Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)

1984-10-20 / 289. szám

IBIUff'-' Kevés a beilltethetö vese Magyarországon ISO ember idegen vesével Transzplantációs központ Budapesten és Szegeden A szegedi 1-es számú Se­bészeti Klinika intenzív osztályának külön kór. termében két nőbeteg fekszik. Ágyuk mellett félelmetesnek tűnő berendezések. Az ágyban fekvőkből csövek állnak ki mindenütt, nyaki érből, a kar venéjából, hasból. Két nap és egy éjszaka óta mindket­tőjük testében idegen vese végzi azt a munkát, amit az ő betegségtől elromlott vesé­jük már egy ideje nem vég­zett el. A fiatalabbik — Mé­száros Erzsébet — tavaly nyá­ron érezte, hogy valami nincs rendben. A siófoki kórházban állapították meg, hogy a vesé­je alig működik. Két hete olyan súlyosra fordult az ál­lapota, hogy Budapestre kel­lett szállítani művese-kezelés- re. Mihályi Ferencné székes- fehérvári lakos 1963 óta kín­lódik a betegségével. Őt már hosszabb ideje kényszerítette az állapota arra, hogy művese nélkül nem létezhetett. Mészá­ros Erzsébetnél 16 éves korban lezajlott vesegyulladás a bű­nös, Mihálviné veséjét nem kezelt tüszős mandulagyullo- dásból eredő szövődmény tet­te tönkre. Ez a hétfői nap hozta szá­mukra a nagy fordulatot. Dél. előtt 11 óra után tudták meg, von részükre megfelelő, beül­tethető vese, és azonnal szál­lítják őket Szegedre. A sivítva rohanó mentő gyorsan kiért a reptérre, átpakolták őket a mentőszolgálat repülőgépébe és este már a szegedi műtő­asztalon feküdtek, ahol gya­korlott orvosi kezek helyezték testükbe az új vesét. * Az élő szervezetben a sej­tek, szövetek működéséhez szükséges tápanyagot a vér szállítjo, és ugyancsak a vér szállítja el a tápanyagok le­bontása során keletkezett bom­lástermékeket, salakanyago­kat, omit a szervezetből el kell távolítani, mert mérgezőek. Ezt a kiválasztó feladatot látja el a vese. Ha betegség miatt er­re nem képes, felhalmozódnak a méreganyagok, a szervezet saját magát megmérgezi, és előbb-utóbb bekövetkezik a halál. A művese tulajdonkép­pen a szervezet helyett végzi o méregtelenítő folyamatot: a beteg vérét meghatározott időnként olyan gépi berende­zésen áramoltatják át, amely kivonja a toxikus anyagokat. Ezt nevezik haemodializisnek. Amíg valaki eljut addig a pillanatig, hogy vesét kap, sok mindennek kell történnie. Pontosan működő, jól koordi­nált szervezeti láncolat az, omely ezt lebonyolítja. Dr. Csajbók Ernőt, a szege­di klinika vesetranszplantációs teamjének vezetőjét kérdez­tük, kik kaphatják a vesét, és mi alapján történik a műtétre való kiválasztás? — Bárki kaphat vesét, aki olyan mértékű veseelégtelen­ségben szenved, hogy a hae- modialízis (művese)-progrom- ba fel van véve, a veseátülte­tést ő is akarja és nincs olyan tényező, mint például fertőző megbetegedés, ami ezt kizár­ná. Az ilyen betegnek minden a vércsoportjára, immunológiai és szöveti tulajdonságaira vo­natkozó adatát elküldjük a Prágában működő INTER- TRANSPLANT központba. Ott az adatokat komputerbe táp­lálják. Amikor valahol jelzik, van beültetésre alkalmas vese, okkor a lehetőségekhez képest azonnal hozzá kell látni a do­nor tulajdonságainak megálla­pításához. Az immunológusok 6. HÉTVÉGE körülbelül 8—10 óra alatt tud­nak pontos, mindenre kiterjedő adatot szolgáltatni. Ezt azon­nal megküldik a prágai köz­pontnak és ott a komputer pár perc alatt kidobja azoknak a névsorát, akiknek tulajdonsá­gai leginkább megegyeznek a donoréval, és ezt telexen azon­nal továbbítják az adatot ké­rők részére. Van úgy, hogy a komputer által kiadott listán 50 ajánlott név is szerepel, köztük külföl­dieké is (cseh, lengyel, szov­jet, NDK-beli). Ha a vese Mo. gyarországon van, akkor első­sorban a hazai várakozók kö­zül választják ki azokat, akik immunológiailag a legmegfe­lelőbbek. ahol legjobb az an. tigén egyezés. (Ha Magyaror­szágon nincs megfelelő beteg, akkor természetesen a < vese azonnal indul külföldre.) Hogy végül valójában ki kapja a ve­sét, azt a műtétre való alkal­masság is meghatározza, vagy­is, hogy az adott pillanatban a beteg milyen állapotban van. így általában az 50-es névlista leszűkül 2—3 betegre. Ha két azonos eséllyel rendel­kező beteg van, akkor az dönt, kit lehet gyorsabban alávetni a műtétnek. Itt az időnek óriási jelentősége van. A kivett vesét mindenképpen 36 órán belül kell beültetni, de a leg­jobb, ha ez 24 órán belül már megtörténik. — A beültetésre alkalmas vesét honnan veszik, kik és honnan adják? — Olyan egyénektől, akik­nél az agyhalál egyértelműen bizonyíthatóan bekövetkezett, ám a szervezet működése kö­zül a keringést, légzést gé­pek segítségével méq egy ideiq fenn lehet tartani. Legtöbbször baleset következtében fejsérü­lést szenvedett emberek jö­hetnek számításba. Természetes az is döntő, hogy az, akitől elveszik a vesét — a donor — egészséges volt-e, és hogy mi­lyen korú. Ha leállt oz agy­működés, akkor a szerv kivé­tele előtt háromtagú orvosi bi­zottságnak kell ellenőriznie, hoav az illető valóban minden kétséget kizáróan halottnak tekinthető-e. A szervkivételt körültekin­tően kell végezni, hogy sérülés ne érje. ezután speciális folya­dékban lehűtve konzerválják felhasználásig a vesét. Ná­lunk Szegeden működik szerv­kivevő csoport. Az ügyeletük úgy van szervezve, hogyha szól a telefon — van kivehető vese! — azonnal indulnak a helyszínre még akkor is. ha 150 —200 kilométerre kell menni. Sajnos, a legnagyobb problé­ma az, hogy a transzplantációs központnak bejelentett dono. rok száma rendkívül kevés ón­nak ellenére, hogy a bejelen­tési kötelezettségre egészség- ügyi miniszteri rendelet szüle­tett. Kértük Pécset is, mint má­sik nagy klinikai varost, hogy segítsenek, ígéretet is kaptunk, mégis mindössze egy alkalom­mal hoztunk onnan vesét. 1981 óta 82 vesét jelentettek, ezek Szegedről, Szentesről, Szolnok­ról, Kecskemétről kerültek hoz­zánk. Ma még a bejelentések jószerével a személyes isme­retségen múlnak. * Az orvosok szerint a vese be­ültetése nem különösebben bo­nyolult sebészi feladat, rutin­munka. A veszélyt a szervezet védekező mechanizmusa jelen­ti. Ahogy bekerül a testbe az idegen szerv, megindul az im­munreakció. Ezt gyógyszerek­kel lehet csökkenteni. Ezzel azonban mesterségesen élet- veszélyes állapotot idéznek elő, ugyanis így a szervezet a fertőzésekkel szemben is leál­lítja a védekezést. Sajnos, az erőfeszítések ellenére sokszor sikertelen a vese beültetés, a szervezet kilöki magából, van, hogy 4—5—6 év múlva. Ilyen­kor szinte mindegyik beteg gondolkodás nélkül aláveti ma­gát cnásodik, sőt harmadik mű­tétnek is. Magyarországon ed­dig körülbelül 340 vesetransz­plantációt hajtottak végre, eb­ből 150 mondható egyértel­műen sikeresnek. A számot nézve az ember elgondolkodik, meqéri-e kockáztatni azzal a tudattal, hogy lehet, fölöslege­sen vállalja valaki a műtéti fájdalmakat. A választ fiatal pécsi jogász esete adja meg. A POTE Urológiai Kliniká­ján működő dializáló állomá­son öt kezelőágy áll a bete­gek rendelkezésére, ezenkívül kettő ágy elkülönítve olyan be­tegek részére, akik fertőző ví­rushordozók. Az egyik ágyon fekszik a 32 éves jogász. Har­madéves joghallgató volt, amikor kezdődtek a bajok. Rö- rövidesen bekerült a dialízis­programba és felvették a ve­sére várakozók listájára. 