Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)

1984-10-03 / 272. szám

Dunántúlt napló 1984. október 3., szerda €> Honismeret Híradó van Az operatőrök vonzódnak ehhez a munkához „Híradó nincs, perec van!" — hirdette nem is olyan régen egyik budapesti mozi. A szlo­gen nem vált be, elsöpörte a felháborodás, amely azt bizo­nyította: a közönség igényli a filmhiradót. A filmhíradónkat, amely jövőre lesz nyolcvan- éves. Több ezer doboz őrzi a fel­becsülhetetlen értékű film­anyagot, amely úgy van rend­szerezve, hogy helyszín, idő­pont, személyek stb. szerint könnyen elővehető a keresett anyag. Köztük az elődök, a mesterek felvételei. Kerti La­josé, aki még kurblis géppel dolgozott és Török Vidoré. Az első teljes hazai híradót Rá­kóczi hamvainak hazahozata­láról forgatták. A második vi­lágháború utáni első híradót a ma is dolgozó, generáció­kat nevelő kiváló operatőr, a kétszeres Kossuth-díjas Illés György készítette. Az 1945. május 5-i híradót Gertler Vik­tor rendezte, Máriássy Félix vágta. Dolgozott a stúdióban többek között Jancsó Miklós, Szabó István, Mészáros Márta, Huszárik Zoltán. Sokan vissza­jártak, hogy leendő játékfilm­jük skiccét itt forgassák le. Köztük Gyarmathy Lívia, Szabó István, Bódy Gábor, a sajná­latosan korán elhunyt Rényi Tamás. A mai stúdióban — a MAFILM közművelődési tele­pén — híradó- és dokumen­tumfilmek, népszerű tudomá­nyos és oktatófilmek, propa­gandafilmek készülnek, de ott dolgozik a katonai stúdió, és megbízás alapján, bérmunká­ban készítenek kereskedelmi és műszaki filmeket is. Minden stúdiónak megvan a maga törzsgárdája — rendezők, ope­ratőrök, mások. Ha van sza­bad kapacitás, az átmehet a saját stúdiójából másikba, ha ott akad munka a számára. Rendezők és operatőrök csak diplomások lehetnek. Postgra- duális képzés keretében sok esetben mérnökök, tanárok, közgazdászok, fordítók lesznek riporterek, szerkesztők, drama­turgok — ki-ki érdeklődési te­rülete szerint. A stúdióban hatvanfős gár­da dolgozik, amely egyre fia­talodik. Sajnos, egyre keve­sebben érik meg a nyugdíjas­kort - mondja Bokor László, a Magyar Filmhíradó főszer­kesztője. - Kopnak az embe­rek. A munkakörülmények egy­re bonyolultabbak, sok a mű­szaki nehézség, s nem lehet mindent lelkesedéssel pótolni. Pedig lelkesedésben nincs hiány. Az operatőrök mindig vonzódtak a híradósmunkához, főleg változatossága miatt. Amikor annak idején meg­született a film, a színházat féltették tőle. A televízió meg­jelenésekor megjósolták a mo­zi halálát. A tévéhíradó kiszo­rítja a filmhíradót - jósolták. Nem így lett. Mindkettőnek más a feladata. A filmhíradót nem a napi aktualitás élteti. Ezért készülnek egytémás hír­adófilmek, amelyek az esemé­nyeket nem hírül adják, ha­nem inkább összefüggéseikkel együtt elemzik. Tíz percük van rá. Ez bizony nem sok. De egy heti filmhíradót kb. másfél millióan látnak, hatása tehát széles körű. A felvételek nem­csak a kortársaknak készül­Készül a híradó nek, hanem az utókornak is. Valamikor ezek a képek hite­les forrássá válnak, ahogyan a tévé dokumentumműsorai tele vannak egykori filmhíradók rész­leteivel. Éppen a felsoroltak miatt a televízióval békés az egymás mellett élés. A filmhír­adó rendszeresen ad anyagot A Hétnek, a Stúdiónak. A te­levízió viszont minden szom­baton délután sugározza a heti filmhíradót, MAFILM- filmmagazin címen — amelyről kevesen tudják, hogy mi is tu­lajdonképpen. Mindebből kitűnik, hogy a filmhíradónak van jelene. Hogy jövője is van, arra bizonyíték egyrészt megújulási készsége, meg az is, hogy Nyugaton egyre-másra alakulnak új hír­adócégek, az NSZK-ban három működik, Ausztriában nemrég jegyeztek be egy újat. A stúdió minden évben ké­szít két játékfilm hosszúságú do­kumentumfilmet is. Ilyen volt a Nürnberg 1946, Róna Péter rendezésében; Magyar József A mi iskolánk című produk­ciója, amely húsz héten át ment a mozikban. Most tervbe vették a Nürnberg . . . folyta­tását, a magyar háborús bű­nösökről, a népbíróság mun­kájáról. Érdekes lesz, ki min­denki szólal majd meg benne! A stúdió egyre jobban átáll a video gyártására. A MA­FILM — az anyavállalat — kor­szerű bázist épített ki ehhez. Most kísérleteznek vele, hogy a videoanyagokat film formá­jában hozzák nyilvánosságra. Rögzítenek például másfél órás beszélgetést, amiből eset­leg ötpercnyi kerül filmre. Ez­zel nyersanyagot takarítanak meg, hisz a felvételeknél négy­ötszörös a túlforgatás. De az archívum az egész felvett anyagot megőrzi az utókornak. összefoglalva: hogyan érzi a Magyar Filmhíradó helyéta világban és a hazában?- Ahogyan ott voltunk pél­dául a Szovjetunióban az első űrrepülésnél, Portugáliában a szegfűk forradalmakor, egy vé­letlen folytán Washingtonban a Reagan elnök elleni merény­letkor, Saigon felszabadítása­kor, úgy a jövőben is ott kí­vánunk lenni mindenütt, ahol valami érdekes történik — mondja Bokor László. — A magyar sajtó és tömegkommu­nikáció részének tekintjük ma­gunkat. Minden külföldön dol­gozó stáb köteles fotózni, kap­nak gépeket, anyagot. Az így keletkező archívumot a lapok rendelkezésére bocsátjuk. Kö­telességünknek tartjuk mun­kánkkal frissen, elemzően in­formálni a hazai és a külföldi nézőket, anyagot szolgáltatni a jövő történészeinek, oktatni, szórakoztatni, ma és holnap, mert bízunk benne, hogy a mozi megmarad, és akkor megmarad a filmhíradó is. Erdős Márta H a rápillantunk hazánk térképére, kevés kék foltot állóvizeket jelző kicsi ábrát — találunk. Az egészen vázlatos „földabro­szok" jószerivel csak a Bala­tont, a Fertő-tavat, a Kiskörei- viztározót és Velencei-tó ová­lisát mutatják. Ám ha a Ma­gyarország autóatlaszának lap­jait kezdjük forgatni, mindjárt más a látvány: ennek a majd minden autós kocsijában ott lapuló kiadványnak az oldala­in itt is, ott is szemünkbe tű­nik egy-egy kék foltocska: jel­zése annak, hogy azért nem olyan szegény tavakban orszá­gunk. Budapesten és környékén ti­zenkilenc tó és tórendszer vár­ja a fürdőzőket meg a horgá­szokat, az Északi-Középhegy­ségben harmincegy állóvíz van; a tiszántúli tavak száma ti­zenegy; a Duna—Tisza közén tíz: a Mecsek táján öt; Nyu­gat-Magyarországon tizenket­tő; a Dunántúlon pedig hu­szonhárom jelzésre és megte­kintésre érdemes mélyedésben rinaak hullámokat a szél. Ez a tömérdek tó és tározó még a legóvatosabb becslések alap­ján is százon felüli nagyság­rendbe sorolható, ám ha fi­gyelembe vesszük, hogy pél­dául Délegyházán, ahol mos­tanság a naturisták — azok, akik jobbnak tartják a ruha nélküli fürdőzést és napozást — gyülekeznek, egész állóvíz­rendszer emlékeztet a kavics- bányászatra, nos, így a kék jelzésre érdemes mélyedések száma megközelíti a kétszá­zat. Ami Budapestet és vonzás- körzetét illeti, itt is annyi a pecózóknak meg a csónaká- zóknak való hely, hogy igen­csak meg kell fontolni: melyik­ről essen szó. Fővárosunk legnagyobb álló­vize a Ráckevei-(Soroksári-) Duna-á g. Ez nem kevesebb mint 58 kilométernyi hosszan emlékeztet a régi időkre, ami­kor még nem szabályozták a folyamot. Ez a Duna-ág a múlt század hetvenes éveiben ala­kult állóvízzé, amikor a víziút A 2-es számú főútvonal men­tén — attól egy kis ugrásra — terpeszkedik a Bánki-tó. Ez az állóvíz a Cserhát magasai közé ékelődik, és egyre nép­szerűbb; már csak azért is, mert igen jól lehet ott a ha­lakra vadászni. Szintén hazánk északi vi­dékét ékesíti a mátrai Szent Anna-tó. Ez az állóvíz viszony­lag magasan — a tengerszint fölött, 352 méternyire — tölt ki egy mélyedést. „Hibája" azonban, hogy olykor kiszárad: csak akkor mutatja meg ma­gát, ha elegendő csapadék esik. Hevesből át kell ruccanni Borsodba, hogy a keleméri Mo­hos-tavakat is lássuk. Ezek a volt ózdi járásban sorakoznak, és arról híresek, hogy úgy­nevezett magashegyi tőzegmo- haláp fedi sokfelé őket. Az ottani tölgyerdőkben rejtekező növénykék a jégkorszakot idé­zik; a tófenék iszapjából kide­rült, hogy évezredek óta nem változott a növényzet összeté­tele arrafelé. Az Alföld tavai kevésbé titok­zatos eredetűek és természe­tűek. A Kiskörei-tárolóról nyil­ván igen sokan tudják, hogy mesterséges képződmény: 1973 óta gyűjti magába és osztja szét — egy kellőképpen ki nem használt csatornarend­szer segítségével — az öntöző­vizet. Az Orosháza környéki Gyopárosfürdő pedig a szike­sek talajvizéből gyarapodott tóvá. A 8,6 hektáros nagyságú tórendszert azok kedvelik leg­inkább, akiket a köszvény meg a csúz kínoz. A Kolon-tó Izsák környéki ál­lóvíz. Az ottani nádasok egy­kor jó búvóhelyei voltak a kör­nyék lakosságának. A Dunapatajhoz közeli Sze- lidi-tó immár idegenforgalmi központ; a szegedi Fehér-tóról szinte mindenki tudja, hogy milyen jól érzik ott magukat a vándormadarak; a Szolnokhoz közeli Tőserdő állóvize pedig Läufer László felvétele mint a vízinövények legszebb­jeinek gyűjtőhelye vált méltán ismeretessé. A dunántúli tavak legszebb­jei Pécs környékén alkotnak láncot. Ez a mecseki tóvidék valóságos csodája az emberi igyekezetnek az Éger völgyé­ben, Abaliget táján, amihez fogható nincs az egész or­szágban. Legföljebb, ha a szombathelyiek — 1963 óta épített — tórendszerét hason­líthatjuk emehhez a vállalko­záshoz, mivel azt is mestersé­gesen teremtették meg a hor­gászok és a csónakázók kedvé­re. . . Magyarország ilyenformán nemcsak a puszták, a népmű­vészetek, a vendéghívó és -vá­ró kedveskedések, hanem a ta­vak és tórendszerek birodalma is! Akácz László Sikondai tó kisebbik ágát árvízvédelmi okokból gáttal zárták el. Azó­ta mind többen és többen sze­rették meg e Csepel-szigethez csatlakozó tájat; ma már sfzintte megszámjálhatatlanul sok nyaralóház, horgásztanya jelzi, hogy milyen jó alkalom nyílik a kikapcsolódásra arra­felé. A Törökbálinti-horgásztó az M7-es és az Ml-es autópálya elágazásánál terjeszkedik, 24 hektárnyi nagyságban. Szintén ezt a vidéket gazdagítja a Biai-horgásztó, valamint a Ga- rancsi-tó. Ez utóbbi a neve­zetesebb és a kedveltebb; a Természetvédelmi Hivatal 1977- ben védetté is nyilvánította: immár nem szabad építkezni a dombok karéjában elterülő tó körnvékén. Az Űrbottyáni-tó Veresegy­házától alig három kilométer­nyire van északnyugatra a Martonvásári-tó, délnyugatra díszíti a hajdani Brunszvik kastély ősparkját. Tollseprü Hogy s mint írjuk? Néha galibát okozhat a mint szócska, mert némelykor ki kell tennünk eléje a vesz- szőt, néha pedig nem. Oka: a mint-et sok mindenfélére használhatjuk. Lehet határo­zószó, kötőszó, kérdő vagy vo­natkozó névmás stb. Helyes­írásával o Szabályzat 352. pontja akként foglalkozik, hogy ha a mint szócska ha­sonlítást vezet be, eléje vesz- szöt teszünk; ha ellenben a mint állapotot vagy minőséget jelölő szó vagy szókapcsolat előtt áll, nem teszünk eléje vesszőt. E szabály alapján könnyű megállapítani a hibát ebben a nemrég olvasott mondat­ban: A Szobor, mint jel című, folyosón elhelyezett plasztikák vezetnek el stb. (Felesleges a mint előtti vessző!) Ha már ott tartunk, hol nem kell kitenni a vesszőt, hadd említsünk néhány gyakorlati példát! A „több mint” eseté­ben, ha nem hasonlítunk ösz- sze vele. nem kell a vessző: Több mint száz évet élt. De összehasonlításkor már kitesz- szük O' vesszőt: Ezer több, mint száz. Gyakran említjük a „nap mint nap” kifejezést, bár he­lyette magyarosabb a „nap nap után" vagy a „minden ál­dott nap" használata. Néha az és, valamint kötő­szó mezében jelentkezik a mint. Arany János írja: Gyarapodjék a magyar Számra mint erőben. A mint-tel utalhatunk azok­ra, akik vagy amelyek a szó­ban forgóhoz hasonlóak: Va­gyok, mint minden ember: fenség . . . (Ady) Ha a „nem annyira . .. mint inkább" szer­kezettel összehasonlítást vég­zünk, akkor inkább a máso­dikként említettre vonatkoztat­juk mondandónkat. Például: Nem annyira szép, mint amennyire okos. Persze, ennek a fordítottja is előfordulhat, vagyis az az eset, hogy szem- beállításunkban az első kívá­natosabb a másodiknál: In­kább ma történjék. mint hol­nap. Petőfi írja: Százszorta inkább éltedet Tagadd meg, mint magad. Kérdő névmásként is szere­pelhet e szócska: Hát hogy- mint vagytok otthon, Pistikám? (Petőfi) Mennyire f-felkliáltá­sunkat is helyettesítheti: Mint sajnálom én a jó öreg kocs- márost.. . (Petőfi) Közmondásainkban kérdő­vonatkozó névmással kapcso­latban is ' jelentkezik a mint: Ki mint él, úgy ítél. Kj mint vet, úgy arat. A mint-tel költőink gyakran fejeznek ki hasonlatot. Régeb­bi stilisztikák sokat vitatkoz­tak azon. vajon a hasonlat a szóképek közé tartozik-e, s ha igen. a metaforának egy fo- kozati formája-e, illetőleg le­het-e azt mondani, hogy a metafora összevont, rövidített hasonlat. Ma inkább az a fel. fogás, hogy a hasonlat nem szókép, mert benne nincs név­átvitel. A hasonlat szerkezeti­leg mindig két tagból áll: az egyik a hasonlított, a másika hasonló, amihez a hasonlítás történik. Ezek a tagok a ha­sonlatban megőrzik teljes ön­állóságukat. Célja: az egyiket a vele párhuzamba állított má­sikkal, illetve a kiemelt közös vonással szemléltesse, elkép- zeltesse. nyomatékosabbá te­gye — hangulatébresztés vé­gett. A költő, az író hasonlat­anyaga gyakran árulkodik az író világáról, felfogásáról, A hasonlatok első nagy mestere, Balassi Bálint például saját életformájából ragad ki ha­sonlatot: Emberségről példát, vitéz­ségről tormát mindeneknek ők adnak, Midőn mint jó sólymok mezőn széllel (= széjjel) járnak, vagdalkoznak, futtatnak. Petőfi pedig: Itt van az ősz, itt van újra, S szép, mint mindig, én nekem. Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom