Dunántúli Napló, 1984. október (41. évfolyam, 270-300. szám)
1984-10-13 / 282. szám
Cégtá bla vá Hozás Kivonul Pécsről a Tungsram Rt Mindenkinek munkát és megélhetést biztosítanak az alkatrészgyár új gazdái: az ipari szövetkezetek Nehéz munka a szomszéd várban is Kétségkívül fájdalmas dolog, amikor felszámolni kényszerülnek egy gyárat, a kapukra új cégtábla kerül, a dolgozóknak le kell tenniük a szerszámot és újrakezdeniük, esetleg valahol másutt, más gépek és munkatársak körében. Még fájdalmasabb, ha mindez egy viszonylag fiatal gyárral és kollektívával történik, mely egyszer már átesett az újrakezdés gyötrelmein, új cégtábla alatt új szakmát kényszerült tanulni, s megkínlódta a közösséggé kovácsolódás minden nehézségét. És mégis, azt kell mondanunk, napjainkban ezek a cégtáblaváltozások a változó piaci, gazdálkodási körülményekhez igazodni akaró magyar gazdaság megújulását is jelzik, ahogy iparunk a nyereségesebb tevékenységek irányába tér. A Tungsram Rt. pécsi alkatrészgyáráról van szó a volt György-aknán. Érdekes módon éppen a pécsi György-akna — akarva-akaratlanul — immár az ipar megújulási törekvései egyfajta jelképének is tekinthető, viszonylag rövid idő leforgása alatt mindenféle átváltozásokon ment keresztül. A volt bányaépületeket annak idején o jelentős fejlesztési terveket dédelgető Pécsi Fémipari Vállalat kapta meg, éppen csak, hogy berendezkedtek, amikor elnyelte őket az akkor még Egyesült Izzó néven szereplő Tungsram Rt. Ez abban az időszakban történt, amikor az erőltetett menetben fejlődő Izzó a pécsi Sopiana Gépgyárat is magába olvasztotta, végkifejletében ötezres létszámú gépgyárat kilátásba helyezve, jelentős beruházásokba kezdve, ami — tegyük hozzá — a megyei elképzelésekkel is messzemenően egybevágott. Csaknem tíz év telt, el, és most ismét változások György-aknán, a Tungsram Rt. felszámolni és eladni kényszerült alkatrészgyárát, amit nemrég munkásgyűlésen jelentettek be, egyúttal bemutatva az új tulajdonosokat, a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezetét és a Baranya megyei Cipőipari Szövetkezetei. A döntés végül is nem volt egészen váratlan, ezzel összefüggésben tanulságos visszapillantani az alkatrészgyár elmúlt tíz évére, ami egyben a Tungsram Rt. emelkedésének és süllyedésének időszaka. A nagy múltú vállalatóriás annak idején az elektroncső-gyártás érdekében vetette meg a lábát Pécsett, kezdetben a város szívében, egy barakképületben, majd a György-aknán megszerzett üzemépületekben gyártották és szerelték az elektroncsöveket a lányok, asszonyok. Amikor az Izzó e szem- és idegfárasztó, roppant munka- igényes termék gyártására vállalkozott, az volt a számítása, bár a tranzisztorok korszakát éljük, a világban még jócskán vannak régi típusú készülékek, amelyekhez meghibásodás esetén elektroncsöveket szállíthatunk, s mivel erre már alig akad gyártó. Mint kiderült, ez a számítás hibásnak, szűklátókörűnek bizonyult. Az elektronikai gyár — elnevezése csak utóbb változott alkatrészgyárrá — a György- aknán fejlődésnek indult, jelentős műanyagfeldolgozó részleget is létrehozták, mely nemcsak az anyavállalatnak, de más megrendelőnek is gyártott és szállított csomagolóanyagokat. Évi termelési értéküket jóval a 100 millió forint fölé tornázták, a létszám pedig a kezdeti 220-ról 1977—78-ban már 750 főre duzzadt, emellett termelési kooperációt is szerveztek a Pécsváradi Építőipari Szövetkezettel. A nyolcvanas évek elején aztán igencsak lecsökkent az elektroncsövek kereslete, úgyhogy új termékek — energiatakarékos fényforrások, nosztalgialámpák — gyártására vettek irányt. Végül ezek a termékek sem jöttek be. időközben pénzügyileg megrendült a Tungsram Rt., 1982-ben mór 700 milliós veszteséget mutattak a könyvek, az államnak kellett a vállalat hóna alá nyúlnia, veszteségét rendeznie. Ennek áraként azonban az új vezetésnek a gyors rendteremtést szabták: a túlközpontosított vállalat átszervezését, a gazdaságtalan termelés leállítását, a felesleges létszám leépítését. Ezen az úton meg is indultak, a veszteségből már tavaly kilábaltak, de ez az út vezetett el az idén a miskolci kriptongyáruk bezárásához, s annak bejelentéséhez, hogy 1984 végén felszámolják a pécsi alkatrészgyárukat. Mellesleg mérlegelték még, esetleg további beruházással fejlesztik, megmentik gyárukat, ám erre nincs pénzük. A Tungsram Rt. végül is igen körültekintő módon és emberségesen állt neki a György-ak- nai kivonulásnak. Vállalkozott rá, hogy a legjobb megoldást megkeresse, az immár 320 főre leapadt, nagyobbrészt női dolgozókból álló kollektíva sorsát megnyugtatóan elrendezze, mindenkinek új munkahelyet, változatlan kereseti és szociális lehetőségeket biztosítson. Ennek érdekében megkereste és egyeztette elképzeléseit a megye és a város pórt- és tanácsi vezetésével, messzemenő segítséget kapva tőlük. A döntést még a nyáron közölték a dolgozókkal, hogy a felszámolásig időt hagyjanak azoknak, akik maguk kívánják rendezni jövőjüket, megválasztani új munkahelyüket. Az alkatrész- gyár üzemépületeire több vállalat is pályázott, végül a KISZÖV és az OKISZ támogatásával 35 millió forintért két pécsi ipari szövetkezet vette meg. Itt is kedvező hozzáállásáról adott tanúbizonyságot a Tungsram Rt., az épületek bruttó értéke ugyanis 64 millió forint, tehát a gyár eladásán nem akart nyerészkedni, azért kért 35 milliót, hogy a György- aknát terhelő beruházási hiteleket a banknak visszafizethesse. Az új gazdák bemutatkozása a dolgozók előtt már megtörtént. Megnyugtatták a kollektívát. minden náluk jelentkezőt szeretettel fogadnak, kikérik őket, tehát áthelyezéssel kerülnek a szövetkezetekbe. s természetesen átképzik, be is tanítják őket. A Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet vállalta, átveszi a tmk-sokat, a lakatosokat, esztergályosokat, el sem kell hagyniuk a megszokott műhelyüket, a munkát itt folytathatják. A Cipőipari Szövetkezet a gyermekcipő-gyártásban kívánja majd foglalkoztatni a jelentkezőket, minden bizonnyal az eddig is kézimunkaigényes termékeket gyártó nőknek nem okoz majd elviselhetetlen nehézséget a cipő- varrásra való átállás. Ezzel együtt a jelenleg meglehetősen mostoha körülmények között, lebontásra ítélt épületekben dolgozó ipari szövetkezetek telephely-gondjai is megoldódnak, fejlődési lehetőség nyílik előttük. Von még egy harmadik szereplője is az ügynek, a pécsi Plastex szövetkezet, mely vállalta, átveszi a műanyagfeldolgozó részleg dolgozóit gyorsan fejlődő, jól menő Péter-pusztai üzemébe, ahol az eddigiekhez hasonló munkát végezhetnek. talán még jobb körülmények között is, magasabb bérért. A felszámolás rengeteg munkajogi problémát is fölvetett, most derült csak ki, bizonyos kérdések emberséges megoldásához hiányoznak a jogszabályok, A Tungsram Rt. mindazonáltal mindent megtett és megtesz, hogy volt dolgozói sorsát megnyugtatóan rendezze, az elválás után senkiben sem maradjon keserű szájíz. így például akiknek jövőre esedékes valamilyen törzsgárda fokozat elérése, a jutalmat még az idén kifizetik. Az alkatrészgyárban év végéig még minden úgy lesz, ahogy eddig, tehát termelnek, minden szerződéses kötelezettségüknek eleget kívánnak tenni. Az ipari szövetkezetek jövőre költöznek. Miklósvári Zoltán Nem a félelem — a szégyen bénít meg. Elhagytam az önmentő menekülő készülékem. Még csak a fejtés (égvágati kijárata felé tartunk, mindkét kezünkkel kapaszkodni kell a meredek bányavágatban, talpunk nem talál támaszra, hír- télen rádöbbenek: amikor legutóbb megpihentünk, magam mellé tettem a készüléket és ott felejtettem. A bánya tíz- parancsolatának egyik legfon- tosabbját szegtem meg, még az újoncok számára is megbocsáthatatlan bűn. Szajkó János körletvezető-helyettes elfojtja magába a „mondat” másik felét, visszaindul. Egyszer is fárasztó volt eddig eljutni, s még a bányajárás felénél sem tartunk ... Kezdjük régebbről! A Zobák- bányai József Attila szocialista brigádról talán akkor írtunk utoljára, amikor 1975-ben megkapták a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címet. Nehéz évek múltak el. Már csak kétszeres, háromszoros erőfeszítéssel voltak képesek az egyre rosszabb bányaviszonyok között korábbi hírük megőrzésére, teljesítményük megtartására. Közben elkoptak a legjobb vájárok, ma már a rehabilitáltak között találjuk Hajnal Bandit, Nagy Jenőt, Firkó Pista bácsit, hogy csak néhány nevet említsünk azokból, akik bányányi szenet termeltek ki életük során. Tizenöt éve is lehet már, hogy azt írtuk: fáradnak a bányászok, a gépek segítsége még nagyon kevés. Nagy sértődés volt: a hős bányászok, hogy fáradhatnak? Ez politikailag nem jó, ez nem segít, elveszi az emberek önbizalmát, elriasztja a fiatalokat. A bányászok meg azt mondták, hogy a riportokban miért festjük rózsaszínűre a szenet, amikor az fekete. Agócs Attila, a brigád vezetője azt mondta két hete: — Most gyere, most végre rendes munkahelyünk van, jól is megy ismét a brigádnak. Batári István, az egyik szak vezetője még meg is toldotta, hogy kitűnő fiataljaink vannak, a hegyet is el lehet hordatni velük. Egy hete telefonon szóltam Deres Endrének, az üzem főmérnökének, hogy kimennék ... — Kigyulladt a fejtésük — mondta elkeseredetten — a brigád csaknem fele Kossuth- bányára jár dolgozni. Péter Béla bányamester, miközben a bányászruhát vettük fel az öltözőben, jókedvűen mondta: szerencsésen sikerült lezárni a fejtést, csak egy robbanásunk volt, egyszer kellett a gátat újraépíteni. De ez a cigánykátrány szag még a csizmámba is beette magát, A brigádot tehát a szomszéd várban keressük. Az első szinti fekű irányvágaton megyünk a népessel, gyalog Kossuth-bánya félé. Tábla jelzi a határt: Kossuth- bánya. Átlépni csak a diszpécser engedélyével szabad. Péter Béla jelentkezik is telefonon, közben Szajkó János meséli, hogy több, mint tíz éve nem folyt művelés Zobák-bá- nya területén itt, ő is rég járt erre. A bányahatáron túli terület Kossuth-bányán már tizedik szintnek, vagyis az üzem legmélyebb részének számít. Bizonyára célszerű a Mecseki Szénbányák terve, miszerint január 1-től összevonják az ösz- szes komlói bányaüzemet, hiszen nemcsak a bányavágatok kötik össze, hanem a termelési és gazdasági érdekek is. Itt a példa Agócsék esetében is, Zo- bákon begyulladt a fejtésük, Kossuthon emberhiány van a fejtésekben, miért is ne segítenének egymáson? A jövőben ezt a szervezeti keretek még csak megkönnyítik. Kossuth-bányán mindenütt bővítőkkel találkozunk, Péter Béla hamar vissza is vonja korábbi állítását, hogy Kossuthon sokkal kisebb a kőzetnyomás, mint Zobákon. Közben megméri metanométerével a levegő metán tartalmát, egy százalékig használhatja kollégám a fényképezőgépet, illetve a vakut. A fejtés légvágatán találkozunk Taksonyi János Kos- suth-bányai körletvezetővel, Sipos János főaknásszaí, aki jelenti, hogy összesen 74-en dolgoznak a területen, ebből 49- en a fejtésben. Közülük 15 Zo- bákról jött át, 21 kossuthi és 13 lengyel bányász. A levegő egyre melegebb, deszkamáglyák, fémtámok, acélsüvegek jelzik, hogy közeledünk a fejtéshez, és hát egyre ritkábban járunk két lábon, kiegyenesedésről persze szó sincs, a négykézláb járás és a fenéken csúszás célravezetőbb. A sisak így is gyakran koppon a föte biztosító elemein, a lámpa akkumulátora elakad, a menekülő készülék beszorul a vasak közé... Szajkó János ismét utolér bennünket, csurom víz, s hát bevallja, miként Péter Béla is, hogy egyszer is nehéz végigjárni ezt az utat. A kaparó és a biztosító vasak között néhol méteres magasság sincs, menni is nehéz, pedig a bányászoknak anyaggal is közlekedniük kell. Szajkó János éppen ma (október 13.) húsz éve dolgozik Zobákon, előtte Kossuthbányán is lehúzott kilenc évet Nem sokat járt végig ilyen bányát. Pedig a fejtésben van szén, a jövő héttől már napi 700 tonnát várnak innen, csakhogy a kísérő vágatokat ki kell még alakítani, bővíteni. Taksonyi János csaknem mindenkit keresztnéven szólít — persze, a zobákiakat és a lengyeleket még nem ismeri. Agócs Attilát viszont igen, ő ma itt a 12 telepi fejtésben a szakvezető, valóságos szocialista brigád válogatott jött ösz- sze, a híres Bischoff, Schöf- fer. Császár csapatok embereihez csatlakoztak Agócsék. A kaparóban ömlik a víz, az első munkapadtál, aztán lassan egyre sűrűbb iszap megy a szállítóbunker felé. Tucatnyi fejtőkalapács kelepet a fejtésben egyszerre, a lapátoló bányászok zihálása élvész a zajban. Nincs megállás, itt nemcsak a kitermelt szén mennyisége miatt fontos a gyors munkatempó, hanem a tűzveszély miatt is. Ketten is rám köszönnek, miközben egy pillanatra pihenni hagyják a fej- tőkalapócsot. Nem akarok az arcukba világítani, a szénporos arcok elmosódnak. — Jakuts István vagyok. Én meg a Jusztin János — mondják. Hát persze: a József Attila brigád régi, kiváló dolgozói. Éppen másfél évtizede találkoztunk először. — Mit szólsz, milyen bányánk van — kérdeznek — látod, nem lesz könnyebb ez a munka... S mégis csinálják! Taksonyi katonás utasításokat ad, felelősségre von, dicsér, 1200 tonnás fejtésről álmodozik. Péter Béla, Szajkó Jánossal együtt összesen több, mint hatvan évet dolgoztak a föld alatt, de a műszak után szerdán például visszamentek a bányába, iszapoló csövet kellett beépíteni. Molnár József bányamentő csapata állandóan a fejtés közelében van ügyeletben, hogy ha begyulladna, azonnal megkezdjék a mentést. Közben a kísérő vágatokat építik. Megyünk kifele, a népes a zobáki első szinten döcög. Odaát bizonyára most is küszködik valaki felfele a gurítón, kúszik a kaparó felett, nyomja a fejtőkalapácsot, lapátol.... Fiatalok, öregek, lengyelek, kossuthiak, zobákiak, mind olyanok, akik nem egy mentőkészülékért, egymásért is visszamennek, ha veszélybe kerülnek, fáradságot, erejüket, sokszor életüket sem kímélve... Lombosi Jenő HÉTVÉGE 5. A György-aknai üzem központi csarnoka
