Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)

1984-10-19 / 288. szám

1984. október 19.. péntek Dunántúlt Tlcrolö 3 Horváth Lajos felszólalása (Folytatás a 2. oldalról.) szakról való lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartá­sáról szóló szerződés megkö­téséről. Kifejezésre juttattuk, hogy készek vagyunk - akár a stockholmi konferencia kereté­ben, akár azon kívül — két­vagy sokoldalú konzultációkat folytatni a NATO tagállamai­val és valamennyi más érin­tett országgal e szerződés megkötésének előmozdításáról. Némileg biztató, hogy javas­latunkra merev elutasítás nem érkezett, azonban a NATO mindeddig érdemben nem vá­laszolt. Várkonyi Péter szólt a nem­zetközi viszonyokat súlyosan terhelő, robbanással fenyegető válsággócokról is. így a Li­banon és a palesztin nép el­leni izraeli agresszióról, az ez­zel kapcsolatos különmegálla- podások kudarcáról; mint mondotta: támogatjuk a Szov­jetunió ez év júliusában közzé­tett javaslatát, amely a kér­dés átfogó és minden érintett fél számára méltányos meg­Darvasi István (Bp., 19. vk.), az országgyűlés külügyi bizott­ságának titkára a napirendi pont bizottsági előadójaként beszámolt arról, hogy a testü­let megvitatta a külügyminisz­teri expozé téziseit. Hangsú­lyozta : a bizottság nemzetközi tevékenységében ugyanezt az álláspontot képviseli, ugyan­azokért a célokért dolgozik, amelyek szolgálatában a vég­rehajtó hatalom, a kormány, a Külügyminisztérium tevékenyke­dik. Ez az összhang növeli a Magyar Népköztársaság külpo­litikájának kiszámíthatóságát és megbízhatóságát, azt a hi­telt, amelynek ez a külpolitika világszerte örvend. Darvasi István rámutatott: a nemzetközi életben bekövetke­zett kedvezőtlen változások nem visszafordíthatatlanok. Felhívta a figyelmet azonban arra, hogy a folyamatok megállításához, illetve megszüntetéséhez nem elegendő a szocialista országok jóakarata, a tárgyalóasztalokon fekvő számos javaslata és ki­tartó munkája, benne a Ma­gyar Népköztársaság — erejé­hez mérten — igen nagy erő­feszítése. Ehhez a másik fél po­litikai elhatározásai is szüksé­gesek. Káldy Zoltán (Bp., 53. vk.), az evangélikus egyház országos püspök-elnöke az élet fenye­getettsége miatt érzett aggo­dalmának adott hangot. A biz­tonság csak a nemzetek közös vállalkozása lehet. Naivitás a korlátozott nukleáris háború koncepciója — mondotta — kiemelve a Varsói Szerződés tagállamainak azt a javaslatát, hogy kössenek szerződést a Az államtitkár bevezetőben elmondotta, hoqy az ország- gyűlésnek az 1974. évi őszi ülésszakon számolt be első al­kalommal a tanácstörvény vég­rehajtásáról. A kormány és a tanácsok megkülönböztetett gondot fordítottak, intézkedése­ket hoztak az akkori vitában el­hangzottak megvalósítására, a jelzett hiányosságok kijavításá­ra, felszámolására. Ezek ered­oldására irányul. Az elmúlt esztendőben különösen a Gre­nada elleni agresszió, a Kuba és a Nicaragua szuverenitását veszélyeztető lépések élezték a feszültséget a Karib-tenger térségében és változatlanul a nemzetközi politika feszültség- forrását jelenti az imperialista beavatkozás Afganisztán bel - ügyeibe; a négy éve zajló és a konfliktus kiszélesedésével fenyegető iráni—iraki háború; a fajüldöző Dél-afrikai Köztár­saság agresszív politikája; a Délkelet-Ázsiában a Vietnam, Laosz és Kambodzsa ellen irá­nyuló aknamunka. — A nemzetközi élet kedve­zőtlen folyamatait nem te­kintjük visszafordíthatatlanok- nak. Az elmúlt évben pozitív vagy legalábbis bizakodásra okot adó fejlemények is tör­téntek. A világ különböző tér­ségeiben mind szélesebb kör­ben jut kifejezésre, hogy meg kell védeni a nemzetközi együttműködés eddigi ered­ményeit. Különösen érzékelhe­tő ez Európában - mondotta beszámolójában. katonai erőszakról való lemon­dásról. Gosztonyi János (Vas m., 8. vk)., a Magyarok Világszövet­ségének főtitkára felszólalásá­ban emigrációs politikánkra is kitért. Hangsúlyozta: emigrá­ciós politikánk elvi politika, amely teljes összhangban van politikánk egészével. A külor­szágokban élő magyarsággal ápolt kapcsolatoknak, kormány­zatunk segítő szándékának egyik legújabb példájaként em­lítette azt az intézkedést, amely lehetővé teszi, hogy olyan nyug­díjas nagyszülők, akik uno­káikkal foglalkozni utaznak Nyugatra, három évig megsza­kítás nélkül kapják idehaza nyugdíjukat. Várkonyi Péter külügyminisz­ter válaszában a többi között elmondotta: az országgyűlés külügyi bizottsága rendkívül ak­tívan, jelentős előzetes vitával járult hozzá a beszámoló ösz- szeállításátioz. Megerősítette, hogy a magyar kormány nagy jelentőséget tulajdonít a Ma­gyarok Világszövetsége tevé­kenységének, és örömmel ta­pasztalja, hogy az mind kiter­jedtebb. Kitért arra, hogy a magyarországi egyházak tevé­kenysége nemzetközi téren is segíti béketörekvéseinket. Határozathozatal következett: az országgyűlés a külügymi­niszteri beszámolót és a választ jóváhagyólag tudomásul vette. Ezt követően Papp Lajos ál­lamtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke számolt be a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény végrehaj­tásáról. ményeképpen — csak a legfon­tosabbakat említve —, széle­sebb körű gazdasági, ellátási, igazgatási együttműködés ala­kult ki a városok és a környező községek között. A helyi taná­csok fenntartásába került a la­kosság ellátását szolgáló in­tézmények döntő többsége. Na­gyobb figyelmet kapott az ál­lami lakóházak és közintézmé­nyek felújítása. Az egészség- ügyi intézmények integrációja jelentősen csökkentette az ellá­tás korábbi párhuzamosságait. — Néhány akkor elhangzott javaslat megvalósítása azonban csak fokozatosan oldható meg — mondotta az államtitkár. így többek között a helyi tanácsok önkormányzati jellegének erősí­tése, gazdálkodási önállóságá­nak fokozása, kisközségekben az ellátás javítása, a községi apparátus felkészültségének nö­velése. Továbbra is fontos fel­adat a tanácsi szakigazgatási szervezet korszerűsítése és az ügyintézés egyszerűsítése. A tanácsok munkáját az el­múlt tíz évben is oly módon kellett fejleszteni, hogy tovább erősödjék népképviseleti-önkor­mányzati jellegük és államigaz­gatási funkciójuk. A tanácsülé­seken résztvevő képviselők ta­núsíthatják, hogy a testületi munka tartalmában is, módsze­reiben is fejlődött. A testületi döntések megalapozottabbak, következetesebb a végrehajtás számonkérése, érezhetően nyíl­tabb lett a tanácsok tevékeny­sége. A tanácsülések ugyanak­kor még nem mindenütt eléggé aktív és hatékony fórumai a he­lyi politizálásnak, az eltérő ér­dekek összehangolásának. A testületek tevékenységének to­vábbfejlesztéséhez — amint ezt a Központi Bizottság állásfog­lalása is tartalmazza — minde­nekelőtt arra van szükség, hogy növekedjék szerepük a külön­böző helyi, területi érdekek fel­tárásában, összehangolósóban és érvényesítésében. Biztosítani kell a tanácsok önállóságát a helyi feladatok meghatározásá­ban, lehetőségeiket és érdekelt­ségüket a helyi források kiak­názásában, anyagi eszközeik felhasználásában, a lakosság mozgósításában. További köve­telmény, hogy a tanácsi testü­letek következetesebben, érde­mi módon kérjék számon hatá­rozataik, rendeleteik végrehaj­tását, fordítsanak nagyobb gon­dot a szakigazgatási szerv rend­szeres és alapos ellenőrzésére, beszámoltatására. Fontos, hogy o tisztséqviselők a döntések előkészítésében, a véqrehajtás ellenőrzésében növeljék a ta­nácsi bizottságok szerepét, rendszeresebben kérjék ki a ta­nácstagok, a lakosság vélemé­nyét, gondoskodjanak arról, hogy az apparátus munkájában következetesen érvényesüljön a testületi irányítás. — A testületi képviseleti munkában meghatározó szere­pük van a tanácstagoknak. Nagy többségük közéleti fele­lősséggel tesz eleget megtisz­telő megbízatásának — mon­dotta Papp Lajos. Közéleti te­vékenységükhöz a jövőben még több támogatást kell nyújtani. Rendszeresebben kell tájékoz­tatni őket a település életét érintő kérdésekről, tervekről, elképzelésekről. Kapjanak több megbízást a tanács képviseleté­re, a tisztségviselők és az ap­parátus dolqozói jobban tá­maszkodjanak véleményükre. A tanácstörvény és más magas szintű jogszabályok számotte­vően növelték a tanácsok terü­let- és településfejlesztési, la­kosságellátási feladatait. Alap­vetően fontos ezért népképvi­seleti-önkormányzati tevékeny­ségük gazdasági megalapozá­sa. Ezt olyan folyamatnak kell tekinteni, amely függvénye a népgazdasáq mindenkori hely­zetének és a gazdaságirányítási rendszernek. — A kedvezőbb körülmények és a tanácsok tervszerűbb gaz­dálkodásának eredményeként a beszámolási időszakban szá­mottevően fejlődött a lakossági infrastruktúra. Az előirányzottat túlteljesítve, csaknem 870 ezer lakás létesült, ami érzékelhető­en enyhítette a lakásgondokat. A tanulólétszám növekedésének mértékét meghaladva — több mint 10 ezerrel — gyarapodott az általános iskolai osztályter­mek száma. Fokozatosan kiala­kultak a csaknem teljeskörű óvodai és az igényeket megkö­zelítő bölcsődei ellátás feltéte­lei. Enyhültek az eqészségügyi és a szociális ellátás legége­tőbb gondjai, gyors ütemben bővültek a lakossáqi és a kom­munális szolgáltatósok, tovább fejlődött a kereskedelmi és ven­déglátó hálózat. Az utóbbi években — a népgazdasáq ál­talános helyzetéhez hasonlóan — nehezebbé váltak a tanácsi gazdálkodás, így a település­Mérei Emil (Baranya m., 7. vk.), a Mecseki Szénbányák vezérigazgatója Komló város vízellátási gondjainak megol­dása tárgyában az Országos Vízügyi Hivatal elnökéhez in­terpellált Kovács Antal állam­titkár, az Országos Vízügyi Hi­vatal elnöke a képviselői in­terpellációra válaszolva töb­bek között elmondta, hogy je­lenleg építik azt az átvezető csatornát amelynek révén na­pi 2000 köbméterrel több víz jut Komlónak. Bővítik a felszíni vízmű kapacitását is, de ezek az intézkedések csak rész- megoldást jelenthetnek. Komló vízellátása a VII. ötéves terv­fejlesztés és intézmény-fenntar­tás körülményei. A tanácsok VI. ötéves ter­vükben ugyan névlegesen na­gyobb fejlesztést irányozhat­tak elő, mint amennyit az előző tervidőszakban teljesítet­tek, azonban a tényleges fel­használás ennél kevesebb lesz a népqnzdasági egyensúly meaőrzését célzó kényszerű korlátozó intézkedések miatt. A tanácsok — a nagyobb ön­állóság lehetőségeivel élve, kezdeményezőkészségük foko­zásával — általában igyekez­tek alkalmazkodni a nehezebb körülményekhez. A lakosság és a munkahelyi kollektívák társadalmi munká­ja, anyaai hozzájárulása az elmúlt 10 évben 50 — ezen belül az utóbbi három évben 26 - milliárd forinttal segí­tette elő a települések fejlő­dését, a lakóhely szebbé téte­lét. A tanácsok kezdeménye- zöen éltek az olyan lehetősé­gekkel is, mint a víz-, a gáz-, az útépítő és más társulások szervezése, vagy például a lakossáqi célt szolgáló helyi kötvénvkibocsátás. Mindezek eredményeként az elmúlt há­rom évben a kiemelt tanácsi fejlesztési feladatokat - ne­vezetesen a lakás-, az általá­nos iskolai tanterem- és gver- mekinlézmény-építést — sike­rült teljesíteni. A célok szük­ségszerű sorolásával ugyan­akkor együttjárt, hogy egyes, nem kiemelt ellátási területe­ken az eredetileq számítottnál lassúbb a fejlődés. — A gazdaságirányítás na­pirenden lévő továbbfeileszté- se várhatóan iavítani foqja a tanácsi gazdálkodás feltételeit is. A Központi Bizottság ál lás- foglalásának meafelelően az érintett központi szervekkel azon dolgozunk, hogy — a központi és megvei kötöttsé­gek csökkentésével — minde­nekelőtt a városi és a községi tanácsok önállósága erősöd­jék, kapjanak gazdálkodásuk­hoz tágabb mozgásteret. En­nek megfelelően az a szán­dék, hoqy. a lakosság alapfo­kú ellátásához feltétlenül szük- séqes pénzeszközök álljanak a helvi tanácsok rendelkezésére — hangsúlyozta az államtitkár. Jogos igény és követelmény, hogy az állampolgárok ügyei­vel foalalkozó, a lakosság szolgálatában álló államigaz­gatási dolgozók következetesen tartsák meg a jogszabályokat, mindig kulturáltan, segítőké­szen, udvariasan járjanak el. A bürokratizmus felszámolásában a központi szerveknek is van­nak feladatai. Elsősorban az eljárások további egyszerűsíté­sére, a hatóságokat és az ál­lampolgárokat egyaránt terhe­lő, felesleges előírások, kötött­ségek megszüntetésére gondo­lok — mondotta Papp Lajos. — A tanácsok feladata, hogy erősítsék az állampolgári fe­gyelmet és kötelességtudatot, szerezzenek érvényt a jogsza­bályok előírásainak és saját határozataiknak. Növeljék a hatósági ellenőrzések számát és hatékonyságát. Következe­tesen lépjenek fel a lakosság megkárosítóival, a jogtalan haszonra törekvőkkel szemben. Az államtitkár ezután a ta­nácsok területi igazgatási be­osztásának az ország adottsá­gaihoz és a megyék sajátossá­gaihoz alkalmazkodó tovább­fejlesztéséről szólt. ben oldódik meg. amikor a re­gionális vízmű építésének első szakaszában mintegy 540 mil­lió forintos költséggel elkészül az új fővezeték. Az illetékes szervekkel együtt keresik an­nak lehetőségét hogy az 1988- ra tervezett beruházások már jövőre megkezdődhessenek. Az államtitkár válaszát az in­terpelláló képviselő és az or­szággyűlés — egy ellenszava­zat ellenében — elfogadta. Ezzel az országgyűlés őszi ülésszaka — amelyen Apró Antal, Cservenka Ferencné és Péter János felváltva elnökölt — véget ért. (Rövidített szöveg) Tisztelt országgyűlés! Immár közel 34 éve fog en­gem a tanácsi munkahely, ezért igen nagy figyelemmel követem ezt a törvényt, mely ebben a szakmában eleddig legtöbbre volt hivatott és a legtöbbre volt képes. Egy pró­bát állt tanácstörvény meg­valósulását a végrehajtás egyik állomásán vizsgálja meg a képviselőház, tehát sem kez­detén, sem végén, hanem egy közbülső megállón szól erről a kormány nevében Papp elv- tá rs. Meggyőződéssel bizonyítha­tom, hogy nem sokkal e tör­vény életbelépte után, az ak­kori közegben és az akkori feltételek közt valóban nagy változások következtek be munkánkban. Akkor vette kez­detét az, hogy a tanácsok mindinkább túltekintettek sa­ját falaikon; hogy felvállalták a legfontosabb társadalmi ügyek felelős gondozását; hogy a bővült és önállóságra serkentő anyagi lehetősége­ken, valamint az új érdekelt­ségi viszonyokon építkezve új kapcsolatrendszert alakítottak ki az őket körülvevő világgal. Egyszóval, kezdtek mindinkább a terület gazdájává válni. Az­tán megváltozott az a közeg, melyben a tanácsok is tevé­kenykednek. Hiba lenne nem észrevenni azt, hogy az or­szágra zúduló mind több ne­hezék a tanácsi önállóságban is megindított egy visszaren­deződési folyamatot. Ez ugyan szerencsére nem rombolta le mindazt, amit a törvény sod­rása eladdig kibontakoztatott, de visszavető hatásait még most is érezzük. Vagyis a megváltozott környezetben, az általa kiváltott eljárások és rendelkezések fordulatai kö­zött már vajúdott a tanácsi önállóság is. Nem az önálló­ságot szükségszerűen fékező, de elkerülhetetlen szigorító in­tézkedéseket, hanem azok gya­koriságát és végrehajtásuk módozatait perelem. A tanácsi gazdaság kondícióinak túl gyakori és a népképviseleti testületeket sértő módon meg­kerülő változtatásai, a tömén­telen fék és tilalomfa, és az ezekből következő megyei el­osztási torzulások mint kútba dobott kő, úgy gyűrűztek tova, és rontották le a tanácsi ter­vek és kapcsolatok hitelét, fogták vissza a közéleti — közte a testületi és tanácsta­gi — aktivitást. Szerintem a te­rületi-társadalmi fogódzást is visszavetette mindez. Van itt még egy fontos do­log, amely az eredmények kö­zé sorolandó. Ez a ' tanácsok társadalomszervező erejének izmosodása. Kimutatható ez abban, hogy a tanácsok a po­litika helyi alakításának jelen­tős tényezői lettek; hogy mind többet vállalnak fel a politika helyi-területi alkalmazásában, annak helyi viszonyokra való adaptálásában, és légióként a politika végrehajtásának szer­vezésében. örömmel tapasz- tálom, hogy a nagypolitika is- még a legfelsőbb szinten is- mindinkább számít a taná­csokra. Szerentém még meg­valósítva látni azon régi áb­rándomat is, hogy a legfőbb végrehajtó hatalom, a kor­mány is — nemcsak egyes szer­vei által, de intézményesen is- nagyobb támaszt talál majd a tanácsi munkában. Hiszem, hogy ebben még jókora lehe­tőségek szunnyadnak. Úgy vé­lem, hogy a kormány némely vezetőjének területi kapcsola­tai is javításra szorulnak. Szer­vezettebbé és rendszeresebbé kellene tenni ezeket. Legalább annyira, amennyire a pórt legfőbb szervei tették ezt. Úgy látom, hogy a tanácsok társa­dalomszervező tevékenységé­nek szélesedése javítja a po­litikai rendszer területi intéz­ményeinek együttmunkálkodá- sát. Jó lenne, ha ezt nem igyekeznénk mindenáron az írásos együttműködések dobo­zába gyömöszölni, hanem in­kább a köznapi munkakap­csolatok irányába terelnénk ezt. Ez bizonyára elősegítené a rohamosan változó életre való is& «es * gyorsabb és együttes reagá­lását. Tisztelt képviselőtársak! Ha már vállaltam ezt a kö­zelítést, akkor most arról is szólnom kell, hogyan is alakul a szakszerűség a tanácsi mun­kában. Amit a jelentés erről megírt és amit Papp elvtárs erről elmondott, oz tényeken alapul. Amit nem írt le és nem mondott el, arról szeretnék én szólni. Tudniillik, immár hosz- szú ideje tapasztalható az, hoqy már nem vonz és nem tart meg eléggé szakembere­ket a tanácsháza. Néhány szakmát nézve kitapintható ez a megyeházán is. még inkább a kisebb városok házában és leginkább a községházán. Nincs itt valami rendjén, hi­szen a szakemberek azért nem jönnek hozzánk és azért men­nek el tőlünk, mert bizonyta­lannak érzik a tanácsi falakon belüli jövőjüket. Sokan őzt mondják, hogy a gyakori bel­ső átszervezés — és annak a jövőre utaló törekvései is — formálják ezt a véleményt. A szakemberek hiányát leg­inkább a közséqek érzik. Nem kell azt sem taqadnunk, sem szégyellenünk — noha szerve­zési intézkedéseinkkel ezt mér­sékelni akarjuk — méqisamai tanácsi munka leggyengébb pontja a község maradt. Piron- kodás helyett inkább tennünk kell azért, hogy ez megváltoz­zék. A teendők közt egyaránt fellelhetők a központi, a me- ovei és a helyi tennivalók. A községek szakembert vonzó és mentartó képesséaét uayanis csak jámbor óhajokkal nem le­het erősíteni. Sokrétű munkál­kodás vár itt mireánk, miha­marabb hozzá kell kezdenünk ezek megvalósításához. Mindezek után egy dolog marad még hátra. Az. hogy orról szóljak: a tanácsok meny­nyiben segítették elő a köz­ponti irányítás hatásosabbá válását, vaqv magyarán fogal­mazva: az országos érdekek, közelebbről o központi akarat érvényesítését? A kérdésre adandó válasz egyértelmű: ez az elvártnak megfelelően fej­lődött. Ha voltak valaha is ké­telyek és olyan értelmezések, miszerint az önkormányzat a maga önálló törekvéseivel el­lenáll majd a központi hata­lomnak, akkor ezek most tel­jesen elqszolhattak. Az a ta­pasztalás ugyanis, hoqy igazi­ból ennek éppen fordítottja valósult meg. Vaqyis amíg az országos érdekek közvetítése — éppen a megyei tanácsok véorehajtó testületéi által —a meqkívántak szerint alakult, addig a helyi és területi taná­csi érdekek képviselete még nem rendezett. Ezt ma jó szán­dékkal egy olyan szerv vállalja magára, melv erre nem hiva­tott, hiszen o kormánv egyik szerve — tudniillik a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatala — leofeljebb az érdekek egyezte­tésének lehet valós aazdája. Szó mi szó: ha rendeztük a tanácsok érdekközvetítő szere­pét felülről lefelé, akkor ren­dezni kellene ezt alulról fel­felé is. Ha most kérdeznék tő­lem milyen érzés ma tanácsi vezetőnek lenni, akkor imi- qyen válaszolnék: ma nem jobb a tanácsi vezetők közér­zete, mint volt ennek előtte 10 éve, de két év múlva jobb lesz ez a mainál. Ezért várom nagy érdeklődéssel a most munka­asztalon levő intézkedéseket, amelyekről reméltem többet hallani a vita bevezetőjében. Képviselők felszólalásai ­Papp Lajos beszéde Interpelláció

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom