Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)

1984-10-17 / 286. szám

6 DimQntmt naplö 1984. október 17., szerda Két elöadasreszlet Még mindig Pécs nagy rendezvényeiről, a vállalkozási konferenciáról és az országos árkon­ferenciáról ... Két előadásrészletet közlünk, mindkettő iránytűjéül szolgálhat a vállalati és szövet­kezeti gazdálkodásnak. Dr. Trethon Ferenc, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság el­nöke az I. vállalkozási konferencián tartott előadást, s többek között szorgalmazta a vállalati tevékenység bővítését Az országos árkonferencián Káplár József külkereskedelmi miniszterhe­lyettes a nemzetközi árfejlődéssel, a külpiacokon követendő üzletpolitikával foglalkozott, hasznos tanácsokkal szolgálva a külföldön kereskedő vagy kereskedni akaró vállalatoknak.--------------------------------------------------------- * ---------------------------------------------------------­D r. Trethon Ferenc A diverzifikációról A vállalkozáshoz stratégiai felfogás és gondolkodás kell, hogy az érdekeltek helyesen mérjék fel helyzetüket, szerve­zetük erős és gyenge pontjait, s ennek alapján alakítsák ki fejlesztési célkitűzéseiket és piaci politikájukat. A fejlett ipari országokban a hatvanas években a vállalati szervezés, a hetvenes évtizedben a stra­tégiai tervezés, ezután pedig a stratégiai vezetés térhócfítása figyelhető meg. Ide tartozik, hogy a jövőt nem o jelen kategóriái szerint kell megítélni, mert a múlt ta­pasztalatai kevéssé segítik a jövővel való megbirkózást. A tények — adott közegben, adott feltételek mellett — igazak, s ha ez utóbbiak változnak, fel­használhatóságuk értéke csök­ken. A múltra orientált gondolko­dásmód jellemzője az a szem­lélet is, amely a piacon vagy a vállalatnál bekövetkezett kedvezőtlen változásokat tragé­diának vagy sorscsapásnak te­kinti s nem sajátos feladatként és lehetőségként értékeli. Helyzetünk egyidejűleg ket­tős feladat elé állítja mind a gazdaság egészét, mind az egyes vállalatokat. Ez a társa­dalmi termelés hatékonyságá­nak javítása és a nemzetközi munkamegosztás nyújtotta le­hetőségek kihasználására épü­lő, a világgazdaságban végbe­menő gyors, strukturális válto­zásokhoz rugalmasan alkalmaz­kodni képes, sőt azoknak elébe menő termelési és termékszer­A sikeres külpiaci üzletpoli­tika fontos feltétele, hogy a vállalatok ismerjék termékeik elhelyezési lehetőségeit, a ver­senytársak árait, ráfordítási vi­szonyait, a bizonytalansági té­nyezőket, azok mérséklési le­hetőségeit stb. A siker kulcsa mindenekelőtt a fejlesztési irá­nyok jó megválasztása, a ter­melés-szervezés hatékonysá­ga, de jelentősek a lehetősé­gek a piacfeltáró és -bővítő munkában, o piaci szervezet célszerű kialakításában, A kül­ső feltételek változása a vál­lalati üzletpolitika alakításá­ban részben felerősített már korábban is jelentkező köve­telményeket, részben olyan bi­zonytalansági tényezőket is számításba kell venni, ame­lyek korábban elhanyagolha­tók voltak. A sok figyelembe veendő szempont közül csak néhányra lehet kitérni, ezek­nél is csak vázlatosan jelezve a változás irányát. A több piacúság elve Már a 60-as években köz­pontilag is hangoztatott köve­telmény volt a vállalatokkal szemben, hogy exportjukban több piacra, a szocialista piac mellett a nem szocialista pia­cokra is támaszkodjanak, kezet kialakítása. Erre vállalati vonatkozásban két lehetőség kínálkozik: a rendelkezésre álló erőforrások koncentrálásával, a specializáció nyújtotta előnyök érdekében az eból származó kockázatot vállalni, vagy a na­gyobb biztonság, a több — lá- bonállás és rugalmasság érde­kében — tevékenységi össze­tételt akár laterális, akár verti­kális irányban új területekkel — az eredetihez, illetve meg­levőhöz képest —, úi profillal bővíteni, diverzifikálni. Ez csökkenti a specializáció egyol­dalúságával járó kockázatot, új lehetőséget teremt a válto­zásoktól való függőség meg­szüntetéséhez: a korábbiakhoz képest kedvezőbb keretet biz­tosit a termelési tényezők több­oldalú hasznosításához, a pia­ci expanzióhoz. A diverzifikáció nyújtotta le­hetőségek kihasználására irá­nyuló törekvések jelentős sze­repet töltenek be a fejlett ipari országokban levő gazdálkodó szervezetek növekedésében és stratégiájában, mivel egyidejű­leg biztosítani képesek a növe­kedést, a fejlődést, a stabilitást és a rugalmasságot. Létjogo­sultságát már hazai tapasztala­tok is alátámasztják. Az ipar területén is egyre inkább ta­pasztalható tudatos diverzifiká­ciós törekvésekkel és akciók­kal kapcsolatos viták sem a di­verzifikáció, mint vállalkozás, hanem azok konkrét végrehaj­tási feltételeivel és módjával kapcsolatban merülnek fel. A meglevő adottságok, lehetősé­mindkét fő piacon lehetőleg több országra is. Az akkori „békés" piaci vi­szonyok a vállalatok által is érzékelhető nyomást azonban nem fejtettek ki. Ezért számos olyan vállalat volt, amely csak egy viszonylatra, mondjuk a szocialistára, és ezen belül is egy országra, többségében szovjet piacra támaszkodott. Előfordult, bár ritkábban, hogy lényegében csak nem szocia­lista. és ezen belül alapvetően egy országra támaszkodott az exportunk (pl. élőmarha Olasz­országba). A több piacúság jelentősé­ge azért nőtt meg, mivel az ingataq világgazdasági hely­zetben gyakorivá váltak az im­porttilalmak, vagy -korlátozá­sok protekcionista megfon­tolásból, vagy fizetési nehéz­ségek miatt. Szocialista orszá­gokban is a beruházások visz. szafogása, vagy az önellátás fokozása miatt hagyományos exporttermékeink piaca szű­külhet vagy megszűnhet. Feltételezhető, hogy egyide­jűleg nem minden piacon ala­kulnak kedvezőtlenül a körül­mények, régi piacok helyette­sítése pedig könnyebb akkor, ha már másutt is jelen va­gyunk. mintha akkor kellene kezdeni. Ugyanakkor óvakodni kell a túlzott szétforgácsolt- sáatól is. Indokolatlanul drá­gíthatja ugyanis a piac ki­gek, és ezzel a vállalati erőfor­rások jobb kihasználását s ugyanakkor az export bővítését eredményező diverzifikáció visz- szafogása helyett, ezért annak ösztönzése, a vonatkozó dönté­sek megbízható és megalapo­zott előkészítése, körültekintő végrehajtása, módszertanának kidolgozása, a tőkés vállalatok ez irányú megoldásainak adap­tálása szükséges. A diverzifikáció tehát nem más, mint a gazdálkodó szerve­zetek tevékenységének a vár­ható piaci lehetőségek jó ki­használására irányuló tudatos bővítése, átalakítása, lényegé­ben a már említett stratégiai rés kitöltése. A diverzifikációs elhatározásokban nem a véde­kező, hanem az aktív jelleg kell domináljon, és nem lehet cél az eredeti profil hosszú távon is alacsony gazdaságosságának kompenzálása. Tudomásul kell venni, hogy minél jobban kime­rülnek a hagyományos éssze­rűsítés lehetőségei, vagy gyen­ge az erre irányuló gazdasági kényszer, annál inkább előtérbe kerül a tevékenység változtatá­sának igénye. A túlzott mértékű és folya­matos diverzifikálás azonban veszélyeket is rejt magában. Az állandóan bővülő tevékenység­struktúra azzal a következmény­nyel járhat, hogy elmosódik a piacon a gazdálkodó szervezet­ről kialakult egységes kép. ügyelni kell tehát a tevékeny­ség áttekinthetetlen szétforgá- csolásának elkerülésére. szolgálási költségeit, vagy — ami gazdaságilag ugyancsak visszaüthet — hiányossá válik a kiszolgálás. Egységes választ arra nem lehet adni, hogy hány piacra való támaszkodás az optimá­lis: ez a termékek sajátossá­gától, az export volumenétől stb.-tői függhet. Azt azonban le lehet szögezni, hogy álta­lában fenntartással kell élni az 1—2 piacú, de a 80—100 országra támaszkodó vállalat- politikával szemben is. Minőség, korszerűség, szolgáltatás A minőség, korszerűség és a termékekhez kapcsolódó ki­szolgálás javítása folyamatos tevékenység kell hogy legyen. Ezek áralakító, piacmegtartó és piacbővítő feltételek. A piacpolitika kialakításá­ban a felsorolt követelmények mechanikus megfogalmazá­sával azonban nagyon nehéz előrejutni. Tudni kell, hogy or­szágonként, sőt országon be­lül rétegenként számos ter­méknél a piac igénye eltérő, ennek következtében o termé­kek paramétereit az árakban nem egyformán honorálják. Különösen szembetűnő ez az élelmiszertermékeknél, de jel­lemző az ipari fogyasztási cik­keknél is. Élőállatoknál, hús­féléknél az extra minőséget pl. az európai országok job­ban honorálják (különösen Olaszország), mint a fejlődő országok. A márka cikkeket ugyancsak jobban fizetik a fejlett országokban, mint a fej­lődőkben. A szerviz (pl. gépek­nél, berendezéseknél) a szo­cialista országokban és a fej­lett tőkés országokban általá­ban rábízható helyi vállalatok­ra (persze oz alkatrész-után­pótlás mellett), számos fejlődő országban viszont saját szer­vizhálózatot kell kiépíteni. Az sem elhanyagolható szempont, hogy ha a szociajisto orszá­gokban saját szervezettel jól oldjuk meg a szervizt, jelentő­sen növelhető az adott orszá­gokban a késztermékeink irán­ti ragaszkodás. A vállalatnak most már saját adottságait mérlegelve kell kialakítani, hogy a követelmények skálá­jában melyik sávban, vagy o különféle sávban elhelyezhető termékeinek milyen piaci terí­tésében találja meg a legked­vezőbb ráfordítás'—bevétel arányt, illetve felvevő piacai­nak bővítését. A különféle piaci igények skálájában a tudatos gazda­sági-műszaki kalkulációkra tá­maszkodó helymegválasztás és annak meqfelelő követelmé­nyek komdett kielégítése az exporthatékonyság növelésé­nek ma egyik legfontosabb tartaléka. Árak, fizetési feltételek, piaci szervezet A szűkén értelmezett piaci tevékenység egyik központi kérdése a versenytársak árai­nak ismerete és a legkedve­zőbb árak elérése a saját üz­letkötéseknél. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ármun­A XXII. statisztikai vándorgyű­lést az idén a várossá nyilvánítá­sának 650. évfordulóját ünneplő Gyöngyösön rendezte meg a Ma­gyar Közgazdasági Társaság. A vándorgyűlésen a Heller Farkas iskoláról előadást tartott dr. Si­pos Béla, a PJPTE docence, akit megkértünk, számoljon be Köz­gazdasági élet rovatunk olvasói­nak a gyöngyösi találkozóról. * A múlt nélkül nincs jövő — mondták a rómaiak. A „legna­gyobb magyar", Széchenyi Ist­ván ezt a gondolatot fejltesztet- te tovább, amikor Hitel című művét azzal a szép és örökké igaz gondolattal zárta, hogy a „múlt elesett hatalmunkból, a jövendő urai vagyunk”. Az idézett gondolatok jegyében szervezi évről évre a Magyar Közgazdasági Társaság sta­tisztikai szakosztálya a statisz­tikatörténeti vándorgyűléseket. Barta Barnabás, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhe­lyettese megnyitó beszédében többek között abban fogal­mazta meg a vándorgyűlések célját, hogy tisztelegjünk a múlt tudósai előtt, figyelembe véve a ma is hasznosítható eredményeiket, összefoglalva azt, ami a jelennek és a jövő­nek is tanításul, tanulságul szolgálhat. Feladata a ván­dorgyűléseknek az is, hogy a régi, elsősorban az elmúlt 100 éves statisztikákat összehason­lítsa, elemezze, segítse a tör­ténelemtudományt, a közgaz­daságtudományt, az elmélet- történetet, a demográfiát, a jogot és más tudományokat. Igen lényeges, hogy sok terü­let szakemberei vesznek részt e kutatásokban, és eredmé­nyesen együtt is működnek. A vándorülések célja még a ren­dező város történetének sta­tisztikus szemléletű bemutatá­sa, a sorsfordulók elemzése és a várható jövő felvázolása. kában vannak még tartalékok, de előfordulnak megalapozat­lan ártörekvések, amelyek ugyancsak veszteséget ered­ményezhetnek. 1980-ban például, amikor az exportjövedelmezőség a válla­latok összjövedelmezőségében (tehát a belföldi értékesítés­nél is) meghatározóvá vált, rendkívül felerősödött az ex­portárak emelésére irányuló törekvés. A tapasztalatok két jelenségre hívták fel a figyel­met. Az egyik: esetenként irreálisan magasnak tartott ár­emelést is realizálni lehetett, ami azt bizonyította, hogy a ko­rábbi ármunka nem volt kielé­gítő. A másik: az áremelés túl­zottnak bizonyult, aminek az eredménye a piacról való ki­esés lett. Az úi feltételek között na­gyobb figyelmet kell fordítani a piaconkénti árelemzésekre. Az árrobbanás utáni időszak egyik jellemzője, hogy az egyes piacok között nőttek az árszint­különbségek, ami mögött nem­csak a szállítási költségek emelkedése, hanem egyéb té­nyezők is szerepet játszanak (új versenytársak megjelenése, a valuták eltérő leértékelődé­se stb.). A piacok kiterieszté- sével vagy váltásával tehát a korábbinál nagyobb mértékben változhat az exportjövedelme­zőség. Ez többek között azt is jelentheti, hogy ha az exaort- volumen növelése több piacra való értékesítést feltételez, je­lentősen befolyásolhatja az ex­portjövedelmezőséget. Nagyobb súlyt kell tehát adni az opti­mum-elemzéseknek. Emellett keresni kell a kedvezőbb szál­lítási módok feltárását, amivel a távolabbi piacokra való ki­jutás költségeit csökkenthetjük. Nem szorosan az ármunká­hoz tartozik, de itt említem meg a fizetési biztonság kér­dését. A fizetési bizonytalan­ság szintén új jelenség, leg­Az idei vándorgyűlés elő­adásai közül kiragadva néhá­nyat, a témák sokszerűségét jellemezhetjük. Előadás hang­zott el az állami ipartámoga- tasról a dualizmus korában, a dohányzás statisztikájáról 1945-ig, a mobil-bankokról Magyarországon a kiegyezés után, az 1930-as évek pénz­ügypolitikájáról, a bűnözés alakulásáról, a külkereskedel­mi statisztika 100 évéről, a biztosításügy történetéről, a Heller Farkas iskoláról stb. A kiragadott címek is jelzik, a statisztikákat milyen széles körben alkalmazzák, felhasz­nálják és eredményeit haszno­sítják. Néhány gondolat a Heller Farkas iskoláról tartott elő­adásból. Hazánkban — talán csak a legutóbbi évtizedet ki­véve — szinte alig ismerték a konjunktúrakutatás és az erre támaszkodó árprognosztika lét­jogosultságát. Ennek az lett a következménye, hogy ezeket a kutatásokat elhanyagoltuk. Pe­dig kezünk ügyében lett volna a segítség, ha jobban gazdá1- kodtunk volna szellemi érté­keinkkel. A két világháború között a Heller Farkas vezette iskola számottevő eredménye­ket ért el a konjunktúrakuta­tás, az ökonometria-árelmélet és általában a közgazdaság- tudomány területén. Heller Farkas (1877-1955) nagy ívű, tudományos pályája 1900- ban kezdődött. Ekkor je­lent meg első tanulmánya a Közgazdasági Szemlében. 1901- ben megnyeri a Magyar Tudományos Akadémia által meghirdetett pályázatot és „A határhaszon elmélete” c. köny­ve 1904-ben meg is jelent. 1900 és 1950 között 45 könyve jelent meg, közülük több né­met, angol, finn és svéd nyel­alábbis, ami a mértékét ille­ti. A bizonytalanság részben a vállalatok helyzetének romlásá­val, a csődök szaporodásával, részben az egyes országokba átutalási korlátozások nyílt vagy burkolt alkalmazásával függ össze. A sikeres üzlet fon­tos feltételévé vált tehát a part­ner vállalat, az adott ország helyzetének gondos elemzése, o fizetési garanciák helyes megválasztása. Üzletpolitika és a kül­kereskedelmi csatornák megválasztása A vállalatok többsége szá­mára a külkereskedelmi tevé­kenység lebonyolítására ma már széles körű választási le­hetőség áll rendelkezésre. Le­bonyolíthatja saját jogon, vá­laszthat a külkereskedelmi vál­lalatok között, ugyanazt a ter­méket több csatornán keresz­tül is értékesítheti stb. A külkereskedelem decent­ralizálásával és differenciálá­sával mind a hatékonyság, mind az export bővítéséhez kí­vántak feltételeket teremteni. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a vállalatok jelentős része jól tud élni az új lehe­tőségekkel. Pozitívum az is, hogy a verseny a külkereske­delmi vállalatok munkáját is élénkítette. Tulajdonképpen eredménynek kell tekinteni azt is, ha az új lehetőségek elle­nére sem tudná néhány válla­lat exportiát növelni, vagy ha- tékonysánát javítani, mivel egy­értelműbbé tette, hogy a prob­léma nem a piaci munkában, hanem a termelésben rejlik. ven. 1917-től 1950-ig a Mű­egyetemen a nemzetgazda­ságtan és pénzügytan tanszé­ket vezette. Az MTA 1921-ben levelező, 1934-ben rendes tag­gá választotta és megbízta a Közgazdasági Szemle szer­kesztésével (1925—1949). Több alkalommal volt dékán, 1945— 46-ban a Műegyetem rektora. Munkásságát a legmagasabb művészeti, írói és tudományos kitüntetéssel, a Corvin-koszo- rúval ismerték el. Bár polgári közgazdász volt, előadásaiban és könyveiben mindig ismer­tette a marxizmust—leniniz- must, mint tudományos irány­zatot. Elsőként ismertette mun­katársaival együtt a Szovjet­unióban dolgozó konjunktúra- kutatók — Kondratyev, Igna­tyev, Pervecsin, Csajanov és mások — eredményeit. Több társával tiltakozott a Műegye­tem Németországba telepítése ellen. Iskolájához tartozott And- reich Jenő, Theiss Ede, Surányi- Unger Tivadar, Abai Neubauer Gyula, Kádas Kálmán, Ne- mény Vilmos és sokan mások. Mellesleg: Kádas Kálmán pro­fesszor és Nemény Vilmos do­cens a PJPTE szakközgazdász kurzusain. Az eddigi kutatások, ame­lyéket a Pécsi Bőrqyár munka­társai és a PJPTE közgazda­ságtudományi kara oktatói kö­zösen, szerződés alapján vé­geznek, azt igazolják, hogy a Heller iskola által tört út ma is járható. Természetesen fi­gyelembe kell venni, hogy a számítástechnika, a matema­tika, a statisztika sokat fejlő­dött. Ezért ezek az eredmények kiegészítésre szorulnak. Rovatszerkesztő: MIKLÓSVÁRI ZOLTÁN Káplár József A sikeres külpiaci üzletpolitika Beszámoló a XXII. ­történeti vándorgyűlésről Pécsi előadás a Heller Farkas iskoláról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom