Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)

1984-10-28 / 297. szám

1984. október 28„ vasárnap Dunántúlt napló 3 Megkezdődött a X. országos békekonferencia (Folytatás a 2. oldalról.) HiitpeMikui összetaglaló A hét 3 kérdése foglalásainkat, önálló külpoliti­kai lépéseinket az vezérli, hogy o békére szóló felhívásaink visszhangra találjanak, s győz­zön a kérdések realista meg­közelítése. Pártunk, kormányunk nemzet­közi tevékenységét népünknek az a leghőbb óhaja vezérli, hogy szocialista építőmunkáját békében folytathassa, és va­lamennyi népnek azt kívánja, hogy békében élvezhesse mun­kájának gyümölcsét. Ennek érdekében összefogunk minden békeszerető erővel, együttmű­ködünk mindenkivel, aki kész részt venni abban a küzdelem­ben, amely az egész emberisé­get pusztulással fenyegető vi­lágháború elhárításáért folyik. örömmel látjuk, hogy a ma­gyar békemozgalom, a társa­dalom különböző erői — köz­tük a társadalmi szervezetek, a tömeg szervezetek, a tömegmoz­galmak, az egyházak — e te­kintetben azonos célokat követ­nek. A rendkívül nehéz nemzet­közi helyzetben fellépésük hoz­zájárul ahhoz, hogy helyreállít­suk a bizalom légkörét, gátat vessünk a fegyverkezési hajszá­nak, hogy a két világrendszer vitája ne a harcmezőn, ha­nem békés versengésben dőljön el. Helyeseljük, hogy a ma­gyar békemozgalom növelni kí­vánja erőfeszítéseit ezen a té­ren. Érdemes megőrizni, sőt gyarapítani azt a nemzetközi megbecsülést és tekintélyt, amelyet a párbeszéd, a nyitott­ság és a megértésre való tö­A konferencián felszólalt Ro­mes Csandra; tolmácsolta a tanácskozás résztvevőinek a Bé­kevilágtanács üdvözletét, s hangsúlyozta a nukleáris hábo­rú elleni világméretű összefo­gás szükségességét. A vitában részt vevők meg­győződéssel vallották: a világ? háború elkerülhető, a béke megőrzése elérhető cél. Még akkor is így van ez, ha napja­inkban feszültebbé vált a nem­zetközi helyzet, lefékeződött az enyhülési folyamat: nem re­ménytelen az Európában millió­kat megmozgató békevágy, nem hiábavalóak e békeakarat újabb és újabb megnyilvánulá­sai — hangoztatták a felszó­lalók. Az eredményes küzde­lemhez azonban az szüksé­ges, hogy a békemozgalmak vi­lágszerte mind több embert késztessenek szembenézésre a háborús veszély okaival, okozói­val; a fegyverkezési verseny, a tömegpusztító eszközök növeke­déséből fakadó súlyos problé­mákkal. a tőkés viláq — min­denekelőtt az Egyesült Államok szélsőségesen reakciós körei­nek — törekvéseivel. A nemzetközi politikai viszo­nyok befolyásolásában megnőtt a népek szerepe. Ma már nem lehet fiqyelmen kívül hagyni az egyszerű emberek millióinak békeakcióit — hangoztatták a felszólalók. Csakis a világot átfoqó békemozgalmak alkot­hatják azt az erőt, amely ké­pes eqy újabb világégést meg­akadályozni. Ennek az összefo­gásnak szerény, de felelősség- teljes, tevékeny részese a ma­gyar békemozqalom. A hozzászólók úgy ítélték meq, hogy a magyar békemoz­galom az élet, a változó körül­mények állította úi követelmé­nyekhez igazodva folyamatosan meqújul. Tevékenységében na­gyobb teret kapnak az egyének és a közösségek békeakaratát kifejező kezdeményezések. így programjai, megmozdulásai tar­talmasabbak, színesebbek, von­zóbbak lettek. Ennek is kö­szönhető, hogy a fiatalok egy­re aktívabban vesznek részt a békemozqalom munkájában, életkorukból fakadó tettvágyuk, dinamizmusuk gazdagítja, szí­nesíti azt.i A nőmozgalomban is egyre naqyobb szerepet kapnak a béke megőrzésének, a leszere­lésnek, a fegyverkezési hajsza megállításának kérdései — hangzott el a vitában. A nők békéért folytatott küzdelmének rekvés híveként mozgalmuknak és hazánknak szereztek — hangoztatta a Központi Bizott­ság titkára, majd így folytatta: Itthoni helytállás a közös ügyért — A világ közös ügyeiért akkor tesszük a legtöbbet, ha itthon sikerrel intézzük dol­gainkat, eredményesen munkál­kodunk azért, amiért közvetle­nül felelősek vagyunk. Több a gondunk, nagyobbak a feladataink, de napról nap­ra azt is érezzük és tapasztal­juk, hogy a hatékony cselek­vés szolgálatába állítható tár­sadalmi erő is gyarapszik. Egy­re szilárdabb az emberek el­határozottsága, hogy történelmi vívmányainkat, amelyekért meg­küzdöttünk, eredményeinket, amelyeket évek során sok erő­feszítéssel elértünk, megvédiük és továbbfejlesztjük. Ez a ha­tározott szándéka pártunknak is, amely XIII. kongresszusára készül. Az elmúlt évek nem vol­tak könnyűek és az a program, amelyet az előző kongresszu­son vállaltunk, méq a vártnál is nagyobb erőfeszítéseket igé­nyelt. Bár a végleges mérleg még nem kész, azt felelősen elmondhatjuk, hoqy helytáll­tunk a nehéz körülmények közt, az orszáa fejlődött, s ez dolgo­zó népünk érdeme — hangoz­tatta a többi között Németh Károly. egyik legfontosabb feladata a felnövekvő generáció, vagyis gyermekeink békére nevelése. Ennek a folyamatnak magában kell foglalnia a háborút nem ismerő nemzedék rádöbbenté- sét egymás pusztításának esz­telen, abszurd mivoltára. De e nevelésnek el kell érnie azt is, hoqy a fiatalok sajátjuknak vallják a társadalmi igazságos­ság, a szolidaritás, más népek megbecsülésének eszméjét, megismerjék népünk történel­mét és az igaz hazaszeretet fogalmát is. « Az úgynevezett békeqenerá- ció nevében felszólalók arról szóltak, hogy az ifjú nemze­déknek létérdeke a béke vé­delme, s annak megőrzéséért tettekre is kész. Bizonyították ezt a szándékukat a legutóbbi napok tízezreket mozqósító fia­talok szervezte békedemonstrá­ciói is. A tudomány, a művé­szetek, a kultúra művelőinek pótolhatatlan a szerepük ab­ban — hangsúlyozták mások —, hogy az emberi érzelmekre ható műalkotásokkal, valamint cáfolhatatlan érvekkel, tények­kel támasszák alá az újabb és újabb tömegDusztító eszközök gyártásának értelmetlenségét. A maayar békemozqalom fel­adatairól szólva többen han­goztatták, hogy széles körű eqvüttműködésre, nyílt párbe­szédre kell törekedni a világ minden, reálisan gondolkodó és cselekvő erőjével, személyisé­gével. Alapvető fontosságú, hogy a mozgalom munkáját mind szélesebb tömegek is­merjék meg, s legyenek részesei az akcióknak. A konferencia első napjának plenáris vitájában felszólalt Bánffy György színművész; Pongrácz Tiborné, a KSH tudo­mányos főmunkatársa; Boldi­zsár Iván író, Debrei Csaba, az Eötvös Loránd Tudományegye­A hozzászólásokat követően Sztanyik B. László, az OBT el­nökhelyettese bejelentette: az 1978-ban, a IX. magyar béke­kongresszuson megválasztott Országos Béketanács mandá­tuma lejárt. A testület tagjai­nak köszönetét mondott mun­kájukért. Ezután Vályi Gábor, a jelölő bizottság vezetője is­mertette az új, a konferencián megalakuló 379 tagú tanács létrejöttének körülményeit. El­mondotta, hogy — a korábbiak­tól eltérően — a küldöttvá­lasztás és a tagok jelölésének jogát ezúttal azok a közössé­gek — vállalatok, intézmények, társadalmi és tömegszerveze­tek — gyakorolták, amelyek az elmúlt években számottevően hozzájárultak a békemozgalmi feladatok megoldásához. Az új testület összetétele megfelelő­en tükrözi a lakosság foglal­kozási és életkori jellemzőit, földrajzi megoszlását. A -testü­let tagjai közül csaknem két­százan vidéken élnek és dol­goznak, s több mint százan még nem töltötték be 35. élet­évüket. A Béketanácsban he­lyet kaptak a fizikai munkások, az alkalmazottak, az értelmi­ségiek, az egyházak képvise­lői egyaránt. A Bajkál—Amur vasútvonal teljes hosszán megkezdődött a rendszeres vonatközlekedés: az első két szerelvény — amely a két végállomásról indult út­nak néhány nappal ezelőtt - szombaton megérkezett Tindá- ba, a BAM „fővárosába". A szerelyények utasait — az építkezésben kimagasló telje­sítményt nyújtott dolgozókat — a tindai pályaudvar előtti dísz­téren Vlagyimir Dolgih, az SZKP KB PB póttagja, az SZKP KB titkára, a Szovjetunió több minisztere, valamint a vasútvonal által érintett terü­letek párt- és állami vezetői köszöntötték. tem hallgatója; Szántó Péter, a mezőkovácsházai Új Alkot­mány Termelőszövetkezet főága- zatvezetője; Meruk József, a Magyar Távirati Iroda munka­társa, Simái Mihály akadémi­kus; Menyhárt Lajos, a debre­ceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem docense; Paskai Lász­ló kalocsai koadjutor érsek, Pólyák Ferenc fafaragó nép­művész és Molnár György, a Mecseki Szénbányák vájára. * ------------------------------­A X. országos békekonferen­cia plénuma egyhangúlag ki­mondta az új testület megala­kulását, majd döntött az „Or­szágos Béketanács tiszteletbe­li tagja” cím megalapításáról is, s megerősítette a jelölő bi­zottság javaslatát: húsz, a bé­kemozgalomban évtizedeken át eredményes munkát kifejtett neves személyiségnek ítélte oda a megtisztelő címet. A konferencia színhelyére a délelőtti plenáris ülés szüneté­ben érkezett meg a hét elején indult békestaféta, amely ha­zánk valamennyi megyéjét, 450 települését érintve békeüzene­tek sokaságát hozta magával. A váltók a SOTE Nagyvárad téri Ifjúsági Békecentrumábó! indultak el és a Csepel SC kerékpárosainak kíséretében futottak be a Dózsa György úti székházba. A magyar béke­mozgalom nevében Fodor Ist­ván, az Országos Béketanács titkára vette át az üzenetcsok­rot és mondott köszönetét mindazoknak, akik a csaknem 4000 kilométeres út egy-egy szakaszán tagjai voltak a sta­fétának. A békekonferencia délután szekciókban folytatta munkáját. Az SZKP Központi Bizottsá­ga tíz évvel ezelőtt hozott ha­tározatot a több mint három­ezer kilométer hosszú vasút­vonal megépítéséről, a térség természeti kincseinek birtokba­vételéről. „Az évszázad építke­zésének" is nevezett munkála­tokra a szovjet ifjúsági szer­vezet ajánlása alapján az or­szág minden részéből 45 ezer­nél is több fiatal érkezett, és sokan közülük végleg a BAM- mal kötötték össze életüket. A rendszeres vonatközleke­dés megindulása az első lépés a térség iparosítása, a környék meghódítása felé. O Milyen események zaj­lottak a leszerelési világhét keretében? A Mamajev-kurgán említése háborús emlékeket idéz, itt, a Volga menti magaslaton emel­kedik a sztálingrádi csata hő­seinek szentelt panteon. A hé­ten, amely az ENSZ-napjával kezdődő, immár hagyományos leszerelési világhétként vonult be a nemzetközi krónikába, bé­kegyűlést tartottak a nevezetes emlékhelyen. A béke jegyében tüntetett Európa, így volt ez a Német Szövetségi Köztársaságban, ahol 210 kilométer hosszú, élő emberláncot alkottak; a szicí­liai rakétatelepítés színhelyén, Comisóban, ahol kommunista polgármestert választottak; s hazánkban is, ahol a X. ma­gyar békekonferencia előesté­jén, fiatalok tízezrei tettek hitet békeakaratukról Budapesten, az Országház előtt. Vannak tehát gondok és ne­hézségek, de tárgyalnak, ami egyelőre nem mondható el szovjet—amerikai viszonylatban. Természetesen most az Egyesült Államok önmagával van elfog­lalva, s a külpolitika elsősor­ban a Reagan—Mondale tele­víziós vitán jutott kifejezésre, ám a szovjet sajtó nyomatéko­san hangsúlyozza: nincsenek igazi jelzések arra vonatkozó- laq, hogy Washington tettekre váltaná át békeszólamait. Cser- nyenko a minap négv tárgyalá­si témát is felvetett (az űrfegy­verkezés meaakadályozása; az első csapásról való lemondás; a föld alatti atomkísérletekről kötött megállapodás véglegesí­tése; a nukleáris fegyverek be- faayasztósa), azzal a kívánság­gal, hogv legalább egy kérdés­ről kezdienek építő szellemű megbeszéléseket. Sajnos, az amerikai válasz mind a mai napig kitérő és elodázó... A kelet—nyugati diplomácia közeoébe tartozott méq a cseh­szlovák külüqyminiszter helsinki útja, Sinowatz kancellár berlini látonatósának előkészítése, s végül, de korántsem utolsósor­ban a görög kormányfő Varsó­ba érkezése. Paoandreu szemé­lyében először járt eqy NATO- állam miniszterelnöke Lenqyel- országban, a fordulatot jelentő 1981. december 13-a óta. Alig­ha véletlen, hogy ezzel a fontos fejleménnyel esett egybe az utóbbi idők legsúlyosabb politi­kai provokációját jelentő Popie- luszko-ügy, a banditizmusnak az a megnyilvánulása, amelyet oly határozottan ítélt el a hét végén ülésező lengyel pártplé- num. e Mi történik Dél-Afriká­ban? Üj kifejezés született a világ­sajtóban, a „Pax Pretoriana", vagyis Afrika déli részeinek olyan meg békéltetése, amely teljes mértékben megfelelne Pretoria érdekeinek. Ennek je­gyében igyekeznek újabb nyo­mást gyakorolni Dél-Afrikából a szomszédos Angolára és Mo- zambikra, kihasználva azok gazdasági problémáit, valamint az ellenforradalmi erők belső aknamunkáját. Igazi békét azonban határain belül sem képes teremteni az apartheid-rezsim. Ezen a hé­ten a tiltakozó tüntetések újabb hulláma söpört végig az országon, s különösképpen Jo­hannesburg feketék lakta elővá­rosaiban alakult ki kritikus hely­zet. Elsőízben fordult elő, hogy a rendőri osztagok mellett hét­ezer főnyi katonaságot vezé­nyeltek ki a megmozdulások le­verésére. Hivatalos adatok 65 halottról tudnak, de mértékadó körök legalább 80 halálos és hatszáz sebesült áldozatról szól­nak. A dél-afrikai fekete többség küzdelmét erőteljes nemzetközi szolidaritás kíséri. A Nobel-dí- jas Tutu püspök hazatért, s megjelenése ugyancsak ennek a politikai-erkölcsi támogatás­nak kifejezője. Rendkívüli ülést tartott az ENSZ Namíbia-taná- csa és újólag követelte a dél­afrikai gyarmatosítás megszün­tetését. Napirendben volt a faj­gyűlölő uralom a Biztonsági Ta­nácsban is, éppen a legutóbbi összeütközések kapcsán. Preto­riát 14 szavazattal, egy tartóz­kodással ítélték el, az Egyesült Államok képviselője nem adta voksát a többiek mellé. Az in­doklás szerint azért, mert túlsá­gosan élesnek tartotta a hatá­rozat „nyelvezetét”. A BT másik 14 tagja viszont a dél-afrikai helyzetet tartja túlságosan éles­nek . . . 0 Hogyan állnak a vá­lasztási előkészületek Nicara­guában? Amint közelednek a jövő va­sárnap esedékes nicaraguai vá­lasztások, nemcsak a katonai behatolások szaporodnak, de kibontakozik egy különös szín­játék. A választások mielőbbi lebo­nyolítása érdekében ugyanis a CD (demokratikus koordniáció) keretei között működő nyolc polgári irányzat és a COSEP, a magánvállalkozók tanácsa szállt síkra. De amikor a sandinista vezetés elfogadta a kihívást, és kiírta a választásokat — sőt mind több jel mutatott és mu­tat rá, hogy azokat megnyeri — egyszerre változtattak a koráb­bi taktikán. A pártok egy része visszalépett, ha lógatta-odázta a szükséges intézkedéseket, majd a szavazás elhalasztását javasolta. Nem titok, miért próbálják most a választások „nem de­mokratikus jellegét” bizonygat­ni. Ha ugyanis a sandinisták és szövetséaeseik megszerzik a biztos többséget, tovább erősí­tik az ellenforradalmároknak, s támogatóinak a tevékenysé­gét. Nem érdeke a jobboldal­nak az sem, hogy a választáso­kat két nappal az amerikai el­nökválasztások előtt mór lebo­nyolítsák: a halasztástól azt remélik, hogy lehetőség nyílik majd Washington fokozottabb és nyíltabb intervenciójára. A bonyodalmak ellenére hat párt biztosan, sőt esetleg egy hetedik is részt vesz a választá­sokon. Amelyek iránt bizalmat szavazott az ENSZ-közgyűlés te­kintélyes része (a héten a kö­zép-amerikai helyzettel foglal­koztak a világszervezetben), s Managua elismerést váltott ki a Contadora-csoport kompro­misszumos, közvetítő indítvá­nyának elfogadásával is, Washington legelfogultabb propaganda orgánumainak is mind nehezebb bizonygatni, hogy nem ez a haladó vezetés, hanem a gyilkosságokat elköve­tő, falvakat égető kontrák jelen­tik a „demokráciát”. Réti Ervin Baranyaiak az országos békekonferencián (Munkatársunk telefonje­lentése) Péntek délután megérke­zett Budapestre a X. orszá­gos békekonferencia bara­nyai küldöttsége és részesei lehettek a Kossuth téren megrendezett impozáns bé­kegyűlésnek. Szombat reggel a konfe­rencia megnyitásakor még mindig élénken foglalkoztat­ta a küldötteket a péntek esti hatalmas békegyűlés. Az elnöki megnyitó és a fő­titkári beszámoló után a vi­tában felszólalók közül töb­ben is utaltak az előző este felejthetetlen hangulatára. A délelőtti plenáris ülésen elhangzott beszédekből egy­aránt kicsengett a jelenlegi nemzetközi helyzet, a fegy­verkezési hajsza miatti ag­godalom és az őszintén bé­két, fejlődést akaró emberek, mozgalmak összefogása ere­jében való bizakodás. Erről szólt az országos tekintélyű író, a tsz-főágazatvezető, o közgazdász-akadémikus épp úgy, mint a katolikus főpap, a fafaragó népművész, az újságíró vagy éppen a Ma­gyar Nők Országos Tanácsá­nak képviselője. Szinte min­den felszólaló kitért az ifjú­ság szerepére, felelősségére, és örömmel üdvözölték azt a tényt, hogy az Országos Bé­ketanács újonnan megvá­lasztott 379 fős testületéből 112 fő 30 éven aluli. A plenáris ülésen a kon­ferencia közel 1000 résztve­vője közül az idő szűke miatt csak keveseknek adatott meg a felszólalás lehetősé­ge. Ebből a kevésből egy Baranyának is jutott. Úgy adódott, hogy a délelőtti plenáris ülés utolsó felszó­lalója Molnár György, a Me­cseki Szénbányák komlói Kossuth Bányaüzemének csa­patvezető vájára volt, aki a Mecseki Szénbányák 14 ezer dolgozójának üdvözletét és cselekvő békeakaratát tol­mácsolta. A Mecsek szénbányászai megszokták már, hogy nap mint nap együtt élnek a ve­széllyel. A munka utáni föld felszínére jutás jelentette ed­dig számukra a biztonságot. Nehéz munkájuk, gondjaik mellett most azt is érezhetik, hogy biztonságukat, életüket a föld felszínén is veszélyez­tetik, az alattomosan szapo­rodó nukleáris fegyverek. „A békéből nekem és az én generációmnak 40 év jutott, de ennyivel még nem elé­gedhetünk meg” — mondotta felszólalásának végén Mol­nár György. A X. országos békekonfe­rencia szombaton délután öt szekcióban folytatta mun­káját. Este pedig megtartot­ta első ülését az újonnan megválasztott Béketanács. Ma délelőtt plenáris üléssel folytatódik a konferencia, amely délután zárul. D. I. Romcs Csandra felszólalása Megalakult az új Országos Béketanács Megkezdődött a rendszeres vonatforgalom a BAM-on

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom