Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)
1984-10-18 / 287. szám
1984. október 18., csütörtök DimQntmi ncroiö 3 Sellyén valóban közügy A sellyei iskolában járva az ember akarva-akoratlanul is szembetalálkozik azzal a kérdéssel, mit jelentett a körzetesítés az Ormánság területén. Még drasztikusabban vetődik fel a kérdés, ha ellátogatunk a tanító vagy népművelő nélkül maradt kis falvakba, Kákicsra például, ahol a Sellyei Nagyközségi Közös Tanács legutóbb bedeszkáztatta a kul- túrháznak már alia nevezhető épületet, mivel azt oly mértékben megrongálták. Tanácsüléseken, a pártszervezet végrehajtó bizottsági ülésén elmondják az értintettek, szól arról az iskolaorvos is, mit jelent a naponkénti ingázás a tíz évnél fiatalabb gyerekek számára — hiszen Sellyére az óvodások is bejárnak. Külön iskolabuszt nem tud adni a Volán a kiisfalvaknak, a reggeli járatok így igen zsúfoltak. Ingázás óvodáskortól A sellyei körzeti iskola 600 tanulója közül 126 ingázik mindennap, létszámuk az óvodásokéval és a kisegítőbe járókéval együtt összesen 180. A körzetesítés előtt tizenegy tagiskolája volt Sellyének, s ebből mára kettő maradt: a csányoszróli, ahol két képesítés nélküli nevelő tanít, valamint a drávasztárai horvát nemzetiségi iskola. Ha sorra vesszük, hogy Okorágról ma is 21, Kákicsról 28, Marócsáról 21, Drávoiványiból 25, Sósver- ti! éből pedig 31 általános iskolás utazik be mindennap Sellyére és akkor még nem számoltuk az óvodásokat, érthetővé válik, hogy az érintett falvak lakói mVért foglalkoznak a külön iskolabuszok gondolatával. Az iskolai kollégium ötletét elvetették, hiszen akkor o gyerekek teljesen elszakadnának lakóhelyüktől. A harmadik útra, vagyis a falusi iskolák újból való felállítására — miiután az épületeket eladták, a nevelők elköltöztek —, remény és példa is kevés van még hazánkban. Villásy László, a Sellyei Általános Iskola igazgatójo valódi törődéssel beszél tanítványai dolgáról. Az 1963—73 között lezajlott körzetesítés eseményeiről a következőket mondja: el: — Amikor elterjedt a híre a körzetesítésnek, a kis helyeket pánikszerűen hagyták el a pedagógusok. Ez érthető, hiszen elébe akartak menni a kényszerhelyzetnek. A kákicsi, a morócsai tanító Sellyén építkezett, Okorág tanítója Szent- lőrincen. Helyükre akkor csak képesítés nélküli nevelőt tudott állítani az iskola. A szülőknek ez nem felelt meg, és ez 'is siettette a falusi tagiskolák megszűnését. A körzeti iskola most egyrészt azt jelenti a 600 ormánsági gyerek számára, hogyva- lamennyiüket a megfelelő szakos tanár tanítja, o felső- tagozatban kabinetrendszerű szaktantermek vannak, együtt jutnak e| színházba, múzeumba. országjárásra, és közösen használhatják a községi könyvtárat, a mozit, a sportlétesítményeket. A helyi üzemek segítsége Villásy László elmondja, milyen sok segítséget kap az iskola a nagyközség vezetőitől, valamint a sellyei üzemektől. És ez esetben nem az iskolák ismert kérőakcióiról van szó... — Azon túl, hogy személyes jó kapcsolatban állok a vezetőkkel, minden üzemmel szerződést kötöttünk a kölcsönös előnyök alapján. A Sellyei Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat például 1000 kilométerig rendelkezésünkre bocsátja az autóbuszát, és így viszaz iskola szűk pécsi múzeumokba, színházi előadásokra a tanulókat. A termelőszövetkezet tavoly eredményes évet zárt, és készpénzben 100 000 forintot utalt át az iskolának. Az erdészet kitermelte az iskola területén álló életveszélyes fákat, és azok árát, 54 000 forintot kifizette az iskolának — ebből csináltattuk meg az új kerítést a régi helyébe. A víztársulat dolgozói 250 000 forint értékű társadalmi munkában felújították a salakospályát, és ők állják a hagyományos április 4-i rajzkiállítósunk díjait is. A Sellyei Agrokémia Szövetkezet évente 5000 forinttal támogatja iskolánkat, és harmadik éve náluk működik a társadalmi kémiaszakkörünk. A sellyei iskola a fakultációs programba is bevonta a helyi üzemeket: Az anyag szerkezete és változása című témával az Agrokémia laboratóriumában ismerkednek a gyerekek a szövetkezet technikusai, mérnökei irányításával. A Sellyei Áfész Háztartási ismeretek, a tsz Gépszerelés. növénytermesztés címmel tart fakultációs foglalkozásokat. A négy társadalmi szervezésű fakultációs program mellett két iskolai működik, és valamennyi élén egy-egy pedagógus áll. Minél több élményt A szülői munkaközösséget sem hagyhatjuk említés nélkül. Ök állnak például az egyes osztályokra kidolgozott kirándulási program mögött. Segítenek a szervezésben, elkísérik a ayerekeket, és az évente megszervezett szülők—nevelők báljának 30—40 000 forintos bevételét azoknak a tanulóknak a támogatására fordítják, akiknél o család nem tudja állni a kirándulás költségeit. Minden kirándulást könyvtári gyűjtőmunka, majd a párhuzamos osztályok közötti vetélkedő előz meg. — Azt szeretnénk elérni mindezzel, hogy minél változatosabb élményanyaaot kophassanak tanulóink, hogy minél többféle tevékenységet kínálhassunk a tehetséges és a gyengébb gyerekeknek egyaránt. Ezért indítottuk meg három éve az ének-zenei tagozatot, idén megkezdtük a zongoraoktatást. Még több szakkört indítanánk a tanulóinknak, ezt a lehetőséget azonban behatárolja a költségvetési keret, és ezért kell a helyi üzemekhez, a kultúrházhoz fordulnunk. Az iskolában, o tanácson is hallunk a tornaterem építéséről. a fűtéskorszerűsítés tervéről és az építendő négy új tanteremről. Ami a tornatermet illeti, ismét olyan ügyről von szó, amit az egész nagyközség és valamennyi üzem támogat. Végül újra visszatérünk a körzetesítés után létrejött hely. zethez. Az itt felsorolt sok-sok előnyt, tudatosságot, az iskola napközijében elfogyasztott ízletes ebédet, a pedagógusok törődését, a szülők, az üzemek által nyújtott segítséget vajon miképp kompenzálja az, hogy az osztályokban 35—40 diák zsúfolódik össze, hogy a 9 napközis csoport számára nincsenek önálló helyiségek, hogy zsúfolt autóbuszokon kell utazni? Gállos Orsolya Ifjúmunkás vegyeskar alakul a pécsi IH-ban Újjászervezik az évekkel ezelőtt megszűnt vegyeskart a pécsi Ifjúsági Házban. Az ifjúmunkás vegyeskar a tervek szerint a mozgalmi dalok mellett népdalfeldolgozásokat, klasszikus és modern madrigálokat is műsorára tűz. Az első évben köny- nyebb műveket tanulnak a kórustagok megfelelő hangképzés és az egységes hangzás kialakítására. Újra hagyományt akarnak teremteni a munkásmozgalmi dalok, Himnusz és Szózat élőzenei előadásának a városi ünnepélyeken, rendezvényeken. Az Ifjúsági Ház kórusc minden hétfőn tartja próbáit este 6 és 8 óra között. A vegyeskor tagja lehet a 14 és 35 év közti korosztályból bárki. Az első találkozót október 16-án tartják este 6 órakor az Ifjúsági Házban. Sokáig kerestek karvezetőt az intézmény munkatársai. A választás végül is Varga Zoltánra, a Testvérvárosok téri Ének-zene Tagozatos Általános Iskola tanárára esett. A nyolcvanas évek elején végzett a Pécsi Tanárképző Főiskolán. Az államvizsga után Szigligetre került. Ott vegyeskart szervezett gyermekekből és a falu asszonyaiból és férfiaiból. Néptáncegyüttest vezetett és munkája mellett szolfézst tanított az általános iskolákban. Ebben a tanévben került vissza Pécsre. Lehet, hogy különböző motívumokkal gazdagítva, de mindannyiunknak elmesélték gyermekkorunkban a Hamupipőkét, a Hófehérkét, a Piroska és farkast. A tündérmesék, a csodás elemű mesék ma is közös kul- túrkincsünk közé tartoznak, akkor is, ha hatásmechanizmusukról, jelképrendszerükről érdekes vitákat lehet folytatni. A mai, modern mesék mellett szükség van a régi, klasszikus mesékre, a romantikára is. Ez a véleménye Hollós R. László (m. v.) rendezőnek is, akinek elképzelései nyomán ezúttal Hamupipőke története elevenedett meg a Bóbita színpadán. Az eljátszott mese friss és üde volt. A megjelenítés az első percekben szokatlannak és „formabontónak” tűnt. Nem .volt hagyományos paravánus „bábos félállás”. Előttünk áll tak a majd embernagyságú bá bök és az őket mozgató báb színészek. így minden szerep lőnek két arc, test jutott. A szí nészek nemcsak hangjukkal és a mozgatással járultak hozzá a bábfigurók elevenségéhez, hanem mimikájukkal, saját Hamupipőke A kicsik elfogadták a formabontó megjelenítést egyéniségükkel is. Ez a játékforma egyébként nem ismeretlen a pécsi gyerekek előtt, hiszen tavaly ízelítőt kaptak belőle Hollós R. Lászlótól a „Ki jön velünk Valaholba?" című darabban. A külföldi bábszínpadokon pedig még inkább ismert és elismert ez a megjelenítési forma. A rendező minden játéklehetőségre figyelt és többféle formát használt, mindent „meglelkesített”, animált, a produktum, a hatás, azon cél érdekében, hogy megragadja a gyermekek fantáziáját, valamilyen komplex élményt nyújtva nekik. Hogy mindez minek nevezhető? Animációs színház- , nak? S hogy minden új forma csak Kémiaóra az Agrokémia laborjában a konvenciókkal felruházott felnőtteknek jelent némi azonosulási nehézséget, bizonyítja, hogy a gyerekek, a legkisebbek, minden zökkenő nélkül élték bele magukat a mesébe. Kiemelt feladat jutott a hagyományos „eszközöknek" is, így a kezeknek is. Egyrészt azért, mert a bábok kezei a színészek kezei voltak, de azért is, mert az érzelmek kifejezésében igazán beszédes jeleket közvetítettek. így például Hamupipőke és az ifjú királyfi táncjelenetében vagy a gonosz mostohatestvérek megismétlődő civa- kodásában, indulataik megmutatásában. A mesélő (Illés Ilona) figurája meafelelően volt minden titok tudója, a jó egyengetője Hamupipőke és a nézők bizalmasa. Szabó Csilla (Hamupipőke), Szabó Zsuzsa (Dorka), Újvári lanka (Borka) jól állták meg helyüket az újfajta játékstílusban. A bábok karakteresek, szépek (Balogh Beatrix m. v. munkája), bár a királyfi arckifejezése több érzelmet is sugározhatna. A bábjáték kedves zenéjét Tolcsvay László szerezte. A színpad, a díszletek lehettek volna ízlésesebben díszesek, a mese alaphangula- tábn jobbon illőek. A rendező törekvését jelzi az a tény, hogy koreográfus is segítette színpadi munkájukat, (Váradi M. István) akkor is, ha munkájának eredménye nem látványos táncbetétekben nyilvánult meg. Jelentkeztek kisebb nehézséqek, sutaságok a játékban, amit a hangosítás hiánya is fokozott, a szöveg gyakran érthetetlen volt De összességében érdekes bemutatót, színvonalas előadást láthattunk. B. A. Toliseprű Szőlőneveinkről Vége felé közeledik a szüret. A szőlősgazdák egymástól kérdezgetik, hogyan fizettek az egyes szőlőfajták. Csak hát ki tudná megmondani, hogy a rómaiak korától napjainkig Pécsett és Baranyában hányfajta szőlőt termeltek és termelnek? Nehéz a bolyongás a szőlőnevek birodalmában már- csak azért is, mert némelyik szőlőnévnek társnevei is akadnak. Előfordult már, hogy két „pécsi tüke" ugyanarról a fajtáról beszélt, de más szőlő- névvel. A pécsi tökösnek például a következő társnevei vannak: öregtökös, lehértökös, árdány, járdovány, Gornisch, Silberweis stb. E szőlőfajtán kívül városunk nevét viseli még a Pécsi áldás és a finom, mus- kotályzamatú Pécsi szagos. Van Mohács nevét megörökítő fajta is. Néha a nevek eredetükről is árulkodnak. A néhol törökszőlőnek nevezett kadarka valóban török eredetű: nevében őrzi Isztambul kis-ázsaiai városrészét, üszküdart, amelyet a horvátok Szkadarnak ejtettek, mi pedig már kadarkává gyúrtuk át. Hazánkon kívül legtöbb Bulgáriában van belőle, ahol Gamza néven termesztik. A góhér és a bajnár is állítólag török földről vándorolt be hozzánk. Némelyik szőlőnév megtévesztő is lehet. A génuai zamatos, ez a rossz termékenyüléséről „híres” szőlőfajta például nem biztos, hogy Genovából származik, mert társneve, a Csaus, inkább török eredetről árulkodik. A még ma is igen elterjedt olaszrizling Ba- bo osztrák szőlész szerint délfrancia eredetű, mások viszont stájer származásúnak vallják. A rizling nevében Riessland, a római Raetia tartomány helyneve lappang. A tüzes bort adó traminit a dél-tiroli Tra- min község nevéből eredeztetik, de sem ott, sem azon a vidéken nem termelik. A magyar szőlőnemesitők nemcsak saját és családtagjaik nevét tették „halhatatlanná” (lásd például: Mathiász János diadala, Szauter Gusztáv — és feleségük, Kocsis Pál és Irma stb.), hanem nemzetünk nagyjait is számba vették. Ekként kapott szőlőnevet többek között: Szent László, Zrinyi Ilona, Kossuth Lajos, Bem tábornok, Vörösmarty Mihály, Tompa Mihály és újabban Kodály. Vannak szőlőnevek, amelyek önmagukat ajánlják: Ezeréves Magyarország emléke, Pannónia kincse és Kocsis Pál hibridje: a Gloria Hungáriáé (= Magyarországnak a dicsősége). Ez utóbbi szőlőfajta nevét azonban sokan rosszul ejtik: glória hungáriát mondottak nemrég még a rádióban is, holott az e szó végén levő e-t nem hagyhatjuk el, mint néhány nyelvben lehetséges. A latin nyelvben az ae-t é-nek kell ejteni itt, mert birtokos jelzős szerkezetet fejez ki. Itt tesszük szóvá — ki tudja hányadszor? - Pécs római kori nevét is, a Sopianae-t, amelynek helyes ejtése nem szo- piana vagy szofiana, hanem: szopiané. Ha effajta cigarettát szívunk, e néven kérjük! A szőlőnevek helyesírására vonatkozólag a szakkönyvek írói eltérnek egymástól. Van, aki minden szőlőnevet nagybetűvel kezd, tehát még a rizling, a kadarka, ezerjó szőlőneveket is, holott ezeket a helyesírási példatár kisbetűvel jelzi. Csepregi Pál—Zilai János: Szölőlajtáink, Kozma Pál: A csemegeszőlő című szakmunkája viszont a nagybetűs írásmódot alkalmazza. A még érvényben levő helyesírási szabályzat e kérdésben nem foglal állást. Talán majd az új rendezi ezt a kérdést is, mert a jelenlegi helyesírási bizonytalanság félreértésre is alkalmat adhat. Tóth István dr. A Bóbita Bábszínház bemutatója