Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)

1984-10-06 / 275. szám

A helyi testületek szava legyen a mértékadó Boldogasszonyfa főutcája. Läufer László felvétele A Hazafias Népfront feladatai a kistelepüléseken Hazánkban több száz olyan település van, amelyben a Ha­zafias Népfronton kívül nincs egyetlen más politikai szerve­zet sem. Ezek természetesen egytől egyig apró települések, amelyek jövőjéről manapság sok fórumon hallani. E kistele­pülések jövőjéről társadalmi vi­tát kezdeményezett a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Társadalmunk legátfogóbb po­litikai tömegmozgalma, a Ha­zafias Népfront világnézetre, pártállásra, társadalmi helyzet­re való tekintet nélkül minden­kinek kínál arra fórumot, hogy kifejthesse ötleteit, javaslatait, véleményét. A népfront nem társadalmi konfliktusok kihor­dója, hanem valóban a tuda­tos állampolgári kibontakozás terepe. Ez azonban csak akkor lehet így, ha mindenkori kis­közösségek valódi érdekeinek képviseletét, a problémák fel­tárását, a megoldások kigon­dolását a kisközösségek bevo­násával sikerül megoldania. Hogyan teszi ezt? Miként tud­ja seqíteni a népfront a falvak népesséameqtartó kéoesséqét? — ezekről beszélgettünk Pozs- qav Imrével, a Hazafias Nép­front főtitkárával. — Mi a településfejlesztés jövőjének legfontosabb kérdé­se? — Nos, az egyik legfonto­sabb mindenképpen az, hogy a helyi ügyekben a helyi veze­tő testületek szava legyen a mértékadó. Ehhez azonban ar­ra is szükség van, hogy a he­lyi közösséget érintő kisebb vagy nagyobb kérdésekben fel­használják a lakossáa vélemé­nyét és javaslatait. Mindamel­lett az elképzelések megvaló­sításához szükség van anya­giakra is. Magyarán tehát, ar­ról van szó, hoav a helyi dön­tések megvalósításához helyben legyenek meg a hozzá szüksé­ges anyaaiak. Szükséges azon­ban egyúttal kitérni arra is, honv a helyi érdekek megva- lós'tása nem történhet egy na­gyobb terület, vagy az orszáq érdekének a rovására, lay te hát a helyes településterve zésben ötvöződnie kell a hely szándéknak és a közoonti irá nyitásnak. Ez eqyúttal azt is feltételezi, hoay a legfontosabb teendőket a központi település­politikai elképzelések szerint ösztönözzék. — Ezt elfogadva, mégis csak felmerül a kérdés, hogy mind sürgetőbbé válik a falvak né­pességmegtartó szerepének erősítése. Régóta világielenség, hogy a falvak lakossága arra törekszik, hogy városlakó le­gyen. Nálunk kiváltképpen a mezőgazdaság szocialista át­szervezése után — a különfé­le társadalmi és gazdasági vál­tozások hatására — gyorsult fel ez a folyamat. Hihetetlenül gyors átrétegeződésnek lehettünk tanúi, hiszen rövid idő alatt másfél milliónál is többen ván­doroltak el {alvóinkból a váro­sokba. Megállítható ez a fo­lyamat? Beszélgetés Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárával — Visszatekintve erre az időszakra, azt láthatjuk, hogy az elvándorlásnak részint múlt­ból hozott, részint pedig a je­lenben kialakult okai voltak. Nem hagyható figyelmen kivül az a tény, hogy valaha a falun élő ember számára a városba költözés szubjektív értelemben is vett kiemelkedést jelentett. A folyamathoz azonban ennél erőteljesebben járult hozzá az extenzív fejlesztésért élő ipar elszívó hatása, miközben a me­zőgazdaság — éppen a mun­kaerőveszteségek folytán — mind erőteljesebben kényszerült ráhangolódni az intenzív fej­lesztésre. Ez az átrétegeződés tehát szükségszerű volt, de napjainkra már hátrányos kö-. rülményeket is teremtett. E hát­rányos körülmények lemérhetők a városokban tapasztalható túl­zsúfoltságon, amely kétségkívül az életfeltételek bizonyos fokú romlásával