Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-01 / 240. szám
Gádor Emil rajza A művész szeptember 2-án a sétatéri sajtóutca D. N. pavilonjában dedikál 14-től 15 óráig. .,. lélektelenül talán még soha Róth Antal Mindig is nagyon szeretett futballozni. Annak idején, a szászvári Sajti réten lévő grundon reggeltől estig focizott, főként jobb lábbal terelgette a labdát. Ott játszott vele az öccse is, akit nála tehetségesebbnek tartottak. A válogatott mégis az idősebb Róth testvér, Antal lett. Az 1960-as születésű játékos a bányászközség serdülő együttesében kezdte, innen vezetett az útja a válogatottságig. A grundon még csatárként villogott, azóta jócskán hátrább került: az összeállítások böngészésénél a hátvédsorban lehet fellelni a nevét, akár a PMSC-ről, akár a válogatottról van szó. 1974-ben került serdülőként Pécsre, hat év múlva, az őszi szezonban lett biztos tagja a piros-feketék NB l-es csapatának. Két év múltán a leszerelése után egy kicsit visz- szaesett, de ez nem tartott sokáig. Még 1983 őszén „Rocsó"-t (ez a beceneve a játékostársai körében) Mezey György szövetségi kapitány meghívta a válogatott keretbe és az NSZK elleni barátságos mérkőzésen már helyet is biztosított számára a kezdő 11- ben. Azóta hétszer húzhatta magára a címeres mezt, hatszor kezdett és egyszer sem játszott kevesebbet egy félidőnél. A szakállas hátvéd a mutatós szőrzetet három éve növesztette, mert nem szeret borotválkozni) 77 kg súlyú, 187 cm magas. Ahogy mondja, mindig is ilyen nyúlánk termetű volt. Tavasszal a klubszínekben nem szerepelt úgy, ahogy várták tőle, azonban még így is a legjobb volt az átlaga a PMSC-játékosok között, s ezzel elnyerte a szurkolói szavazatok alapján az Aranylabdát. Tavaly Baranya legjobb férfi sportolójának választották. — Annak, hogy tavaly gyengébben ment a játék, erőnléti okai voltak — mondotta. — 1982 nyarán bevonultam, a fél esztendős katonai szolgálat letöltése után nehezen nyertem vissza állóképességemet. Idén sok sérülésem volt, emiatt kevesebbet edzettem, ez látszott és látszik meg a teljesítményemen. A jobb térdem még most sem teljesen 100 százalékos, nagyobb megterhelés után fájni szokott. Az orvosok egyelőre nem tudják, mitől van ez így. Pedig nagyon jó lenne, ha egészséges lenne a lábam. Most kezdődik a bajnokság, aztán nyakunkon vannak a vb-selejtezők is. Róth Antal legszívesebben középhátvédet szeretne játszani. Erre a posztra készült mindig is. Pál Gyula sajnálatos lábtörését követően került be a PMSC-be, s ha mór így történt, beállásként is meg akarta állni a helyét. Ez sikerült. „Centerhalfként" csak a válogatottban veszik számításba, klubcsapatában beállásként szerepel. Pécsett a szurkolók egyik kedvence. Egyebek közt azért is, mert látták már rosszul játszani, de lélektelenül talán még soha . . . H. L. Lesz-e magyar Rossi? Mészáros Ferenc A magyar Rossi — kapták fel fejüket a labdarúgóberkek szakemberei. „Mészi” — becézik Pécsett, ha találkoznak vele a szurkolók a város főterén. Mészáros Ferencnek, mert végül is így jegyezték be anyakönyvbe, mindez azt jelenti, hogy kedvelik. Legalábbis ezt látszik igazolni az a tény, hogy a számtalan kollégája közül egy világhírű csatár jut játéka láttán a szakemberek eszébe, a szurkolók sem adják érdemtelenül az általuk választott becenevet kedvencüknek. Mondhatnánk: Mészáros Feri szerencsés ember. Szerencsés, mert ugyan egy isten háta mögötti, Tolna megyei kisközségben látta meg a napvilágot és élte le életének első 14 évét, a labdarúgó tehetségeket kutató akció egyik legelső hullámában került a „vesébe látó" szakemberek érdeklődésének középpontjába. Az idén ugyancsak szerveztek tehetségku- tató-akciót, a labdarúgás megszállottjai, akik vigyázó szemük jóvoltából a Mohácson lejátszott területi osztályozó mérkőzések után kiválasztott 16 fős területi válogatottba ismét két kajdacsi fiú került, A védőnek beválasztott Lengyel Misi, és a csatárként lehetőséget kapott Márkus Zoli valósággal áradoztak a faluból elkerült példaképükről. Mindketten hozzá szeretnének hasonlítani. Ha nem is úgy, mint kezdő korában „Mészi” Rossihoz, de legalábbis ahhoz a formához, amit a neves előd a törökök ellen mutatott. „Mészi", aki mind játékstílusában, mind külsőleg valóban emlékeztet a torinói Juventus, no és a világbajnokságot nyert olasz válogatott üdvöskéjére, ha el-el is gondolkodott a tükör előtt a neves névadóval történt összehasonlítás eredőjéről, mégis inkább a francia Piatinit, no és az általa felejthetetlennek tartott holland világsztárt, Johan-Cryffot tartja példaképének. Mikor a szülőfalubeli srácok véleményét hallotta, elmosolyodott. Inkább leolvasni, mint hallani lehetett a szájáról: „Többet is terem a kajdocsi rét..." Szerinte ott, a hajnaltól estig tartó, soha el nem döntött visz- szavágók alatt alakult ki benne az a csillapíthatatlan vágy, hogy ő érje el először a guruló, csavarodó, száguldó labdát, s ha már utolérte, akkor az oda menjen, ahova ő szánta. No persze most jót derül, amikor ifjonti hévvel megfogalmazott elképzeléseit emlegeti. Nagyon is jól tudja — immár kilenc válogatottsággal a háta mögött — nagyon is hályogkovács módjára bízott rob- banékonyságában, labdaérzékében, ahhoz, hogy valaki ma az első osztályban, és pláne a válogatottban sikerrel helytálljon: sokkal több kell. Nos ezért a többletért, annak megszerzéséhez vezető út megmutatásáért nagyon hálás Garami József, Kovács Imre, no és Mezey György edzőknek. „Mészi" idejének legnagyobb részét a labda bűvöletében tölti, ami pedig még marad, azt édesanyja látogatására, no és a vele hasonló stílusú zenét kedvelő leány társaságában eltöltött időre osztja. Hogy mi a véleménye a mexikóiak elleni mérkőzésről? „Soha ne kerüljünk hasonló helyzetbe" — mondta, és állítása szerint ezért meg is tesznek mindent. Kapu László A PMSC két labdarúgója szeptember 2-án 10-től 11 óráig dedikál a sajtóutca D. N. pavilonjában.
