Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)

1984-09-16 / 255. szám

Rádió mellett... Melegedők Rokonszenves középkorú férfi vall eddigi munkásságáról, gyö­nyörű hivatásáról. Építészterve­ző egy alföldi kisvárosban, aho­va — egy ajánlat révén — húsz esztendővel ezelőtt lehívták Bu­dapestről. A riporter megkér­dezte, könnyen megvált-e a fő­várostól, szülőhelyétől, éppen abban az életkorban, amikor egy ifjú ember, friss diplomával inkább az ország szívében re­mélhetné álmai megvalósítá­sát? „Bizalmat és szabad kezet kaptam a városka vezetőitől, és I nem is csalatkoztam bennük... Részese lehettem lakóházak, középületek létrehozásában, szinte mór én is a város gaz- . dójának éreztem magamat..." Benne sem csalódtak: mun­kája elismeréseképpen Ybl-dí- jat kapott, másfelől pedig — már ami a társadalmi megbe­csülést illeti — a lakosság or- száqqyűlési képviselőnek vá­lasztotta évekkel ezelőtt. Ma ' tekintélye van nemcsak a szak­mában, hanem a közéletben is, tisztelik hihetetlen munkabírá­sát, hivatásszeretetét. Most va- lószínűleq megválik második otthonától, a kisvárostól, amennyiben egy országos pá­lyázaton jelentkezését elfogad­ják, és hosszú távra megbízatást kap — Budapesten. Nem a főváros vonzza, hanem az új­szerű munka: még többet sze­retne letenni az „asztalra”. Mondiuk a következő húsz év­ben. Ennek a tervezőmérnöknek története ösztönösen kiváltja az emberből a sóhait: „Sok ilyen emberre lenne szüksége a társadalmunknak...!., Nekem a hajdani mesterleqények élet­útját idézi: akik valamikor meg­tanulták a szakma alapjait, az- 1 tán orszáqról országra vándo­roltak, tele tudásszomiial. aka­rattal. jóhírű mesterektől les­ték el a szakma „naqy titkait”, Másik műsor, másik szereolő: harminc év körüli fiatalember, akit a rioorternő faqqat. Élel­miszeranalitikai technikusi ké­pesítését 10 esztendővel ezelőtt szerezte meq. Hangzatos elne­vezésű szakmája bizonyára szép 1 és izgalmas, és gondolom, a hazai élelmiszeriparnak szük- séqe is van az ilyen képesítésű fiatalemberekre. „Most mivel foglalkozik?” „Semmivel-...” Tíz év után hátat fordított a szakmának. Na persze, próbálkozott másutt is. Déldául dolgozott egy szn- boröntödében .. . Hogy miért éppen szakmájától merőben el­lentétes munkakörben? Mert iái fizettek. Aztán tovább léoett. „Voltam csapos is a vendég­látóiparban, de ott annyi csa­lást láttam, hogy köszönöm szépen, nem nekem való . . És most? Semmi. „Azt teszem, amihez kedvem van. Úszni járgk.... tenisze­zek ..., biciklikirándulásokra megyek .. ." Hogy miből él? Tessék csak jól idefigyelni, mit felelt erre az ifjú: „Májusig dolgoztam, korábban havonta félretettem magamnak négy­négyezer forintot, és most ősz végéig kihúzom valahogy. Az­tán ismét keresek valami mun­kát, úira gyűjtök és jövő ta- ■ vasszal,. .” Nem tudom meny­nyit kereshetett — mondjuk a csapos pult mögött —, hogy havi négyezer forintot félrerak­hatott a féléves semmittevés idejére, ám ezt nem érdemes firtatni. Sajátos életformája mindenesetre elgondolkoztató. Tanult szakmájával — amely nem kevés pénzébe került az államnak — szakított. Nem ér­dekli. Hogy időszakos munka- vállalása és lógása mennyire erkölcstelen — fel sem fogja. A társadalom nyújtotta javak­ból ugyan kiveszi részét, de ezért vajmi keveset rak le az asztalra. Nem ő az eqyedüli. A „nagy vállalkozások” korá­ban akadnak olyanok, akik ko­rábban meqszerzett kisebb-na- gyobb tőkéjükkel „beszállnak” az üzletbe, aztán kevéske, vagy éppen semmi munkával csak leszedik a qyümölcsöt. Mások kárára. Pedig a Nap egyfor­mán süt mindenkire . . . De vannak, akik csak meleg­szenek. Rab Ferenc mm Ünnepkor, Szlivenben A szliveni Dinamo gyárban tett látogatás emlékére Horváth Lajos elvtárs egy emlék­fát ültetett el az udvarban Pártküldöttségünk a Nacso Ivanov emlékmúzeum előtt Az épülő új s­,.Terebélyes fügebokor a Szalai Andr mölcs magvainak széthordásával. A be porzásnál viszont a fügedarázsnak van fon tos szerepe. Igaz, a pécsi füge minősége gyengébb mint a koszorúban árusított, Törökország bál származó híres-neves Szmirna-fügé nek, de megfigyelések szerint a pécsi pécskörnyéki fügenövényeik az elmúlt év századok során mind jobban tűrik a he lyi éghajlatot, mind kevésbé érzékenyeké hidegre és a termés minősége is javul Sajnálatos módon, pécsi idegenforgal ezer hektár a gabona, s ez évben a bú­zából 52 mázsás átlagot értek el. Sok szó esett arról, hogy milyen nagy figyelmet fordítanak mindenütt a munka, a kiváló eredményeket elérők megbecsü­lésére. Az ünnepet megelőző napon tün­tették ki a termelésben élenjáró eredmé­nyeket elérő kollektívákat, üzemeket. Szli- ven város központjában levő parkban egy emlékfalat építettek, itt örökítik meg a leg­jobbak teljesítményeit. Ezen emlékfalnál nyújtották át a vörös zászlókat a legjobb termelési eredményt elérőknek. Az üzemek kitüntetéseit, a vörös zászlókat a gyárak vezetői vették át. A mlekarevói kombinát­ban találkoztunk Mára M/hová traktoros brigádvezetővel, aki a Szocialista Munka Hőse címet kapta azokért a kiváló ered­ményekért, melyeket brigádjával évek óta elért. A szeptember 9-i felvonuláson az üzemek élén, vörös szalagokkal a vállu­kon vonultak a legkiválóbb munkások. Sok szó esett arról, hogy milyen nagy figyelmet fordítanak a szociálpolitikára, a fiatalok családalapításának segítésére, a népesedéspolitikára. 1985. július 1-től a fiatat házasok 15 ezer leva kölcsönt ve­hetnek fel, melyet 30 év alatt kell vissza­fizetni. (100 leva = 1676,14 Ft.) Ha négy év alatt két gyermekük születik, akkor 3 ezerrel kevesebbet kell törleszteni, három gyermek után ez az összeg 7 ezer levá- val csökken. Ezen felül 10 éves visszafize­tésre 5 ezer leva bútorvásárlási kölcsönt is igényelhetnek a fiatalok. Ugyanakkor több olyan helyen jártunk ahol a közel­múltban, vagy éppen a jubileum alkalmá­ból új óvodákat, iskolákat avattak fel, biztosítva a születő és születendő kisgyer­mekek elhelyezését, oktatását. Tiszteletreméltó, ahogyan forradalmi és haladó történelmi múltjuk emlékeit őrzik, napjaink ifjúsága elé tárják bolgár bará­taink. Jártam Szlivenben Hadzsi Dimitei emlékmúzeumában, melyben a hajdúk fel­kelése vezetőjének szülőházában rendez­tek be, bemutatva annak életútját. Egyik legnagyobb forradalmi költőjüknek, Dobri Csintulovnak, a szülőháza is emlékmúze­um. Szlivenben a város központjában ren­dezték be a második világháború idején a partizánosztagokban, a szovjet katonák csapataiban, c Dráva melletti harcokban résztvevők nagyon szép klubját, ahol az egykori harcok ma élő veteránjai rendsze­resen találkoznak egymással, fiatalokkal, külföldiekkel. De jártunk Mlekarevo kör­zetben egy kis községi múzeumban, me­lyet Nacso Ivanovnak, az illegális kommu­nista párt politikai bizottsága tagjának szülőházában rendeztek be. Az emlékköny­vek tanúsága szerint sokan keresik fel eze­ket az emlékmúzeumokat. Az évforduló alkalmából fejezték be véglegesen Szlivenben a városközpontban levő sétálóutca építését. Az utcában levő régi házakat renoválták, több új épületet emeltek erre az alkalomra, és a Pécs ven­déglő előtti téren erre a napra fejeződött be egy díszes szökőkút építése, melynek vízsugarát este színes lámpák világítják meg. A város lakóipak, fiataljainak kedvelt esti találkozó helye ez az utca. Befejezés­hez közeledik az új városi színház építése, melyben több színházterem lesz, és a ter­vek szerint háromezer ember befogadására képes. Megnyitását 1986-ra tervezik. Folya­matosan szállítja már a kirándulókat a Balkán hegység magas csúcsai felé a kötélpályára épített felvonólift. A hegy te-^ tejéről letekintve elénk tárulnak a város régi és új negyedei, önkéntelenül a Me­csek aljában húzódó Pécs panorámája tó­dul emlékezetünkbe. Talán itt érzi a leg­jobban az ember, hogy valóban testvér- városok vagyunk... Mitzki Ervin Tíz évvel ezelőtt, felszabadulása 30. év­fordulóját ünneplő Bulgáriában, Szliven­ben jártam. Most újra alkalmam nyílt ar­ra, hogy a 40. évfordulót köszöntő napok­ban ott lehessek. Ismerős embereket ta­láltam, ismert utcákon jártam, mégis sok minden megváltozott, sok újat, érdekeset láttam. Testvérmegyénk székhelyén, az év­forduló ünnepségein, nagy szeretettel vet­ték körül a baranyai vendégeket, igyekez­tek nekik minnél többet bemutatni életük­ből, megismertetni velük a jövő terveit. Egy ilyen rövid összegzés keretében csak néhány élmény, új ismeret közreadására nyílik csak lehetőség. Párt-, állami- és gazdasági vezetőkkel beszélgetve képet kaphattunk arról, hogy szliveni barátainkat a gazdasági tevékeny­ségben hasonló kérdések foglalkoztatják, mint bennünket, és azonosnak tűnik a leg­több feladatmeghatározás is. Különösen a munka minőségének javítását, a műszaki és technikai fejlesztés szükségét, a meny- nyiségi termelés növelésének fontosságát hangsúlyozták. Ez utóbbi érdekében a ter­melési egységekben különböző felajánláso­kat tesznek, hogy mennyivel kívánják túl­teljesíteni a termelési tervet. Látogatást tettünk a szliveni Dinamó gyárban, mely a Lada gépkocsikba is készít dinamókat. A nagyon tiszta, jól szervezett műhelyek­ben, a munkapadok mellett győződhettünk meg arról, hogy milyen nagy figyelmet fordítanak a minőségre. A várostól nem messze levő Mlekarevo körzetben látoga­tást tettünk egy agráripari komplexumban, mely a „Nacso ívanov” nevét viseli, 22 ezer hektár a területe, ezen belül 11—12 Szeptember 9-én a szliveni felvonu hírű textilgyár dolgozói Látogatóban a mlekarevoi körzet a« Fügefakultusz Pécsett Az utóbbi húsz-huszonöt évben Pécsett ,nagymértékben elterjedt a füge: fügefák lombja zöldell a Dzsámi előtt, a Széche­nyi téren; a négytornyú székesegyház mellett; a Pannónia szálló udvarán; a szülészeti 'klinika főbejáratánál; a Tanár­képző Kar iskola kertjében; a PAB-szék- ház mögötti kertben és sok helyen, rejtett kis udvarokban, vagy a Mecsek déli lej­tőin. Fügefák sütkéreznek a napon a Szalai András úti modern középületek előtt, vagy a 25 emeletes magasház körül és számos helyen még a városban, melyek közül so­kat telepített a Kertészeti és Parképítő Vállalat. Fügefát ültetett a hegyen villája elé Halmos professzor, a neves sebész; dr. Surján, a könyvtár tudós munkatársa; az uránbányász, a rendőrtiszt és sokan