnagyobb gon­dolkodója (1870—1924). 41. Száguld. 42. „A" közterület. 44. Sátrakból álló telep. 46. Egyetemünk rövidített neve. 48. Lyuk a dinnyén. 49. El­mélkedik. 50. Csuk. 51. Tova. 53. Nép. 55. Varróeszköz. 56. Virít. 59. R. B. Z. 60. .. .-alko­hol (faszesz). 62. Jemeni város. 64. Jókedv. 65. Elodázás. 68. Támogató. FÜGGŐLEGES: 2. Bősége­sen elömlő. 3. Élőlények jelle­ge. 4. Masina. 5. Egyenlő. 6. Kiejtett betű. 7. őrökbe fogad. 8. Nem én kapom (régiesen). 9. Fém. 10. Mátka. 11. Politi­kai szervezet. 12. Unos-. .. 16. A versidézet befejező része. (Zárt betűk: V, A, T, Z, T.) 17. Maró folyadék. 19. Toni egy­nemű betűi. 22. Cók-... 23. Bodri-lak. 26. A legfelsőbb rendű élőlény. 28. Idős. 31. A múltat idézi. 32. Elektromos töltésű részecske. 34. Gyulla­dás. 35. Old. 37. Folyadék mértékegysége. 38. Idő előtt. 40. Magas méltóság volt. 41. Rotaprinttel sokszorosít. 43. Decemberi. 45. Virág lesz be­lőle. 47. Papa tréfás neve. 52. Az udvarra hajít. 54. Moha­med próféta utódainak címe. 57. Kerti szerszám. 58. Színül­tig. 60. Szóösszetételekben: nagy óriás. 61. Tüllből való balettszoknya. 63. Apanázs részlet! 64. Az NSZK, a spa­nyol és az osztrák gépkocsik jele. 66. Avulni kezd! 67. Szovjet autójel. 68. üres sáv! 69. Silbak. F. I. Beküldendő: a vízszin­tes 1. és a függőleges 16. szá­mú sorok megfejtése, legké­sőbb október 15-én, (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON, 7601. Pf.: 134, Dunántúli Napló Szer­kesztősége, Pécs, Hunyadi út 11. címre. A szeptember 23-i lapban közölt rejtvény megfejtése: Kossuth Lajos. Ne civakodjunk afölött, hogy mik voltunk: egyesüljünk arra, aminek len­nünk kell. Könyvjutalmat nyertek: Falu- di Andrea, Boly, Hősök tere 9., Krisztián Gábor, Pécs, dr. Boros I. u. 1., Mostbacher Már­ta, Mohács, Perényi u. 2., Szentesi Flórián, Pécs, Melinda u. 11., Terleczky Lászlóné, Pécs, József utca 2. A könyveket postán küldjük el. Gennagyij Popov: A remek ötlet A Sajtlyukasztó Művek igaz. gatói irodájába bekopog a tervosztály egyik vezetője, Csicskov. Köszön, tétován meg­áll az ajtóban, zavartan kö- hécsel. — Jöjjön közelebb, Igor Vi- taljevics. s foglaljon helyet — mondja az igazgató nyájasan, miközben félretolja a halaszt­hatatlan ügyek paksamétájót. — Tessék, hallgatom! — Tudja, Pjotr Fedorovics, volna egy .., szóval volna egy kérésem. — Csak bátran, bátran, ki vele! Mór megbocsásson, de ne húzzuk az időt, nagyon sok a dolgom. — Pjotr Fedorovics, mi len­ne, ha a KM 037006-os gép­sort átállítanánk automatikus vezérlésűre? Az igazgató érdeklődéssel nézi látogatóját. — Hiszen ez nem kérés, Igor Vitaljevics, hanem — ja­vaslat. És meg kell mondjam, nagyon érdekes, fölöttébb hasznos javaslat. Csicskov felbátorodik. — Ez még nem minden. Ja­vasolnám, hoav a félkészáru­kat gyártó műhelyben gyorsít­suk meg a futószalagot. — Nem rossz ötlet. — És egyáltalán, mi lenne, ha az egész gyárat automa­tizálnánk?! — On aztán elemében van, Igor Vasziljevics. Nem is gon­doltam volna magáról . .. — Már fel is vázoltam az el­képzelésemet... Tessék! — Csicskov szétteregeti a papír­jait az igazgató asztalán. — Hm . .. Jónak latszik ... De honnan vegyünk ehhez embereket? — Azt hiszem, Szomov cso­portját teljes egészében át le­hetne állítani erre a munkára. — Jó. átállítjuk. — Csak kezdetnek két-há- rom embert le kellene küldeni o gyárba. — Rendben, leküldünk. — És mi elkezdjük addig az előzetes tervezési munkát? — Kezdjék el I — Bár az a véleményem, ez haszontalan dolognak tűnhet, amíg nem ismerjük o kiküldöt­tek tapasztalatait. — Jó, akkor várjanak a munkával, amíg azok vissza­jönnek. — De hiszen ön is tudja, mindez milliókba kerül qz ál­lamnak, egyetlen percet sem szabad elvesztegetnünk. — Fogjanak hozzá azon­nal ! — Pjotr Fedorovics, közben ahogy beszélgetünk, támadt egy újabb ötletem! — Milyen ötlete yan még? — Javaslom, hogy .ne csak a mi gyárunkat, hanem az egész iparágat automatizál, juk! — Az egész iparágat? — Az egészet! De, gondo­lom. belátja, hogy ez sok időt és energiát követel. És egy ilyen fontos dologban semmit sem szabad elhamarkodnunk. Egvetért velem? — Tulajdonképpen mit akar ön tőlem? — Minthogy nem kell siet­nünk, ugye élmehetek ma egy órával előbb?! Kovács Sándor fordítása Rádió mellett. w Allatmesék A szerkesztők — úgy álta­lában — felszisszennek, ha olyan kézirat kerül elébük, amely könnyed periférikus té­mákkal foglalkozik, immel- ámmal bele is olvasnak, sőt alkalmasint jót derülnek (ha nincs szemtanú), majd hirte­len elkomolyodva őzt mond­ják: „Na ebből elég, ne etes­sük maszlaggal a népet...!” E nagyon is helyénvaló szem­léletnek jómagam is híve va­gyok, fogjuk komolyra a dol­got. ...De ha egyszer a rádió­ban elhangzanak szélsőséges esetek, mi mást tehetnék én, mint hogy továbbadom a hal­lottakat, mintegy bizonyítva a rádió műsorának sokoldalúsá­gát. Legutóbb például a mű­sorvezető hivatkozott valami­féle külföldi hírforrásra, misze­rint az Egyesült Államokban él a világ legokosabb kutyája. (Mindjárt sejtettem.) Nos, ezt a jámbor állatot elnevezték cowboy-kútyának, ugyanis ké­pes arra. hogy — gondolom Colt gyártmányú pisztolyból — több lövést le tud adni. Hogy kire és egyáltalán miért lövöl­dözik egy kutya, az nem de­rült ki, de talán nem is ez a lényeg. Mert méq ennél is többet tud. Például a cowboy- kutya rajzol is. Kézügyessége — pontosabban — lábügyes­sége ámulatba ejti a csodá­jára járó közönségét, de ez még mindig semmi. Az emlí­tett amerikai kutya egy szép napon zongorán lekísért egy alkalmi énekesnőt is. Néhány nap múlva — egy másik műsorban — ismét egy kutyahistória került az éterbe. Az általam nagyrabecsült és csak „csevegő riporternek" ti- tuált rádiós kollégám mesélt egy szintén okos kutyáról. A reggeli borotválkozást meg­szakítva rohantam be a szo­bába, de a történet elejéről lemaradtam, így nem tudtam meg, milyen nemzetiségű ku­tyáról van szó, de gondolom, „születési 'helye” ismét a má­sik kontinensen keresendő. Nos, ezt a kutyát gazdája — eléggé el nem ítélhető mó­don — több napra bezárta a lakásba. A kutyát — nem tu­dom miért —, de bizonyára több okból kifolyólag — ide­gesítette a doloq és ezért né­hány nap múlva megpróbál­kozott a lehetetlennel: étlen- szomjan ódává nszorgott a te­lefonkészülékhez és egyik mellső lábával (naná a hátsó­val!) a gombnyomásos készü­léken felhívta a rendőrséget. Az ügyeletes rendőr csak azt hallotta, hogy valaki hörög- nyüszít-kaffog a kagylóba. Itt valami rettenetes bűncselek­mény történhetett — gondolta az okos hekus és azonnal ki­küldte a riadós kocsit. Feltör­ték a lakást és a kutya boldog csaholással ugrott megmentői nyakába . . . Szép, derék dolog — állapí­tottam meg magamban, s an­nak is öru tem, hogy a rádió révén az emberi... bocsá­nat... állati helytállásnak e ragyogó példájáról értesülhet­tem. Befejeztem a borotválko­zást abban a tudatban, hogy lám, e zaklatott és romlott vi­lágunkban is azért mégis ér­demes élni. A szokásos zene­szóm, majd az időjárásjelen­tés után mit gondolnak, - mi történt? A csevegőriporter me­séli, hogy egyik afrikai állam bírósági tárgyalótermében pá­nik tört ki. Több mint 1 méte­res óriásgyík kúszott be a nyi­tott ajtón állkapcsát csattog­tatva, mire fölborult a rend: mindenki menekült, a bírók, hallgatók, fogházőrök csakúgy* mint a vádlott gengszterek is, csak ez utóbbiakat azóta is keresik... Én is keresek valamit, csak nem tudom mit. Rab Ferenc A cserven kai sortűz

Next

/
Oldalképek
Tartalom