jár együtt. Gondol­junk csak a lakásgondokra, vagy az óriási erőfeszítések el­lenére is tapasztalható iskolai gondokra. Sokat beszélünk mostanában az urbanizációról. E fogalmat gyakran és sokan tévesen értelmezik. Az urbani­záció ugyanis nem azonos a városok felduzzasztásával, kizá­rólagos fejlesztésével. Sokkal inkább jelenti az életfeltételek széles körű városivá tételét. Falun, tanyán is lehet használ­ni az urbanizáció fogalmát, s persze nemcsak használni, ha­nem egyúttal komfortos élet- feltételeket is teremteni. Ebből következik, hogy iaenis meg­állítható a falvakból való el- áramlás folyamata és külön­féle körülmények megteremté­sével vonzóvá tehető a falu is. — Mi a teendő? — A tapasztalatok szerint a sorvadó településekről minde­nekelőtt a fiatalok költöztek el, s ezáltal igen kedvÁőtlenül alakult ezekben a települések­ben a lakosság korösszetétele is. Ma “már az is világos előt­tünk, hogy az intézményüket vesztett kisközségek ezzel kö­zösségi jellegüket, közösségi életüket veszítették el. Ezt na­gyon gyakran szóvá is teszik az érintettek különféle falugyűlése­ken. A társadalmi vitában az is nagy hangsúlyt kapott, hogy a lakosság találjon megfelelő munkaalkalmat lakóhelyén, vagy ha ott nem is, legalább elfogadható utazási távolságon belül. A felmérések szerint az utóbbi években megnőtt az in­gázók száma és egyúttal az utazás távolsága is. Ezt tudva, arról sem szabad megfeledkez­ni, hogy a közlekedési tarifák emelkedése hátrányosan érinti a falusi lakosságot. Joggal vár­ják el tehát a segítséget. Ami­kor a falvak népességmegtar­tó szerepének fontosságáról beszélünk, társadalmi érdekről szólunk. E társadalmi érdek ki­fejeződhet abban is, hogy a termelőerők elhelyezkedése job­ban igazodjon a kistelepülések lakóinak igényeihez. Manap­ság, amikor mindinkább gya­korlattá kezd válni a decent­ralizálás, ennek meg is van a lehetősége. Miért ne kaphatna például a mainál jobban he­lyet a falvakban a fogyasztási szolgáltató- és feldolgozóipar? — Munkaalkalmak mellett a mainál jobb infrastruktúrára is szükség volna. Az egészséges ivóvíz, a használható telefon- hálózat, avagy a jó alapellá­tás ugyancsak előfeltétele an­nak, hogy az emberek szívesen maradjanak falujukban. — Valóban így van. A Ha­zafias Népfront igyekszik is ma­ga lehetőségeivel élve ezekben a kérdésekben előbbre lépni. Talán jó példa erre, hogy évek óta együttműködünk a falvak és a kistelepülések . alapellá­tásának javítására a fogyasz­tási szövetkezetekkel. Ennek az eovüttműködésnek is része van abban, hogy ma már több tu­cat mozgó ABC járja a fal­vakar. s aazdaaabb lett az áruválaszték. Különféle ipari szolgáltató szakcsoportok léte­sítésével, a közétkeztetés le­hetőségeinek bővítésével a fal­vakban is mérséklődtek a ház­tartási munka terhei. Ugyan­akkor a népfrontbizottságok akciókat szerveznek a takaré­kosság népszerűsítésére, vala­mint a szövetkezeti lakótelepek környezeti kultúrájának fejlesz­tésére. Felvetődött aT is. hoqv mielőbb napirendre kell tűzni a falvak bolthálózatának kor­szerűsítését. Emellett koránt- sincs minden lehetőség kiak­názva egvöttműködési mun­kánkban. Ennek eavik lehető­sége a falusi turizmus feltéte­leinek feltérképezése, kialakí­tása. — Érdekes jelenség, hoay miközben sokan keresik a vá­rosba költözés lehetőségét, a városlakók mind szívesebben üdülnek, pihennek falun. A fa­lusi turizmus hozzájárulhat-e a kistelepülések népesséamegtar- tó szerepének javításához? — A nagy idegenforgalmat lebonyolító országok tapaszta­latai azt mutatják, hogy hoz­zájárulhat. A falusi turizmus folytán ugyanis a helyi vállal­kozók munkaalkalomhoz, bevé­telhez jutnak. Tavaly széles körűen igyekeztünk tájékozódni arról, hogy van-e ehhez foga­dási hajlam községeinkben. A tájékozódás biztató eredmény­nyel zárult. Sok faluban volna akár tíz—húsz család is, ame­lyik szívesen fogadna üdülő­vendégeket, hajlandó az arra alkalmas szobáit, lakrészeit rendszeresen bérbe adni. A ja­nuárelsejével életbelépett mi­nisztertanácsi rendelet a ma­gánszállások idegenforgalmi hasznosításáról serkentőleg hat­hat. Amennyiben az egyéni vál­lalkozókedvhez társul a mező- gazdasági nagyüzemek támo­gatása is, jó irányba fejlődhet hazánkban is a falusi turizmus, amelynek egyúttal az is kifeje­zetten társadalmi haszna lehet­ne, hogy az érdeklődő városi vendéqek közvetlenül megis­mernék a falusi életet, a me- zőaazdaságban dolgozók mun­káját. — Szóba került az imént, hogy kedvezőtlenül alakult a kistelepülések lakosságának korösszetétele. Ez milyen fel­adatokat ró a népfrontra? — A Hazafias Népfront va­lamennyi nemzedékkel kapcso­latot tart. Teszi ezt például oly módon, hoqy az iskolákban ál­landó a kontaktus a szülőkkel, a szülői munkaközössénben ne­velési konszenzust alakítanak ki a qyerekek érdekében a oeda- aóqusok és a szülők között. Emellett a néofrontbizottsáqok komoly részt vállalnak az öre- qek aondozásában is. Azon va­gyunk, hoqv ennek a feladat­nak egyre jobban megfelel- ifink. Refeiezésül tehát azt mondhatom, hoqy a népfront­mozgalomnak megannyi terü­lete kínál teendőket beszélge­tési tárqyul, a kistelepülések néoesséqmegtartó képességé­nek iavítására. A nyíltabb helyi közséaoolitika a szervezett köz- művelődési tevékenység javítá­sa mellett több számos olyan lépéssel, intézkedéssel is elő lehet segíteni ezt a képesséqet, amely méa csak jelentősebb anyaqi eszközöket sem kíván­na. A helyi lakosságnak a mai­nál aktívabb bevonása a lakó­hely gazdagításába, szépítésé­be. szintén szolgálhatja ezt a célt. Fejér Gyula Vezetők és beosztottak MínHiíJ érdek|ődéssel I III1U lg hallgatom a rá­dióban, televízióban, olva­som a lapokban azokat a be­szélgetéseket. amelyekben munkások feketén-fehéren ki. jelentik: azért nem vállalják az iskolát, a továbbtanulást, mert félnek, hogy kiemelik őket, akárcsak középvezetői beosztásba is. Magyarázatként aztán ezt a mondatot követik a pontos, s kétséget aligha vonható számsorok: mennyit keres egy szakmunkás a gép mellett, s mennyit az, aki mondjuk elvállalta akárcsak tucatnyi dolgozó közvetlen irányítását. Ez az összehason­lítás pediq igencsak nyugta­lanító. A vezetők tekintélyének meglétét, vagy éppen hiányát először is itt, az anyagi meg­becsülésben kell keresnünk, s ez ma már általánosan elis­mert alaptétele közgondolko­dásunknak. Nem véletlen, hoqy gazdasági előrelépésünk múlhatatlan feltételeként fo­galmazódtak meg az utóbbi hónapokban újra a műszaki kö­zépvezetők gondjai .— a kép­zésüktől a termelésben elfog­lalt helyükig —, s váltak ezek a gondok a sajtópolémiák, a közvélemény vitáinak tárgyá­vá. Az elismerés, a megbecsü­lés. a tekintély hiányát jelzi az is, hogy a munkások jó ré­sze fé| attól: elveszíti társai között kivívott szakmai tekin­télyét, ha feljebb lép. Éppen az emlíett okok miatt korántsem mindia azok kerül­nek vezetői beosztásokba, akik arra a leqrátermettebbek, akik szakmailag, emberi tulajdon­ságaik okán elhivatottak arra, hoav embereket irányítsanak. A köznyelv ezt a jelenséget így nevezi: „elfelejtette, hogy hon­nan indult, hogy honnan jött". Amikor az addig szerény, s csupa jó tulajdonsággal bí­ró emberről egyik napról a másikra kiderül: fennhéjázó, naayképű, s csak saját „trón­ját" építgető vezető lesz. Az ilyen vezető képtelen a társa­dalom, a közösség javára ten­ni, mert emberi tulajdonságai miatt egyszerűen nem bírja társai, adott esetben beosz­tottjai bizalmát. így aztán ép­pen annak a követelménynek nem tud megfelelni, ami hiva. tásg lenne: a nagyobb célo­kat nem tudja lebontani, em­berközelbe hozni, s a minden­napokban végrehajtani, vég­rehajtatni. Esett már szó a közgazda- sági érdekrendszerek' felemás­ságáról. S az emberi tulajdon­ságok alakulásának véletlen­jei mellett itt is van még mit javítanunk. Hiszen mit szóljon annak a nagyvállalatnak meg­annyi dolgozója, ahol a cég vezetői egy „levezető” álvita után körlevélben közölték min­den részlegvezetővel, dolgozó­val: ezután személyesen felel­nek minden csavarért, s fize­tésük bánja, ha eltűnik valami a raktárakból. Ám ugyanez a levél homályban haqyta, hogy a felelősség leépítése után, miért felelnek a vállalatok fel­sőbb vezetői. S homályban maradt az is: konkrétan miért is tehető felelőssé a középve­zető, s hogy mit kérhet ő szá. mon a saját beosztottjaitól. És nem akadt egyetlen részlegve­zető sem, aki a körlevél ellen tiltakozott volna. A prémium, úgynevezett jó légkör megőr­zése érdekében mindenki tu­domásul. vette az intézkedést. véletlenül kerülnek I NGl II napjainkban újra nap­világra a középvezetők prob­lémái. A gazdaságirányítás to­vábbfejlesztése, a vállalatok, üzemek irányításának megújí­tása, ennek eredményessége múlik azon: milyen az össz­hang vezetők és beosztottak között. Ehhez pediq mindenek­előtt szakmailag kiválóan kép­zett. s emberi tulajdonságok miatt sem kifogásolható veze­tőkre van szükség. Friss Róbert Szeptemberben átadták Új iskolák és üzletek, felújított gyógyszertár A mágocsi iskola két, a bok­sái iskola pedig a tervezett határidő helyett egy évvel ko­rábban fogadta az új tanév­ben az iskolásokat. E két át­adás mellett még egy kiemel­kedő eseménye a hónapnak a pécsi Honvéd Kórház új szárnyának elkészülte, amely a Honvédelmi Minisztérium és a Mecseki Szénbányák együtt­működésének eredményeként épült, s amely nemcsak a nép­hadsereg hanem Pécs és Ba­ranya egészségügyi ellátásá­ban lényeges színvonalemeli- kedést jelent. Szintén szeptemberi esemény a pécsi Testvérvárosok téri or­vosi rendelő átadása, amelyet négymillió forintért épített a BÁÉV, s amely a környék több mint kétezer gyermekének és 5000 felnőttjének egészségét szolgálja. Egerág, Újpetre, Vokány, Kiskassa, illetve a több kisköz­ség lakossága szeptembertől bekapcsolódott' az országos távhívóhálózatba. Ezt a Pécsi Postaigazgatóság által üzem­be helyezett négy új telefonköz­pont tette lehetővé. Három új üzletet nyitott cr Baranya megyei Ruházati Ke­reskedelmi Vállalat. Pécsett, Lvov-Kertvárosban, az egykori, kisforgalmú cipőboltot áren­gedményes méterárukat és ru­házati cikkeket árusító üzletté alakították. Mohácson, ■ a Fel- szabadulás lakótelepi szolgál­tatóházban vegyes-profilú kis- áruházat, Siklóson, a Félszaba­dulás úton pedig ifjúsági ru­házati üzletet nyitottak. Vajszlón, á szolgáltatóház elkészültével korszerű üzletbe költözött a megyei Fodrászipari Szövetkezet ottani egysége. Az új üzletben a kozmetikai szol­gáltatást is bevezették. A Baranya megyei Élelmi­szerkereskedelmi Vállalat fel- újította a pécsi Kolozsvár ut­cai üzletét. Teljesen kicserél­jék az önkiszolgáló rendszerű üzlet berendezését és korszerű­sítették az elektromos hálóza­tot. Megújult a mágocsi gyógy­szertár is. A Baranya megyei Gyógyszertári Központ egymil­lió forintot fordított a korsze­rűsítésre. T. É. A közelmúltban készült el az új gyógyszertár Mágocsop Fotó: Läufer László

Next

/
Oldalképek
Tartalom