1975- ben Budapesten kapott vesét. Gyorsan felépült és sikeresen elvégezte az egyetemet. Saj­nos, a vese 79-ben kilökődött, ezután ismét dialízis-program­ba került \tissza. Hogy megér­te-e? - Természetesen - mondja —, mert így tudtam csak befejezni az egyetemet. (Most vállalati jogászként dol­gozik.) Most várom, mikor szól­nak, hogy van számomra al­kalmas vese, mert még egyszer szeretném megoperáltatni ma­gam. * Az élet minősége változik meg gyökeresen azoknál, akik vesét kapnak. Ugyanis vese­betegek számára az életet az jelenti, hogy hetente három­szor el kell menni a dializáló állomásra. Akkor is, ha az állomástól akár 100 kilométerre laknak. Számukra nincs más alternatíva, vagy felfekszenek hetente háromszor pár órára a kezelőágyra — vagy nincs tovább! A beültetett vesével csaknem normális életet élhet­nek. Például a családanya el tudja látni a családját, ettől kezdve nincsenek helyhez köt­ve. Sajnos, Magyarországon ke­vés a beültethető vese. Euró­pában 1456 dializáló állomás működik. Az adatok szerint beültetett vesével, vagy dialí­zis-programban élők európai átlaga egymillió lakosra vetít­ve 125,7. Legmagasabb ez az érték Svájcban, ahol ez a szám 275. A szocialista országok kö­zül az NDK-ban 83, Jugoszlá­viában 76, Csehszlovákiában 54, Bulgáriában 44, Magyar- országon 25,8. Londonban mű­ködik az európai dialízis és transzplantációs központ, aho­vá minden európai ország adatait évente be kell külde­ni. Az összesített eredmény szerint a transzplantációs mű­tétek gyakorisága egymillió lakosra vonatkoztatva: legma­gasabb Svédországban 28,7. Áz NDK-ban 10,2, Csehszlová­kiában 5,5, Magyarországon 3,9. * — Szerintem szervezés kér­dése, hogy legyen több beül­tethető vese — mondja dr. Frang Dezső, a POTE Uroló­giai Klinikájának vezetője. — Az orvosok közül sokan talán nem is gondolnak rá, hogy egy-egy speciális esetet jelen­teni kellene és talán a men­tősöket is be lehetne vonni, hogy azonnal jelezzék, ha olyan fejsérültet szállítanak, akinél felmerülhet a lehetőség a szervadásra. Dr. Karátson András adjunk­tus, a pécsi dializáló állomás vezetőjének a következő a vé­leménye. — Magyarországon két transzplantációs központ van, Budapesten és Szegeden. Ez a két központ az idült vesebete­gek ellátására jelenleg ele­gendő. Azonban a beültethető vese kevés. A nálunk transz- plantált veséket gyakran az NDK-ból kapjuk. Ott 10 vese­eltávolító központ működik, nálunk csak kettő (ugyancsak Pesten és Szegeden) és csak nagyon kevés helyről jelentik be az alkalmas donorokat. Pe­dig 1982-ben egyetemünk rek­tora által jóváhagyott műkö­dési szabályzat szül'etett arról, miként szervezzük meg a vesekivételt. A dolog valahol elakadt. Létre lehetne hozni Pécsett is szerveltávolító cso­portot. Nem szükséges erre plusz embert és pénzt áldozni, a jelenlegi ügyeleti rendszer mellett megoldható lenne és a halálmegállapító bizottság összehívása sem lenne gond. Dr. Mérei Tibor egyetemi ta­nár, a POTE Idegsebészeti Kli­nikájának a vezetője a követ­kezőket mondja erről: — Rendkívül ritka az olyan eset, ahol szervkivétel szóba jöhet. Csak olyan fejsérülések­nél lehet erről szó, amikor a halál egyértelműen azonnal beáll, s egyéb szervei a bal­eset során nem sérültek meg. Példa erre az az eset, amikor öngyilkossági szándékkal lőtte magát fejbe valaki. Ennek a veséjét el is vitték Budapestre. Az olyan betegeknél azonban, ahol a gépekkel még fenn tud­juk tartani az életet, szó sem lehet erről. Nekünk, orvosok­nak az a feladatunk, hogy az élet legutolsó szikrájáig har­coljunk mindenkiért. Ha vi* szont hosszabb ideig csak gép segítségével él valaki, a szer­vezetben olyan elváltozások történnek, hogy már nem al­kalmas arra, hogy szerveit át­ültessék. Óriási a felelőssége annak, hogy valaki ki merje mondani — rendben, ebből az emberből kivehetjük a veséket. Dr. Harsányi László, az Igazságügyi Orvostani Intézet vezetője: — Tökéletesen megértem azokat, akik húzódoznak. Ért­hető lelki aggályok lépnek fel. nehéz kimondani egy orvos­nak, aki a betegéért harcol - mehet, csináljátok. Nem is vi­hető végbe az ügy iránti lel­kesedés nélkül. A vesére váró betegnek mű­ködő vesét kell kapni, ez azt ielenti, a vesének élni kell. Erre több lehetőség van: vagy élő személy a donor, vagy olyan, aki halott. Ha élő adja a vesét, a legjobb, ha testvér, vagy szülő, kedvezőbb az esély, ha egypetéjű ikrek­ről van szó. Jogszabály hatá­rozza meg, milyen feltételek mellett adhat valaki vesét. Ezek szerint csak felnőtt, jog­képes személy lehet. Csak a páros szerv egyikét adhatja. Orvosi vizsgálaton kell átes­nie, ahol megállapítják, egészséges-e. Nem állhat fenn a vesét adó és kapó között anyagi érdekeltség. Az adás szándékáról közjegyző előtt kell írásban nyilatkozatot ten­ni. Fel kel világosítani, milyen következményekkel jár rá néz­ve, hogy egyik veséjét eltávo­lítják. Az adni szándékozó a műtét megkezdéséig bármikor visszavonhatja elhatározását. A z élő donor jogi, orvosi, etikai problémákat vet fel, hiszen egy szerv eltávolítása munkaképesség­csökkenést is eredményezhet. Épp ezért világszerte az a tö­rekvés, hogy elhalt személy veséjét vegyék igénybe. Arra is ki kellett dolgozni jogsza­bályt, hogy mikor tekinthető valaki olyan halottnak, akitől szervet lehet venni. Az egyén élete a központi idegrendszer működésének feltétele, ha ez a működés megszűnik, az illető halottnak tekinthető. A 18/ 1972-es egészségügyi minisz­teri rendelet szabályozta, mi­kor vehető ki szerv. Az agy­halált háromtagú orvosbizott­ságnak kell megállapítani. A bizottságnak nem lehet tagja olyan, aki a befogadót kezeli, vagy részt vesz a beültetés­ben. Tagja kell hogy legyen ennek a bizottságnak olyan orvos, aki az EEG-vizsgálatot végzi. Ugyanis az elektro- encephalográffal pontosan re­gisztrálni lehet az agyhalált. * A szegedi klinika különszo- bájában a két nőbeteg sá­padtan ugyan a csövek között, de mosolyognak. — A férjem mondta, siessek meggyógyul­ni, hogy megünnepelhessük az ezüst-lakodalmunkat. Egy hó­nap múlva lesz — mondja az egyik. — 11 éves lányom van, neki szüksége van még rám — mondja a másik ... Sarok Zsuzsa A gombák különleges világa (33.) A gombákról szóló cikksoro­zat befejezéseként a hazai gombakutatás rövid történetét ismertetném. Teszem ezt nem­csak azért, hogy a tudomány­nak a gombavilág rejtelmeit feltáró szorgalmas munkásairól megemlékezzünk, még inkább azért, mert a magyar gomba­kutatás történetére büszkék le­hetünk. Kevesen tudják, hogy a világ első gombakönyve, a Clusius Codex, 1600 körül Ma­gyarországon készült. Szerzője Carolus Clusius (Charle de TÉclúse) flandriai, francia szár­mazású volt, de hosszú ideig Magyarországon élt, és magyar támogatói — Batthyány Boldi­zsár és Beyte István — segít­ségével készítette el a magyar- országi gombákat ismertető művét. (Az elmúlt évben ma­gyar és osztrák együttműködés­sel jelent meg „hasonmás" ki­adása.) A Clusius Codex Ley- denben őrzött eredeti példá­nyában ma is élethű, friss szí­nekben láthatók a gyakoribb hazai kalaposgombák. A gom­bákkal foglalkozás, komolyabb tudományos kutatás — mint a biológia más területén is — csak a rendszerezés nagy mun­kájának elvégzése után indult meg. A gombák rendszerezé­sének alapjait, Linnét követve, a 19. század elején az ugyancsak svéd Fries rend­szerén elindulva követke­zett be világszerte a gombák­kal foglalkozó kutatók szorgal­mas munkássága, amelynek eredményeként, egy-egy vidék gombavilágának feltárásával megalapozta a mikológia tu­dományát. Az 1800-as évek közepén Magyarországon egyidejűleg több híres mikológus tűnt fel. Közülük egyik legérdekesebb egyéniség a Pozsonyban élt hentesmester Bőumler András volt, aki mint szorgalmas auto­didakta, kiváló mikológo .só képezte magát. Négy nagy tu­dományos dolgozatában össze­sen több mint kétezer gomba­fajt írt le, nagyobb részt a mik­roszkopikus gombák köréből, és élete végén már Európa-szerte elismert tudós lett. A kor má­sik híres gombakutatója, Schüt­zer István szintén autodidakta volL Mint katona kezdte pá­lyáját. Nyugdíjba vonulása után teljesen a mikológiával foglalkozott, és számos terje­delmes művében nagyon sok gombafait írt le, és egyes vidé­kek gombavilágáról teljes, mo­nografikus feldolgozást készí­tet. Ugyanebben az időben élt a Felvidéken az élete végén már világszerte ismert híres mi­kológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja Kalchbrenner Károly, aki kezdetben Szepes- olasziban volt evangélikus lel­kész. Vele együtt gyűjtött és dolgozott Hazslinszky Frigyes is. aki Eperjesen volt tanár. Gazdag gyűjtött anyagából számos dolgozatban ismertette e vidék gombáit, nemcsak a ka­laposgombákat hanem a nö­vényi kórokozókat is. Ugyan­ebben a korban élt az emberi kórokozó gombák első magyar kutatója. Gruby Dávid orvos, aki hazájától távol Párizsban élt. Egész munkásságát az em­ber egészségét rontó mikroszko­pikus lények kutatásának szen­telte, felfedezéseire az egész tu­dományos világ felfigyelt. A múlt század végén élt magyar -mikológusok legkimagaslóbb tudósa Istvánffi Gyula vob, akit több ízben nemzetközi elisme­réssel is kitüntettek. Vele egy- időben működött Hollós László mint tanár Kecskeméten, aki az értékes gyűjteményét igazgató­ja intézkedése miatt elégette. Élete végén Szekszárdon gyűj­tött, és innen jelentek meg munkái. A teljesség igénye nélkül áll­jon még itt Szemere László ne­ve, aki gombáskönyvével és a föld alatti gombák eredményeit ismertető könyvével tűnt ki. Moesz Gusztáv neve szintén vi­lágszerte ismert. Bánhegyi Jó­zsef professzor, aki tudományos munkája mellett kiváló tanítvá­nyokat nevelt. Ma is dolgoz­nak hazánkban neves gomba­kutatók (Bohus Gábor, Kalmár Zoltán, Babos Lórántné, Vöröss László, Tóth Sándor és mások), akik valamennyien azért fára­doznak, hogy hazánk minden Iájának gombavilágát feltárják. Dr. Vass Anna Művese-kezelés a pécsi Urológiai Klinikán Fotó: Proksza L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom