Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)
1984-09-13 / 252. szám
© Dunántúli napló 1934. szeptember 13., csütörtök Dr. Szikszay Béla, az OAAH elnöke nyilatkozata az árkonferenciáról Visszatérően — immár negyedszer — rendezik meg az MTESZ egyesületei az ország minden részéből összehívott szakemberek és érdeklődők részvételével az országos árkonferenciát. Az eddigi konferenciák sikeresek voltak. Ez és , az árrendszer fejlődéséhez fűzött várakozás jut kifejezésre abban, hogy a résztvevők száma a mostani találkozón is meghaladja az ezret. A konferencia nyitó előadását dr. Szikszay Béla, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke tartja. Megkérdeztük, mit kíván elmondani indító előadásában. — Mindenekelőtt azokról a fontos és mindig érvényesülő összefüggésekről szólok, amelyek a gazdaságirányítási rendszer és az árrendszer között fennáll. Rövid értékelését akarom adni az árreformnak, az úgynevezett kompetetív árrendszer működésének. Természetesen előadásom fő mondanivalója az árrendszer továbbfejlesztése — irányítási rendszerünk egészének fejlődésével összekapcsojva —, ennek konkrétabb fő irányai. Szólok azokról a feltételekről, változásokról, amelyek ahhoz szükségesek, hogy áraink mindinkább a valóságos gazdasági verseny körülményei között fennálló árak legyenek, kevésbé mesterséges korlátokkal szabályozott mechanizmusban alakuljanak ki. Szó lesz a termelői árak mellett a fogyasztói árrendszer árképzés és ármechanizmus fejlesztéséről is. — Előadásomat úgy fogom fel, mint amely összefoglalja, egyben keretet ad a konferencia egészének témájáról. Nyitó előadásomat a plenáris ülés további előadásai egészítik ki: az árrendszer társadalmi vonatkozásairól, a külpiaci árpolitikáról, az árszabályozásról. az árellenőrzésről és a vállalati feladatokról. Délután négy szekcióban hangzanak el előadások, s lesznek hozzászólások az illető ágazat árpolitikájának, árképzésének aktuális kérdéseiről. — Mit vár a pécsi tanácskozástól? — Mindenekelőtt azt várom, hoqy a konferencia ki fogja elégíteni azt a sok és nagyarányú várakozást, amely árrendszerünk működése, fejlesztése iránt megnyilvánul. Nemcsak — és nem is elsősorban — elvi kérdésekre kell választ adni, hanem lehetőleg minél konkrétabban kell tudnunk bemutatni az árrendszer várható fejlődését. Ehhez meq is van minden alapunk, hiszen a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése napjainkban már a jogszabályalkotás stádiumában van, S végül azt várom a konferenciától, hogy vitafórum is legyen, ahol a résztvevők nemcsak kérdeznek és- válaszolnak nekik, hanem ahol elmondják tapasztalataikat, véleményüket, javaslataikat az árrendszer működéséről, továbbfejlesztéséről — nyilatkozta lapunknak dr. Szikszay Béla. Országos árkonferencia Pécsett Országos árkonferenciát rendez szeptember 13—14-én Pécsett az MTESZ Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, a Magyar Agrártudományi Egyesület, az Építőipari Tudományos Egyesület, a Gépipari Tudományos Egyesület. A nyitóülésre ma délelőtt fél 9-kor kerül sor az Orvostudományi Egyetem aulájában, ahol elsőként dr. Szikszay Béla, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke tart előadást „Gazdaságirányítás és árrendszer” címmel. Ezt követően Nyál Emil, az MSZMP Központi Bizottsága alosztályvezetője foglalkozik az árpolitika társadalmi vonatkozásaival. Szabályozott gazdasági verseny és árpolitika; a tisztességes gazdálkodás fogalma és értelmezése — erről fejti ki véleményét dr. Boyta Györgyné, az OAÁH főosztályvezető-helyettese, majd dr. Rácz László, az OAÁH főosztályvezetője szól az árpolitikáról és az abból adódó vállalati feladatokról. Délután szekcióülésekre kerül sor, a négy — ipari, építőipari, kereskedelmi, mezőgazdasági és élelmiszeripari — szekcióban az árpolitika ágazati feladatai kerülnek terítékre. Pénteken délelőtt együttes ülésre kerül sor, ezen Káplár József külkereskedelmi miniszterhélyettes tart előadást „Nemzetközi árfejlődés, üzletpolitika a külpiacon” címmel. Szó lesz az árellenőrzésről, az árfelügyeletről és ezek intézményi rendszeréről — előadó Hübner László- né, az OAÁH főosztályvezetője. Az előadások után összefoglalják a szekcióüléseken elhangzottakat, megfogalmazzák a konferencia ajánlásait. A záró ösz- szefoglalót dr. Szikszay Béla tartja. Az árkonferencián az ország minden részéből érkezett 1300 szakember vesz részt.' Rovatszerkesztő: MIKLÓSVÁRI ZOLTÁN A intéselőkészítés, mint a vállalkozás Beck Tqmás fejtegetésében qrra a kérdésre kívánt megválaszolni, mi a szerepe, hatása, feltétele és lehetősége az előkészítés szakaszának a vállalkozási szellem, illetve a vállalkozási folyamat eredményessége növelésében. * A közvetlen tervutasításos rendszerben, ahol' felső szinten, az állami apparátusban zajlott a vállalkozások döntéselőkészítése, és csak a döntés került a köztudatba, kialakult egy hamis kép, mely/mindmáig kísért. A különböző szervezetek vezetőitől elvárták és sajnos még ma is elvárják, hogy minden téren a „leginformáltqbbak”, és így minden probléma megoldására azonnal „döntésképesek” legyenek. A demokratikus vezetés elve viszont megkívánja, hogy a politikai és társadalmi szervek, a dolgozók és képviselőik is részt vegyenek a döntésben. (A jövőben ez a szerep a KB-határozat tükrében felerősödik.) Ez a körülmény hozza létre azt a visszás helyzetet, melyben a vezetők úgy érzik, hogy döntéseik szabadsága korlátozott, míg a társadalmi szervek képviselői szerepüket sokszor formálisnak ítélik — mint akikkel szemben csak a már meghozott döntésekre való igenlés feladata hárul. Ez a körülmény még ma is számos szervezetben a gazdasági és a politikai-társadalmi szervezetek vezetői- között ellentétek, megosztottság forrása. Talán abból, a közvetlen tervutasítás korában kialakult gyakorlatból ered, hogy mindmáig az állami naqy szervezetek vezetési, irányítási, vállalkozási folyamatában jellemzően csak a döntés és végrehajtás szakaszára van idő, iqény és energia. A teljes körű informáltság, a biztos célmeghatározási, döntési képesség pedig valamilyen kimondott, kimondatlan vezetői kép (imaqe) része, melynek a vezetők meg kívánnak felelni, és a beosztottak e „szerepjátszásba”, ha másért nem, úgy kényelmi vagy kényszerűségi okokból belemennek. (Hiányzik sokszor a meggyőződés e magatartásból.) így született és uralkodik irányítási, vezetési gyakorlatunk számos helyén a „pozícióhoz kötött iqazság” téves és káros ‘értékrendje. (Ebből ered a szervezetekben felhalmozódó információk megengedhetetlenül alacsony hasznosulása.) Ez rontja a különböző szintű beosztottak alkotókdevét, innovációs készséqét, „tulajdonosi szemléletét, érzetét”. Végrehajtó szerepkörben tehát túlnyomó többségben olyanokra kell bízni a vállalkozások megvalósítását, akik nem voltak részesei a döntés meghozatalának. Igv érdekeltségük szükségszerűen alacsony fokú, de gyakran objektív egyet nem értésük, sértődöttségük miatt még az „ellenérdekeltség” állapotába is eljutnak. kiemelkedő fontosságú szakasza Részlet Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke előadásából Elhangzott az I. vállalkozási konferencián Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, több tudo- mányos egyesület, a Magyar Kereskedelmi Kamara és a Magyar Közgazdasági Társaság augusztus végén Pécsett rendezte meg az I. vállalkozási konferenciát. A társadalmi fórumon az ország minden részéből idesereglett szakemberek arról fejtették ki véleményüket, mit is értsünk vállalkozás alatt a szocialista gazdaságban, hogyan segíthetnénk elő a vállalkozási szellem gerjesztését és kibontakoztatását. Az eseményről annak idején tudósitottunk. Közgazdasági élet oldalunkon most visszatérünk a konferenciára, közreadva az egyik előadó, Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke előadásának részletét. Ezek a körülmények önmagukban is elegendők lehetnek ahhoz, hogy az amúgy is kockázattal járó vállalkozások sikerét lerontsák. Mindezek azt bizonyítják, hogy a vállalkozás — de általában a vezetés — folyamatában a döntéselőkészítés szakaszának kiemelkedő a fontossága, és ennek sajnos nálunk csak szórványos hagyományai vannak. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a döntéselőkészítés szakaszának szerepe, hatása: O Elsődlegesen a nagy szervezetekben dolgozók széles körében a vállalkozási döntések meghozatalában való közreműködés révén fokozza az érdekeltséget a közös kockázatvállalási, végrehajtási készséget, a tulajdonosi szemléletet, azaz összességében a „vállalkozási szellemet”, felismerteti a vállalkozás „kényszerét". © Valós lehetőséget biztosít a demokratikus vezetésnek, hiszen a vállalkozás előkészítő szakaszában minden javaslat, észrevétel, kritika értéknövelő, míg a vezető döntési jogát nem csorbítja, sőt a döntés súlyát elviselhetővé, a kockázatát beláthatóvá teszi. Kiküszöböli a konkrét végrehajtás szakaszából a most még gyakran „odaszoruló” demokratizmust, amely a vállalkozási folyamat ezen szakaszában már csak gátló, nem pedig hatékonyságnövelő erő lehet. O Javítja a vállalkozások megalapozottságát, mert a még oly jó és széles körű vezetői információkat kiegészíti, szembesíti a szakterületeken felhalmozott, a döntéselőkészítés szakaszában integrálódott információkkal. Az információk hasznosításával növeli a vállalkozási siker esélyét, mérsékli kockázatát. O A döntéselőkészítés reálisan szükséges időráfordítása nem hosszabbítja általában a vállalkozás folyamatát, mert a megalapozott vállalkozási döntés végrehajtási szakasza jóval kisebb időigényű, mint az előkészítetlené. Szélső esetben, a döntéselőkészítés időráfordításával, az irreális vállalkozások megvalósítási szakasza meg sem kezdődik. O Nagy szervezeteink irányítási, vezetési, működési színvonala általában is javulni fog, mert a vállalkozások előkészítő szakaszának — célszerű eszközök, módszerek, szervezeti formák alkalmazása esetén — olyan jelentős eredménynövelő hatása van, mely ezt a szakaszt az egyéb döntési folyamatokba is kívánatos elemmé teszi. © Mérséklődnie kell a „pozícióhoz kötött igazságok” iránti beosztotti és vezetői „igénynek" is, helyette az informáltság válik elismerést teremtő tulajdonsággá. O Kedvezőbb pozícióba hoz minden vállalkozót, hiszen vállalkozók környezete, partnerei éberen figyelik a kis „tudatlanságból” eredő lehetőségeket, melyek esetén a vállalkozó és a vállalkozás eredményesélyei szükségszerűen romlanak. Áttekintve a vállalkozási szellem kialakítását, kialakulását, megtartását és a vállalkozások sorozatának megfelelő eredményességét alapvetően meghatározó előkészítési munkaszakasz megvalósítási feltételeit, lehetőségeit, néhány — véleményem szerint kiemelkedően fontos — teendőnk adódik: A döntéselőkészítés általában rugalmas szervezeti formában, célszervezetekben készülhet a legsikeresebben. Az ilyen „alkotó csoportok” eredményes működéséhez gyökeres szemléletváltozásra van szükség. Az ilyen teamek, kiscsoportok tagjai — a szervezeti hierarchiában betöltött rangjukat levetve — egyenrangú félként kell hogy vitatkozzanak, érdekeket képviseljenek és végül optimális eredményű kompromisszumokat kössenek. Mivel az ilyen csoportoknak nincs és nem lehet döntési jogkörrel felruházott vezetője, megszűnik a „pozícióhoz kötött igazság” elfogadásának gyakran kellemetlen, de mindig felelősségmenteesítő lehetősége. — Ebben a néhány mondatban vázolt szemlélet-, tevékenység-, működés- és magatartás-változtatási feladat több éves teendőt foglal magában, különösen akkor, ha ezt nemcsak a vállalkozási döntésekhez, hanem az egyéb döntésekhez is alkalmazni kívánjuk. Ez a „reform”, mely sok évtizedes hierarchikus szervezeti formákhoz, döntési és végrehajtási szakaszokból álló folyamatokhoz szokott, pozícióval arányos felelősségvállaláson, érdekeltségen, tulajdonosi érzeten nevelődött kádereinktől jelentős nagysáqú és irányú megújulást, átállást kíván: része ez annak a feladatnak, mely elé a Központi Bizottsáq az országot átfogó vállalkozások terén, a terveket készítő apparátusokat állította. Széles körben meg kell ismertetni, be kell gyakoroltatni mindazon — folyamatosan bővülő — módszerválasztékot, mely a döntéselőkészítést és az „alkotócsoportok” hatékony működését elősegíti. Célszerű, nem pedig „divat jellegű” alkalmazásukkal a szervezetekben gyakran szunnyadó szellemi vagyon, alkotókészség mozgósítható. A döntéselőkészítésben részt vevők sikerélményei belülről fakadó valós és legjobb értelmű vállalkozási „kényszert" indíthatnak meg. Újra kell értékelnünk és helyre kell állítanunk a szellemi vagyon rangját, legyen az szaktudás, vagy szakirodalom, új iránti érdeklődés vagy statisztika, ötletgazdagság vagy információszolgáltatás. Az újraértékeléstől azt várhatjuk, hogy például szervezeteinkben nem a vállalkozási döntések előkészítéséhez elengedhetetlenül szükséges időráfordításokkal, az infromációt gyűjtő, feldolgozó és szolgáltató eszközökkel, adminisztrátorokkal, a szervezeteken belül a különböző szinteken megfogalmazódott panaszok, kívánságok, azaz értékes információk meghallgatásával stb. fogunk takarékoskodni, hanem ott, ahol a szellemi vagyonunk pazarlódik, nem hasznosul, vagy a kényszerítő körülmények miatt a nagy szervezeteken kívül kefes magának kevésbé értékes kibontakozási lehetőséget. se Őt - őtet - őket Nemrégiben egy kiváló egyetemi tanár előadását hallgattam, s meglepődtem, midőn előadása közben őtet mondott őf helyett. Hisz az ,,ő‘’ harmadik személyű személynévmás tárgyesetében fölösleges kétszer kitenni a tárgy „t” ragját. Elég csak annyit mondani: őt. Utánanéztem e kérdésnek, s kiderült, hogy a népköltészeti alkotásokban nem ritka az „őtet” használata: Áldja meg az Isten őtet. / Az én kedves szeretőmet. Nagy íróink, költőink alkotásaiban is gyakran találkozunk a kétféle alak használatával: „Csak egyszer őtet a kezem közé vehes- sem” — olvashatjuk a Bánk bánban. Krúdy egyik regényében így ír: „Vártam egy alkalmas pillanatot, hogy elhagyhassam őtet.” Móránál pedig: „Egyszer csak nekem áll, hogy vizsgáljam meg őtet.” A felhozott példák ellenére is ma már idejétmúltnak, helytelennek tartjuk még beszéd közben is az őtet eztet, aztat használatát a helyes őt, ezt, azt helyett. Általános vélemény és az Értelmező szótár is említi (V. k. 451. lap), hogy az „őt” alakot a köznyelvben csak emberrel kapcsolatosan használjuk, a többes számú „őket” formát viszont — miként alább kifejtjük — nemcsak emberről, hanem állatokról, meghatározott tárgyakról, szövegbeli előzményben említett dolgokról szólva is. Azt a felfogást, hogy az „őt" formát csak emberre vonatkoztathatjuk, néha áttörik a költők. Juhász Gyula írja A munka című versében: „Én őt dicsérem csak, az élet anyját.” Babitsnál olvastuk: „Ekkor a hold feljött a fáról, / furcsán mozogva jött fel ő." Az „őf" személyes névmást (személynévmást) néha feleslegesen használjuk. Csak akkor kell kitenni, ha értelmi hangsúly esik rájuk. Hang- súlytalan helyzetben odaértjük az igéhez, de nem szokás kitenni. Ady írja a Harc a Nagyúrral c. versében: „Húsába vájtam kezemet, / Téptem, cibáltam” (ti.: őt). Kiemelő, érzelmi hangsúly, szembeállítás, értelmezés esetén gyakori az ő, őt alkalmazása. Petőfi írja Bemről: „Off megy ő, az ősz vezér; szakái, la, Mint egy fehér zászló len- gedez." Hangsúlytalan helyzetben legfeljebb csak a költők engedhetik meg maguknak az ő, őt, ők kitételét, különben kerülnünk kell. Helyijeién tehát az ilyen mondat: — Mit csinálnak most a tanulók? — ök a házifeladatot készítik. (Az „ők" szó használata itt felesleges.) Az „őt, őket” alakot azonban ki kell tennünk, ha beszédünkből vagy az olvasott szövegből nem derül ki, hogy egyes vagy többes számú tárgyat kell érteni. Pl.: Ne gyötörjétek őt vagy őket! Légy szives kísérd ki őt vagy őket! Gyakran használjuk az „ők, őket" helyett az „azok. azokat", holott az előbbi alakokat nemcsak emberről mondhatjuk, írhatjuk. Arany egyik versében írja: „Még a darvak hátra vannak, / Mennek ők is, most akarnak.” Az egyik közgazdasági lapban olvastuk: ,.A vállalat vezetősége részéről nyílt szinten feltárásra kerültek a termelési nehézségek, hogy azokat mielőbb leküzdhessék.” Nos, e szövegben többek között kerülni kellett volna a „kerültek” szót, és az „azok” helyett is „őket” kellett volna írni. Helyesen ekként hangzanék a szöveg: „A vállalat vezetősége őszintén föltárta a termelés nehézségeit, hogy mielőbb leküzdhesse őket.” Néha a cikornyás stílust is le kellene már küzdeni! T. I.