má­sok. Három terebélyes füge hozza termését Kemény bácsi kertjében, a Pacsirta utcá­ban, aki 1983-ban egy nap 20—25 kiló fü­gét is leszedett fáiról. Nyáron és ősszel ezt a déligyümölcsöt nemcsak magánházaknál,-hanem a Kos­suth Lajos utcai „Nagycsemegében” is lehet vásárolni. (Idén egy kiló 30 forintba került.) Lapunk, a DN egy tavaly nyári hír­adása szerint az új vásárcsarnokban au­gusztusban egy nap 3—4 mázsa fügét is eladtak, kilóját 15—20 forintos áron. A DN idén augusztus 18-án, a „Meg­kérdeztük" című rovatban, a nagy érdek­lődésre válaszolva, részletesen tájékoztat­ta az olvasókat a szárított füge készí­tésének módjairól, tekintettel az idei gaz­dag termésre és foglalkozott a mecseki fügefákkal 1984. szeptember 11-i rövid cikke is. Kevesen tudják, hogy a füge gyümöl­csében igen sok az A és a C vitamin. Van benne kalcium, vas, réz, szőlőcukor, nyers­fehérje és linolénsav is, mely alkalmas a koleszterin oldására! (A koleszterin-szint kóros megnövekedése egyik összetevője a ma annyira elterjedt érrendszeri betegsé­geknek!) Kedvező tulajdonsága a fügenövény- nek, hogy nyáron-ősszel folyamatosan hoz­za termését, hogy kevés kártevő támad­ja meg, hogy alig igényel gondozást. Az értékes anyagokat tartalmazó, kör­téhez hasonló zöldes-sárgásszínű gyümöl­csöt nyersen is lehet fogyasztani, de szá­rított állapotban élvezhető a legjobban. Régebben a szárítós meggyorsítására ki­préselték a füge cukros-édes levét és csak ez után tették ki szellős-napos helyre, eset­leg a levegős padlásra. A préseléshez kis kézi prést alkalmaztak, ez a nagyobb sző­lősajtó kicsinyített változata. (Ilyet láttam pár évvel ezelőtt a Pozsgay-családnál, a Tiborc utcai iskola mellett.) Az ismertebb fügedzsemmen, lekváron kívül többen fügebort is készítettek, mely erőteljes, testes, ízes, magas alkoholtar­talmú ital. (Sajnos, a fügebor egy éven túl nem tartható el.) A füge cukortartalmú levéből a régeb­bi időkben kristályosítással kandiscukrot készítettek a gyerekeknek és egyes há­zaknál fügekávét is tudott főzni az ügyes pécsi háziasszony, de füge kellett a püs­pökkenyérbe is és fügepüré, mely „része­ges füge”-nevű különlegesség is került az ünnepi asztalra. Az édeségek között ismerték a füge- kompótot és a tejben főzött, aprított man­dulával töltött fügét is, melyet a szájha­gyomány szerint, Pécsett jártában, a nagy zeneszerző, Liszt Ferenc is megkóstolt. De hogyan került a füge a Mecsek aljá­ra? Afrikából a fügét a Földközi tenger ha­jósai hozták át Görögországba, ahol csak­hamar elterjedt és az ókori Athén címe­rébe is bekerült. Innen terjedt keletre és észak felé, az adriai szigetekre. Egyesek szerint a füge Pécsre a dalmát tenger­partról került (e sorok írójának innen hozott egy szép, terméssel teli fügeágat Sz. M. orvos július végén), mások szerint Olaszországból, míg mások lEvlia Gselebi- re, a híres török utazóra hivatkoznak, aki Magyarországon kelt útirajzaiban, a cso­dálatos pécsi kertekről beszélve, a körte, az őszibarack és a szőlő dicsérete köz­ben terebélyes fügefákról is említést tesz. „ Fialkowski botanikus szerint is (1902) a pécsi fügeborok nagy része török eredetű. Mindegyik változatban lehet igazság, ha figyelembe vesszük, hogy városunkban és környékén, legalább 10—12 fajta füge női. Szorqoskodtak a terjesztésben a sárga­rigók és a seregélyek is a finom édes gyű-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom