Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)
1984-10-31 / 300. szám
1984. október 31., szerda Dunántúlt napló 3 Szálkák Fegyelem A szerződéses élelmiszerbolt vezetője telefonon győzködi az egyik szállító vállalat dolgozóját, hogy igenis feladta a fel- adnivaló összeget. Jobb kezében tartva a hallgatót, bal kézzel nyitja ki diplomatatáskáját és matat a borítékok között, megtalálja a keresett — a telefonon őt hívó által megkérdőjelezett — csekket, bediktálja az összegei és a postai keletbélyegző nehezen olvasható dátumát. A vonal túlsó végén mégcsak elnézést sem kérnek a zaklatásért, csak annyit mondanak, hogy úgylátszik náluk elkeveredett valahová a csekk. A boltos napjában többször kénytelen végigjátszani az ilyen telefonosdit. Unja, fárasztja már, de mit tehet. „Nem elég az árubeszerzés, az örökös látás-futás, az anyagmozgatás, az adminisztráció, rohangálás a postára feladni az összes fel- adnivalót, meg a többi kötelezettség, még az ilyen telefonok is...” — fakad ki. Nyugtatnám, hogy pénzügyi fegyelem is van a világon, erre dühbe qurul. „Milyen pénzügyi fe- gvelem az, amely csak minket kötelez, de a szállítókat nem?!” Lehiggadva sorolja: az elhozott szeszt a göngyöleggel együtt két napon belül, a Zöldérttől hozott árut göngyölegestül hét nanon belül ki kell fizetniük a visszaküldött göngyöleg árát iá, ha 3—4 hét múlva kópiák vissza. És nem néhány száz forintos tételekről van szó. ö hiába is emeli fel a telefont, hiába is reklamál, semmi sem változik. Heteken át várhatja a megelőlegezett pénzét. Furcsa az olyan pénzügyi fegyelem, amely csak az egyik félre érvényes. Hamburger Nálunk is megkezdte hódító útiát a hamburger: a kelesztett zsemlébe rakott speciális hússzelet, hagymával, uborkával és kecsöppel. Nálunk legalábbis a frissen felmelegített hamburger ezt jelenti. És készítőjének más-más hasznot, és fogyasztójának más-más árat. Ettem már hamburgert Budapesten 26, a tihanyi révben 20 és a pécsi 17 emeletes tövében 15 forintért. Mindhárom helyen bódéban készítették, tehát nem az osztálybasorolási kategóriák miatt ennyire változóak az árak. Hogy miért ez a nagy árkülönbség? Nem tudom. Azt viszont esküvel is megerősíthetem, hogy a pécsi ízlett a legjobban. A 15 forintos. Buszjegyek Kezdetben volt a kalauz, aztán a persely, majd az automata jegykiadó, míg végül lett a jegylyukasztó a helyi járatú buszokon. Mind megannyi utas- bosszantási lehetőség a maga nemében. Néha magam is bu- szozom, s olyankor jegylyukasztó útitársaimmal szidom a . .. nyomdát. Nem tudom, hol készítik a pécsi jegyeket, nem tudom, miért, de legtöbbje 1—2 milliméterrel szélesebb, mint a lyukasztó „szája", nemegyszer csak ádáz küzdelem árán csúsztatható be a jegy a méretes nyíláson. Az az egy-két milliméter túlméretezés — talán inkább rossz vágás — naponta bosszantja az utasokat. És nincs ellene védekezés?! Bár a budapesti és legutóbb a veszprémi helyi járatokon mást tapasztaltam: ott kényelmesen becsúsztatható a jegy a lyukasztó nyílásába. Murányi László Amit az utazók nem látnak Fotó: Proksza László Műszeres fékhatásmérés a 12. sz. Volán szerelőcsarnokában Több lépcsős biztonsági ellenőrzés A tömegközlekedésben részt vevő autóbuszok biztonsága mindennél fontosabb. — Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, a telephelyről a forgalomba induló autóbuszaink maximálisan megfelelnek a követelményeknek, s igyekszünk a szubjektív tényezőket is a minimálisra csökkenteni. Műszerezettségünk ezt hivatott teljesíteni — hangsúlyozza Kiss József, a 12-es Volán Vállalat főmérnöke. A buszok ellenőrzése, karbantartása nagyon szigorú elvek alapján történik, s több lépcsőben. Az autóbuszok minden teljesített nap után, a telephelyre érkezést követően tüzetes átvizsgáláson vesznek részt. Ennek során a biztonsági és egyéb berendezéseket ellenőrzik a vállalat legjobb szerelői. Egyebek közt a kormányszerkezetet, a fékkulcsok nyitását, a légfékrendszer tömítettségét, a világítórendszert vizsgálják meg — felhasználva a korszerű kontrolleszközöket. Ha minden rendben van, a busz mehet a tárolóterületre, de ha a legkisebb hibát is felfedezik, s azt a napi vizsgálóműhelyben nem tudják megcsinálni, akkor a karbantartóműhelybe kerül. Emellett két-három hetenként úgynevezett egyes szemlén vesznek részt az autóbuszok. Erre általában 5000 kilométer lefutásán belül kerül sor. A szervizben ezúttal is megvizsgálják a biztonsági berendezéseket, s amennyiben komolyabb hibát észlelnek, azonnal műhelybe küldik az autóbuszt. Évente egyszer kettes műszaki szemlét tartanak minden autóbuszon, félévente pedig kimondottan a fékrendszer állapotát ellenőrzik, megbontják a féket, s elvégzik a szükséges javításokat, cseréket. S ezen túlmenően 450-480 000 kilométerenként valamennyi autóbuszon főjavítást hajtanak végre. A biztonságos közlekedés egyik nem lényegtelen eleme, hogy a buszok gumijai megfelelőek legyenek. Nos, a pécsi helyi közlekedésben 40-50 000 kilométerenként lecserélik a gumikat. — Az említett ellenőrzési, javítórendszeren túl a buszvezetőnek feladata, hogy mindennap indulás előtt meggyőződjék arról, hogy a közúti forgalomban való részvételre alkalmas-e a járműve, s a napi gondozási feladatokat is' el kell látnia. így például, hogy a hűtőben legyen víz, működjön a busz csengője — teszi hozzá Kiss József. — Van arra lehetősége a vezetőnek, hogy ha menet közben észlel valamilyen hibát, kiálljon a forgalomból? — Ez kötelessége! Ekkor felkéri az utasokat, hogy szánjanak le, s hívnia kell a vállalat autómentőjét. Nem biztonságos járművel nem vehet részt a közlekedésben. A napi vizsgálóműhelyben arról beszélgetünk Delibeli László művezetővel, hogy milyen ellenőrzésen mennek át itt a buszok. — Minden műszakban az autóbuszvezetővel együtt négyen vesznek részt ebben a munkában. Az egyik szerelő az aknából a kocsi alját veszi szemügyre, ellenőrzi a gömbcsuklókat, fékeket, kormányrögzítést, a másik fent dolgozik. Ha például a féknél valamilyen rendellenességet tapasztalnak, akkor átküldjük a buszt a diagnosztizáló műhelybe, ahol a hiba konkrétan megállapítható. Ezután elhárítják a hibát, s esetünkben fékpadon újból ellenőrzik, hogy a fék jól működik-e. A helyi közlekedésben részt vevő autóbuszok üzemeltetése évente mintegy 260 millió (!) forintjába kerül a vállalatnak, s ennek a nagy összegnek bizony nem kis részét a karbantartás viszi el. S ha már a számoknál vagyunk, érdemes megemlíteni, hogy például október 22-én 158 helyi forgalmú autóbusz napi felülvizsgálatát végezték el. Horváth János autószerelő, sőt most már mester, hisz a közelmúltban tette le a mestervizsgát, a diagnosztizáló műhelyben dolgozik. Rutinos szakember, a Volánnál lett szakmunkás, 15 éve itt dolgozik. Munkaterülete, feladata roppant felelősségteljes. — Itt tévedni nem szabad. Megállapításaimat, javításaimat fel kell tüntetnem a diagnosztizáló lapon, ezekért felelősséget vállalok. Roszprim Nándor Novembertől javul a gyógyszerellátás A gyógyszer hiánya érthetően felfokozott aggodalmat teremt, mert végül is bármi pótolható, a beteg ember gyógyszere nem. A panasza elkeseredettebb, és megesik, hogy amit itt-ott hall, téves következtetésekre késztetik. Olvasóink kérdései nyomán elsőkézből, az Egészségügyi Minisztérium gyógyszerészeti főosztályától kértünk tájékoztatást. A legfontosabb: november elejére érezhetően javul a gyógyszerellátás. A kormány- szintű intézkedések lehetővé tették, hogy a gyógyszeripar az egészségügy megrendelésére a szükséges mennyiséget legyártsa. Az év végére tehát folyamatos szállítás várható. A kérdésekre választ keresve nézzük a magyar gyógyszeripar és forgalmazás jellemző adatait: az egy főre jutó gyógyszertermelésben és exportban Magyarország a negyedik a világon. A hazai gyógyszeripar a belföldi igények háromnegyedét ellátja — nyolcszázféle gyógyszer- készítményével, a külföldi gyógyszerkészítmények száma mintegy 240, ebből 140 kizárólag intézeti felhasználásra kerül. Ám a hazai gvóqyszerek kilencven százalékában import alapanyagot — intermediereket — dolgoznak fel. Nyilvánvalóan a gondokat, a hiányokat ezek beszerzési nehézségei okozzák. S már a késedelmes szállítás is, mert egy-egy gyógyszer-alapanyag beérkezése a megrendeléstől számított három—hat—kilenc hónap. Ellátási zavart okoz időnként, hogy a háttéripar színvonala nem követi a gyógyszeripar színvonalát, — mondják a szakemberek — hiányzik a csomagolóanyag — a tubus, a fólia —, elmarad a szállítással a nyomdaipar. A háttéripart nem köti a kötelező szállítás, s úgy tűnik a szerződéses fegyelem sem. Bár mentségére legyen mondva, ugyanabban az ördögi körben mozog: az alapanyagai jórészt import termékek ... Az elosztásról: egycsatornás rendszerben történik, a húsz gyógyszertári központ 1400 gyógyszertárat lát el. Az Egészségügyi Minisztérium főosztályának véleménye szerint naprakész az információcsere az elosztási hálózaton belül. A központok havonta rendelnek a gyógyáruértékesítő vállalattól és értesítik az orvosi körzeteket a hiányzó gyógyszerkészítményekről A kérdés persze az, hogy figyelembe veszik-e ezeket a tájékoztatókat, elsősorban ott, ahol a recepteket írják. Végül is a beteg a gyógyszertárban kapja az utóbbi időben egyre gyakrabban a „nemet”, vagy a „hiányzik" elutasítást. Mindenképpen el kell mondanunk, hogy a gyógyszertárak nem önkényesen, hanem egységes utasítás szerint dolgoznak. Mit mond az egészségügyi miniszteri rendelet a gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról. Idézzük: „Ellátási érdekből a vényre felírt gyógyszer össz- mennyisége csökkenthető, illetve több részletben is kiadható” Miért fontos ez? Mert magunk is hiányt teremtünk a gyógyszerek indokolatlan halmozásával, azok elől vonjuk el, akiknek ugyanolyan szükségük van rá. így történt ez július—augusztusban a fogamzásgátló tablettákkal kapcsolatos híresztelések miatt — időszakos hiány teremtődött. Ma már kiegyenlített az ellátás. Fontos tudni azt is, hogy a gyógyszerek helyettesíthetők, sőt kötelező a gyógyszerésznek a felírt, ám hiányzó gyóqyszert hasonlóval helyettesíteni és ezt felajánlani a betegnek. Érdemes elfogadni, mert szigorú előírások szabályozzák, kinek milyen helvettesítőt lehet aiánlani. Az illetékes főosztály megnyugtatóbb ellátást ígér tehát a következő hetekben, amely remélhetőleg meg- nyuqtatóbb hangulatot teremt a gyógyszertárakban is. Gáldonyi Magdolna Vegeta Szegedről A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál kedden ünnepélyesen megkezdődött a háziasszonyok által közkedvelt ételízesítő, a Veaeta gyártása. Eddig importból került hazánkba a Vegeta, a kereslet azonban nagyobb volt, mint amennyit be tudtunk szerezni. Ezért a Paprikafeldolgozó Vállalat, valamint a Déligyümölcs, Élelmiszer és Vegyi- áru Kereskedelmi Vállalat (DÉL- KER) megvásárolta a Vegeta gyártási licencét a juqoszláviai koorivnicai Podravka Élelmiszer- gyártó Vállalattól. A licenc árát hazai zöldségszárítmányokkal egyenlítik ki. A szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál eddig készített Delikát 8 és Delikát 10 elnevezésű levesporok mellett választékbővítésnek szánják a Vegeta gyártását. Alapanyagai között szerepel az az aminósavszármazék, amelyik a hús jellemző ízét adja, továbbá sárgarépa, gyökérzöldség, zeller, és hagymaszá- rítmány, só, több más fűszer, szénhidrát, B—1 és B—2 vitamin. Hetvenöt grammos tasa- kokban — amelyek 25 adag leves ízesítésére alkalmasak — novemberben a DÉLKER közvetítésével kerül forgalomba. Kovács Imre feltüntetett 120-szor adott vért Felcsattant a taps és végigkísérte Kovács Imrét, ahogy a hosszú dísztermen át kiment az emelvényhez, hogy átvegye a véradóünnepségen az őt megillető jutalmat. A Kiváló Véradó kitüntetést 75-szörös véradóként vehette át. Kovács Imre nyugdíjas bányász, Komlón lakik. Előtte 33 évet vájárként töltött el Kos- suth-bányán. Az Alföldről, Békés megyéből jött ide még 1947-ben, amikor országszerte toborozták az embereket a bányába. Élete során valahogy úgy alakult, hogy a fejtésben mindig a leghajtósabb brigádba került. Bányában, föld alatt dolgozni mindig is a legnehezebb fizikai munkának számított, de ezen belül is a legkeményebb erőfeszítést a fejtésben dolgozóktól igényelte. Hát még ha „hajtás” volt a csapat, az ugyancsak kiszívta az ember erejét. És emellett még rendszeresen vért is adni?l Hogyan bírta? — Legelőször 1953-ban adtam vért. Azon a hajnalon bányaomlás történt, ketten meghaltak, többen megsebesültek. Egyik társunk a leomlott szénfal és a tám .közé szorult. Amikor kiszabadították, úgy nézett ki, ő sem marad életben. Akkor mondták: emberek, gyorsan vért kell adni, hogy megmenthessük. Mindannyian, akik ott voltunk, jelentkeztünk. Kettőnknek a vércsoportja egyezett a sérültével, azonnal úgy feketén, szénporosan rohant velünk a szirénázó mentőautó Pécsre. — Ezt a bajtársunkat később többször meglátogattuk a kórházban és amikor először láttam, hogy felül az ágya szélére és mosolyog, elfogott egy furcsa érzés: én is részese vagyok, hogy ez az ember él. Attól kezdve ahányszor csak lehetett, mentem vért adni. De nem voltam ezzel egyedül, a Kossuth-bánya rendszeres véradóiból hadsereget lehetett volna kiállítani. — Ekkor még fizettek a véradásért, a pénz azonban sohasem számított, később lett ingyenes. Csak térítésmentes véradásban vettem részt 75- ször, ha hozzáadom ahányszor előtte adtam, amikor még fizették, akkor összesen 120- szor. És adok még most is, ha a korom nem számít. Kovács Imre a Bikali Állami Gazdaságban vállal rendszeresen alkalmi munkát. Ha kell, palántázik, gyümölcsöt szed, vagy komlót szüretel. Mint mondja: a bányásznak, ha nyugdíjba megy, kell a minél több friss levegőn végzett munka. Bányászélete során sok kitüntetést kapott, a Kiváló Dolgozó valamennyi fokozatát, a Bányászati Szolgálatért érdemérmet, a Nehézipar-Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést. — Mit érzett, amikor átvette most ezt a legutolsót, a vöröskeresztes kitüntetést? — Hát bizony, nagyokat kellett nyelnem, hogy ne vegyék észre rajtam a meghatódást. . . S. Zs.
