Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)
1984-10-20 / 289. szám
Eredetileg 1985. december 31-én ért volna, véget a pécs- újhegyi szénmosó 1983-tól tartó, csaknem másfél milliárd forintos rekonstrkciója. A beruházó Mecseki Szénbányák Vállalat, a pénzt adó Állami Fejlesztési Bank, valamint a fővállalkozással megbízott Tatabányai Szénbányák Vállalat Fővállalkozás és Gépgyára (FÖGÉP) az állami nagyberuházás megvalósításának befejezési határidejét az Ipari Minisztérium beleegyezésével későbbi időpontban, 1986 első felében jelölte meg. A kivitelezők igyekeznek ehhez tartani magukat, bár a generáltervező Központi Bányászati Fejlesztési Intézet (KBFI), valamint a három altervező ■nem küldi időben o tervdokumentációkat melyeknek szállítását először ez év március 31-re ígérték. Utána június 30-a, majd október 1-e következett, de most sincsenek Pécsett kompletten a tervek. A Mecseki Szénbányák 1981 vé- qén viláqos beruházási programot dolgozott ki, és kezdetét vette a kivitelező keresése. NSZK-beli és lengyel cégek is szóba kerültek, tavaly aztán a világbanki lehetőségeket választották. A KBFI-nek nem volt könnyű a nyugatnémet, francia, belga gépek, berendezések, számítógépes vezér- lőeqységek adataihoz hozzájutni, ezért lassú a tervező- munka. A külföldi centrifugák, flo- táló berendezések közül jó pár már itt von a szénmosó udvarán. Szinte naponta érkezik valamilyen gépi, technológiái újdonság. Nem tétlenkedik a mintegy húsz hazai gép- és berendezésgyártó-cég sem, melyeket a FÖGÉP szervez. A Jászberényi Aprítógépgyár pél. dóul ezen az őszön leszállítja az 54 és 41,5 tonnás szárítódobokat. A gyártók időben teljesítik a megrendeléseket. Most minden az építési, mélyépítési, bontási és átalakítási feladatokat teljesítő brigádokon múlik. Ho gyorsak, akkor a technológiai, gépészeti szerelést végző FŐGÉP időben kezdhet, lemaradásokat hozhat be. A tatabányaiak pécsi kiren. deltségét Varga Mihály vezeti. — 800 millió forint értékű építészeti, gépészeti, technológiai és villamossági szerelő munkáért felelünk. Bízunk abban. hogy termelés közben is sikerül a mosóépület átalakítása. Amíg nincs kész terv, addig nehezen megy a kapcsolatkialakítás újabb alvállalkozókkal. Szeretnénk együttműködni a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalattal, a Villamoserőmű Tervező és Szerelő Vállalattal. Eddig is azokat az együttműködőket választottuk ki. akik megfelelő árat kínálnak, tartják a határidőt. A FŐGÉP először újít fel szénmosót, eddig csak újat épített. így a borsodit és a tatabányait. Feladatával rekordidőben, alig másfél—két év alatt végzett. Most is ez a cél. A kooperálás fontosságát emeli ki dr. Ács Zoltán, a Mecseki Szénbányák létesítményi főmérnöke. — Teljes mértékben alkalmazkodunk, csak előre közöljék az építők, hol, mikor szükséges átszerveznünk a szénmosó munkáját. így biztos, hogy nem lesz üzemzavar. Jelenleg hol tartanak a rekonstrukcióval? A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság munkásai végeztek: két hidat emeltek a Szabolcs-patakro. A Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat — A korábbi ütemterv után jelenleg az újabbat egyeztetjük, bár komplett kivitelezési terv még nem született. Szorítanak a részhatáridők, amelyeket rövidíteni kell. Például a Duna—Tisza közi Állami Építőipari Vállalat (DUTÉV) a szárítót új technológiával alapozza és hat hónap helyett négy hónap alatt végez. Hasonló céllal kezdeményez a Hídépítő Vállalat is, amelyet a Mecseki Szénbányák hívott alvállalkozónak, hogy a mosó felújítása gyorsabban megtörténjék. A szénbányától két gazdasági munkaközösség is besegít. Később, amikor még feszesebb lesz a tempó, építési üzemünknek mindenképpen a mosó felújítására kell összpontosítania. Nincs kizárva a hétvégi műszak sem, A szénmosó fejlesztési főmérnöke, Szabados György reméli, hoav nem adódnak kínos helyzetek, vagyis a rekonstrukció nem zavorja a termelést. átadta a felvonulási létesítményeket, október 1-től a néqy iszaptavat építi. A DÉLVIÉP pécsi főépítésvezetősége a két ülepítő medence kialakításán dolgozik. A DUTÉV idén befejezi az új szárítóépület