Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-29 / 268. szám
Tovább, magasabb szinten Szekeres Istvánné Baranya nincs női vezetőkkel elkényeztetve, főleg ami az ipart illeti. A Pécsi Bőrgyár egyik méltán nagy és jóhírű iparvállalatunk vezetője Szekeres Istvánné. Ahogy erről beszélgetünk, még hozzáteszi: — A szakmában is kevés a nők száma. A világ bármely pontjára utazom, bárhol kötjük az üzleteket, férfiakkal vagyok körülvéve. Már megszoktam, s egy a lényeg; okosan forgatni a forintokat, minél nagyobb haszonnal piacra dobni az árut. Természetesen igen korrekt kapcsolatok mellett, megbízható szállítói készséget nyújtva ... A „Tannery of Pécs" — így ismerik őket a nagyvilágban — tavaly 2 milliárd 300 milliós termelést mondhatott magáénak, s ebből 188 millió tiszta hasznot. Közismert ugyan, de nem árt egy kissé részletesebben is bemutatni, mit is termelnek ott, a Bolgár Néphadsereg útja 52- ben? Profilja négy gyártmány- családot foglal magába, sertés-, marha-, rost- és talpbőrök szerint csoportosítva. Sertésbőrből ruházati és cipővelúrt, ruházati és cipő nu- buc-ot, díszműbőrt, bélés, kesztyű és ruházati nappát, valamint zsugorított nappát készítenek. A marhabőrökből cipőfelsőbőrt, ruházati-, lakkés hasítottbőrt. A rostműbőr család kéregalapanyagként, valamin csiszolt és csiszolatlan rostműbőrként hagyja el a qyárat. Végül a negyedik a talpbőrök családja. Termékeik 12 százaléka közvetlen tőkés export, ami éves szinten 5,5—6 millió dollárt hoz a népgazdaságnak. Szocialista export nincs. A kérdés kézenfekvő: — E dollártermelés egyértelműen öröm? — Korántsem — mondja az igazgatónő. — Alapanyagot exportálni, bár valamelyest kényszer, nagy luxus. Sokkal jobb lenne feldolgozva, több élő munkát beleví- ve, cipőként, kesztyűként, ruhaként továbbvinni... Ha viszont a gyár érdekeit nézem. egyértelműen kellenek ezek a dollárok arra is jók, hoqy adott esetben nyersbőrt tudjanak vásárolni külpiacokról is. s a külpiac, csak dollárrelációban nyitott. — Hazai nyersbőr...? — Van, van, de sohasem elég. A hazai húsipar évek óta csökkenő tendenciában ad, bár kifogástalan minőségben. Mi az oka,..? Bizonyos higiéniai szempontok is közrejátszanak, de érzésem szerint az árak a döntőek. Mi világpiaci árakban számolunk, ők nem. Többet szeretnének, mi kevesebbet tudunk fizetni.. . Különben reménykedek: Debrecenben most kísérleteznek egy új nyúzási technológiával, s ha bejön — s miért ne? —, akkor alapvető gondjaink megoldódnak. Néhány elgondolkoztató szám: sertés puhabőrből évi 2 millió négyzetméternyit, marhából 2,3 millió négyzet- méternyit, rostműbőrből 2400 tonnát, kéregből 6 millió párt, egyéb bőrökből — pl. talpbőr — 800 tonnát gyártanak. — Szóltunk már a dollárexportról, s ön is azt mondja, jobb lenne a bőrt feldolgozva eladni. Képzeljük el, hogy az ön kezében van a feldolgozóipar is ... Elmosolyodik, most, beszélgetésünk közben először: — Nem ártana — jegyzi meg — bár ki tudja, bírná-e az ember energiával. Különben próbálkozunk. Szekeres Istvánné közgazdász, 1971 óta dolgozik a bőrgyárban. (Előtte 17 évig az állatforgalmi adott számára munkát). Pár év után igazgatóhelyettes lett, s 1980- tól ő vezeti a gyárat. Ami egyértelműen az ő nevéhez fűződő új vonás; megpróbálták kapun belül is a feldolgozást. Az idén indult a díszműbőrüzem, 30—40 milliós termeléssel. Két cél vezette a megalakításnál, egyrészt hogy a rehabilitált munkásoknak munkát tudjon adni, másrészt, hogy a hulladékbőr feldolgozását megkezdhessék ... — Most egy újabb üzemről hallunk? — Igen, ez már nagyobb fogósnak ígérkezik. NSZK partnert szereztünk hozzá, s ha minden igaz, a negyedik negyedévben elkezdhet termelni a talpkonfekció-üzem. Ezt is a „bennem" lévő kereskedő ötlötte ki: könnyebb lesz az általunk gyártott bőr értékesítése ... — Mekkora volumenű e gyár? — Úgy évi 200—250 milliót megtermel I — Ezek szerint az innová- lás a bőrgyárban létkérdés? — Minden vonalon, de főleg a termelés vonalán. A bőrfeldolgozás-kidolgozás az állandó divat függvénye. Ma ez kell, holnap már az. Az egyik pillanatról a másikra váltani kell, különben megtelnek a raktárak, s fölkopik az állunk. — A qyors váltás egy ilyen mammut-cégnél nem lehet könnyű. — Biztosan kicsit nehézkesek vagyunk, ezért aztán a divat minden szeléhez nem kötünk vitorlát. Van ami csak óráig-ideig él, kalandorság volna szétaprózni a termelést. De a fő irányzatok visznek bennünket is ... Ami a termelés legfőbb biztosítéka: igen jó műszaki gárdával — vezetői csapattal — rendelkezik a gyár. E mellett lehetőségük nyílik kitekinteni a nagyvilágba — ez égető kényszer Is —, szinte minden szakkiállításon, vásáron ott vannak, s igen jó a kapcsolatuk a vegyi gyárakkal, forgalmazókkal is. — Valamikor legendák jártak azokról az „utazó nagykövetekről”, akik üres táskával és ollóval járták a vásárokat, s le-le csíptek egy-egy kurrensebb termékből. A bőr aztán bekerült a gyári laborba és rövidesen ... — Hát igen, az olló ... Szóval nyitott szemmel kell járni a nagyvilágba, ismerni kell a piacot, a divatot, az árakat, a konkurrenciát. A lemaradást csak mi fizetnénk meg. — Ezért utazik ön is oly sokat? Járt Kínában, legutóbb Szingapúrban, másutt... — Nem o tájak vonzanak, ezt szögezzük le. De mint elsőszámú vezetőnek kötelességem részt venni azokban a piaci vizsgálódásokban, amelyek kihatnak a gyár későbbi életére. Így vállalhatom e döntések nyomán a felelősséget! Kína például egyelőre nem jött be. . . Hogy mennyire divat a bőr, azt egv példával tudnánk jellemezni. Az idén az első félévben a sertésnek jó piaca volt, de a második félévre — vagy inkább az év utolsó harmadára — visszaesett a kereslet. Ezt az átmeneti dekonjuktúrát a Pécsi Bőrgyár kivédi; a már sik két bőrgyárunk már kevésbé. Szekeres Istvánné megjegyzi: — Néha bizonyos piaci veszteségeket is vállalni kell azért, hogy a vásárlókat megtarthassuk, bent maradhassunk a sűrűben. Ezért megesik, hogy gyengébb évünk sikerül, de tudjuk, hogy ez csak átmenet... Ha így nézzük, a gazdálkodás szempontjából nem a legszerencsésebb éves ciklusokban vizsgálni a termelést ... — Ezek szerint az idei gyengébb év lesz? — Nem hiszem. ügyes váltásokkal ki lehet védeni a piac negatív mozgásait. A tavalyihoz hasonló évre számítunk. A divat diktátoraival jó a kapcsolat, s ez lényeges. Közéjük tartoznak a vegyi- anyag-szállítók, s a Mode- Europ központ, ahol a színeket határozzák meg. Persze a gyárnak is van kísérleti üzeme, ahol új termékek, más karakterű termékek születnek. Innen jött ki a „kecskebőr'-program során a Sevro, dolgoznak a borjúboxon is — a háború előtt ez sláger volt, most visszanyúltak érte —, de például a halbőrrel is kísérleteznek. Ez utóbbi a gyár számára azért nem „jött be", mert a halbőrök parányiak. De Baranya halgazdaságának, Bikáinak készségesen átadják a kísérlet eredményeit. Külön öröm; a párizsi Vulverin-cég egy nap- patermékre rácsapott, s kérte, a pécsiek kizárólag csak neki szállítsanak belőle! — A Pécsi Bőrgyár önálló. Mennyire elégedett ezzel az önállósággal? — Esetenként túlzottan is önállók vagyunk, máskor semmi önállóságunk nincs. A munkánkat alapvetően meghatározó kereskedelmi feladatokat külker vállalatok intézik. Bár olyan külker vállalatunk van — a TAN- NINPEX — ami a legközelebb áll a termelő vállalathoz, s a legkorszerűbb minden tekintetben, mégis néha hiányérzeteim támadnak. Az is biztos, hogy sok gondot vennénk a nyakunkba, ha vállalnánk az önálló export—import jogosítványokat, de feltétlenül eredményesebb, hasznosabb lenne, többet profitálhatnánk mi is, az állam is belőle. Kozma Ferenc Tanulni a múltból Politikai küzdelmek a Pécsi Zsolnay Gyárban Két könyv a korabeli eseményekről Történelmet írni élőkről, vagy tetteikben még köztünk élőkről, a történtekből következtetéseket levonni, nagy politikai felkészültséget és bátorságot követel. Erre vállalkozott dr. Gungl Ferenc, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Marxizmus—Leniniz- mus Intézetének adjunktusa, aki hatéves kutató és feldolgozó munka után megírta a Zsol- nay-gyári pártszervezetek politikai küzdelmeit, valamint a gyári szakszervezeti mozgalom történetét 1945-től 1980-ig. Mi célja van az üzemtörténet írásnak, pontosabban az üzempolitikai történetírásnak? A szerző válasza: — A politikai történetírás országos vagy regionális összefüggésben történik, legfeljebb néhány utalás van benne, hogy ettől eltérő volt a korabeli helyzet itt és ott. Elemzik a párthatározatok megvalósulását és levonnak belőle jó vagy kevésbé jó következtetéseket. Eközben elsikkad az ipari üzemekben végzett pártszervező, agitációs és kulturális munka, holott ezek voltak az alapok a korabeli politikai történésekben. A szerző vállalkozása ritkaság. Angol, német és francia nyelvterületeken elterjed ez a műfaj. Már a múlt századtól kezdődően könyvtárnyi üzemtörténeti (politikai) anyagot írattak a tőkések üzemszervezési, üzempolitikai, szakképzettségi, stb. szempontok szerint. Nyilván francia—angol hatásra, a pé- tervári Putyilov gyárban is több tucat üzemtörténeti könyv íródott, amelyek most is megtalálhatók a Kirov Művek könyvtárában és például megtudhatjuk, hogy kik voltak a szociáldemokraták, később bolsevikok a gyárban, kiket kell elbocsátani, melyik műhelyekben lehet emelni a teljesítménykövetelményeket stb. Itthon az 1960-as években kezdődött, majd a 70-es években lendült fel az üzemi és termelőszövetkezeti monográfia írás. E törekvésnek véget vetett a nyomdai árak emelkedése. Ezért is feltűnő, hogy a jelenlegi kevés pénz és borsós árak mellett a Zsolnay Porcelángyár gazdasági-, párt- és szakszervezeti vezetése vállalkozott e két munka megjelentetésére, mégha gyári léptékben is. Ilyen könyvek anyagának összegyűjtése, megírása aprólékos munkával jár. A gyári irattárak nem híresek a rendezettségükről és teljességükről. Forrás a még élők emlékezése, a jelenleg is aktívak meghallgatása, korabeli újságok átolvasása. Jellemző, hogy a szerző 45-öt jelöl a két kötetben arryaqeredetként, és az is, hogy 1958-ban Kádár János látoqatást tett a gyárban, beszédet is mondott (teljes szö- veqe megvan), de a szerző ennek nyomát sem lelte a gyári iratanyagban, pediq akkor a látogatás nagy politikai eseménynek számított. Fontos azonban, hoqy dr. Gungl Ferenc kibányászta, fellelte a fel- lelhetőt és feldolgozta. — Azért írom az üzempolitikai történetet, mert véleményem szerint hiányt pótol, ismertté teszi fiatal és idősebb előtt a gyár munkásmozgalmi történetét. Tanulságokat lehet levonni belőle és egyébként is sok minden kiderül egy ilyen feldolgozásból — mondja a szerző. A Zsolnay-gyári pártszervezetek (szociáldemokrata és kommunista) igen nehéz politikai küzdelmeket vívtak a gyár államosításáig, az előbbiek tárgyalóképesebben, az utóbbiak keményebben a tőkés törekvések ellen. Tőkés érdek: minél alacsonyabb színvonalon tartani a termelést, megtartani a gyártulajdonoshoz hű, vezetőket, visszaszorítani a gyári munkáspolitikai erőket, párttagok kizárása a munkásfelvételből, a lehető legalacsonyabb bér. Munkás érdek: az előbbiek ellenkezője. Harcias politikai mérkőzés folyt, előrenyomulással, visszavonulással. Ahogyan alakultak az országban a politikai viszonyok, úgy lehet például nyomon követni, hogy a gyárból hányszor küldték el a tőkéshez hű személyeket és hányszor vette vissza a -tőkés, míg egy budapesti döntés pontot tett a több éves politikai botrány végére. Jól összeforrt erővé vált a gyár szociáldemokrata és kommunista munkássága, politikai harcuk és kiállásuk döntő befolyással volt a gyár dolgozóinak többségére. Az együttes politizálás folytatódott a két párt egyesüléséig. Némi ingadozással, olyan személyek sem ellenezték, majd támogatták politikai súlyukkal az egyesülést mint Gáli Tibor, Reinold Antal, akik városi SZDP vezetés tagjai voltak és gyári dolgozók. „Testvérharcot az ország két*leghatalmasabb pártja nem folytathat, mert akkor az országban nem építés, hanem anarchia lesz” — így a gyári SZDP szervezet állásfoglalásának egy részlete, amelyben elítéli az SZDP országos vezetősége jobboldali csoportját. Rendben folytak a gyári előkészületek a két gyári párt- szervezet egyesülésére. Együttes pártnapokat tartottak két szónokkal, közös politikai tájékoztatókat rendeztek, falujárási akciókat szerveztek. 1948. március 28-án gyári politikai bomba robbant: A Pécs városi egységbizottság (koordinációs szerv a pártegyesülés szervezeti lebonyolítására) javaslata alapján az SZDP Pécs városi Intéző Bizottsága kizárta a pártból Balázs György, Józsa József, Krancz Ádám, Reinold Antal, Reinold Károly szociáldemokrata tagokat, vezetőket. Ezután a gyári egység bizottság rátett a tűzre, kizárták a párból, illetve nem vettek fel a Magyar Dolgozók Pártjába sok olyan kommunistát, még több szociáldemokratát, akik a gyárban több évtizeden át elismert szakmunkások voltak, a politikai mozgalmakban aktívan tevékenykedtek, kiemelkedő szerepet játszottak a gyártulajdonosok elleni harcban, az újjáépítésben, a két munkáspárt szervezeteinek megalakításában. Ez a „balkezes” eqyesülési eljárás mélv sebet ütött a gyár politikai életén és hatása az ellenforradalom leverése, az MSZMP konszolidációs politikájáig kihatott. A pártból kizártak tiltakoztak, majd „leintésük" után politikai passzivitásba kerültek és velük együtt számos párttag és pár- tonkívüli is, akik addig gyári politikai vezetőiket tisztelték és követték személyükben. Amikor a szerző, a dokumentumok alapján, megállapítja, hogy az MDP politikai befolyása fokozatosan csökkent a gyárban, akkor ez még a kezdet. Fokozódott ez az 1950-es években az MDP ismert politikai kudarcai, téves lépései és tragédiái nyomán annyira, hogy a Zsolnay-gyári MDP tagság létszáma 1955-re felére csökkent. Amíg 1952-ben a gyári párttagoknak 55—60 százaléka megjelent a taggyűléseken, 1956- ban már csak 41 százalékuk. 1953. március 6-án a III. számú alaoszervezet párttaggyűlésén Pados Gyuláné elmondta: „Hosszabb idő óta figyelem, hogy a taggyűlésen a tagság 30—40 százaléka jelenik meq. Viták nincsenek, a tagok hallgatnak. Valami nagy baj lehet, hogy a tagok nem mernek beszélni”. Ki fiayelt akkor ilyen őszinte tapasztalatra? Ehelyett állandó jelleggel átszervezték a gyári pártszervezeteket, újabb éts újabb vezetőségek kerültek ki- jelölt-megválasztásra és a politikai passzivitást a jobboldali szociáldemokraták tevékenységével magyarázták. A felsőbb pártszervek folyamatosan azt követelték az MDP gyári szervezetététől, hogy „leplezzék le és távolítsák el a jobboldali szociáldemokratákat.” Egy alkalommal az MDP Baranya megyei Bizottságának titkára és Pécs városi Bizottságának titkára együttesen jelent meg a gyárban és gyűlést tartottak. Keményen ostorozták — politikai tévúton járva — a jobboldali szociáldemokratákat, akik a legfőbb okai a politikai pasz- szivitásnak, a termelés sikertelenségeinek, a selejtnek. „Az osztályellenség mélyen beépült a pártba, a vezető szervektől egészen az alapszervezetekig.” (Politikai ellentmondás: a jobboldali szociáldemokraták nem voltak MDP tagok). Az ellenséget a pártban keresték. Mindez oda vezetett, hogy igazságtalan hajsza indult meg becsületes elvtársak ellen. Korábban élenjáró munkásokat, gyári politikai vezetőket alacsonyabb beosztásba helyeztek, kevesebb fizetéssel, másokat elbocsátottak és voltak, akiket letartóztattak mint Hantos Károlyt és Reinold Antalt. Dallos Kovács Józsefet, aki párttitkár, később igazgató is volt, — elbocsátották. Ez a politikai állapot az ellenforradalom kitöréséig csak rosszabbodott. Gyári gyűlést csak úav tudtak tartani, hogy bezárták a gyárkaput. A politikai élet helyi csodája hogy „annyi balszerencse közt, oly sok viszály után" 1956. november 7-én a gyári pártirodában 16 volt MDP tag kérte átigazolását az MSZMP-be és 1 pártonkívüli a feltételét: Alics János, Babella Károlyné, Bak- ler József, Bosnvák János, Busa János, Dunai Sándor, Gunql Sándor, Gyenes Anna, Iván Károly, Kelemen István, Kovács László, László Ferenc, Pilisvári Károly, Rohán János, S’efcsik Kálmán, Szilvás István, Szilvás Tibor. Megalakult az MSZMP gyári szervezetének vezetősége. Úi történelmi szakos* kezdődött, gmi eitert g máig, emi szintén oolitikgi küzdelem. Ez sem zökkenőmentes, de tertel- mábgn egészen más és jól nyomon követhető a könyvben. A Zsolnay-gyári szakszervezeti mozgalomról készült könyv ugyanolyan tartalmas és izgalmas, mint a pártok politikai küzdelmeiről szóló. Dr. Gungl Ferenc két könyvében a gyár történetének sorsfordító részei kerültek megörökítésre, benne azok a személyek is, akik tevékeny részt vállaltak ebben a bonyolult, ellentmondásos történelmi időszakban. A könyveket nagy érdeklődéssel fogadták a dolgozók és a szerző megbízást kapott, írja meg a gyár ifjúsáaoolitikai történetét is. A szerző közlése szerint o MÁV Pécsi Igazgatósága, a Baranya megyei Építőipari Vállalat illetékesei is érdeklődtek eqy ilyen jelleaű könyv megírásának lehetőségeiről. — Jó lenne. Ha anyaggyűjtési nehézségek miatt mindegyik hat évig tart, akkor sose jelenik meg, mert lassan 60 éves leszek — így a szerző, aki magányosként évek óta társakat keres ehhez a munkához. Kászon József HÉTVÉGE 11,
