Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-26 / 265. szám
Dunántúlt napló 1984. szeptember 26., szerda / Panoptikum a vár alatt Jelenet István király életéből Séta a labirintusban Királyi látogatás Baranyában Lassan összegyűlik a csoport a budai Várban az Úri utca 9. szám előtt. Tíz órakor végre hosszú évtizedek után újro kinyílik a Várhegy alatt húzódó labirintus ajtaja. Az idegenve. zető kiosztja a Burda divotsu- gallata nyomán szabott színes esőkabátokat (ha megtetszik valakinek, meg is vásárolhatja). indulunk a Dominó Pantomim Egyesület panoptikumába. Hazánk történetén kalauzol végig a 64, meglepően élethű, korhűen felöltöztetett, felfegyver, zett, díszített bábu. — A 24 kilométer hosszá természetes barlangrendszer, melyből eddig 1,5 km-t hasznosítottunk, a jégkorszakban keletkezett és néhol mammut- aqyar lenyomatát véljük felfedezni a falban — tájékoztat Költő Miklós, az Egyesület elnöke. — Találtunk Zsigmond korabeli oszlopfőket, hatalmas termeket, kutakat, régi börtönöket sőt a német főhadiszállás maradványaira is rábukkantunk a feltáráskor. Gondoltuk, kár lenne, ha mindez az érték elzárva maradna a nagyközönség elől. — Hogyan keletkezett ez az üregrengeteg? — Hévizek vájták, marták ki a qömbfülkés barlangokat a lágy kőzetből. Később a középkoriak buzgón továbbfarag, ták, így valóságos föld alatti város alakult ki. Az újkorban eltömődtek a jégvermeknek, bortárolóknak, menedéknek használt pincék, forráskutak. — Miért fogott ilyen nagy vállalkozásba egy pantomimes társulat? — Régóta szerettünk volna saját klubot alakítani. Megkerestek bennünket tavaly az I. kerületi tanácstól, lenne-e kedvünk a folyosók hasznosításához. Elfogadtuk, fantáziát találtunk a panoptikum létrehozásában. Szerintem van rokonság a pantomim és a panoptikum között. Az előbbiben is egyetlen pillanatba, mozdulatba sűrítjük azt a drámát, amit ki akarunk fejezni, A panoptikumban is azt a pontot ragadjuk ki a történelem sodrából, amely a legmozgalmasabb legjellegzetesebb, s ezt a testi mozgáson keresztül jelenetté komponáltan ábrázoltuk. — Milyen eljárással és miből készültek a figurák? — Az Egyesület mellett működik kísérletező csoportunk, a K szekció, fiatal technikusok, műszerészek, szcenikusok, képző- és iparművészek, trükkmesterek, sminkesek. Kifejezetten a látványtervezés, a látványszínház teremtése, a vizuális kultúra fejlesztése a feladatuk. Csaknem féléves kísérletezés előzte meg a munkát, mert ehhez semmiféle útmutatás nem állt rendelkezésünkre, bonyolult, Magyarországon eddig még nem ismert és nem használt viasz, és műanyagtechnikát igényelt. „Élő” bábuk ezek, precíz műfogsorral, műszemekkel, szempillákkal, szemöldökökkel, hajzattal, szőrzettel. A történelmi személyiségek hitelesített portréit pontos leírások, feljeqyzések alapján szobrászok mintázták meg. — Jövőre újabb történeti időszakkal, 1848-ig bővül a panoptikum, majd 1985-ben eljutunk századunk megörökítéséhez. Ekkor összesen 220 figura lesz gyűjteményünkben. Nehéz idők jártak 1901 szeptemberében a pécsi rendőrfőkapitányra: I. Ferenc József szeptember 14-18-a között személyes látogatásával tisztelte meg megyénket, s ennek során teljes négy órán át élvezte Pécs szabad királyi város pompázatos vendégszeretetét. A látogatás célja a 4. és a 13. hadtest hadgyakorlatának megtekintése volt. Az udvari vonat szeptember 12-én fél 4-kor érkezett a szla- vonorszógi Noskovce állomására, hol Széli Kálmán miniszterelnök és Khuen-Héderváry Károly horvát bán fogadta a királyt. Az üdvözlő beszédek elhangzása után az uralkodó és kísérete átszállt a noskovce—belistyei, ipari célokra készült keskenyvágányú vasútra, mellyel Donji Miholjacra, a gyakorlatok első főhadiszállására utazott. Persze, ez csak így leírva volt egyszerű, hiszen amerre Ö császári és királyi Felsége járt, ott mindennek a legnagyobb rendben kellett lennie, mindennek Ö Felsége kényelmét kellett szolgálnia, s ezek érdekében az illetékesek nem kíméltek sem pénzt, sem fáradtságot. Noskovcén a MÁV húsz méter hosszú pavilont emeltetett, hogy a húsz perces fogadás gondosan eltervezett rendjét az időjárás viszontagságai ne zavarhassák meg. A Noskovce—Belistye vasút tulajdonosa, a Gutmann- cég, az alig másfél órás útra — az udvari vonat mintájára — négy szalonkocsit készíttetett a Ganznál. A lojális tulajdonos még az uralkodó kedvenc vo- nati pihenőszéke mását is elhelyeztette a szerelvényen. (Szolgálatai elismerése fejében Ferenc József nevével ékesített ezüsttárcát ajándékozott a cég fejének.) Donji Miholjacban a Maj- láth grófi csalód kastélyában szállt meg a király, melyet ez alkalomból 16 szobásra bővítették ki. A hadgyakorlatok csúcspontja a szeptember 14-i Dráván való átkelés volt. Az erre szolgáló hadihíd építését a szakadó eső ellenére órákon át nézte az idős uralkodó. Elkészülte után elsőként lovagolt át rajta Baranya vármegye területére, majd az udvari fogattal újabb szálláshelyére, Gör- csönybe hajtatott. Az alispán a királygyakorlatokat hónapokkal megelőzően 96692 Korona államsegélyt kért az utak „jó karba helyezése" érdekében. Hála a királyi látogatásnak, ez alkalommal nem volt eredménytelen a kérés: a siklósi, a szentlőrinci, s a dárdai járás útjainak kijavítására 60 000 K segélyt kapott a vármegye. A legnagyobb gondot azokra az utakra fordították, amelyeken várhatóan a király is elhalad: „Az utakat olyan állapotba hozták az egész útvonalon, hogy ilyen országút ma Magyarországon föl nem található. Olyan sima az út, mint az aszfalt. A pompás út, melyeket gőzhengerekkel simítottak, Drávaszabolcs, Vajszló községeken vezet át. Az országút szélén az emelkedő út mentén kerékfogókat állítottak föl és az országutat folyton öntözik és tisztítják, míg azon Ö Felsége el nem vonult." (A Pécsi Napló tudósítása.) Miután az uralkodó - hála a hatóságok mindenre kiterjedő figyelmének — szerencsésen megérkezett Görcsönybe, elfoglalta a Benyovszky-kastély emeletén számára berendezett 2 szobát. A valóban szerénynek mondható lakosztályt itt is az udvar saját bútoraival rendezték be. Szeptember 18-án, a hadgyakorlatok lefújása után a király — uralkodása alatt ötödször — Pécsre látogatott. Az uralkodói kegy eme megnyilvánulására a városi törvény- hatósági bizottság már két hónappal korábban megkezdte a felkészülést. A négyórás látogatás körül felmerülő — elsősorban díszítési — költségekre a közgyűlés 12 000 korona folyósítását szavazta meg. (Az összeg nagyságának érzékeltetésére: női kabátokat, köpenyeket már 12 K-ért lehetett kapni, a dinnye kilója 6—8 fillér között mozgott.) A látogatás első állomása a hadapródiskola volt. A király 14 óra 18 perckor hajtatott át az épület előtt felállított 1600 koronás diadalkapun, majd kb. 1 órás ott-tartózkodás után indult tovább a püspöki palotába. Az elvonulás útvonalát (Szigeti országút - ma: Doktor Sándor utca, Szcitovszky tér — Szt. István tér, Kardos Kálmán utca — Janus Pannonius) zászlódíszbe öltöztették. Az utak két oldalán 50 méterenként két méter magas oszlopokat állítottak fel, melyek csúcsain bádogkorona, körülötte lobogók, lombfüzérek ékeskedtek. Az utak mentén a kivezényelt tanulóifjúság és a kíváncsi tömeg ünnepelte Ferenc Józsefet. A Sétatér és a káptalani épület között újabb monumentális, — immár kétezer koronás - diadalkapu fogadta Ö Felségét. A székesegyház előtti téren a diadalkaputól a székesegyházi plébániatemplom épületéig, sűrűn egymás mellett, kékre és fehérre festett árbocok álltak, rajtuk zászlókkal díszített címerek. A székesegyház bejárata előtt négy fehér obeliszket építettek, tetejükön hatalmas lobogók lengedeztek, magát az épületet huszonöt méteres nemzeti színű és császári zászlókkal díszítették. A püspöki palota bejáratát bíbor plüssel és hermelinnel dekorálták. A rövid üdvözlő beszédek elhangzása után Ö Felsége kíséretével a püspöki palotába vonult (melynek déli oldalán lévő termeit ez alkalomból teljesen felújították), hogy ott fogadja a megye és a város, valamint a szomszéd törvényhatóságok küldöttségét. A kétórás cercle után az ugyancsak pazarul feldíszített Széchenyi téren, Irgalmasok utcáján (ma: Bem), Siklósi országúton (Bajcsy-Zs.), Indóház úton (Szabadság) át a pályaudvarra hajtatott. (Az Indóház utat, Pécs akkori sugárútját ez alkalomból leaszfaltozták, világítását modernizálták.) Eddig a királylátogatás csillogó külsőségeit írtuk le, de a teljesség kedvéért szólnunk kell a színfalak mögötti rendőri intézkedésekről is. Ferenc József baranyai tartózkodása idejére a vajszlói, a sellyei, a boksái, az egerági, a siklósi és a villányi csendőrőrs 2—2 fő erősítést kapott, ezen felül még ideiglenesen nyolc új csendőrőrsöt állítottak fel, Görcsönybe pedig öt altisztet, húsz csendőrt, egy felügyelőt és hat detektívet vezényeltek. Pécs városába, kevesellvén a meglévő rendőri erőket, Budapestről két felügyelő és negyven detektív érkezett. Különös figyelmet fordítottak a város környéki bányatelepekre. A szabolcsi őrs létszámát megduplázták, de a csendőrkerület parancsnoka ezt sem tartotta elegendőnek: „Végül még arra kérem Méltóságodat (ti. a megyei főispánt) szíveskedjék aziránt is intézkedni, hogy a bányatelepekre a budapesti államrendőrség főparancsnoksága 2-2 titkosrendőrt kirendeljen, kik a munkásokat szemmel tartják, mert azokat az egyenruhában lévő csendőrök meg nem közelíthetik s Így kellően lel nem ügyelhetik." Úgy látszik, mégsem lehetett teljesen megbízni a „nép lelkének legmélyében gyökerező” uralkodója iránti szeretetében és lojalitásában. Dr. Jakab Tibor S. T. Koldus A hangsúly a teendőkön van! Egy sorozat margójára A cigánylakosság társadalmi beilleszkedéséről szóló sorozat végére ért. összeállításánál eleve nem lehetett arra törekedni, hogy a szerzők ennek az össztársadalmi feladatnak összes területét ismertessék. Még érintőlegesen sem, mert egy komplex folyamatról van szó. Olyan folyamatról, amely természetszerűleg igényli a cigányla- kossóg együttműködési készségét, az egész társadalom összefogását, nem nélkülözheti a tanácsok, az állami és társadalmi szervek, pedagógiai, közművelődési és egészségügyi intézmények, vállalatok, szövetkezttek, kollektívák és egyének összehangolt munkáját. Az MSZMP Politikai Bizottságának 1961-es határozata behatóan foglalkozott a cigánylakosság helyzetével és megállapította: a cigánylakosság elkülönülésének megszüntetését, valamint beilleszkedésüket fontos társadalmi ügynek kell tekinteni. Ennek érdekében biztosítani kell számukra a teljes állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az ezek gyakorlásához szükséges politikai, gazdasági és kulturális feltételek megteremtését. A határozat a feladatokat is megszabta: jussanak állandó munkához, a lakosságtól ne elkülönülten éljenek, egészségügyi körülményeik javuljanak, emelkedjék kulturális színvonaluk, stb. A határozat megszületése óta eltelt több, mint két évtized alatt Baranya megyében is sokat változott a cigánylakosság helyzete. A cigányság a beilleszkedés foka szerint differenciálódott, így ma már magasabb szintű problémákat kell megoldani. A férfiak foglalkoztatása rengeteget javult, a nőké is, bár nem abban az arányban, mint a férfiaké. Közöttük még igen sok a háztartásbeli. Látványosak az eredmények a telepek felszámolásában, a beilleszkedés első és egyben igen fontos lépése ez, hisz a többi ágazat erőfeszítései csak ezután lehetnek hosszú távon eredményesek. Jelentős előrelépés történt a cigánygyermekek iskoláskort megelőző és iskolai nevelésében is. Nőtt az óvodába járók száma, ahol pedig jelenleg nincs óvoda, egész tanévre szóló előkészítő foglalkozások szerveződtek és szerveződnek. Beiskolázásuk közel 100 százalékos, amit a differenciált beiskolázás lehetőségeinek kiszélesítése eredményezett. Javultax az iskolázás mutatói, csökkent a túlkorosok magas aránya is. A továbbtanulók nagyrésze szakmát tanult, gimnáziumba, szakközépiskolába kevesen jutnak el. A közművelődési hálózatban folyamatosan megfigyelhetők azok a törekvések, amelyek a tudati tényezők szélesítésére irányul- a nak. Az egészségügyi dolgozók erőfeszítéseinek eredményeképpen csökkenő tendenciájú a koraszülés és a csecsemőhalálozás. Egyre többen élnek a családtervezés lehetőségeivel. Javult a cigányla- *• kosság általános egészség- ügyi helyzete. Fokozatos előrelépés történt és történik a lehetőségek figyelembevételével, a zömében cigányok lakta települések infrastrukturális ellátottságában. A pályázat, amit első ízben írtak ki, elérte célját. Mindegyik munkából a tenni- akarás tűnt ki e fontos társadalompolitikai kérdés megoldása érdekében, olyannyira, hogy a sorozatot állandó mottójával zárhatjuk le: A HANGSÚLY A TEENDŐKÖN VAN! Dr. Erdődi Gyula, Baranya megyei Tanács V. B. társadalompolitikai titkára Pécsi utcák - hires emberek Derkavits Gyula Ha vissza-visszatérünk képeihez, Fülep Lajos szavaival mondhatjuk: „Ahogy ez a hang mélyül, tisztul, egyszerűsödik, egyre hotározottabban érezzük: annak a világnak nincs még egy ilyen művészetté fogalmazása." A szocialista festészet ma. gyor úttörője kilencven évvel ezelőtt, 1894. április 13-án Szombathelyen született, és ötven éve annak, hogy 1934. június 18-án felesége karjában meghalt. „Annyi pénz sem maradt utána, hogy eltemethessék" — írja a Magyarország című napilap. A Pesti Naplóban pediq a magyar marxista kritika kiemelkedő alakja, Bálint György nyíltan feltárja: „Derkovits Gyula festő csendben. szerényen és nyomorban halt meg, — pontosan úgy, ahogy élt. Ne szépítsük a «dolgot : Derkovits Gyula éhen halt." Egész élete tele megolázta- tással, nyomorgással, a mindennapi létért folytatott küzdelemmel. Asztalos édesapja őt is saját mesterségére szerette volna fogni, miként másik három qyermekét, de Gyulánok inkább a festészet tetszett. Korán megfesti több szombathelyi család tagját, majd az otthoni bajok arra kényszerítik, hogy jelentkezzék önkéntes katonának a frontra. Ha festő nem lehet, élni sem akar. A fronton többször is megsebesül, bal karját amputálni akarják. Nem engedi. Felgyógyulása és leszerelése után béna bal korral, tüdejében a tbc-vei sorra lá- toqatja a bécsi múzeumokat, ahol Rembrandt, Bruegel, Tin. toretto festményeit eredetiben csodálhatja. 1917 novemberében Jenő bátyja biztatására felkeresi a Ma szerkesztőségében Kassák Lajost, aki több rajzát eladja. Különböző rajziskolákba jár tanulni, s közben a Tanácsköztársaság idején Kernstock Károly szabadiskolájában gyarapítja festészeti és rézkarcisme. rétéit. 1922 őszén hetven darab olaj-, tempera- és tusképéből kiállítást nyitottak a Váci utcá. ban levő Belvederében. Ez az első bemutatkozás nagy erkölcsi sikerrel és meglehetős anyagiakkal is zárult. Majd újra Bécs következik. Feleségével, Dombai Viktóriával, eljár a bécsi magyor kommunisták pártnapjaira, megismerkedik a munkásosztály problémáival. Rézkarcokkal, freskószerű ké. pekkel kísérletezik. Kiállítása emigrációban élő barátai körében (Ferenczy Béni. Balázs Béla, Jász Dezső stb.) feltűnést kelt, de ő hazavágyik. Úgy érzi, szükség van reá itthon is. Budapesten hozzáfog a Dó- zsa-parasztlázadás illusztrálásához, egyik legismertebb gro. fikai alkotásához. „Alkotó lázában — írja a felesége — minden mást feledve csak a célt látja, amiért a mű készül: felrázni vele az áléit tömeget a mai zsarnokság ellen.” Baráti kapcsolatba kerül Sallaival, Révaival és Puskással. , Ekkor teljesül ki művészetének egyéni jellege. A proletár életből vett témáit (Szövömun- kások, Anya, Fázó asszony, Kivégzés, Terror stb.) gyengéd színharmóniákkal, szimbolikussá növekvő ezüstben, a világos okker és a világos kék lágyan egymásba simuló színpárájával, tömör, sajátos szerkesztési módszerrel, a lírai finomság és az expresszív torzítás sajátos egységében bontotta ki. Életművét posztumusz Kos- suth-díjjal tüntették ki. Tóth István