alapozását. Ide legkésőbb januárig felvonulnak a Gép- és Felvonószerelő Vállalat, az Építőipari Gépesítő Vállalat, valamint a FŐGÉP szerelői. Az utóbbi három cég embereinek minél hamarább munkába kell állniuk. Most 70 munkás vesz részt a kivitelezésben, jövőre megduplázódik a létszám. A hetvenéves mosóban elő. szőr 1927-ben, majd 1956—58- ban, utána 1965—69-ben történt rekonstrukció. A mostani rekonstrukcióval az a cél, hoqv a beérkező szénből a kokszszén-koncentrátumnak való összes hasznos anyagot kinyerjék. A koncentrátum meny- nyiséqe jelentősen megnő. Csuti J. Joszt Károly és Juhász László Továbbra is Hirdért Juhász László nyugdíjban, Joszt Károly a pécsi fonó- és szövőgyár új igazgatója Átmenetileg két vezetője volt idén o Szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat Pécsi Fonó- és Szövőgyárának. A 60 évesen nyugdíjba vonult Juhász László, aki majd két évtizeden át vezette a pécsi kollektívát, és utódja, Joszt Károly hosszú idő óta már barátoknak mondhatják magukat. A vállalat jogelőd-cégéhez Juhász László 37, míg Joszt Károly 33 esztendeje lépett be. A pécsi gyár új igazgatója ezt megelőzően a KSZV komádi gyárának az élén állt. Közös figyelmüket a további termelési feladatok pontosítására! fordították. Az igazgatói szobában hármasban beszégettünk. A búcsúzás emlékképei elevenedtek meg leginkább, hisz beszélgetésünkre nyugdíjasként jött el Juhász László. Elsőként a KSZV hét gyárigazgatója köszönt el a vállalat első nyugdíjas gyárvezetőjétől, és átnyújtották neki a míves kutyabőr tekercset, amelyen felsorolták érdemeit. Juhász László 1968 tavaszán érkezett Baranyába. Akkor maga sem hitte, hogy végleg pécsi marad. Legfőbb erényével, hogy udvariasan és természetesen bánik az emberekkel, tetszést váltott ki. Csak ilyen nyitottsággal tudott úrrá lenni a sokféle termelési munkahelyi gondon. A dolgozók támogatták és sikerült az egyre csökkenő létszám ellenére— 1972-ben még 1240- en voltak — a gyártás folyamatosságát fenntartani. Felvette a kapcsolatot több tucat település vezetőjével, ahonnan naponta ingáznak a munkások Pécsre, Dunaföld- várra, Mázaszászvárra. Pécsre például 15 faluból járnak be. Az állandó kapcsolatteremtéssel a munkaerő közös megtartására törekedett. Vezetői stílusának, jó szervezőképességének köszönhető, hogy siker koronázta1 a mázaszászvári új telep beüzemelését, a dunaföld- vári egység rekonstrukcióját, valamint a sárszentlőrinci és a szentbalázsi tsz-szel létrejött bedolgozói együttműködést. — Akadtak nehézségeim — mondja Juhász László —, hisz kevesebb lett a létszám és egyebek között emiatt abbamaradt a munka a szekszárdi, majd a tolnanémedi elavult telephelyen. Hirden megszüntettük a harmadik műszakot. A fonodában 30 százalékkal csökkent a termelés, míg a szövődében nem okozott gondot az elvándorlás. Ekkor mindenkivel elbeszélgettem és intézkedtem, hogy megfelelő munkahelyhez jussanak. Kesereghetnék, hogy a szakmánk továbbra sem vonzó, de bízom abban, hogy egyszer megáll az elvándorlás gyárunkból, valamint Hirdről és környékéről is. A volt igazgató nem tanácsadóként kötődik egykori munkahelyéhez. hanem közéleti emberként, mint a Hazafias Népfront városi elnökségének a tagja, ahová most választották be, hogy Hird és környéke üqyes-bajos dolgait intézze. A körzetet, amely még ma is a 850 fős munkásállomány döntő részét adja. a legjobban ő ismeri. Népfront-aktivistaként is arra törekszik, hogy a hirdi, vasasi rész jól ellátott legyen, megmaradjanak az emberek, és szívesebben vállaljanak munkát a helyi fonodában és szövődében. Útmutatásai alapján a szövőgyáriak eddiq is sok társadalmi munkát végeztek, nemcsak Vasason, de az említett több tucat településen is. Segítségükkel Vasason törpevízmű, óvoda, váróterem épült, felújították a Bölcsős út egy részét. Az egykori gyárvezetőnek továbbra is szívügye az út, amelynek teljes rendbetételét szorgalmazza a gyáriak, a bo- gódi tsz, Petőfi-akna, a Beton- és Vasbetonipari Művek helyi telepe, valamint a városi tanács összefogásával. Ilyen formában kezdeményezi egy második lakótelep kialakítását Hirden. Juhász László nyugdíjba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést vette át. A munkások, akik búcsúztatásakor karikás ostorral, a tévétorony esztergált mini másával lepték meg, az ünneplés után alig akartak felállni az asztaloktól. Egykori igazgatójukkal ráadást játszattak még azon a harmonikán, amit idejövetelekor kapott a brigádvezetőktől. Eddig a munkahelyi szobájában tartotta a harmonikát, csak ünnepi alkalmakkor játszott rajta. Most; hazavitte. Legközelebb akkor veszi kézbe, ha muromi szőlőjébe valamelyik brigád ellátogat. Az 50 éves új igazgató számára szintén a munkaerő megtartása a legfontosabb feladat. — A pécsi fonodában részben önerőből tökéletessé tesz- szük a porelszívást. Felújítjuk a pécsi szövődét, hoqy a ponyvaexport tovább bővülhessen. Megkezdődött az ügyvitel gépesítése, aminek az előnyeit szeretnénk a termelésben kamatoztatni. Joszt Károly bízik az eddigi gazdasági és műszaki vezető gárda teljesítőképességében, további megújulásában. Elődje nyomdokain halad. Csuti J. Negyven év a szakmában A pirogránitmester A pécsi Zsolnay-gyár pirogránit üzemében egy idő óta nem gyártják a bel- és külföldön egyaránt keresett, szines, mázas cserepeket. A Zsolnayak örökéből maradt eljárással a termelés nem volt gazdaságos. Talán ebben az évben mégis újrakezdik. Az üzem két munkatársa ugyanis a régi ismereteket felhasználva, új technológiát dolgozott ki. Féltő gonddal figyeli munkájukat és reménykedik a sikerben a gyár ma már nyugdíjas pirogránitmes- tere, Adóm János. — Az órabérünk 30 fillér volt, a nőké pedig 15 — emlékezik a 78 éves mester közel ötven év távlatából. — De a munkára akkor is nagyon odafigyeltek. A társtulajdonos fia naponta megjelent, végigjárta a munkahelyeket, minden munkafolyamatot ellenőrzött. Egy északamerikai megrendelésen dolgoztunk, amikor a hátunk mögött megállva, csak nézte, majd rettentő méregbe gurult: nem tetszett neki a sötét máz. Ki csinálta? — kérdezte. Jelentkeztem, s mondtam, rendbe tudom hozni, nem kell eldobni a darabot. Éles vágóval, kalapáccsal levertem a mázat, újrakezdtem az egészet. Adóm János 1927-ben került a gyárba. A kemencénél kezdte, megtanulta a rakást, szedést, égetést. Két év utón átkerült a cserépkályhagyártók- hoz, majd később megismerkedett a pirogránit formázással. 1948-ban művezető lett, majd 3 hónapra Pestre küldték, ipari technológiát tanult. Amikor visszajött, kinevezték műszaki osztályvezetőnek. 1954-ben megbízást kaptak az Ipari Minisztériumtól, hogy hét évi szünet után ismét be kell vezetni a pirogránit gyártását. Ekkor csak ketten voltak, akik értettek hozzá. Szász Péter kályhás és ő. Megszervezték az újraindítást, kidolgozták a meglévő anyagokra a mázrecepteket. A régit nem lehetett használni. — Kísérleteztem, naponta hu- szat-harmincat is megírtam. Régen a máznál olvasztóanyagként ólomoxidot használtunk, ami igen veszélyes. Rendszeres tisztálkodás, fogmosás mellett ugyan elkerülhető a megbetegedés, de nekünk akkor az egész gyárban ezer dolgozóra egy fürdő jutott, a többiek vödörben mosakodtak. A régi épületek azonosításához nagy segítséget jelentett nekik, hogy a mintakönyvek megmaradtak. A háború után a Zsolnay-múzeumba vitték, ott őrizték. Kapott egy igazolást, hogy ezek a gyár tulajdona, s elhozta a könyveket.- Harminc fős brigáddal indult a termelés. Az első nagy munkánk a Mátyás templom helyreállítása volt. Ádám János fáradhatatlan és türelmes volt a munkában. Amit hosszú évek során tanult és tapasztalt, mindenre meg akarta tanítani az utódokat. Ha rosszul csináltak valamit, odahívta a többieket, s nála a vizsgakérdés ez volt: hol a hiba, ki tudja megmutatni? Gyakran kérdezték tőle, sosincs panasz a dolgozóira? — Nincs. — válaszolta — a munkaismeret adott, a többi pedig alakul kinek-kinek a képességei szerint. A gyárban most Németh Mihály vezetésével 38-an dolgoznak a pirogránitüzemben. Gyakran mennek Ádám János Rigó utcai lakására. Ha probléma van, János bácsi biztosan tud segíteni. Marton Gy. Több kokszszén-koncentrátum 1986-tól Megújul a pécsújhegyi szénmosó Késik a kivitelezés komplett terve, szorítanak a határidők - Sorra érkeznek a hazai és külföldi gépek
